Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
Szocialista brigádok vetélkedője Sarkadon A Sarkadi Cukorgyár Művelődési Házában szombaton 23 szocialista brigád részvételével rendezték meg a munkásművelődési vetélkedő üzemi döntőjét. Az öttagú csapatok két fordulóban, politikai, irodalmi, zenei, színházi és képzőművészeti ismereteiket mérték össze. A második fordulóban a legjobb 12 csapot versenyzett A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Balázsovics Mihály, Bárdosi Németh János, Meliorisz Béla, Páskán- di Géza, Pécsi Gabriella és Weöres Sándor verseit olvashatjuk. A prózai írások sorában Hernádi Gyula Szép magyar tragédia című művének befejező részét, Kiss Dénes elbeszélését és Tüskés Tibor szociográfiáját közli a folyóirat. Az évad utolsó nagyszínházi bemutatójára készül a Békés megyei Jókai Színház. Giulio Scarnicci—Renzo Trabusi: Kaviár és lencse című vígjátékát Lovas Edit rendezi. A tott a május 14-i megyei középdöntőbe. A Sarkadi Cukorgyár 44 szocialista brigádját a Dózsa, a Szabó Pál és két műszerész szocialista brigád csapata képviseli a megyei versenyen. Az eredményhirdetésre késő délután került sor, ahol a legeredményesebb 12 csapatnak pénz-, illetve tárgyjutalmat nyújtott át a zsűri elnöke. Láncz Sándor képzőművészeti krónikája Amos Imre kiállítását elemzi, Bodri Ferenc művészeti könyvszemléje Henri Perruchot művész- monográfiáját ismerteti. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Rónay György József Attila útjain című sorozatának újabb fejezete. Az „Irodalomtudó- saink fóruma” sorozatban Bán Imre debreceni profesz- szorral beszélget Julow Viktor. Képünkön a szereplők: Szép- laky Endre, Kovács Lajos, Gálfy László, Dénes Piroska, Maday Emőke és Felkai Eszter Kiállítás a Dürer-teremben Április 29-én, délután 15.30 órakor kiállítás nyílik meg Gyulán, az Erkel Ferenc Múzeum Dürer-termében. A kiállításon a 75. éves jubileumát ünneplő Erkel Ferenc Gimnázium és Szak- középiskola volt növendékeinek, tanárainak képzőművészeti, iparművészeti és építészeti alkotásait láthatják az érdeklődők. A május 15-ig megtekinthető kiállítást Farkasdy Zoltán Ybl-díjas építészmérnök, egyetemi docens, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnökhelyettese, valamint Ambrus Zoltán, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője nyitja meg. Mai tv-ajánlatunk Rövidfilmek Rigáról és Leningrádról Színházi Album A Horizont Szerkesztőség két kisfilmet mutat be; ma, április 25-én, 18.15 órakor, a „Leningrádi sétá”-t és „A város, ahol élünk” címűt, amely Rigába visz. A leningrádi sétát fehér éjszakán kezdjük, végighajózunk, a felvevőgép segítségével a Néván. Az Ermitázs- ban megnézhetjük a gyűjtemény legszebb darabjait. Rigában, Lettország fővárosában 800 ezer ember él. Betekintést kapunk a város •ősi 'kultúrájába, jelenébe is, tanúi lehetünk, amint egy új híd utolsó pillérét beemelik. A 21.30 órakor kezdődő Színházi Album témái sokrétűek: most zajlott le a kitüntetések átadása, s a Nemzeti Színház új igazgatót kapott. Illés Endre beszélget két új Kossuth-díjas művészszel, Darvas Ivánnal és Huszti Péterrel. Nagy Péter lett a Nemzeti Színház új igazgatója, vele Gellért Kiss Gábor készít interjút. Színházi próbákra is ellátogat az Album; Kaposváron Móricz: Rokonok, — és Pécsett Shakespeare: Titus Andronicus című színművének előkészületei folynak Babarczy László, illetve Sík Ferenc rendezésében. tovább, s közülük négy juA Jelenkor áprilisi száma Próbán a színházban Fotó: Demény Gyula bemutató május 12-én lesz. Hivatása : a gyermekekért élni Csaba Jánosné, a gyerekek Marika dajka nénije 28 éve keresi fel nap mint nap a békéscsabai Lenkey úti óvodát. 1950. július 4-én lépte át először az épület küszöbét, s azóta nem tud megválni az apróságoktól. — Mit tudtam én korábban, hogy óvodában fogok dolgozni? Egy szomorú esemény, férjem halála és a kényszer vitt rá, hogy felkeressem a tanácsot, munkát keresve. Három csöpp gyerekem volt és az özvegyi nyugdíj édeskevés a három éhes szájnak. Azt ajánlották, jöjjek ide. Az emlékek apró láncszemeit lassan, véget nem érő gyöngysorrá fűzzük. A csaknem három évtized, amit itt töltött, óvodatörtépeti jelentőségűvé avatta az első éveket. — Csúnya, fekete, olajos padló volt itt akkor. Ha valaki netalántán tehette és szépen öltöztette gyerekét nem sokáig mutatott a keményített ruhácska. A berendezés? Meg sem közelítette a mait. Hosszú rekeszes padok voltak. És az etetés! Bizony zománcozott bögrét nyomtunk a gyerekek kezébe, abból itták még a vizet is. A régi szobák képe keserves, nehéz munkát idéz fel emlékezetében. Kezét fáradtan ölébe ejti, mintha tagjaiba a régi fáradtság is visszaszállt volna. ' — Mennyi vizet hordtunk kannában... Itt az udvaron csak egy fertőzött kút volt, így kénytelenek voltunk vízért iámi. Lehetett eső, fagy, hó, víznek lenni kellett. A tél igazi ellenségnek számított. Fát vágni, szenet hordani, fűteni... Ki csinálta volna meg, ha nem mi, a dajkák? És bizony akkor még szénkályhánk volt, amit egy idő után ki kellett sala- kolni és újra begyújtani. Jaj de sokat perlekedtünk az idő ellen... Otthon pedig várta a három gyerek, a sajátjai. Szerényen nevelte őket, szép lassan beléjük plántálva az emberség, a becsület csíráit. — Csak egyet kértem tőlük, érettségizzenek le. Ez az egy álmom volt egész ■ / / / / Csaba Jánosné Fotó: Veress Erzsi életemben. A munka rengeteg, a kereset? 340 forinttal kezdtem __Mégis mindent v állaltam csak egyszer kezembe vehessem az érettségi bizonyítványaikat. Vagyis azt hittem ezért csinálom. Aztán egyszer csak mindhárman elkerültek, csaladot alapítottak és lám, még mindig itt vagyok, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy egyszer el kell mennem. Mégis gondolnom kell rá. hiszen eljárt az idő a. fejem felett, elmúltam 55 éves. A rohanó élet az idő keserű vonása, hogy amikor már sokkal könnyebb lenne, akkor hagyjuk abba a munkát. Így járt Csabáné is. Most is van feladatunk elég. de ez már jóval kevesebb, mint régen. Rendcsinálás, segítés az étkezésben, gyerekek fogadása és persze ha az óvónő nem ér rá és megkér, szívesen leülök mesélni. Annak idején nem volt az óvónőknek délutáni műszakja, így mi vigyáztunk az apróságokra. Most is megteszem, ami tőlem telik. Nem is tudnám másképpen elképzelni, hiszen mindig magamra voltam utalva. Elromlik egy rezsó, fogom a csavarhúzót és megbütykölöm, — ha tudom. Függönyt kell varmi? Azon ne múljon, megcsinálom. Otthon is így van ez, és nekem az óvoda második otthonom. 29. Gondolkozott Ezekre az átkozott mellényekre gondolt, amelyeket három évig nem tudott megszerezni, az anyagokra — azokra, amelyek a kötélen lógtak, és azokra, amelyek a ládafiában hevertek. Elmúlt életére gondolt. Uramisten! Mire pazarolta el az életét? Sült-főtt a forró kemence mellett, cipelte a nehéz vedreket a moslékkal a túlpartról, malacokat nevelt, alig aludt, a, férjét is folyton hajtotta —' és miért? Ezekért a krepdesinekért meg kartonokért, mindazért, amit most csak rongynak neveznek... Igen, igei, rongynak. Minek ámítsa magát? Pelageja hirtelen dühében sírva fakadt. De hát ki, ki a hibás, hogy ezek a rongyok tönkretették az életét, a férjét és mindent a világon? Hát tehet ő arról, hogy élete egyharmadát végigéhezte? Harmincháromban éhen pusztult az apja meg a fivére? Na és a háborúban? És a háború után, amikor a szeme láttára sorvadt el a fia, az elsőszülött gyermeke? És ezekben az években egyetlenegy áru volt, amiárt egy darabka kenyeret lehetett szerezni — a rongy. Mert az emberek azokban az években hihetetlenül lerongyolódtak. Nincs mit csodálkozni rajta, hogy mihelyt a pékségbe került, minden erejét csakis arra fordította, hogy anyagot harácsoljon! Éveken át harácsolta, non bírt megállni. Mert azt gondolta: nem kartont, nem selymet rak a ládákba, hanem magát az életet. Élelmet tartalékol. A lányának, a férjének, saját magának... E naptól kezdve Pelageja megint csak az ágyat nyomta. * * * Pelageja egész télen beteg volt. Igaz, feküdni feküdt, de azért egy kicsit mindig tett-vett, dolgozni azonban nem tudott. Meg aztán, az igazat megvallva, már nem is volt kedve dolgozni. Atka nagyon ritkán írt Rövid, kimért leveleket — tiszteltetem és „jól vagyok”. De hogyan? Egyedül? Vla- gyikkal? És ha a léikét kikiabálja — akkor sincs válasz. Süket fülekre talál. Télen, úgy két héttel újév után eljött hozzá Pjotr Ivanovics Szerjozsája — részegen, alig állt a lábán. Szerjozsa tetszett Pelage- jának — egyszerű, egyenes lelkű — és nem Pjotr Iva- novics, hanem Szerjozsa miatt a lelkére beszélt* a fiúnak: ugyan, Szergej Petro- vics, nem jól teszed, ha így felöntesz a garatra, korai még neked a fias kával vigasztalódni... — Korai? — paprikázódott fel Szerjozsa, és kihívóan, akár egy megrögzött iszákos, a mellét verte. •— Miért, és ha nincs jókedvem? Ha fáj a lelkem? — Ugyan, miért fájna a lelked? Tanult ember vagy, mindenki tisztel, hála istennek, egészséges is vagy — mit akarsz még az élettől? — Nem érted, Pelageja!... Te ezt nem érted... Csakugyan, Pelageja nem is értette, mi baja lehet ennek az embernek. És ha egyedül csak Szerjozsa volna, de hát a mai fiatalság folyton csak a lelkét fájlalja. Ugyan miért? Mi bajuk? Nem, Pelage jónak ebben a korban nem volt ideje a leikével törődni. Csak a mindennapi kenyeret adja meg az Isten. Meg aztán velük akkor nem is kukoricáztak. Reggel valaki nem ment ki az erdőbe, este már vitték is a bíróságra. — Nem ütöttél az apádra, Szerjozsa, nem ütöttél rá — mondta Pelageja. — Nincs magadhoz való eszed, mint neki... — Hála Istennek! — rikácsolta Szerjozsa, akár á kakas. Mit kakaskodik? Az apja, a kevés iskolájával, lám milyen rangot vívott ki magának. Hát ha még ennyit tanult volna, mint a fia! — Meg kell nősülnöd, Szerjozsa — tanácsolta Pela- geja. — Olyan feleséget- válassz, aki erősebb nálad. Meg nincs lelke... — Nem fogok megnősülni, Pelageja. Soha az életben! — jelentette ki kerek perec Szerjozsa. — Az nem járja, Szergej Petro vies, nem járja... Meg kell nősülni. Akkor a fiaskónak is hamar búcsút mondasz... — Nem fogok ! — tüzeske- dett megint Szerjozsa. — Összetörték a szívemet... Darabókra! — Ugyan, ki törte össze? — Ki? Ej! — Szerjozsa megrázta részeg fejét, aztán hirtelen talpra ugrott, végigfutott a szobán, és abból, amint felsóhajtva a szemben levő falra nézett, ahol a tükör mellett Alka nagyított fényképe lógott, Pelageja megértette,-kire gondolt. Persze, nem nagyon hitt a Szerjozsa sóhajtásainak, az ittasság sok mindenre ragadtat egy férfit Mégis megírta a lányának: így meg úgy, Aljuska, igazán simán házajöhetnéL Szergej Petro- vics járt nálam, szépeket mondott rólad... Aljuska viszont azt válaszolta rá: „Legszívesebben szembeköpném a te Szergej Petrovicsodat!” És még hozzátette: „El egon van abból is, hogy egész életedben Pjotr Ivanovicsot bálványozod...” A nyitott irodaajtón gyerekhangok szűrődnek be. Vége a délutáni alvásnak. Néhányan az ajtóhoz settenkednek. figyelik mi folyik idebenn. Krajcsó Móni bemerészkedik, s nagy szemekkel figyeli a beszélgetést. Szilágyi Gabi is felbátorodik ezen, de hogy baj ne érje a kíváncsiskodásért, a dajka néni ölében bújik meg. — Nagyon szeretjük egymást Ha néhány napig odafagyok, mindig örömmel foelőfordult már, hogy régi óvodásaim hozták a gyerekeiket ök nem ismernek meg, én annál inkább ... Ilyenkor nagyon örülök, s arra. gondolok, bár olyan jó kislány lennél, mint az anyukád volt. T.iszlcai Jutka például pont olyan csendes, mint az édesanyja annak idején. Csaba Jánosné jó munkájáért 1975-ben megkapta a „Kiváló Dolgozó” elismerő címet Elmesélné az átadás történetét is. de a gyerekek felébredtek, el kell tennie a kiságyakat, nem tarthatom fel tovább. Búcsúzóul még megemlíti, milyen becsben tartja a kitüntetést — Hat unokám van. A legkisebb azt mondja a múltkor : „Mami! ugye ezt a szép fényes jelvényt nekem adod?” A lelkem is kitenném értük, de a kitüntetést non adtam, azt nem __ N agy Agnes KÉP- „ ERNYŐ A Lozanóv- módszer Szerte a világon hatalmas gondokkal iküzd az oktatás. A problémát az okozza, hogy az egyre sokasodó, rohamléptekkel szaporodó ismeretekből mit és mennyit állítsanak be az alsó, közép és felső oktatásba. Mi az, amire feltétlenül szükség van a különböző szintű iskolák tananyagában, és mi maradjon ki veszély nélkül?De nemcsak az a kérdés, mit tanuljon a diák, hanem az is, hogy hogyan? S ez talán még az izgalmasabb, mert a hagyományos módszeren kell túllépni az új utakra. Ez pedig változás nélkül nem megy. A nézők előtt nem ismeretlen Lozamov bolgár professzor neve; modem nyelv- tanulási kísérleteiről, s vihart kavart módszeréről ’ a szuggesztopédiáról már szó esett a tévében. Most pénteken az általános iskolai tanulást könnyítő módszerét láthattuk, vitával összekapcsolva. A riportfilmet Szófiában készítették, amikor magyar oktatásügyi szakemberek jártak kint tanulmányúton. Több iskolát meglátogattak, beszéltek az oktatásügyi miniszterrel, és Loza- novval is, akik elmondták, hogy 18 iskolában folyik a kísérlet, s az első osztályos tanulók egy év alatt kettőnek az anyagát sajátítják el, minden károsodás nélkül. Olvasni például három hét alatt tanulnak meg. A szófiai 122-es iskola el- ső osztályában anyanyelvi óra van. A falon különböző képek alakokkal és alattuk nyomtatásban a megnevezés. Már napok óta ott látják a gyerekek, de még semmit sem csináltak velük. Halk zenével kezdődik az óra, az osztály e lm érültén, tűnődve hallgatja, átvéve a hangulatát. Majd megkérdi a tanítónő, akamak-e énekelni? A szép dalolásért dicséretet kapnak és már mondja is a mesét nekik a rókáról és a hollóról. Nagy átéléssel, szinte színészi produkció formájában. Aztán a gyerekek adnak elő részleteket belőle. Könnyed, üdítő játék, mely alatt még mindig szól a zene. A következő órán a letakart képekből csak az írás látszik. Ezt kell megfejteni. A tanítónő kimond egy szót, valaki rámutat a megfelelő aláírásra. Ellenőrzésül fölfedik a képet. Vagy: az egyik gyerek mutat valamit, a másik kitalálja, méghozzá duplán. Azt is, hogy mit mutatott, és az is, hogy az melyik képaláírás. A kitakart kép ismét bizonyít. Majd a tankönyv hasonló képeivel foglalkoznak, aztán egy kis lazító torna következik. Végül a nagy tábláról olvassák a felírt szöveget. Imi és számolni is jóval hamarabb tudnak, mint a régi szisztéma szerint. És mindent könnyen, szinte észrevétlenül tanulnak meg. Szorongásnak nyoma sincs. A stúdióbeli vita részvevői elmondják, hogy ez a tanulás többféle módszer kombinációja tulajdonképpen, s hazánkban is folyik hasonló kísérlet, ha nem is pontosan ilyen. A lényeg viszont azonos, a tanulás kétsíkú: tudatos és tudatlan. Ez utóbbi hatása sokszorozza meg az eredményt a régi fajta oktatással szemben. És az, hogy felszabadultan, örömmel tanulnak. Félelem nélkül. Hogy a bolgár kisiskolások a közeljövőben már miként tanulnak, azt a filmen látott kísérletből, s az oktatási miniszter nyilatkozatából már sejteni lehet, még akkor is, ha sok az ellenvetés. Ez viszont nem új dolog, a hagyomány talán sehol másutt nem olyan erős, mint az oktatás területén. (Folytatjuk) Vass Márta
