Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
1978. április 23., vasárnap I ; Barátságsirató itegettünk egymásnak, és lépteinket sem lassítva tovább mentünk. A sarkon a gesztenyefánál megálltam, s percekig néztem Imre távolodó alakját. Megőszült, mégis jól tartja magát, és tulajdonképpen sokra vitte. Valami szíven ütött. Egy városban, kis városban élünk, mégis az utóbbi években valósággal elhidegül- tünk egymástól, pedig valamikor alig vártuk az esti sétákat, az éjszakába nyúló „holnap folytatjuk" dumapartikat. Hol vagytok mézízű beszélgetések, örömmel várt találkozások? Annak idején formaságok nélkül találtunk egymásra. Megszerettük és hosszú évekig kiegészítettük egymást, lehettünk nyolcán—tízen, kivétel nélkül huszonévesek. Imre hiányzott nekem, én Gézának, Géza Ferkónak, Ferkó Ernőnek, Ernő Jenőnek, János Vincének, szóval mindenki hiányzott mindenkinek. Világunk észrevétlenül tágult, ismereteink egymás által bővültek, élményeink sokasodtak, ami nem csoda, elvégre tízen egymástól tízfelé messzieső foglalkozást képviseltünk, és ebből is ragadt ránk valami, meg abból is. Emlékszem, amikor Imre hónapokig betegeskedett, egymásnak adtuk a kilincset. Biztos vagyok benne, hogy gondos orvosi kezelés mellett nekünk, barátainak is köszönhető, hogy felépült, makkegészséges. Vigyáztunk egymásra. Almainkat, vágyainkat, terveinket megosztottuk, serkentettük, biztattuk baráti körünk olykor elbizonytalanodó tagjait. Valamennyiünknek része van abban, hogy történetesen Ferkó, aki fiatal szakemberként került közénk, a hetvenes években országos hírű vezető az ötszörös élüzem címmel kitüntetett gyár élén. Mennyi ideje is, hogy jól megvagyunk egymás nélkül? Hirtelenében megmondani sem tudom. Ügy kezdődött, mint a kopaszodás: észrevétlenül. Találkozásaink megritkultak, pedig hányszor megbeszéltük, hogy majd holnap, majd legközelebb, aztán szépen megfeledkeztünk az egészről. Valami mindig közbejött, később már a fogadkozások is elmaradtak. |i történt? Űj barátok jöttek, vagy talán az autó, a televízió, a hét végi ház, a hobbikért szól közbe. Nem tudom. Még mindig ott állok a sarkon, a vastag törzsű gesztenyefánál, s barátságsirató hangulatban nézek Imre távolodó alakja után. Szekulity Péter Filatéliaí Urak A MABÉOSZ bélyegvizsgáló állomása értesítése szerint a lila blokkpárból (1951- ben adták ki) hamisított fogazatban példány került gyűjtői forgalomba. A hamis blokk réznyomás helyett könyvnyomással készült, és a papírosa is különbözik az eredetitől, sima felületű krétapapír. Miután ez a lila blokk igen magas ártan fut és a katalógusok is nagyon magas ártan jegyzik, felhívjuk a gyűjtők figyelmét arra, hogy mielőtt lila blokkpárt vásárolnak, feltétlenül mutassák azt be a szövetség bélyegvizsgáló állomásán ellenőrzésre. A bélyegvizsgáló állomás címe: Budapest VI., Vörösmarty u. 65. Szocfilex ’78. Közöljük a gyűjtőkkel, hogy a Budapest —Szombathely, illetve Szombathely—Budapest között közlekedő szerelvények csak május hó 6—17. között használják a mozgópostái fedélzeti bélyegzőt a küldeményeken. A posta és a rendező bizottság ezért a gyűjtők szíves türelmét kéri, a már bélyegzés céljából megküldött küldeményekkel kapcsolatban, mert azokat csak május hó 6-án bélyegzik felül. Vetélkedő és kiállítás a Bélyegmúzeumban, s ezzel kapcsolatban a vezetőség a következőket közli : április 1-én, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc önlékére. valamint a VIT alkalmából, emlékkiállítás nyílta Bélyegmúzeumban. A kiállítás célja, hofor eredeti dokumentumokkal — levelekkel, rajzokkal és emlékbélyegek segítségével bemutassa a nagy történelmi korszak eszméit. a forradalmi és függetlenségi harcot és harcosait. Előzetes bejelentés alapján tárlatvezetéssel is segítséget nyújt a múzeum vezetősége az érdeklődő szakköröknek. Vetélkedőt is hirdet a múzeum és szellemi totó is várja az érdeklődőket. A telita- lálatos szelvények tulajdonosai között bélyegvásáriási utalványt sorsolnak ki. A bemutató több hónapig tekinthető meg. tehát a szakkörök egyik szünidei foglalkozásukat a múzeumban rendezhetik meg. Vas TOwr Kert - háztáji Véleményezzünk zöldségféléket Április második felében, a fokozatos felmelegedés miatt már célszerű a kiskerttulajdonos dknalk is a legfontosabb zöldségnövényeket kiültetni, illetve veteményezni. Lehet a káposzta és paradicsom palántáit ültetni, a babot, a sárgadinnyét, az uborkát és a céklát vetni a szabadföldbe. A káposztafélék az egyik legrégebben ismert és fogyasztott zöldségnövényeink. Szinte valamennyi talajon termeszthetők, de nagy termést csak jó minőségű, középkötött talajon adnak. Tápanyagigényesek, ezért célszerű trágyázott területre ültetni. Istállótrágyából 5-6 kilo- rammot kell kiszórni négyzetméterenként. Ha nem tudunk istállótrágyát beszerezni, akkor műtrágyát szórjunk ki, négyzetméterenként 2 deka nitrogént, 2 deka foszfort és 30 deka káliumot Az így előkészített talajba lehet kiültetni a káposztapalántákat. A gyengébb talaj- menti fagyok már nem tesznek kárt bennük. Kiültetésre a 3-4 leveles palánták a legalkalmasabbak. Kiskertben a rövid és közepes tenyészidejű fajták termesztése indokolt. A rövid tenyészidejű fajtából — Szentesi korai vagy az Aranyföldi — tíz négyzetméterre 60-70 palántát kell kiültetni. A közepes tenyészidejűből — a Braunschweigi, Hajdúsági, Pallagi gömbölyű — tíz négyzetméterre 28—40 palántát ültessünk ki. Elérkezett a paradicsom ültetésének ideje is. Az ültetés megkezdése előtt gondosan elő kell készíteni a területünket. Négyzetméterenként ezért 5—8 kilogramm érett trágyát, 5 dekagramm kénsavas káliumot, 8,5 dekagramm szuperfoszfátot szórjunk ki, és 12—15 centiméter mélységben dolgozzuk ezt a talajba. Azel- gereblyézés után lássunk csak az ültetéshez. A házikerti paradicsomtermesztésnél az a cél, hogy lehetőleg már július közepétől október végéig legyen friss, érett paradicsom. Egy 4—6 tagú család évi szükséglete 100—130 kilogramm. Ezt a mennyiséget 40 négyzetméternyi területen tudjuk megtermelni. Fontos szempont azonban, hogy a paradicsomot napfényes helyre ültessük, mert csak így ad kielégítően jó termést. El lehet kezdeni a sárgadinnye vetését is. A fészkeket gondosan előkészítjük a vetéshez, 120 x 120 centiméter tő- és sortávolságban. A fészkek nagysága 30 x30 centiméter legyen. Minden fészekbe rakjunk 1,5—2 kilogramm érett trágyát, amit a talajjal elkeverünk. Fészkenként négy-öt csíráztatott magot vessünk. Az előcsíráz- tatáshoz nedves fűrészporba tegyük a magokat, és néhány napig szobahőmérsékleten tartsuk. Ha a talaj hőmérséklete elérte a 10—12 Celsius-fokot, akkor vethető az uborka is. A talajelőkészítés ez esetben is fontos feladat minden kiskerttulajdonosnak, Négyzet- méterenként 4-5 kiló érett trágyát, 2 deka pétisót, 2 deka szuperfoszfátot és 1 deka kénsavas káliumot szórjunk ki és dolgozzuk be gondosan a talaj felső rétegébe, körülbelül 15—20 centiméter mélységben. Az uborka vetésekor fészkenként 4-5 magot kell kiszórni, kötött talajon 2-3 centiméter, homokon pedig négy centiméter mélységben. Vethetjük már a babot. Ügyeljünk azonban arra, hogy mély fekvésű, hideg talajba bab ne kerüljön, mert a várt terméseredmény elmarad. Nyári fogyasztásra 30 centiméteres sortávolságban, 3-4 centi mélyen vethetjük a céklát. A kereskedelemben kapható fajták közül a Det- ' roit, a Bíbor henger, az Egyiptomi lapos és a Bordó vetése javasolható. Szalay Csilla Tudomány — technika Önkéntes „számüzöttek” A barlangkutatás, barlangfeltárás különleges elméleti, gyakorlati ismereteket és felszerelést követel. A barlangjáróknak tisztában kell lenniük a speleológia, azaz a barlangokkal foglalkozó tudomány alapjaival, ugyanakkor a megfelelő fizikai adottságok mellett alapos jártassággal kell rendelkezniük a sziklamászás technikájában is. A barlangkutatás és a barlangjárás egyik alapvető feltétele a jó tájékozódás, legfontosabb felszerelési tárgya pedig a megfelelő világítási eszköz, amelynek üzemideje szabja meg a barlangi tartózkodás tartalmát. A világítási eszköz hibája vagy hiánya életveszélyes helyzetbe hozhatja a kutatót. de természetesen még más veszélyek is leselkednek rá a mélyben. Sérülések, rosszullétek, az előrehaladást gátló és a visszavezető utat elzáró omlások, csuszamlá- sok bármikor előfordulhat-* nak. Ilyenkor bizony válságos helyzetbe kerülhet a leggyakorlottabb barlangkutató is. Csehszlovák speleológusok több részből álló kísérletso- rozatot végeztek annak megállapítására, hogy milyen testi és lelki megterhelésekre lehet számítania valakinek, ha a külvilágtól elszigetelten, több napot kell egyedül vagy másodmagával el töltenie a föld mélyén különböző feltételek között. A kísérletek színhelyéül egy olyan 40 méter mélyen fekvő barlang- részt választottak ki, ahol 3,5 Celsius-fokos az átlagos hőmérséklet, meglehetősen magas a páratartalom, és tökéletes a csend, az elzártság. A kutatók két nap tartamára a szokásos vízhatlan barlangászöltözetben, a szokásos felszereléssel szálltak alá, s kiegészítésként csak tetemes mennyiségű műanyag fóliát vittek magukkal. Ebbe burkolódzva töltötték el idejük jelentős részét, s a 48 óra leforgása alatt semmiféle táplálékot nem vettek magukhoz. Megfigyeléseikről pontos feljegyzéseket készítettek a kemény próbát vállaló kutatók, amelyeknek feldolgozása még tart. A felszínnel kapcsolatot jelentő telefonvonalat csak kivételes esetben volt szabad használni. A telefon csak kivételes esetben használható (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) DUTÓ-MOTOR Autó a kanyarban Az autóversenyeken soha nem az egyenes útszakaszokon történnek a balesetek, hanem mindig a kanyarokban. A nagy sebességnél fellépő centrifugális erő ugyanis letéríti az útról a kocsit, ha a gumikerekek tapadása nem tudja ellensúlyozni azt. Éppen ezért a kifejezett versenypályákat, az autógyárak próbapályáit ma már igen számottevően megemelt kanyarokkal építik, de a közutak építésénél — különös tekintettel a hajtűkanyaros szerpentinekre — is gondolnak a kisodródás veszélyére, annak elkerülésére. A helyenként csaknem függőleges falú kanyarokkal épített autóverseny-pályákon csak látszatra olyan könnyű és veszélytelen a száguldás, annak ellenére, hogy a centrifugális erő és a gravitációs hatás eredője valósággal beletapasztja az autót a kanyarba. Minden sebességhez meghatározott magasság tartozik, amelyen a kocsit nem kell fordulásra kormányozni. A külső — a legjobban emelt partfalú — pályára a belépési sebesség minimálisan 110 km/óra, s ezen felül a továbbiakban akár 260 —280-as tempóval is száguldhat a vezető — eleresztett kormánnyal, is — a kanyarban. Az alsó — legbelső — pályaszakaszon viszont maximálisan csak 110—130 km/óra sebességgel kanyarodhat az autó kockázat nélkül, biztonsággal. Különös elővigyázatosságot követel a vezetőtől az átlépés a meredek kanyarból a vízszintes egyenesbe. A centrifugális erő megszűnése ugyanis néhány pillanatig bizonytalanná teszi az úttartást. Ennek feloldása érdekében a gyakorlott vezetők már a kanyar végső harmadában az autót kissé lefelé, enyhébb dőlésszögű pályára kormányozzák. A japán kisdiákok számára rendezett ötletversenyen az egyik tanuló egyszerű, talán a gyakorlatban is megvalósítható megoldást javasolt a különösen veszélyes helyi kanyarok „ki- bélelésére” (MTI, Külföldi Képszolgálat)
