Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
1978. április 23., vasárnap # Ats Gyula, a Jászai-díjas — Ha valami tanulságos összegezést illene most mondanom eddigi színészpályámról, félek, csalódást okoznék — kezdte beszélgetésünket Ats Gyula, a Jókai Színház Jászai-díjjal kitüntetett művésze. — Mindösz- sze annyi változás történt, hogy eddig nem voltam kitüntetett szánész, ezután pedig Jászai-díjas vagyok. Egyébként az élet megy tovább. — Azért talán a színész számára is jelent valamit ez a Jászai-díj? — Erről a színház vezetőit kellene megkérdezni. Azt tudom, hogy régen kaptak itt hasonló kitüntetést, pedig az elmúlt évek során legalább 4—5 olyan művész megfordult a társulatunknál, aki talán nálam is jobban megérdemelte volna a díjat. Most megtört egy rossz sorozat, s ha ez jó a színház kollektívájának, akkor örülök, hogy tehettem valamit az ügyért. — Ha találkozna egy távoli vidéken élő színészbarátjával, ajánlaná neki a Jókai Színházat? — Igen! Minden botlásával és útkeresésével együtt jó színháznak tartom a miénket. Élő, sokféle feladatot vállaló színház vagyunk, így hozzátartozik a sorsunkhoz egy-egy bukás is, amelyekből nekünk kell kilábalnunk. Ez adja munkánk szépségét. Sajnos, a létezési körülményeinkről már kevésbé jókat tudok mondani. Bár az utóbbi években valamit javultak a lakásviszonyaink, de sokan közülünk még mindig méltatlan körülmények közt élnek. Tájelőadásaink hangulata időnként nyomasztó, és nem is csak a pici kultúrházak „színpadára” zsúfolt előadásokra gondolok. Véleményem szerint, jó színházat csak ott lehet teremteni, ahol biztosítják a munka feltételeit, s ezen a téren a mi társulatunk enyhén szólva hátrányos helyzetben van. — Néhány éve azt nyilatkozta, hogy a jó színházért az igazi művészek elmennek akár Kamcsatkára is. — De nem biztos, hogy ott is maradnak! Engem személy szerint nem vádolhatnak hűtlenséggel, hisz jó- ban-rosszban kitartottam társulatom mellett, s még távol a fővárostól is én voltam a szinkronstúdiókban legtöbbet dolgozó színészek egyike. Szerencsés alkat is vagyok, mert mindig tudtam, hogy munkám lényege a játék, és nagyon vigyáztam, hogy színpadi jelenlétem sose süllyedjen a kötelességteljesítés színvonalára. Most mégis azt kérdem magamtól, vajon megéri-e nagyon gyér odafigyelés mellett, akár nagy szerepeket is játszani ? — Eddigi szerepei közül a színész számára melyek a legemlékezetesebbek? — önmagámnak se akarok rangsorolni. A Bánk- alakítástól a Shakespeare- szerepeken át a legutóbbi Moliére-figuráig számos nagy élményem volt, de az értékelés nem az én dolgom. Ügy nevezett szerepálmaim sincsenek. Egyedül a Cyra- nót szeretném egyszer eljátszani, hisz tulajdonképpen ezért lettem színész. Hajdanán első osztályú vízilabdázó voltam, s mint sportolót elvitték az akkori Néphadsereg Színházba, ahol a Cyranót játszották. Megfogott a színház varázsa — pontosan tizenhétszer néztem meg az előadást — s elhatároztam, hogy színész leszek és ezt a szerepet egyszer eljátszom. Azóta valóban sok figurát életre keltettem, immár Jászai-díjas vagyok, de álmaim Cyranó- ja még várat magára. Andódy Tibor Bemutatók a gyermekszínházban Pajtás és Pinokkió Milyen jó is gyereknek lenni és engedni a szíves invitálásnak: gyere a színházba, mert így is lehet értelmezni a táncos népi játék — Gyere pajtás a fonóba — címét. És jönnek erre is, a többire is. Iskolával a nagyobbak, és szülőkkel az egészen kicsik. S mindkét formának megvan a maga hangulata, de jelentősége is. Más az, ha csupa gyerek ül a nézőtéren és súg-búg ösz- sze csintalanul, és megint más, ha az apa és anya karjába bújva — együtt vesznek részt a színpadi játék izgalmas fordulataiban. Ha nincs cselekmény, több móka kell *■ A jövendő táncszínházát — melynék körvonalai már látszanak — adja mutatóba a kétrészes folklórjáték, a Gyere pajtás a fonóba. Egészen laza keret fogja össze a produkciókat, vagy inkább egyetlen személy, aki játékmester is egyben: a nagyanyó, Mátyás Jolán. Ö beszél a táncosokhoz és a gyermekekhez is, ő a belső és külső kapocs a szép szőttesekkel ízlésesen díszített színpad és a nézőtér között. A rokka mellett kézimunkázó unokáinak — Dózsa Erzsébet, Sztankó Judit, Novák Ildikó — ha nem táncolnak, passzív szerep jut. Az első rész szólókkal tarkított csőKiváló filmszínházak A Békés megyei Moziüzemi Vállalatnál a napokban vette át a szocialista brigádok aranykoszorús jelvényét a békéscsabai központban dolgozó „Balázs Béla” műszaki és a „Jelenidő” propagandista brigád. A számviteli osztály „Március 8.” brigádja ezüst fokozatot, a békéscsabai „Szabadság” és az eleki „Május 1.” bronz fokozatot kapott, míg az új- kísgyósiaknak és elekiéknek vándorzászlót, a békéscsabai „ötéves terv”-nek dicsérő oklevelet nyújtottak át a vállalati ünnepségen. Minden évben szocialista murikaversenyt hirdetnek a megye mozijai között. A feltételeknél műsorpolitikai, közönségszolgálati és szervezői szempontok szerepelnek. A 40 különböző nagyságú filmszínház között első lett a békéscsabai Szabadság, a gyomai, a dévaványai és a kétegyházi mozi. A szovjet filmek látogatottságában a békéscsabai Brigád mozi bizonyult a legjobbnak. A vállalat Kiváló filmszínháza címet a bélmegyeri keskeny- mozi és a békéscsabai Szabadság filmszínház nyerte el. porttáncokból áll, egyetlen mesélőbetéttel. A mintegy harminc gyermek — fiúk és lányok színes forgataga a dekoratív színpadképbe ágyazva gyönyörű látvány. Változatos is, de mivel nincs történethez kötve, a nézőtér érdeklődése ellanyhul : nem tudnak részt venni a játékban. Szünet után is akkor élénkülnek föl a gyerekek, amikor a találós kérdéseken derülhetnek, s főleg ahogy megjelenik a táncos lábú ördög és van min kacagni. A nagyon szép pünkösdölő után megint a bohóckodás, a lovaknak öltözött táncosok és a gólya-móka hozta lázba a közönséget. Bizonyságául annak, hogy a gyerekek a mozgalmas, vidám és legalább a történet csíráit tartalmazó játékot kedvelik, ez az, ami a korúknak megfelel, a tömény táncműsor nekik még sok. Ettől függetlenül a felnőtt- és gyermek- táncszámok — melyeket Born Miklós rendezett és állított össze — a Balassi táncegyüttes tagjai és a városi úttörőegyüttes előadásában szemet gyönyöiködtető- en szépek voltak és szoktatták a gyerekeket a táncművészethez. Pinokkió kalandjai — felnőtt szemmel Több nemzedék nőtt fel már a hosszú orrú, életvidám fabábu viszontagságos történetén. Filmen, színpadon mindig hatásos, még akkor is, ha vándorlásának állomásain olykor a német mesék borzongató szele fúj. Vagy talán éppen ezért, ezt a gyerekek esetében sohasem lehet tudni. Ok fel sem veszik a koldusnak öltözött Róka gusztustalanul visszataszító figuráját, sem a vaknak álcázott Macska romlottan ostoba alakját. És meg sem rebbennek a cirkuszi jelenet szörnyűségig alázott, vonagló Pinokkióján. Mert a fahasábból kifaragott mesehős számtalan mindenbe keveredik, csakhogy vígan élhessen, ne tanuljon, ne járjon iskolába. Elszökik Ja- petto mestertől, s hol ravasz, hol suta-buta hiszékenységgel barangolva ösz- szevissza, meg sem áll a cethal gyomráig. Közben házőrző kutyaként. pénzt keres, de ezt a fondorlatos Róka elrabolja; majd a gyerekkereskedő hálójába esik, hogy játékországban szamárrá változtatva eladják. S a Tündér és a Táltos tücsök alig bírja elérni az utolsó pillanatban, hogy a hányattatások végén leszűrődjön, sőt szóról szóra kimondásra kerülhessen a tanulság: első a tanulás és a munka. Élmény, szórakozás Mindezt persze csak felnőtt fejjel érzi ilyen kesernyésnek és direlktnek az ember. A gyerekek jót szórakoznak, ha nem is mindig értik a szituációkat, tanácsot és biztatást azért tudnak adni. Vagyis kiélhetik magukat a Szegedi Nemzeti Színház előadása alatt, melyet Jaschinek Rudolf rendezett. Díszlet és jelmeztervező Sándor Lajos. A sók apró jelenet színváltozását gyorsító nagy tévéképernyőt idéző háttere: remek ötlet. A művészek a nagy és kis szerepeket egyforma gonddal dolgozták ki, s a fanyar zene jól egészítette ki az előadást. Vass Márta Jövő évi tervét tárgyalta a filharmónia megyei kirendeltsége 28. Az utcán hideg volt, igazi északi hideg, csípős szél fújt, az asszony mégis frissen, könnyedén futott, mint mikor régen elszaladt a boltba. Szeretett az üzletbe járni. Igazi ünnep volt neki. A színek és a szagok orgiája, egyszerűen megrészegült tőle. Ami pedig a szövetespolcot illeti, képes volt órákig állni előtte. A boltban senki sem volt. Okszja azonnal, sietve elé- dobta a bársonymellényt. A pult alól. Ügy hogy Pelageja rögtön látta, milyen szívességet tesz neki Okszja. A mellény éppen jó volt, talán egy icipicit vállbán bő, de most igazán nem lehetett kukacoskodni, ha egyszer ilyen kapós portékáról van szó. — Hát Alkának nem veszel? — kérdezte Okszja. — Nahát, akkor isten veled, ha ilyen garasos vagy, várnak a vevők. Pelageja rövid töprengés után Alkának is vett. Ezek a cimborák nagyon érdeklik Alkát. És jő is lesz neki ez a mellény. — Köszönöm, köszönöm, Okszenya Ivanovna! Én igazán megbecsülöm, meghálálom — köszönje meg szívből Pelageja, és egy nagy kendőbe kötötte a két mellényt (mégse hozhatja hírbe azt, aki jót tett vele), és hazaindult. Visszafelé menet a klubbal szemben futott össze Antonyi da Petrovnával. Jön, divatos csizmája csikorog, arcát szőrmegallérjába rejti — az anyja szerint száz rubelt fizettek érte —, elgondolkozott, se nem lát, se nem hall. Pelageja, mint mindig, elsőnek köszönt, amivel szörnyen zavarba hozta Antonyida Petrovnát, s aztán — kibújt belőle az ördög! — nem bírta megállni, kibontotta a kendőt. Nézd csak, nézd csak, Antonyida Petrovna. De igazán ne vedd zokon. Akadnak még egyesek, akik gondolnak ránk. Antonyida Petrovnának tetszett a mellény. — Csinos... — motyogta. — Hát ti vettetek? Nem? — kérdezte Pelageja. • — Nem... Azt hiszem, nem... — jött zavarba Antonyida Petrovna, és félrenézett. Hát persze, télen biztosan semmit sem lát, amikor a szemüvege bepárásodik, csak vaktában megy, gondolta Pelageja, és most megint, mint akkor nyáron a folyóparton, hirtelen megsajnálta Pjotr Ivanovics lányát. Pelageja szinte jóságrohamot kapott: habozás nélkül kiragadta- a mellényt — olyan szépen mutatott a fekete bársony a fehér havon, akár a szőrme. — Nesze, tedd el, Antonyida Petrovna. Én már öregasszony vagyok elleszek bársony nélkül is. Minek az nekem? — Nem, nem, köszönöm, hogy képzeli... — Ugyan, csak ne köszön- gesd! Mit gondolsz, Antonyida Petrovna ... Azt hiszed elfelejtettem, ha valaki jót tesz velem? Hát nincs nekem szívem? Hányszor kihúzott a bajból Pjotr Ivanovics... Nem, nem, Antonyida Petrovna. fogadd csak el! És hallani se akarom ... Antonyida Petrovna azt sem tudta, hogy mit mondjon. Toporgott a csizmája sarkával, fintorgatta az orrát, aztán valamit motyogott, hogy a bársony már nem divatos. — Hogyhogy, nem divatos? — csodálkozott Pelageja. — Évek óta pillanatok alatt szétkapkodják... — Az régen volt... Kérem bocsásson meg, Pelageja Pro- kopjevna, de ezek a mellények a múlt nyár óta ott hánykolódnak az üzletben ... Halkan, alázkodva motyogta ezeket a szavakat To- nyecska a szőrmegallérjából, Pelageja szinte beleszédült. A bársonymellényeket mégis elvették tőle — az ügy egészen a községi tanács elnökéig eljutott. De ez csapás volt a számára. Borzasztó csapás. Nem is az háborította fel, hogy rászedték. Nem, az eszébe se jutott, úgy tekintette, hogy ennek meg kellett történnie — valaki mindig rászed valakit. Egészen más nyugtalanította — hogy ilyen ostobán hagyta magát tőrbe csalni, és beleesett Okszja csapdájába. Vagyis, gondolta magában, neked már semmi jó nem jut az életből, kiestél a pikszis- ből. Hát persze! Az átutazó hadnagy is rászedett, ez a bestia is rászedett... Mi lesz ezután? Persze, elszállt felette az idő, és Pjotr Ivanovics nem-' hiába ejtette. Lemaradt. Kiment a divatból. Mint azok a bársonymellények, amelyekért úgy rohant ma... Otthon a köteleken lógtak a világos, illatos krepdesin- anyagok — a kedvenc anyaga, és a vesszőkosárban is még benne hagyott két darabot. Csak ült az asztalnál, le sem vetkőzve, ugyanabban az öltözékben, amelyben az üzletbe ment, és a világért se moccant volna. Még csak nem is nézett sehová. (Folytatjuk) Az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltsége a napokban tartotta az 1978/79-es évadtervének megbeszélését. A tanácskozáson részt vetít Kovács János, az Országos Filharmónia igazgatóhelyettese, Zeke László osztályvezető-helyettes és Seres István dramaturgiai csoportvezető. A résztvevőket Ambrus Zoltánné, kirendeltség-vezető köszöntötte, majd a szarvasi, gyulai és orosházi zeneiskola igazgatói számoltak be az elmúlt évi hangversenyek sikereiről. Ezt követte a tanácskozás fő célkitűzése, az új műsor- program megbeszélése. Gyulán hat hangversenyt rendeznek az 1978/79-es évadban. Többek között a budapesti MÁV-szimfoni- kusok Gershwin-estjét, valamint a Bartók-vonósné- gyes műsorát hallhatják majd a bérleti előadásokon. , Orosházán és Szarvason is fellép a budapesti MÁV- szimfonikusok zenekara. Ezeken az előadásokon közreműködik Ludwig Gütler, NDK-vendégművész is, trombitán. Az orosházi közönség bizonyára szívesen fogadja majd Perényi Miklós gordonka- és Szűcs Lóránt zongoraművész közös hangversenyét. Szeptember 15. és október 1-e között rendezik meg Budapest«! a nemzetközi orgonaversenyt, amelynek még ismeretlen győztese megyénkben is bemutatkozik Szarvason és Gyulán. Békéscsabán a komoly zenét kedvelő közönség számára az évad első hangversenyét az evangélikus templomban rendezik meg, ahol a debreceni MÁV filharmonikus zenekar mellett a Kodály-vonósnégyes is fellép. Bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják majd a 100 tagú Ljubjanai Szimfó- nikus Zenekart, amely előreláthatóan decemberben tartja hangversenyét a megyeszékhelyen. A filharmónia megyei kirendeltsége újdonságként kamarabérletet tervez indítani az idén. Az érdeklődők többek között Dagmar Baloghova csehszlovák vendégművész zongoraestjét, valamint a Liszt Ferenc kamarazenekar Vivaldi—Hándel-estjén vehetnek részt a bérletsorozat keretében. Az Ifjú Zenebarátok hangverseny-sorozatban nem lesz változás, az idén is a négy évfolyam érdeklődési körének megfelelően válogatják össze a zenekedvelő fiatalok műsorait. Előadás, kiállítás a MEZŐGÉP békéscsabai gyárában A „Kiváló gyár” cím elnyerése alkalmából április 21-én délután fél 3 órai kezdettel egyórás műsort tartott a Balassi néptáncegyüttes a MEZŐGÉP békéscsabai gyárában. A rendezvényre a két intézmény között már korábban megkötött közművelődési szerződés keretében került sor. Ugyanebből az alkalomból az irodaház tanácstermében a művelődési központ díszítőművészeti szakkörének tagjai kiállításon mutatkoznak be a dolgozóknak, amely 24-én, hétfőn nyílik és 28-ig tekinthető meg.
