Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
1978. április 16., vasárnap «HauKTiid JEGYZET Közös akcióprogram A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége, a KISZ megyei bizottsága, a Hazafias Népfront megyei elnökségével közösen erre az évre is kidolgozta az akció- programot. A szakszervezet és a népfront között létrejött megállapodás öt területet érint. Az elsőben: a gazdaságpolitikai és településfejlesztési munkával kapcsolatban megvizsgálják a tanácsi középtávú fejlesztési terv időarányos teljesítésének megyei tapasztalatait, a véleményezés előtt pedig konzultációkat tartanak. A HNF és a szakmaközi bizottságok kölcsönösen egyeztetik álláspontjukat, a városok és a nagyközségek területét és településfejlesztését érintő kérdésekben, valamint összehangolják a környezetvédelemhez tartozó feladatokat. A rétegpolitikai munkában a nőnapi különvonatok előkészítésére, a szolgáltatások, a gyermekélelmezés helyzet- elemzésére, valamint a szülői munkaközösségek tevékenységének értékelésére is vonatkozik az együttműködés. A közművelődés területét illetően a szakszervezet és a népfront közösen választja ki az üzemtörténeti kutatás országos konferenciáján részt vevő megyéi küldötteket, s ugyanakkor egyeztetik a helytörténeti, honismereti kutatásokkal^ a hagyományok ápolásával, az „Olvasó népért” és a „Kell a jó könyv” mozgalom segítésével kapcsolatos tevékenységet. A béke- és barátsági munkában is sok közös cél akad. A két szervezet hatékonyan közreműködik a Szovjetunióba induló békevonat résztvevőinek kiválasztásában, a békehónap megyei programjának sikeres végrehajtásában, a szocialista országok budapesti kulturális központjainak képviselőivel való találkozások szervetésében. Az őszi antiimperialista szolidaritási akciónak rendezésében is sok lehetőség nyílik az együttes cselekvésre. Az ötödik terület az elnökségi, bizottsági üléseken való közös részvételt és az áprilisi tanfolyam szervezési kérdéseit érinti. A HNF és a KISZ közös akcióprogramja sok lehetőséget kínál a munkával, a tanulással, a művelődéssel, a közéletiségre való neveléssel összefüggő tervek, elképzelések valóra váltására. E megállapodásból kitűnik: ahhoz, hogy a gazdaság- politikai és környezetvédelmi feladatokat megoldják, jobban be kell vonni az ifjúságot a háztáji és a kisegítő gazdaságok ipunkájába. A fásítási, parkosítási és környezetvédelmi tevékenység folytatásakor a népfront fokozott mértékben számít a fiatalok aktív közreműködésére is. A réteg- és társadalompolitikai tennivalók főként a közös területi és helyi fórumok szervezésére koncentrálódnak. Ez hozzájárul ahhoz, bogy az úttörőmozgalomról, a fiatalok életkörülményeiről, a gyermek- és ifjúság- védelemmel kapcsolatos ismeretekről, valamint egyéb hasznos tudnivalókról tájékoztassák a felnőtt-társadalmat. Tekintettel arra, hogy 1978 a VIT éve, szükséges, hogy valamennyi HNF-bi- zottság részt vegyen a VIT hazai előkészítésében. A / művelődéspolitikai együttműködés a tankötelezettségi törvény teljesítésére, a szülői munkaközösség, az ifjúsági szövetség munkájára, valamint a különféle mozgalmi tevékenységre, akciókra és ünnepségek szervezésére vonatkozik. A népfront és a KISZ aktívái a közös béke- és barátsági munkában elsősorban a szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra való nevelés eszméjét erősítik. — y — n Viszontlátásra, Brassó Megszeretett kiállítás A rossz nyelvek szerint a férjek azért kísérték ki a békéscsabai vasútállomásra oly nagy igyekezettel feleségüket, mert saját szemükkel akartak meggyőződni róla : valóban elindult az a vonat Brassóba. Majd 400 Békés megyei lány, asszony integetett vissza az ablakból, aztán megkezdődött a fülkékben a szokásos beszélgetés a családról, a gyerekekről. Kiki még egyszer sorra vette, mindent előkészített-, elren- dezett-e otthon. De amint távolodtunk, egyre többször került szóba az elkövetkezendő néhány nap, amelyet a vonzó romániai városban, Brassóban töltünk. Vajon milyen élményekkel, emlékekkel térünk haza? Nos, Brassó nem okozott csalódást. A márciusi kirándulás — amely a munkahelyek nőnapi ajándéka volt a jól dolgozó lányoknak, asz- szonyoknak — még mindig beszédtéma. „Vajon most is havas a Poiana?” — idézik a szép hegyi út emlékeit, míg mások ismerőseiket agitálják: „Feltétlenül nézzétek meg a nyáron azt a várost!” Vakít a napfény, amikor leszállurak a vonatról a korszerű brassói pályaudvaron. Kilenc autóbusz tár ajtót — s irány a város két legszebb szállodája, a Carpati és a Capitol. A gyors és a vonatkésés miatt meglehetősen késői reggeli után kezdődhet az ismerkedés a Barcaság központjával: a Kárpát medencétől az Al-Dunáig vezető utak kereszteződésénél fekvő várossal: Brassóval. — Ez a város Brassó megye székhelye, csaknem ne- gyedmillióan lakják, 550 méter magasan fekszik, a Cenk-hegy lábánál. — Mihály Ferenc, a román utazási iroda idegenvezetője, aki Lukovits Bélánéval, a különvonat kedves IBUSZ- vezetőjével együtt csoportunk kalauza, sorolja, ízes humorral fűszerezve a történelmi tényeket, adatokat. S miközben halljuk, hogy Brassó legfontosabb ipari üzemei a teherautógyár, a traktorgyár, a cement- és a bútorgyár, s hogy van egyeteme, műszaki főiskolája, szemünkkel fürkésszük az autóbusz üvegén át az utcák forgatagát, a középületeket, templomokat, s tervezgetjük: ezt is megnézzük, ide is elsétálunk majd. A program szerencsés: valóban jut szabad idő kiadós sétákra, vásárlásra is a poia- nai és a tusnádi kirándulás mellett. Az érkezés másnapját ki-ki kedve szerint töltheti. Délelőtt lépten-nyomon magyar szót hallani a belvárosi sétálóutcában, az egykori céhek háza — ma történelmi múzeum — környékén, az üzletekben, a hatalmas modern áruházban. Délben a Brassó megyei tanács vezetői baráti találkozón fogadják a Békés megyei lányok, asszonyok 25- tagú küldöttségét, élén Gulyás Mihálynéval, a különvonat politikai vezetőjével. Feltétlenül meg kell nézni a Fekete templomot — biztatjuk egymást az ebédnél. S akinek sikerül nyitva találni a műemlék épületet, nem csalódik. A XIV. század végén kezdték építeni, és az 1689-es tűzvész óta viseli a fekete jelzőt, illetve nevet. A gót stílusú hatalmas templom gazdag szobordíszeivel, négyszáz sípú, felejthetetlenül szép hangzású orgonájával méltán híres Európa-szerte. A Cerbul Cárpátin a város legszebb, legnagyobb szórakozóhelye, ahol megkülönböztetett udvariassággal fogadják a nőnapi ünnepi estre érkező magyarországi vendégeket. A pincében óriás hordók őrzik a hegy levét, és maga Bacchus megszemélyesítője köszönti serlegét az ünnepeitekre. Az ajándékba kapott piros szegfűt óvatosan biztonságba helyezik az asztalon az asszonyok. Szlancsik Istvánné, Vaszkó Mihályné, Puski Sándomé és Dobrotka Mihályné a békéscsabai Május 1. Tsz-ben dolgozik. — A férjem nélkül eddig sose mentem sehová — így Szlancsikné —, a gyerekeim beszéltek rá, „összefogott ellenem” a család. Nem bánom, hogy szót fogadtam nekik! Asztalos néni, az almáska- marási Sallai Tsz növényápolója vékony kis asszony, ám munkabírása, szorgalma annál nagyobb. Most szinte azt sem tudja, mit kezdjen magával; semmi munka, még mosogatni sem kell. — A tsz még költőpénzt is adott! — újságolja büszkén. Később megjegyzi. — De sok asszonyt javasoltam már ilyen útra! öt viszont szinte erőszakkal kellett rávenni. Mert, hogy mi lesz a jószággal, a dologgal?! Persze sokan voltak így. — Az én férjem szabadságot vett ki, míg én itt vagyok! — újságolja titkolt büszkeséggel Simon Imréné, az orosházi Üj Élet Tsz-ből. — Mondtam, egyúttal a tavaszi kerti munkákat' is elvégezhetné! A többiek cinkos nevetéssel nyugtázzák az esetet — hiszen ők még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor nemhogy külföldre, de a közeli fürdőhelyre sem illett elutazni egy „rendes” asz- szonynak, mert nyomban megszólták. „Anyja kérésére a két testvér, az Olt és a Maros elindult megkeresni apjukat, a vizek királyát, akit hiába vártak haza a hadból. A Maros nyugatnak tartott, az Olt délre robogott. Egy nap a Marost elfogta a vágya testvére után. Kanyargóit, kereste, kutatta, de nem lelte, hát folytatta útját nyugatnak. Anyjuk pedig bánata könnyeivel táplálta a két folyót.” Az Olt mentén vezet az út — Tusnádra visz a busz —, amikor Feri bácsi, az idegenvezető felidézi a kedves legendát. Aztán a székelyek csavaros észjárásáról mesél : „Vendégségbe érkezik a csíki ember sógora, aki megnézi a Fekete templomot is. Mondja neki a csíki ember, hogy 60 mázsás a templom harangja. De hát, hogy bírták azt oda fölvinni? — kérdi a sógor. — Hát, még csengettyűkorában vitték föl!” — így szól a válasz. Ütba esik Sepsiszentgyörgy, így ném mulasztjuk el megnézni múzeumát. A régi, faragott, festett bútorok, a székely parasztház eredeti berendezésével, használati tárgyaival, eszközeivel magával ragadja, tűnődésre készteti a látogatót. A múzeum kincsei közé tartoznak a különtermekben őrzött 1848-as emlékek, így Gábor Áron rézágyúja, Bem tábornok botja, nyomdagépe, a betűkészlettel. Tusnádon esik, így fázósan ábrándozunk róla, milyen szép lehet a hegyek között fekvő, fenyvesekkel övezett fürdőhely, a Csukás tó — nyáron. A Poiana a brassóiak kedvelt kirándulóhelye, a Postavarul hegységben, azaz a Keresztényhavasokban. Autóbuszunk fürgén kapaszkodik a hegyre. A fel-feltűnő hófoltok összefüggő hóta'ka- róban folytatódnak. A Poiana — magyarul tisztás — üdülőközpont. Pompás szállodák épültek itt, a legszebb alpesi stílusban, saját úszómedencével. A drótkötélpályán való utazásra nem mindenki vállalkozik, de aki rászánia magát, nem bánja meg. Fönn végre kisüt a nap, szikrázik a hó, síelők népesítik be a pályát. Hamar teltek a napok, elérkezett a hazaindulás ideje. Az ajándékcsomagok az otthoni viszontlátás ezer örömét rejtik, és a közelben állók egyetértőén helyeselnek, amikor a szálloda halijában gyülekező asszonyok közül egy fejkendős néni megjegyzi: „No, szép volt, jó volt, de azért jó lesz most már hazamenni.. Várnak az unokák !” De sokan köszöntek így a vonatablakból : „Viszontlátásra, Brassó!” Tóth Ibolya □ prilis 19-ig, szerdáig látogatható " Budapesten a nemzetközi mezőgazdasági, élelmiszer- ipari gép- és műszerkiállítás, ismertebb nevén az AGROMASEXPO. A rendezvény immár hagyományosnak tekinthető. Ezúttal 18 ország 237 vállalata vonultatja fel termékeit. A vonaton érkező látogatók most is 33 százalékos utazási kedvezményt élvezhetnek. Az sem számít új dolognak, hogy a kiállításon bemutatják a kistermelőknek szánt gépeket, szerszámokat, vegyszereket is. Megszokott, megszeretett kiállításról Van tehát szó és ez hazai viszonyaink között teljesen érthető. A mezőgazdaság iparosítása egyre fokozódik. A termelési költségekben már meghaladta a 60 százalékot az ipari eredetű anyagokra, eszközökre kiadott pénz aránya. A gyári termékek sarában — a műtrágyák mellett — a gépek játsszák a legfontosabb szerepet. Fogy a munkaerő, növekednek a feladatok. Az emberi kezek sokaságát gépekkel tudjuk csak pótolni A magyar mezőgazdasági szövetkezetekben például a termelés szolgálatában álló motorok lóereje az elmúlt kilenc esztendőben háromszorosára növekedett. A téeszek ma mintegy öt- venmilliárd forint értékű gépet mondhatnak magukénak. Ezzel a nagyfokú iparosodással párhuzamosan azonban mindinkább megváltozik a gépek szerepe. Először még csupán arról volt szó, hogy ha jön egy új traktor, hát akkor kevesebbet kell igázni a lovakat. Azután a lovakat eladtuk, mert nem volt rájuk szükség. A mezőgazdaság már teljes egészében a traktorokra hagyatkozott. És megjelentek a géprendszerek. Egész munkafolyamatokból (pl.: előbb a búza, majd kukoricatermesztés) kiküszöböltük a kézi munkát, egymást követő, kiegészítő gépek munkájára alapoztuk az adott növény termesztését. Ezzel azonban kényesebbé vált ezeknek a kultúráknak sorsa. Hiába volt meg négy gép, ha hiányzott az ötödik. Hiába volt meg az ötödik, ha annak teljesítőképessége nem állott összhangban a többi néggyel. Ilyen apróságok tudnak ma már felvirágoztatni, vagy veszteségbe kergetni egy gazdaságot. Sajnos a gazdák, a gaz- * daságok vezetői nem hajthatják nyugodtan álomra a fejüket. Mert a példánál maradva a tűrhetőnél gyakoribb, hogy nem csupán az ötödik gép teljesítménye marad el a másik négy mögött, de a megfelelő négyből is kiesik egy vagy kettő, valami filléres alkatrész hiánya miatt. A másik áloműző tényező pedig, Helyzetjelentés Nagykamarásról Ez a 2500—2600 lelket számláló község a M ed gyesegyházát és Kevermest ösz- szekötő útnak körülbelül a felén helyezkedik el. A lakosság többnyire a mezőgazdaságban dolgozik. Ezerki- lencszázhetven óta — minden évben — nagy gondot okoz a belvíz, amely mintegy 500 hektárnyi területet borít. Szivattyúzással nem lehet segíteni, mert nincs hova elvezetni a vizet. Most készült el egy tanulmány- terv két variációban. A községben több építési és korszerűsítési munkálat befejeződött, illetve most van folyamatban. Például tavaly novemberben a művelődési ház pincéjében 150 ezer forintos költséggel ifjúsági klubhelyiséget rendeztek be. Ehhez jelentős támogatást kaptak a fiatalok a KISZ megyei bizottságától, a helyi tanácstól és a termelőszövetkezettől. A szakipari munkák elvégzésében közreműködött a kisiparosok egy része is. A község vezetői ebben az évben szintén számítanak a szocialista brigádok és a lakosság társadalmi munkájára, anyagi hozzájárulására. A dolgozók az idén is egy napi keresetüket ajánlották fel, és ennek alapján 50 ezer forint körüli összeget fizetnek be. A helyi népfrontbizottság meghirdetett egy napot az iskola tornaudvarának kialakítására, valamint a művelődési ház felszerelésének javítására. Indokolt lenne a mindösz- sze csak 64 négyzetméter alapterületű könyvtár bővítése is. Jelenleg nyolcezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. Nagykamarás nyolcosztályos általános iskolájában a bánkútiakkal együtt mintegy 200 diák tanul. Bölcsőde nincs a községben. Az óvodai létszám növelését viszont pénzügyi nehogy ezek a durva, finom, vagy még finomabb ipari termékek egyre drágábbak. Figyelmeztető, hogy a téeszek tavalyelőtt 14 milliárd forint beruházásból nyolcat költöttek gépekre, tavaly pedig már 15 mil- liárdból kilencet. De ez a kilencmilliárd forintért vásárolt gép kevesebb volt, mint amelyért tavalyelőtt nyolcmilliárdot fizettek. Téved aki azt hiszi, hogy a probléma csak a nagyüzemekre korlátozódik. A háztáji és kisegítő gazdaságokban, egyszóval a kistermelőknél más arculatú, de a népgazdaság szempontjából alig kisebb jelentőségű a kérdés. Ismerjük ugyanis a hagyományos kisgazdaságot: a gazda feji a tehenet, hizlalja a disznót, szűri a bort, mert megszokta. Csakhogy ilyen gazda egyre kevesebb van már. Ma is hajlandó nemcsak a téesz- tag, de a vasutas, a tanító, a kőműves is a ház körül gazdálkodni, de csak ha kifizetődik és ha nem válik az istálló, a kert, a szőlőhegy rabjává. Ez a másik fajta kistermelő, ha lát olyan megoldást, amikor beruházások, áldozatok árán bár, de apáinál könnyebben, kevesebb idő feláldozásával tarthat négy—öt tehenet, hizlalhat 15—20 disznót, állíthat fóliasátrat, vagy művelhet szőlőt — akkor csinálja, ö sem ellensége a saját zsebének. De ha nem lát ilyen lehetőséget, akkor inkább lemond az egészről. Az úgynevezett ipari háttér a kistermelőket sem kényezteti el nálunk. Kerti traktor esetében az alapgéphez se lehet könnyen hozzájutni, a vegyszerek választéka is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Az idei AGROMASEX- PO-n megjelent 237 vállalat produktumának bemutatása impozáns látványt nyújt a kiállítási terület mezsgyéin belül. Látható itt minden szerkentyű és herkentyű, • minden óriás gép és ördöngős kéziszerszám, minden gyári temiék, ami szem-szájnak ingere. Ügy gondolom, joggal tarthatok azonban attól, hogy az egyébként szemkápráztató és tanulságos kiállítási élmény esetenként csak „hosszú fogat csinál”. Tehát a nagyüzemiek vagy a kistermelők látják ugyan, hogy ezt a műszaki problémát a világon valahol már megoldották, de nem egyszer sokáig kell várniuk, amíg ugyanezt a terméket a saját leltárukba sorolhatják. D kiállítás, a látóhatár tágítása nagyon fontos, nagyon hasznos. De a magyar mezőgazdaság ipari hátterének a kor színvonalán történő fejlesztése és zavartalan működtetése sokkal bonyolultabb feladat, mint egy kiállítás elsimerésre méltó sikeres megrendezése... Földeák! Béla hézségek akadályozzák. Helyiség van, de a fenntartási költség hiánya miatt nem lehet csoportot bontani. Hasonló okokból nem nyílhat meg az öregek napközi otthona, amelyben a tervek szerint 40 idős embert helyeztek volna eL Szeptemberre tanácsi kivitelezésben elkészül két pedagóguslakás, s ennek értéke eléri a 700 ezer forintot. Az elavult épület bontására a népfront, a vadász- társaság és a lakosság részvételével táradalmi munkát szervezett. Létesült egy mázsaház is a községben, ám a hozzá vezető bekötő út megépítése még hátra van. A fentihez hasonló összefogással kívánja a tanács a munkálatokat elvégeztetni. Ugyancsak ebben az évben szeretnék elkészíteni a temetőhöz vezető 280 méter hosszú beton- utat, melynek építési költsége 200 ezer forint körül Vidám séta a havas Poiana-n
