Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-15 / 88. szám
1978. április 15., szombat ■igHslMJWiig Tegnap este mutatta be Békéscsabán, a Jókai Színház G. B. Shaw: A szerelem ára című színművét. Képünkön az előadás két szereplője: Zsolnay Júlia (Blanche) és Kárpáti Tibor (Harry Trench) Fotó: Demény Gyula Hasznos együttműködés A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskolával csaknem 10 éve kötött együttműködési szerződést, amely igen gyümölcsöző mindkét fél számára. Nemrég hasonló szerződést kötött a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskolával. Ennek alapján a vállalat egyebek közt lehetővé teszi, hogy a békéscsabai cserépgyárban 4, a gépjárműüzemben 6, a központi gépgyártó üzemben 15, a központi karbantartó műhelyben pedig 10 tanuló vegyen részt a kötelező nyári egyhónapos szakmai gyakorlaton. Az iskola befejezése után ezekben az üzemekben 20 fiatalnak biztosít elhelyezkedési lehetőséget. Az eredményesebb szakmai oktatást szemléltetőeszközökkel segíti elő. Az iskola tanműhelyében elvégzett munkáért térítést fizet. Üzemlátogatást, autó- buszikirándulást szervez a diákoknak. A szocialista brigádok rendezvényeire esetenként meghívja a fiatalokat. A Kemény Gábor Szakközépiskola tanárai és diákjai viszonzásul közreműködnek a vállalati közművelődési és kulturális program megvalósításában. A nevelőtestület elősegíti a dolgozók továbbképzését, az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgára jelentkezők felkészítését. Az iskola tanműhelye — térítés ellenében — vállalja egyes gépalkatrészek elkészítését. A pedagógusok esetenként közreműködnek az idegennyelvű levelezésben, prospektusok lefordításában is. P. B. Miről ír a Fáklya? A Fáklya április 23-án megjelenő 8. száma a proletariátus nagy vezérének 108. születésnapjára emlékezve képes riporttal mutatja be a moszkvai Központi Lenin Múzeumot. Ugyancsak képes riport kalauzolja el az érdeklődőket a Fekete-tenger keleti partvidékén épülő Inguri vízierőmű diák-ifjúmunkásai közé, híven érzékeltetve a munka romantikáját. Kiaknázza-e az emberiség az óceán lehetőségeit? — veti fel a kérdést egy másik színes képekkel illusztrált tudományos cikk. Más érdekes témákat is vizsgál a lap tudományos-technikai újdonságokból álló szemléje, így például a levegő sterilizálásának új módszerét, az állatok testhőmérsékletének műszeres leolvasására alkalmas készülék működését, sőt hírt ad 200 millió évvel ezelőtt élt állatok csontmaradványainak elemzéséről is. A kulturális cikkek közül gazdagon ilusztrált riport mutatja be a Moszkvában néhány éve szervezett amatőr énekesek klubját, valamint a szegedi szabadtéri játékokra készülő Nyemiro- vics—Dancsenko Színház Sztyepán Rázin című balettbemutatóját. Orosz nyelvleckével, keresztrejtvénnyel, filmkörképpel, majd a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza program- ismertetőjével zárul a szám. Nagy sikerű pályázat A KISZÖV megyei szervezete idén'is meghirdette már hagyományossá vált amatőr képző- és népi-iparművészeti pályázatát. A sikert és az érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a beküldési határidő lejártával csaknem 60-an várják nagy izgalommal a zsűri döntését. A pályamunkák értékelését április 14-én, délelőtt 10 órakor kezdték meg Karsay Zsigmond, a Népművelő Intézet munkatársa elnökletével. A díjakat két kategóriában — képzőművészeti, valamint népi-ipar_ és díszítőművészeti kategóriában adják ki. A zsűrizett anyagokat április végén kiállításon láthatják az érdeklődők. Ketten, akikhez mindig bizalommal fordulnak Két éve választotta meg 15 kollégája Kerekes Józsefet szakszervezeti bizalminak. — Hogy őszinte legyek, féltem tőle. Közvetlen ismertem őket, tudtam, gond lesz elég. Eleget tehetek-e a feladatoknak? Aztán úgy döntöttem, belevágok... — meséli munkahelyén, a Békéscsabai Állami Gazdaság telek geremdási gépműhelyében, amikor elhívom a javításra váró traktor mellől. — Ügy hiszem, nem csalódtak bennem. Amit lehet mindig elintéztem, legyen a bérezéssel, nyereséggel vagy üdüléssel, színházzal kapcsolatos kérés. — A lehetőségekről, feladatokról hogyan tájékoztatja a gazdaság a bizalmiakat? — Most nemrég háromnapos továbbképzésen vettünk részt. Jogköreink megnövekedtek s az ezzel kapcsolatos kérdésekről hallhattunk előadásokat. Azóta sokkal több időt és energiát vesz el ez a munka, de mindenképpen jobb így. Beleszólhatunk a gazdaságirányításba, s véleményt mondhatunk a munkabért és a nyereségrészesedést illetően is. — Volt már példa rá, hogy ki kellett állnia egy-egy munkatársa érdekében? — Természetes, hogy mi itt jobban tudjuk, ki, menynyit dolgozik, összeülünk, s mondom a többieknek: „Ti is tudjátok nagyon jól, hogy ő vagy ő többet érdemel.” Aztán, ha döntöttünk, akkor feljebb is előállhatok a javaslattal. — Miben segített még ez a továbbképzés ? — A bizalmiak közötti kapcsolat is sokat javult az alatt a három nap alatt, amikor mind a hatvanan — körülbelül ennyien vagyunk — elmondhattuk egymásnak ügyes-bajos dolgainkat. Azóta itt a gépműhelyben is gyakran összejövünk, ha tudjuk, segítjük egymást. — A család hogyan fogadja, ha elfoglaltságai miatt nem ér haza időben? — Hát volt már apelláció emiatt. Ilyenkor elmagyarázom az asszonynak, hogy ezen vagy azon az értekezleten részt kellett vennem és általában sikerül meggyőzni, hogy ez így helyes. 21. Pavel három nappal azután halt meg, hogy a lánya megszökött otthonról, hol kereste volna? A városban? Az országúton? Különben is, gondolta Pelageja, talán jobb is, hogy nem éktelenkedik itt Alka a sír előtt. Még ő, Pelage ja is bűnösnek érzi magát, nem mer az emberek szemébe nézni, mit mondhatnának Alkáról? — Alka nem kívánta az apja halálát — ez biztos, mégis az ő esztelen elutazása után halt meg, vagyis ő, a Pavel tulajdon vére siettette az apja halálát. És ha még így is, hogy nincs itt, Pelageja fülét (az asszony az elhunyt lábánál állt) megütötte a széplelkű fehémép becsmérlő pusmogása: „Hát ilyenek ezek a mai gyerekek ... Legszívesebben élve temetnék el a szülőiket... Mi csak neveljük őket, reszkessünk értük ...” — mi lenne, ha Alka itt volna! Pavelt a régi szertartás szerint is, meg az új szerint is eltemették. Otthon mindent úgy csináltak, mint régen. És meg kell hagyni, a hatóság nem akadékoskodott. Amíg az öregasszonyok tömjénezték a ravatalt, és halkan kán- tálták a halotti éneket, a hatóságiak odakinn álltak a tornácnál és dohányoztak. Igaz, Afonyka állatorvos részegen berontott a házba, elkezdett kiabálni, hogy azonnal hagyják abba, ne gúnyolódjanak egy párton kívüli bolsevikkai, de rögvest elhallgattatták. Maguk a vezetők, Vaszilij Ignatye- vics meg Pjotr Ivanovics tuszkolták ki a házból. A temetőben volt az új szertartás, amikor a nyitott sír előtt beszédeket mondtak: — Fáradhatatlan dolgos kéz ... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján ... Becsületes... Mindenki példaképe... Sosem feledjük el... Ettől aztán Pelageja megremegett. Mindent kibírt: a szemrehányó tekinteteket, a rosszindulatú suttogást — a szeme se rebbent, meg se szólalt. Ügy állt a sír előtt, mint a kőszikla. Ügy, ahogyan Pjotr Ivanovics tanácsolta. De amikor beszélni kezdtek — forogni kezdett vele a föld. — Fáradhatatlanul dolgos kéz... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján ... Mindenki példaképe __ P elageja csak hallgatta, hallgatta ezeket a szavakat, és hirtelen rádöbbent: hiszen ez az igazság, a tiszta szín igazság. Pavel úgy dolgozott a kolhozban rendületlenül akár a ló, vagy a gép. És a kolhozmunkán is betegedett meg. Szánon hozták haza a cséplőgéptől. És ki becsülte meg életében a munkájáért? Ki mondott neki egyszer is köszönetett? A vezetőség? Vagv ő, Pelageja? Nem, őszintén megvallva : soha semmire se becsülte a férje munkáját. De hát hogyan is lehet valamire becsülni az olyan munkát, amiért semmit sem fizetnek? De most dicsérték Pavelt. & az asszony hirtelen sajnálta, hogy Pavel ném hallhatja ezeket a dicséreteket. Amikor még egyszer az elhunytra nézett a koporsóban, mozdulatlan, viaszszín arcára, lehunyt szemére, hatalmas, sápadt, a mellén keresztbe tett kezére, akkor ébredt rá igazán, hogy hiszen Pavel fekszik ott, az ő férje, az az ember, akivel jóban-rosszban — az egész életét leélte... Ekkor sírva fakadt, hangos zokogásba tört ki. Most már teljesen mindegy volt neki, hogy mit mondanak róla az emberek, és hogyan mocskolják be Alkát. Végre elérkezett a várva várt pihenés... Reggel későn, ráérősen kelt fel. Lassan befűtötí a kemencébe, teázott, aztán az erdőbe indult. Kicsi kora óta szenvedélye volt a gomba meg a bogyó. És ha valakit irigyelt Pelageja azokban az években, amikor a sütödében dolgozott, a gombaszedőket meg a bogyószedőket irigyelte. De most már nem volt miért irigykednie. Most már ő is egész nap kóborolhatott az erdőben. Kóborolt is. Gyerekkora óta ismerős dombocskákon és árterületeken, majorságokon, régi irtásokon át haladt, megpihent a pataknál, a kis folyónál, elnézte sűrű őszi kékségüket, hallgatta a dar- vak kiáltozását, a kutyaugatást __ D e hát egymagának menynyi kellett? Háromszor ment ki sózni való gombáért, kétszer meg tinómért, egy egész dézsát teletömött bogyóval, minek ennél több? Néhány napot krumpliszedéssel töltött. Gyönyörű, nagy szemű lett a krumplija — két ágyásból tele lett a verem, és a fürdő mögött van neki még egy, örülnie kellene, meg hálát adnia az Istennek, de megint csak ezt kérdezte magában: minek? Minek neki ennyi krumpli? (Folytatjuk) Viszkók Mátyásnéról a gazdaságban nagy elismeréssel, tisztelettel beszél mindenki. „öt keresse fel, neki biztos van mit mondani”. Vagy: „Viszkóikné? Beszéljen vele, érdemes.” A tejházban találom meg. — öt éve vagyok bizalmi. Szeretek az emberek problémáival foglalkozni, különösen most, mikor a gazdasági vezetéstől annyi bátorítást, segítséget kapunk. — Vannak-e speciális gondok az állattenyésztési részlegben ? — A közművelődés igen nehéz dió. Itt nálunk különösen, hiszen a dolgozók osztott munkaideje már eleve lehetetlenné teszi például a színházba, moziba járást. Az én feladatom ezen a téren az lehet, hogy rábeszélem őket: szánják rá pihenőnapjaikat, menjenek el egy-egy előadásra. Nem mondhatnám, hogy mindig sikerrel jár... Persze, amit lehet, megteszünk. Az itt működő szocialista brigádnak házi könyvtára van, az asszonyok kézről kézre adják a könyveket. Bizonyára, ha több lenne a szabad idő, nem lenne okom panaszra. — Milyen gondokat említett a közelmúltban megrendezett továbbképző tanfolyamon? — Akkor szólaltam fel, amikor a dolgozók utánpótlásáról volt szó. Elmondtam, hogy igenis van szépsége a mezőgazdasági szakmáknak is. Ha az okokat keressük, arra kell gondolnunk, hogy míg az iparban az ember ledolgozza a maga 8 óráját és hazamegy, itt az időjárás diktálja az ütemet. Értékes volt ez a három nap, bár többen meghallgatnák ezeket az előadásokat. Számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy nem mindegy, kit, hogyan közelítünk meg. A bizalmi, ha tud az emberekkel bánni, máris fél sikert ért el. — Az öt év alatt volt-e olyan eset, amely különösen nagy sikerélményt jelentett? — Így kiemelni egy valamit nem tudok. A mi feladatunkban a legszebb, ha valamit igazságosan oldottunk meg. Ügy, hogy az a vállalatnak és az egyénnek egyaránt jó. Azt mindig megérzi az ember, hogy valami sántít, ha másból nem hát abból, hogy kevesebben jönnek oda: „Segítsen, Jutka néni.” Azon igyekszem, hogy ilyen a jövőben se legyen. N. A. Mai tv-ajánlatunk A másik 12 óra Monológ Nagy divat manapság nép- művészeti tárgyakat elhelyezni, régi bútorokat előkelő helyre állítani a modern lakásban. A másik tizenkét óra című lakáskultúráról szóló sorozat 15 óra 50 perckor kezdődő utolsó adása a „Hagyományok, művészetek” alcímet viseli a régi bútorok, tárgyak, valamint a műalkotások, képek, szobrok elhelyezésének kérdéseit tárgyalja, sok példával és ötlettel. Sztretyenszkij professzor, ma híres biokémikus, akadémikus. Neki is, mint sokaknak, nagy diákköri elképzelései és megvalósítást soha el nem ért tervei voltak, ö maga csodálkozik el a legjobban azon, hogy valaki mégis szá- montartja őket. Egy fiatalember tör be hozzá azzal a követeléssel, hogy változtassa meg életét, s valósítsa meg régi terveit. Az 1973-ban készült szovjet filmet Ilja Averbah rendezte, s ma éjjel 22 órai kezdettel közvetíti a tévé. HANGSZÓRÓ Költészet napja Nehéz József Attilát hetvenen fölüli idős embernek elképzelni, pedig április 11- én hárommal haladta volna meg a hetvenet. Ha megéri. Születésnapja nálunk a költészet napja lett, s talán ezért is kelt meghatódást már maga a puszta szó is. Az érzelmek — bár a modem költészet inkább az értelmet teszi első helyre — egyébként is közel állnak a lírához, közelebb, mint az irodalom másik két alapvető műfajához: az epikához és a drámához. De még a tiszta gondolati elemeket tartalmazó verset sem lehet élvezni, ha érzelmileg hatástalan. Ezzel már így van az ember, különösen, ha engedi a szavakat átáramlani magán. És éppen ez a költészet legnagyobb erőssége, fenntartója. Ezért kifogyhatatlan szeretőinek tábora. Azoké, akik olvassák, hallgatják a verset. A rádió adottságai folytán igen alkalmas a költészet szolgálatára, hiszen a szó, a hang, a beszéd révén való továbbadás művészetének országos pódiuma lehet. S ami hátránynak tűnik, az is előnye inkább : a látvány hiánya fokozza a figyelmet a mondanivaló iránt. Behúnyt szemmel is átadhatja az ember magát a versnek, a költői gondolatnak. De nem a költészet napján! Ekkor ugyanis a Kossuth hullámhosszán egyetlen vers sem hangzott el, s a Petőfin is csak feltételezni lehet, hogy egy 17 perces előadás közben — ami a bolgár irodalomról szólt — egykét vers is volt. A harmadik műsorra pedig csak úgy került Kölcsey Ferenc neve, hogy a Mindenki Iskolája előző heti adását ismételték: dr. Nagy János beszélgetését a Himnuszról egy dolgozók iskolájának hallgatóival. Így zajlott le a költészet napja a rádióban. Igaz, hogy a költészet hetét már hétfőn megkezdték és ez tart egészen vasárnapig. De ezt is érdemes alaposabban megvizsgálni. Kedd kivételével, a többi hat napon összesen 317 perc jutott a költészetre, bár ebből magára József Attilára 130 perc esett. Talán kárpótlásként, az elmaradt születésnapért. S a Mindenki Iskolája jóvoltából került műsorba Arany János, viszont Petőfi még így sem. De mások is panaszkodhatnának, régiek és modemek egyaránt. De kár lenne ezt feszegetni, nézzük meg inkább azt, hogy ez a hét különbözik-e egyáltalán az egyéb szürke hetektől? Volt-e nagyobb figyelem és több idő szánva a költészetre? Ha hűek akarunk lenni az igazsághoz, volt. De csak egy fél órával. Az előző hét versműsorideje ugyanis 277 perc. De ha hozzászámoljuk azt a 23 percet is. amikor szovjet költők verseit hallhatta a közönség, akkor már semmi különbség nincsen. Szóval a költészet hete olyan volt, mint akármelyik más névtelen hét a rádióban. Félreértés ne essék. nem ezeknek a sima heteknek a verseit sokallom. hanem a ieles hetieket keveslem. S ha jól meggondolom, a többit is. Nem is kevéssé. Mert hozzá kell tenni ehhez a gyorsstatisztikához. hogy olyan hete is van a rádiónak, amikor a Petőfi adón egyetlen verset sem sugároznak. Majd 140 órán keresztül! Ez március 27.—április 2-ig volt. De nemcsak a magyar líra mostoha: az előbb említett 23 perc a szovjet költészetből egyben az egész világirodalmat képviselte azon a héten. Egymagában, a három adón. Vass Márta
