Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
1978. március 12. vasárnap Barátaink életéből A Szaljut elektronikus navigátora A JKSZ XI. kongresszusa előtt Jószomszédi kapcsolat zetiségeket képviselő közA Szaljut—6 orbitális állomás személyzete teljes mértékben alkalmazkodott a súlytalanság feltételeihez, egy sor tervbe vett tudományos és technikai kísérletet végrehajtott. Ez utóbbiak közé tartozik a Delta autonóm navigációs rendszer kipróbálása és üzembe állítása. A földi állomások elvégzik a szükséges pályaméréseket, s a kapott eredményeket a koordinációs számító- központba továbbítják, ahol azokat feldolgozzák, elkészítik a pályaprognózisokat a legközelebbi időszakra és közük ezeket az adatokat az űrhajósokkal. A pálya paramétereinek pontos meghatározásához általában az űrállomás három—hat fordulata szükséges. Világos, hogy ennek a módszernek az operativitása nem nagy. Már régen megfogant aZ olyan fedélzeti navigációs rendszer létrehozásának eszméje, amely önállóan és folyamatosan végezné a szükséges pályaméréseket, meghatározná az állomás röppá- lyáját, prognosztálná mozgását és „újabb kérdések nélkül” állandóan tájékoztatná az űrhajósokat. Az elektronikában a mikromi- niatűrizálás lehetőséget nyújtott arra, hogy könnyű, kompakt számítógépeket helyezzenek el az űrállomás fedélzetén. Ezzel az autonóm navigáció eszméje polgárjogot nyert. A Délta nem újdonság az orbitális állomáson. Kísérleti példányai ott voltak már az első Szaljutokon. Tüzetesen kipróbálták és tökéletesítették őket. Most pedig a Delta — újabb ellenőrzés után — szervezetszerűleg hozzátartozik a jelenlegi űrállomáshoz. Mi is voltaképpen ez a rendszer? Minden navigációs szolgálatnak szüksége van navigációs eszközökre, amelyek segítségévei elvégzi a szükséges méréseket, valamint e mérések eredményeit feldolgozni képes navigátorra. Milyen eszközei vannak a Deltának? Először is rádiós magasságmérője. Ez az űrállomás repülésének magasságát állapítja meg. A magasság ismeretében kiszámíthatók a pálya méretei és formája. A pálya síkjának hajlásszögét ezzel a műszerrel nehéz lenne mérni. Ezért e műszer kiegészítéseként csillagászati mérőfejeket használnak. Ezek az űrállomás külső oldalán vannak elhelyezve és' különböző irányba fordulnak. Az űrállomás árnyékba való belépésének és onnan való kilépésének pillanataiban ezek a mérőfejek jeleket továbbítanak a fedélzeti számítógéphez. Ennek révén meghatározható a pálya síkjának helyzete a térben. Az űrállomás haladási sebességére vonatkozó adatok egy speciális rádióvevő-készüléktől érkeznek, amely a frekvenciának földi rádióantennákhoz viszonyított dopplereltolódását regisztrálja. Ezek az autonom navigációs rendszer „szemei és fülei”. Az „agya” pedig a Szaljut—2M fedélzeti számítógép. Abban a szerencsében volt részünk, hogy az irányítóközpontban láthattuk ennek az univerzális gépnek a földi hasonmását. Ez a belépő és kimenő készülékekkel felszerelt komplett elektronikus blokk a merőben navigációs feladatokon kívül, mint ahogy kitudódott, még egy sereg hasznos szolgálatot végez az űrhajósoknak. A Delta teljesíti a személyzet elektronikus titkárának feladatkörét is. Az űrhajósok nem feledkezhetnek meg valamilyen kísérletről és okvetlenül fel kell arra készülniük. Ugyanekkor zsúfolt kutatási program esetén mindent a fejükben tartani” elég nehéz lenne. Ebből a szempontból a Delta szolgálatai valóban felbecsülhetetlen értékűek. Az elektronikus robot rendszeresen kinyomtatja a fedélzeti teletypon az űrállomás mozgására vonatkozó információt; a fordulat számát, a megvilágítást, a rádiókapcsolat tartásának övezeteit. A Deltára hárul a rádióösszeköttetés felvételére való előkészület is. Ez a feladat periodikusan ismétlődik. Következésképpen állandóan figyelni kell azok kezdetére, be kell kapcsolni a szükséges rádióeszközöket, a rádióérintkezés befejeztével pedig ki kell azokat kapcsolni, mert az űrállomáson takarékoskodni kell az energiával. Most mindezt a fedélzeti számítógép végzi. A Delta még az olyan apróságnak tűnő dolgot is, mint a kísérlet idejének regisztrálása, kifogástalanul végzi. Szükség van-e erre? Végül is vannak fedélzeti órák, vannak karórák. Az űrhajós feljegyzi és kész. Am ez nem mindig kényelmes. Olykor nagy pontossággal kell rögzíteni az időt. Különösen akkor, ha a kísérlet elsötétített helyiségben folyik. például bizonyos asztronómiai megfigyeléseknél. A Delta lehetővé teszi egyszerű gombnyomással az idő századmásodpercnyi pontossággal való regisztrálását. Egyébként a Delta sajátos elektronikus tudakozó. Egyik blokkjában mikrofilmeken rögzítve van a fedélzeti dokumentáció, továbbá az űrállomás tudományos műszereinek részletes leírása. A legénységnek nem kell a műszaki leírások vaskos köteteiben böngészni. Az egyszerű kód tárcsázása után egy kis képernyőn megjelenik az egész szükséges számjegyes információ vagy az űrhajósokat érdeklő műszer műszaki rajza. S végül a Deltát be lehet programozni úgy, hogy a Kiaszkad orientációs rendszerrel együttműködve automatikusan pontosan annyi ideig tartsa meghatározott helyzetben tájolva az űrállomást, amennyi a vizsgálati Objektum megfigyeléséhez szükséges, majd az új objektum megfigyeléséhez alkalmas helyzetbe hozza az űrállomást. Mihail Csemisev (APN — KS) Diákok és a termelés Az iasi műszaki főiskolát méltán tartják Románia vezető tanintézetei egyikének. Hatékonyan érvényesíti az életben azt a követelményt, amely az oktatás, a tudomány és a termelés egyesítésére irányul. A diákok és a tanárok aktívan részt vesznek az új technológiai folyamatok, valamint az új berendezések kidolgozásában. A termeléshez való hozzájárulásról tanúskodik az 50 feltalálói és ésszerűsítő szabadalom, amelyeket az elmúlt évben nyújtottak be. Kiemelkedő sikert értekei többek között a vegyészeti szakon tanuló diákok, akik professzoruk vezetésével a kálisó előállításának új technológiáját dolgozták ki. Az új eljárást már alkalmazzák a Piatra Neamt-i vegyikom- binátban. A craiovai kombinátban a diákok számára olyan új berendezést terveztek és szereltek fel, amely alkalmas a foszfátfőzetek tanulmányozására. Numizmatikai múzeum Havannában nagy értékű muzeális gyűjteményt őriz a Numizmatikai Múzeum! Termeiben több mint 500 ezer pénzérmét, medáliát, zsetont, bak jegyet tartalmaznak a tárlók, az amerikai földrész első pénznyomdáinak ritkaságait. Réz maravédiket, ezüst medálokat, Santo Do- mingó-i, mexikói pénzverdék első nyomatait, köztük az 1500-as évekből eredőket is. A múzeumiban kiállítatták az 1556—1819-ig terjedő időszak latin-amerikai gyarmati pénzverdéiből származó bolíviai, guatemalai, perui érméket is. Érdekes gyűjtemény mutatja be a Kubában 1902 és 1958 között forgalmazott érméket. Bulgária szívében emelkedik az egész félszigetnek nevet adó Balkán-hegység. Ez a kétezer méternél is magasabb csúcsokkal büszkélkedő hegyvonulat a legigazibb bolgár terület, hiszen ez a hegyi folyóktól, szakadékoktól fölszabadult vidék volt mindig is a bolgár nép legbiztosabb menedéke. írók, költők, forradalmárok rejtőztek ott, és onnan keltek útra, hogy a török elnyomók elleni harcra buzdítsák más országrészek lakóit. Ugyancsak e vad szépségű tájról indult útjára a mailt század végén a vazrazsdane, a bolgár újjászületés... A zord vidéken számos település jött létre. A falvak leginkább a hegyi vizek mentén alakultak ki, mivel a patakok, folyócskák energiáját sokféleképpen hasznosították az ügyes kezű, találékony hegyi lakók. Faesztergák, kallózó —szövetet tömörítő — műhelyek gépei, malmok, paszomány- készítő és fazekasműhelyek szerszámai egyaránt e szaporán zúduló, fodrozódó habok jóvoltából pörögtek, és a kardok, kések készítői is a vizet használták fel kalapáláshoz, a köszörüléshez. A hegyvidéki mesterek készítményeit szívesen vásárolták szerte Európában. A Balkán-hegység leghíresebb mesterei Gabrovóban, a Jantra-folyó menti kisvárosban dolgoztak. Egy XVIII. századi francia utazó így emlékezett meg : „Gabrovó városában minden egyes iparos család a Jantra vizének hajtóerejét használja fel munkájához...” A Jantra vize ma is ugyanúgy dolgozik. Kerekeket mozgat, köszörűket, korongokat pörget — akárcsak ötven, száz, kétszáz éve... Jugoszlávia a nemzetek, nemzetiségek hazája. Huszonegymilliós lakossága hat köztársaságból és két autonóm tartományból szerződött államszövetséggé. A háború után, amikor Tito elnök és vezető gárdája az új szocialista Jugoszlávia létrehozásán fáradozott, hosszas viták, tanácskozások előzték meg az állaimalakítást. Olyan felépítésű országot kívántak létrehozni, amelyben minden nemzet megtalálja a helyét anélkül, hogy kárára lenne a kisebb etnikai csoportoknak — vagy önös érdeke miatt elnyomná azt. A dolog távolról sem volt egyszerű: a királyi Jugoszláviában bevett gyakorlat volt az „oszd meg és uralkodj”, elve. Hosszú hónapok tárgyalásai után született meg a hat önálló köztársaságból és két tartományból álló Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság. Jugoszláviában alapkérdés, ki honnan származik, melyik etnikai csoport tagja. A köztársaságok lélekszámúknak megfelelően kapnak helyet az ország szövetségi szerveiben — természetesen ezen túl mindegyik köztársaság, illetve tartomány önálló kormánnyal és hivatali apparátussal is rendelkezik. Az államfelépítésnek ez a formája olyan együttműködést teremtett a régebben egymással ellenséges nemzetiségek között, amely elismerést és tiszteletet vívott ki szerte a világban. A nemzeti kérdés ennek ellenére nyílt és érzékeny probléma maradt az ország számára. Olyan kér- déskomplexum ez, amelynek egyensúlyára mindenkor gondosan ügyelnek. E célt szolgálják az anyanyelveken kiadott szépirodalmi művek, az iskolarendszer, a többnyelvű feliratok a városokban és falvakban, és a nernA legősibb vízi berendezések az Etar nevű kisvárosban működnek a legszaporábban. Ez a település Ve- li'ko Timovóból Gabrovón át a Sipka-szoros felé tartó útvonalon délre haladva közelíthető meg. Etar — manapság eleven néprajzi múzeum. A Jantra- folyóval párhuzamos utcáiban a vendég szeme láttára elevenedik meg jó pár, hajdan űzött mesterség. Az esztergákon fatálak, fatányérok készülnek; zsebkést kovácsol a hajlott hátú mester; és bőrből szabják, varrják erszényeiket a mind nehezebben mozduló mesterek. Etar közmosodáját sokkal inkább csodálják, mint használják. Mi ez a „közmosoda?” Nem más, mint egy jókora fakád, amelybe nagy erővel zúdul be a hegyekből tisztviselők egyre nagyobb száma. Jugoszlávia törekszik a békés és tartalmas együttműködésre az őt körülvevő államokkal, amelyekkel a nemzetiségek kölcsönös léte is összeköti. Igen jó kapcsolat alakult ki hazánkkal is. A negyven kulturális és oktatásügyi programból, amelyeket szomszédaival kötött, tartalomban az egyik leggazdagabb a hazánkkal született megállapodás. A kulturáüs és oktatásügyi szerződés, amelyet háromévenként újítanak fel, pontos és részletekbe menő együttműködést tartalmaz az egyetemi oktatásra, szépirodalomra, anyanyelvi lapokra, pedagógustovábbképzésre vonatkozóan. Igen kiterjedt a kulturális együttműködés az irodalom terén. Magyarország évente 600 ezer és egymillió példányszám között jelenteti meg a jugoszláviai szerb— horváth, szlovén, macedón, bosnyák, albán írók és költők alkotásait, műveit. Jugoszláviában a Vajdaságban naponta jelenik meg a Magyar Szó című lap, hetente a Képes Ifjúság, a Dolgozókés a Jópajtás, havonta a Híd című irodalmi folyóirat. Az elmúlt húsz év alatt az újvidéki Fórum Könyvkiadó több mint százezer példányban jelentette meg magyar írók műveit és 200 szórakoztató kiadványt bocsátott ki magyar nyelven, több százezres példányszámban. „A nemzetiségek hidat jelentenek népeink között” — meghatározó Magyarország Jugoszlávia viszonyában. Olyan állásfoglalás ez, amelynek látható és kézzelfogható eredményei vannak mindkét szocialista országban. Ny. Ê. (Bojtár Ottó felvétele — KS) facsövéken étkező víz, és amelyből — körforgás után — gyorsan el is távozik. Szappan sem kell, és ragyogó tisztára mos mindent a megpörgetett vízsugár... Az etari paszománykészítők masináit is víz mozgatja: ezekre enyhe eséssel érkezik a vízsugár, és a különböző nagyságú fakerekek rendszere olyan „okos”, hogy meg is áll, ha a befűzött szál elszakad. A hozzáértők joggal mondják, hogy ez a gépezet volt az automaták egyik — ma is működő — őse. Etar a turisták százezreit vonzza. Okkal, joggal, hiszen hol másutt lehetne egyszerre tanulmányozni az ősi mesterségeket meg az azokat éltető, fönntartó szépséges természetet Akácz László Gyógyszer — agancsból A maralszarvasok bőrrel fedett agancsából készítik — a pantokrin nevű ionizáló (erősítő) szert. Észak-Kazah- sztán hegyei között, a tajgán, a Verh-Katunszkij és a Ka- ton-Karagajevszkij szovho- zokban nevelik az értékes Szárítják a szarvasagancsokat gyógyászati alapanyag nyeréséhez nélkülözhetetlen ma- ralszarvasokat. A fiatal maralszarvas agancsát, amelynek súlya a 22 kilogrammot is eléri, évente, fájdalommentesen eltávolítják és a gyógyszertárakba szállítják. A szovhozok évente csaknem 10 000 kilogramm szarvasagancsot szállítanák részben a belföldi, részben a külföldi gyógyszergyáraknak. (Fotó: APN—KS) A népi mesterségek bolgár városa A vendégek szeme láttára készül a cserépedény
