Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
1978. március 8., szerda IZHslUVfilcI fl HÉT FILMJEI Tizenegyezer diák Mások sorsával egybefonódva Egy poros kis falu legszebb legénye, a falubeli lányok bálványa Pista. A vajda elérkezettnek látja az időt, hogy a fiú feleséget válasszon magénak. De Pistának a falubeli lányok nem kellenek. Hiába verekednek össze érte, hiába viszik neki a jobbnál jobb ennivalókat, hiába cicomázzák fel magukat — Pista rájuk sem hederít. Találkozik a mezőn egy öregemberrel, aki Orináról mesél, a legszebb szemű lányról, a neki való feleségről, akit azonban nem könnyű meglelni. A legszebb szemű mennyasszony című bolgár—csehszlovák mesefilmet március 9—13-ig látják majd a gyerekek a békéscsabai Szabadság mozi műsorán 4 órától. Ugyanezeken a napokon 6 és 8 órától a fekete ingesek Spanyolországáról szóló filmet vetít a Szabadság mozi, Egy eladott élet címmel. Michele, a fasiszta önkéntes (egykori szicíliai kénbányász) elborzad a tömeges kivégzésektől, melyeknek tanúja lesz Malagában, a polgárháborús Spanyolországban. Utálatát mások is osztják, köztük Ventura, a tapasztalt légionárius. Akárcsak a Fekete Inges Légió nagyobbik része, ő sem pusztán lelkesedésből jelentkezett szolgálatra: a börtön elől menekült és Amerikába szeretne kijutni, rokonaihoz. Michele élete azonban másként alakul, mint ahogy tervezi, így végül két társa mellé sorakozik a kivégzőosztag elé. A Brigád mozi március 9- től 11-ig nem játszik vidámabb filmet, mint a másik békéscsabai mozi. A műsoron szereplő NDK film címe: Fény az akasztófán. Anna Seghers regényéből készült a film és 1799-ben játszódik, amikor a francia polgári forradalom Kon- ventje 3 férfit küld Jamaica szigetére. Támogatniuk kell a kibontakozóban levő rabszolgafelkelést az angol gyarmatosítókkal szemben. Az első benyomás, ami a szigeten éri őket nem a legbiztatóbb: egy kifeszített, vérző, testű négert pillantanak meg egy ketrecbe Szorítva a piactéren. Bűne: lázadni mert gazdája ellen. A három férfi: Victor, az orvos, aki a csoport vezetője és Jamaicán nőtt fel, most nagybátyjához érkezett, társai : Galloudec tengerész és Sasportas. Közös küldetésük oka, hogy a forradalmi harcban szoros barátság alakult ki közöttük. A film érdekessége, hogy közreműködik a trinidadi népi együttes is, valamint az, hogy az 50-es évek végén könyv alakban megjelent már nálunk a regény. üdülhet Felhívás az iskolákhoz Tizenegyezer iskolás gyerek vehet részt az idei tanévben a SZOT által szervezett gyógyüdültetésben. A diákok az üdülés 23 napja alatt az iskolaihoz hasonló, szervezett foglalkozás keretében naponta 3 órát tanulnak, így bőségesén jut idejük a gyógyulásukat elősegítő sétákra, játékokra, kirándulásokra.' Az ország legszebb helyein — a többi között Párádon, Parádsas- váron, Kőszegen, Vajtán, Ormándpusztán — levő üdülőkbe az iskolaorvosok és a pedagógusok javasolják a gyerekeket, azokat, akik visszamaradottak a fejlődésben, vérszegények, a szervezetük valamely betegség nyomán legyengült, illetve olyanokat, akik levegőváltozásra szorulnak. A gyógyüdülés lehetővé teszi, hogy a tanulás mellett erősödjenek, fejlődjenek. A gyermekek üdültetésének ez a formája jövőre lesz negyedszázados: ez idő alatt csaknem kétszeresére nőtt az üdülésben résztvevők száma. Az idei beutalójegyeket a tanév elején a legtöbb helyen már szétosztották a szakszervezetek megyei tanácsai. Sürgős esetekben azonban pótlólagos elhelyezésre is van lehetőség. Nem mindenütt ismerik ennek az üdültetési formának az előnyeit, és így egyik-másik üdülőben üres helyek is akadnak. A Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságai ezért országszerte felhívták az iskolák vezetőinek, pedagógusainak figyelmét erre a lehetőségre. Baranyában például minden iskolába levelet küldtek. A budapesti bizottság a szak- szervezetek budapesti tanácsával együtt ugyancsak levélben fordult az iskolák igazgatóihoz és szakszervezeti titkáraihoz. Csongrád- ban még az ősszel iskolánként vizsgálták meg, hogy a tanulók közül kinek van szüksége tartós levegőváltozásra. „Természetes, vidám emberek. Temperamentumuk töretlenül fiatalos. A nevelés, az otthonvezetés, a gyerekek: az Életük. A hivatás, gyermekszeretet, áldozatvállalás szavak tartalmat nyernek bennük...” Ezeket a sorokat a dévaványai nevelőotthon emlékkönyvében olvastuk az otthont patronáló egyik budapesti szocialista brigád tagjának tollából, s akikről szól; Csoszor Zoltánné, az otthon- igazgatója és férje, Zoli bácsi, akik 25 éve töltik be felelősségteljes hivatásukat ,a gyermekvédelemben. Beszélgetésünk kezdetén — a köntörfalazást, udvariaskodást nemigen ismerő igazgatónő — azonnal elhárított egy még fel sem tett, de gyakori felbukkanása miatt banálissá vált kérdést: — Ha újból kezdhetném az életem, nem merném még egyszer ezt a pályát választani. Ugye, nem ezt várta? — kérdez vissza félmosoly- lyal, majd elkomolyodva folytatja. Ezelőtt 25 évvel nem tudtam még mire vállalkozom. Hivatásom súlyát, a felelősséget, az örök, néha hiábavalónak tűnő küzdést csak most, ennyi élettapasztalattal tudom felmérni. Ezen a pályán először is a kudarc elviselését kell megtanulni. Mindig újítani kell, hiszen nem lehet huzamosabb ideig ugyanazzal a módszerrel nevelni egy gyereket. Ehhez pedig állandó lelki készenlét szükséges. — Valamit a kezdetekről ... — Nem tudom megmagyarázni miért, de gyermekkoromban mindig tanítósdit játszottam. Ma sem értem, hogy a többinél legalább egy fejjel alacsonyabb létemre, hogyan tudtam kiharcolni magamnak, hogy mindig én legyek a tanító néni. Szüleim nagyon szegények voltak, de látták bennem az egyre erősödő kívánságot. El is végeztem a tanárképzőt, kémia—biológia szakon. Alighogy kikerültem, a férjem (aki még csak udvarolt) Battonyára, a megyében elsőként létesült fiú nevelő- otthonba került, s mit tesz a szerelem, három hónap múlva én is “ott találtam magam. Mikor édesanyámnak megmondtam hova megyek, nagyon elkeseredett. Valahogy alantasabbnak tűnt ez a pálya akkor az emberek szemében. Sokat Anna Seghers regényéből készült a Fény az akasztófán című színes NDK film Kürti András: -» Csókol: Renate 20. Végeredményben tehát a Törpe hasznosan járt el, ez az intérítedése a lakosság egyetértésével találkozott. Igaz, egyeseknek nem tetszik, hogy ilyen körülmények között, például, nem tagadhatják le magukat, ha valamelyik ismerősük, barátjuk beszélni szeretne velük. Előfordult, hogy valaki haragjában seprűvel verte le a falról a kibautot. Követem a tekintetét. A lány arcának színe mint a főtt ráké. Halleluja, szép a világ, gyönyörű az élet! Ez a tündér Hansnak csak az eszét tiszteli, de nem szerelmes belé! Sőt, seprűt ragad, ha a vörösképű zaklatja. Most szinte sajnálom a szerencsétlen fickót. Tulajdonképp nem is olyan ellenszenves. — Szóval — köszörüli meg a torkát a levé ó ta- gocska — ez csak egy eset volt a sok közül annak szemléltetésére, hogy mit is jelent az önfejlesztő potenciál. És ennek kapcsán rögtön rámutathatok a Törpe néhány más, ugyancsak majdnem emberi tulajdonságára. A kezdeményező- és szervezőkészségre, az örök elégedetlenségre a meglevő állapotokkal, a mindig jobbra való törekvésre. Megemlíthetem, hogy a homo sapiens példájára a Törpe is képes rá, hogy egyidejűleg a legkülönfélébb feladatokkal foglalkozzék. Sokkalta többel," mint száz vagy ezer ember. Nála elektronikus úton, fantasztikus sebességgel történik a számítás, ösz- szehasonlítás, szelektálás, értékelés, döntés, utasítás, és az utasítás végrehajtása nyomán mutatkozó tapasztalatok összesítése. Minthogy ráadásul a különböző funkciójú vezérelt automaták is segítenek neki mindebben, mondhatnám, a keze alá dolgoznak, összehasonlíthatatlanul gyorsabban „gondolkodik” a Törpe, mint egy egész tudományos társulat. Ezenkívül. . — Kedves uram — állítom meg a dicshimnuszt —, zavarban vagyok. A Törpéről először csak rosszat hallottam, miatta van bajban a város, és így tovább, most pedig kiderül, hogy okos, tevékeny, jószándékú. Nem csapás, hanem valóságos áldás. Szerintem is az ő működése tetőzi be Aarles mintavárossá való alakulását. Bárcsak már nekünk is volna odahaza egy ilyen Törpénk és egy ilyen ki- baut-hálózatunk. Mindjárt vidámabb, gondtalanabb lenne az élet. Mindenesetre viszek magammal egy kiló prospektust, és csinálok neki Pesten némi felhajtást. — Ezzel még várjál, Tibi — kapcsolódik be a társalgásba Renate. — A Törpével van ugyanis egy kis bibi... Orsted professzor meghalt, mielőtt véglegesen beszabályozhatta volna és... — Elnézést — vág közbe Hans —, ez így nem egészen pontos. Az ilyen magas kva- lifikációjú kibernetikus gépeket voltaképpen soha nem lehet véglegesen beszabályozni. Üzembe állításuk előtt csak működésük laptendenciáit határozhat- . ik meg és menet közben kell rendszeresen beavatkoznunk, ha úgy látszik, hogy valamilyen problémakörben a készülék önkorrekciós elemei nem teszik lehetővé a hiba elhárítását. — Milyen hibákról van szó a Törpénél? — Akad bőven. Vegyük például uniformizálási törekvését. Ez az üzemi technológiában célszerű irány- ; zat tragikomikus helyzete- * két teremthet — emberi kö- ; zösségben. Itt van az öltöz- : ködés. A Törpe, minthogy ; jelenleg fogalma sincs ar- ; ról, hogy mi az ízlés, vagy ! mi a divat, úgy véli célsze- ; rűnek és gazdaságosnak, ha ; mindenki egyforma fehér- • neműt, ruhát, lábbelit visel, : Minthogy Aarlesben textil- ■ üzem, konfekciós ruha- és cipőipar nincsen, a kereskedelem ezeket az árucikkeket máshonnan hozza be. Bő választékban. Az import ügyletek lebonyolításában, a szállítás megszervezésétől a raktározásig, a pénzügyek rendezéséig a kibautnak kezdettől jelentős szerepe volt. Ment is minden simán. Amikor azonban a Törpe került az automatarendszer csúcsára, rövid időn belül tökéletesen azonos mintájú, egyszínű textíliák, egyazon anyagból készült, azonos fazonú férfi- és női ruhák, cipők jelentek meg a kirakatokban. Megváltoztatta ugyanis a megrendeléseket, mert kiszámította, hogy így a lakosság olcsóbban jut a portékához, könnyebbé válik a nyilvántartás, az árusítás, a raktározás, tisztítás és így tovább. Csak a külső kereskedelmi partnerekkel való közvetlen, személyes tárgyalásokkal, a Törpe megkerülésével biztosítható jelenleg is a város választékos áruellátása. (Folytatjuk) Fotó: Veress Erzsi elbírtam akkor, s lehet, hogy most azért nem tudom elviselni érezhető csökkenését teljesítőképességemnek. Délelőtt teljes óraszámban az általános iskolában tanítottam, délután a nevelőotthon, éjszaka pedig az óráimra készültem. Nehéz idők voltak. Csupa pesti vagány gyerek került hozzánk, mégis — talán az elmúlt ifjúság kedves emléke miatt — boldogok, elégedettek voltunk. Emlékszem — húz ki lassan egy Fecskét a dobozból, körülbelül a tizediket röpke egy óra alatt —, hogy ébresztőkor mindig tűvel, cérnával jártam, mert ilyenkor varrtam fel gyorsan az esti birkózásoknál leszakadt gombokat. Aztán voltak júliusok, mikor úgy éreztük, nem bírjuk tovább, s aztán jöttek a szeptemberek, amikor tudtuk, újra kell kezdeni. — Mit tart a leglényegesebbnek nevelőmunkájában? — Amit ma is a legfontosabbnak tartok — s azt hiszem 10—15 éven át sikerrel is valósítottam meg —, hogy jó családanyává, becsületes emberré neveljem lányainkat, hogy az ő gyermekeik ne juthassanak arra a sorsra, mint szüleik. Egyszer könnyekig meghatódtam, mikor beállított hozzám az egyik volt tanítványom, és azt mondta: „Marika néni, megjöttem! Foglalkozásom: ÉDESANYA.” És 3 apró gyereke toporgott körülötte ... De nyugodt igazán csak akkor vagyok, ha megtudom, hogy már önálló lakásuk is van. Mindig attól rettegtem — folytatja minden porcikájában átélve a kimondott gondolatokat —, hogy egyszer majd volt tanítványaim gyerekei kerülnek ide. Mert az a csőd. És bizony, vannak már, akik megtették ezt. Az energikus, több emberre is elegendő akarattal bíró asszony rekedtes hangja elhalkul, abbahagyja a sé- tálást. majd fáradtan leül. Mai tv-ajánlatunk: Március nyolcadika: nemzetközi nőnap. A televízió rendhagyó műsort készített az ünnep tiszteletére, amelynek minden szereplője férfi, csak a riporterei nők: Balogh Mária és Molnár Margit. Ez a műsor 18 óra 25 perckor kezdődik. Húsz órától az Önök kérték hatvanadik adásaként — „Nők kérték” címmel jelentkezik a műsor. Érdekes nőket szólaltat meg és kérdezi őket kívánságaik felőL És ezeket a kívánságokat teljesíti is. Részben a televízió archívumában található felvételek segítségével — látható lesz ismét Dómján Edit és Kiss Manyi — részben új műsorszámként. Fellép többek között: Avar István, Gálvölgyi János, Huszti Péter és Lukács Sándor __ A műsor riport ere: Antal Imre. A szavai után közénk telepedett csend olyat is kimondott, amit a sikertelenség pillanataiban a tükörre lopva ejtett kérdő pillantással tud meg a ráncokat kutató szem. — Igen, az első tíz évben inkább a gyenge szociális körülmények miatt kerültek állami gondozásba gyerekek. Most viszont a fő ok a szétdúlt családokban kereshető. Sajnos, nem kis lelki sérüléssel jutnak már hozzánk a gyerekek, mire kiemelik őket — hosszú előzetes vizsgálat, mérlegelés után — a rossz családi környezetből. Addigra pedig olyan dolgokon mennek keresztül, amit mi, felnőtt ésszel, nem biztos hogy el tudnánk viselni. Mitől hull szét a család? A leggyakoribb ok az alkoholizmus, az ebből eredő brutalitás, erkölcstelen életmód ... Így aztán teherré válik a gyerek, a család széthull. Míg beszél, a fiókokból felméréseket, kimutatásokat vesz elő és mintegy bizonyításképpen adatokat sorol. — Nyolcadikosaink mintegy 70 százaléka ebben az évben került hozzánk. Hogyan és hová irányítsuk őket? Mennyire tudjuk megismerni őket ez alatt az idő alatt? Ilyenkor állandó versenyben vagyok az idővel. S ha elmentek, akkor sem vagyok nyugodt. Baj van még, komoly baj a befogadásukkal. A mieink, elvesztve a nevelőotthon védettségét, a társadalomba kerülve ugyanolyan mérce előtt állnak, mint a nyugodt családi életben nevelkedett fiatalok. Pedig, legyint fáradtan, mennyivel másként kellene kezelni őket! Hogy meg lehet-e szokni a hozzánk kerülő, megtöft ember- palánták sorsát? Soha. Itt nem lehet elfásulni. Az élet vadítóbbnál vadítóbb dolgokat produkál, ami azért annyira megrázó, mert védtelen gyerekeket sújt. Pedig az eldobott gyerek, ha kell, ököljoggal is megvédi társai előtt szülei „becsületét”. Annyira nagy dolog a vérségi kapcsolat! Ugyanakkor nagyon is tisztában van az igazsággal. S mikor ezt az érzést felismertem bennük, jutottam arra a következtetésre, hogy nem lehet más célom, mint jó édesanyát nevelni belőlük. Még sokáig beszélgettünk. De a gyermekvédelemben 25 éve dolgozó igazgatónő nem magáról, családjáról, hanem az életét kitöltő hivatásáról, tapasztalatairól, s a még mindig megoldatlan, tehetetlenségre kárhoztató problémákról szólt. Illetve egy magánjellegű, boldog mondatára mégis emlékszünk: hamarosan nagymama lesz. B. Sajti Emese Mesemondóverseny Békésszentandráson A békésszentandrási általános iskola 5. osztályosainak részvételével a napokban mesemondóversenyt rendezett a községi könyvtár. A zsúfolásig telt olvasóterem ifjú közönsége 13 pajtásnak szurkolhatott. A legjobbnak Csernus Ilona, Molnár Erika, valamint a harmadik helyen megosztva Győri Erika és Szabó János bizonyult. A rendezők lehetőséget adtak a nézőknek is egy különdíj odaítélésére: így kapta a gyerekek szavazata alapján Révész Edit a közönség díját. A nyertesek könyvjutalomban részesültek, de ugyanakkor a verseny emlékére egy a könyvtár által készített könyvjelzőt is kapott minden résztvevő.
