Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
o 1978. március 1., szerda Kis népművészek a mezőkovácsházi járásban Népművészet falun. Izgalmas témának ígérkezik. Elképzeltem a nádfedeles parasztházakat, ahol fekete fejkendős öreg anyókák nyitnak ajtót, s kérdésünkre réges- régi dalokat énekelnek, s nagy bajszú, huncut szemű öregemberek mutatják be — ha rozsdásodó ízületekkel is — tánctudományukat. Mert talán ez a legizgalmasabb, a gyűjtés maga, amikor — s itt hadd használjak egy közhelyet — az igazi bölcsőben fedezünk fel egy-egy még ismeretlen dalt, táncot, vagy népművészeti tárgyat... Ábrándjaim hamar szertefoszlottak, amikor felkerestem Roczkó Milánt, a mezőkovácsházi járási KISZ-bi- zottság úttörőtitkárát. Elmondta, hogy a környéken már nincs lehetőség ilyen gyűjtőmunkára. Az úttörőszakkörök, amelyek a népművészet egy-egy ágát kívánják ápolni a tájegységek jellegzetességeivel, s a már feltárt hagyományokkal ismerkedhetnek. * * * Kovács Erzsébet, a mezőkovácsházi gyermek-díszítőművészeti szakkör vezetője. Hétköznapjait a költségvetési üzem irodájában tölti, de szombat délutáni szabad idejét a szakkör vezetésére áldozza. — Nem is olyan nagy áldozat ez, mindig szerettem kézimunkázni, az pedig, hogy a gyerekek is megkedvelik a hímzést, külön öröm számomra. Dein Piroska és Kádár Éva a szakkör kétéves fennállása óta rendszeresen ellátogatnak a foglalkozásokra. — Az ember maga is hímezhet otthon — mondja felnőttes komolysággal Éva —, de azt, hogy a mintát hogyan, milyen színnel varrjuk ki, csak segítséggel, irányítással tudjuk eldönteni. Erzsiké, a szakkörvezetőnk sok mindent megmutat, amit eddig nem tudtunk. — Volt olyan is — vág a szavába Piroska —, hogy valamit rosszul csináltunk. Akkor kíméletlenül jött a ki- nyírás. Ha láttam a kisollót előkerülni, először bizony morogtam, most kezdhetem újból. Aztán, Tűikor a helyes öltésiránnyal újra varrtam, tényleg sokkal szebb lett. A 12 kislány büszkén mesél a kézimunkák sorsáról. Otthon nagy örömmel fogadják az „alkotásokat”. Az édesanyák, nagymamák sokszor be is segítenek a munkába. így a közös asztaliterítő, falikép vagy épp egy könyvjelző féltett kincsévé válik a gyermekszobáknak. * * * Útközben, Kaszaper felé kalauzom, Roczkó Milán elismeréssel szól a szakkör munkájáról. — Mi annak külön örülünk, hogy az iskolától teljesen független ifivezetőt találtunk. Erzsiké elvégezte a kétéves szakkörvezetői tanfolyamot Békéscsabán, s azóta az ő irányításával sok száz színpompás virág nyílt ki a kis hímzőlányok keze alatt. * * * Kaszaper, általános iskola. Kevés pedagógus őrzi meg annyira lelkesedését, mint Szlancsik Jolán, aki az iskola tánccsoportját vezeti. Az itt tanuló 200 gyerekből több mint 50 alsó és felső tagozatos diák tölti szabad idejét népi tánccal. Igaz, a próbájukra nem tudtam elmenni, de a tanári szobában rögtönzött beszélgetésben jól összeszokott lelkes kis csoportot sejtettem. Papp Enikő és Gálos Ildikó, a „nagyok” a kezdésről beszélnek: — Amikor hirdették az iskolában, kedvet kaptunk hozzá — emlékszik Ildikó —, anyuék is örültek. Azt mondták, legalább erősödök egy kicsit, mert hogy ilyen sovány vagyok. Kiss Marika és Szél Mari között zavartan húzza meg magát Pelle Tibi, beszélgetésünk egyetlen „férfi” tagja, ök hárman most kerülnek majd az úttörőcsoportba. Kérésemre körbeállnak, tétován suttognak, mit is mutassanak, aztán rázendítenek, hogy a „zenekíséret” is meglegyen : „Lidikének nem jutott, nem jutott, ezért megharagudott. ..” Közben ropják, cinkosan összenevetve. Szlancsik Jolán büszkén figyeli a bemutatót. Aztán mesél : — A szülők és a gyerekek egyaránt nagy örömmel fogadták a csoport megszületését. Most nagy izgalommal készülnek a járási úttörő- szemlére. A tanácstól és az ÁFÉSZ-től tízezer forintot kaptunk ruhákra. Az egyik édesanya, hadd mondjam a nevét is, megérdemli: Rubák Jánosné vállalta, hogy minden ruhát kiszab, a szoknyákat meg is varr ja. Ennyi segítség mellett azt hiszem, biztos lehetek benne, megéri a fáradságot. Csak azt fájlalom, hogy zenekíséret nincs. Az iskolában működik ugyan egy citeraklub, vagy nem is tudom minek nevezzem, de ez a gyerekek számára túl nagy kötöttséget jelentene. A citerások. Amolyan senki gyerekei ők, pedig láthatóan van kedvük hozzá, hiszen megfelelő vezető nélkül is gyakran összejönnek „játszani egyet”. Péli Zoli a legügyesebb, ö már Zánkán is volt, amikor két éve a kulturális seregszemlén egyéni első helyezést ért el. Tavaly nem sikerült, mert nem tanult új dalokat. — Most készültem. Hogy mondjam a címüket? Mi volt, amit tanultunk? — böki meg barátját, a mellette álló Bozó Pistit. Aztán nagy nehezen eszébe jut néhány dal. Az édesapjától tanult egy 98 éves citerán, amire nagyon büszke. Most is azzal indul. A kis társaságot néha ta- nítgatja Lukovszki Péter, a felnőtt citerások vezetője. Gál István csapatvezető szomorúan beszél a hontalan kis zenészek helyzetéről: — A legnagyobb gond a helyhiány. Nincs hol próbálniuk a gyerekeknek, a hangszereket pedig egyszerűen lehetetlen elzárni. Ha minden igaz, jövőre a csapatunk kap egy régi épületet, s akkor megszűnnek a gondjaink. Érdemes lenne szervezettebbé tenni ezt a lelkes kollektívát, hiszen ők hozzák talán a legtöbbet otthonról — nagyrészt szüleiktől lesik el a citera megszólaltatásának tudományát —, s ők viszik a legtöbbet haza: — Majdnem minden családban van citera — meséli az egyik kislány —, esténként elővesszük s elénekelgetünk mellette. Ilyenkor a tévét is elfelejtjük bekapcsolni. .. Nagy Agnes Az újkígyósi Petőfi Művelődési Házban évék óta működik Hangyási Lajos vezetésével a József Attila irodalmi színpad. Hetente egy alkalommal találkoznak a művelődési házban, ahol a különböző társadalmi ünnepségekre készülnek, bár a szórakoztató műfajt is szeretik. Legutóbb „Fársángi bolondságok” címmel tartottak bemutató előadást a helyi könyvtárban. Képünkön „Az üstfoltozó” című villámjelenetet mutatja be Bokor János, Sódar Éva és Zsoter István. Fotó: ifj. Nátor János Kommunista szülők, pedagógusok találkozása Újszerű általános iskolai kezdeményezés színhelye volt hétfőn este a békéscsabai Padrach Lajos iskola: kibővített párttaggyűlést tartott az 5. sz. pedagógus alap- szervezet. A meghívottak a szép számmal megjelent párttag szülők voltak, akiket dr. Földházi Sándomé párttitkár üdvözölt, majd Irházi Lajos, a városi párt- bizottság osztályvezetője tartotta meg vitaindító előadását. Elmondta, hogy bár sokféle hatás éri a gyermeket életében, a döntő mégis a családi házé, mert ez a legmélyebb. Épp ezért nagy a szülői felelősség, hiszen a példamutatás formál igazán, s a gyermek a szülőt tekinti példának. Az otthoni szokások, életmód maradandó nyomot hagy: az egymással való bánásmód, s az erkölcsi felfogás kialakítását eredményezi. A munka megbecsülését is a szülőktől veszik át. S a nevelés akkor hatásos, ha a szülő őszinte, a gyeréket és munkáját komolyan veszi, értékeli és ha a családtagok — apa, anya, nagyszülő — nevelési elvei összhangban vannak, s megegyeznek az iskoláéval. Egymást segítve erre kell törekedni. A vitában sokan felszólaltak és javaslatot tettek. Többen elmondták, hogy a közösségi nevelés egyik hathatós területe az úttörő- mozgalom, de ne csak a, jó tanulók kapjanak feladatokat, hanem a gyengébbek is. Ez növelné felelősségüket, s a tanulást is serkentené. A családoknál tartott úttörőfoglalkozásokat helyeslik; az a tapasztalat, hogy a tanulók érdeklődését felkeltette. Sokáig beszélnek arról, amit csapattársuk édesapja és anyja elmondott nekik életéről, munkájáról. A közösségi munka folytatását is figyelmébe ajánlották a pedagógusoknak, mert a későbbi KISZ-tevékenység vagy nem olyan tartalmas, mint az úttörő volt, vagy a gyerek nem kap megbízatást a középiskolában. Vita alakult ki arra a fölvetésre, hogy bizonyos fajta bezárkózás tapasztalható, az életszínvonal hozta torzulás abban nyilvánul meg, hogy sok szülő csak az anyagi boldogulást hajszolja, s hanyagolja a közéleti részvételt. Többen elmondták, hogy tényleg létezik ilyen életmód, azonban a szülők többsége részt vesz a társadalmi munkákban. Végül az iskola igazgatója szólt hozzá és arra hívta föl a figyelmet, amilyen munkamorált látnak a szűkebb és tágabb környezetükben a tanulók, olyat sajátítanak el, s épp ezért végtelen nagy a felnőttek felelőssége. A gyerekek munkája a tanulás, azt kell segíteni, ösztönözni elsősorban, s erre kell példát mutatni. És ebben még gond van, ehhez kéri a kommunista szülők segítségét. A megbeszélést Ancsin Pálné igazgatóhelyettes zárta be azzal, hogy mint á város munkáskerületének iskolája, sajátos feladatokat látnak el a szocialista ember nevelésében, s az a közös elhatározás, hogy évente egyszer eztán újból találkoznak a mostanihoz hasonlóan, nagy segítséget jelent a pedagógusok számára. Vass Márta Kürti András: Csókol: Renate I Megismerni a szépségeket 14. — Igen. — ön közölte az automatával, hogy be akar menni a városba, az pedig utasította a sofőrt, hogy hozza be önt. Egy ember parancsolt az automatának, az automata parancsolt egy embernek. És mind a két ember jól járt. Az egyiknek nem kellett gyalogolnia, bőrig áznia, a másik pénzt keresett, esetleg még borravalót is kapott. De ha már itt tartunk, hadd vázoljam fel egészen nagy vonalakban és kihagyásokkal, hogy mi minden történt, miután ön a hajóállomáson beállt a lila körbe. így valamelyest fogalmat alkothat magának az egész szisztéma működéséről. Az érthetőség kedvéért csak automatákról beszélek, mellőzve a kibernetikus készülékek, a vezérelt és vezérlő automaták, számítógépek, adattárolók, korrekciós berendezések stb. tudományosan nagyon is indokolt megkülönböztetését. Amikor ön belépett a lila körbe, milyen nyelven szólalt meg? — Magyarul. — Nos, a koordinátor automata az ön szövegét egy fordító automatához továbbította, amely tucatnyi nyelven ért, de magyarul aligha Annyit esetleg, hogy megállapítsa, milyen nyelvű a szöveg. — Pontosan így történt. Ekkor kérte a doboz a f alról, hogy beszéljek valamelyik világnyelven. Németül szólt, németül válaszoltam. — Azért németül, mert közben egy alárendelt informátor automata közölte a koordinátor automatával, hogy a Magyarországon beszélt idegen nyelvek közül gyakorisági sorrendben a német és az orosz áll az élen. Ha késlekedik a válasszal, oroszul, majd angolul ismétlődött volna meg a kérdés, ön taxit kért. A koordinátor automata kapcsolatba lépett a szállítási ügyek főautomatájával, amely a vezérlési körébe tartozó személyszállítási automatától tájékoztatást kér, hogy mely taxiállomáson vannak szabad bérkocsik. Kiválasztotta közülük azt, amelyik a legközelebb van a rendelés színhelyéhez, talán a fuvardíjat is kiszámította, vagy kiszámíttatta stb. stb. Tehát: informálódás, a kapott információ értékelése, az optimális változat kikeresése, döntés, a vezérelt részek utasítása, a megrendelő tájékoztatása. Vegye ehhez hozzá, hogy megfelelő automaták egyidejűleg regisztrálták, elemezték, a történtek minden elemét, a legközelebbi magyar látogatót rögtön németül szólítja meg majd az automata, vagy ha ugrásszerűen megnőne a magyar látogatók száma, kérné egy fordító automata magyar nyelvre való programozását és így tovább. Ugyanakkor ön személy szerint is belekerült a kibemo-automati- ka rendszerébe, a különféle vezérlő automaták memória- egységei tárolták az ön fotóját, nevét, és folyamatosan rögzítenek minden új ismeretet, hírt önnel kapcsolatban. Egy-egy áramkört pedig az ön konstans biorezgésszámára hangoltak. Még ha tehát tíz év múlva jön is el hozzánk legközelebb, a postahivatalban, vagy bárhol, akkor is néven fogja szólítani az automata. Gondolom, bevezetés gyanánt ennyi talán elegendő. A fejemhez kaptam, zúgott, mint a méhkas. — Bevezetés gyanánt?! — Bizony — tárta szét karját mosolyogva a köpcös —, a java még csak most következik. Tájékoztatnom kell önt a meddő kapacitásról, a Törpéről, Orsted professzor sajnálatos haláláról, arról a keserves helyzetről, amibe kerültünk, Renate sietett segítségemre. Mezőberényben a gimnáziumban igyekeznek egyre több lehetőséget teremteni a tanulók sokoldalú esztétikai neveléséhez egy távolabbi cél, a korszerű műveltség elsajátításának érdekében. Ezt szolgálják az iskolában már több éves hagyományokra visszatekintő látogatások az Operában, a Békés megyei Jókai Színházban, valamint az Ifjú Zenebarát hangversenyekre. A gimnáziumban folyó vizuális nevelésnek immár részévé vált az egy-egy Békés megyei képzőművész munkáit bemutató kiállítás rendezése is. Legutóbb február 27-én, hétfőn Sülé István békéscsabai pedagógus festő alkotásait mutatták be a diákoknak. Nagy Ferenc, a Mezőberényi 2-es számú Általános Iskola igazgatója értő, elemző módon mutatta be a művész világát és alkotásait a diákoknak, akik — az iskolában hosszabb ideig látható kiállítási anyagot — tanáraikkal is megbeszélik. B. S. E. T ársastánc-bajnokság Gyomán — Nem — jelentette ki határozottan. — Ez így nem lesz jó. Mi gyerekkorunktól benne élünk, de Tibinek idő kell, amíg megemészti az eddig hallottakat. Kis szünetet tartunk, azalatt ő majd kint sétál a kertben, vagy úszik egyet. Én vele megyek, nehogy megszökjön. És utána is úgy folytatjuk, hogy előbb ő kérdezzen, tisztázzuk, ha esetleg valamit nem értett meg, vagy nem jól értette Hans előadásából. Csak aztán térjünk rá a lényegre. Egyetértünk? Mindenki bólintott. Én a legnagyobbat. (Folytatjuk) A közelmúltban rendezték meg Gyomán a Katona József Művelődési Ház és a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szakmunkásképző intézet közös szervezésében a megyei „C” osztályú társastáncbajnokságot. À művelődési ház nagytermében mintegy 200 érdeklődő gyűlt ösz- sze, hogy megtekintse a megye hét táncklubja által elküldött párok versengését. A dobogó legmagasabb fokára végül a legjobban szereplő Gajdács János és felsége állhatott, akik Békéscsabáról érkeztek. A másod helyezett az ugyancsak békéscsabai Alt Béla és Ko- tyecz Ildikó lett. A szeghalmi Kovács György és Márton Mária a harmadik helyre került. A versenyen, amelyet Nyiri Lajos táncpedagógus vezetett, nagy sikere volt Megyeri László és Csapó Ildikó — gyomai „B” osztályos táncosok — bemutatójának.
