Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-29 / 74. szám

1978. március 29., szerda fl HÉT FILMJEI Fábián András (Koncz Gábor) kisfiát tanítja az „életre” a Magyarok című filmben Fábri Zoltán új filmjének, a Magyaroknak forgatóköny­ve Balázs József regényéből készült, s a második világ­háború idején játszódik. Tíz szegényparaszt sorsáról szól, akik 1944-ben kényszerűség­ből Németországban vállal­tak munkát. A maroknyi magyar sorsa az egész nép kiszolgáltatottságát jelképezi. Olyan kitűnő színészeket lá­tunk a Magyarokban, mint Koncz Gábort, Pap Évát, Solti Bertalant, Szabó Sán­dort, Bihary Józsefet, de a film tehetséges szereplőgár­dáját felsorolni is lehetet­lenség. A Magyarok című filmet a békéscsabai Szabad­ság mozi műsorán láthatjuk március 30-tól április 1-ig. Április 2-től 5-ig pedig a Vadember című színes francia filmvígjátékot játsz- sza ugyanez a filmszínház. Igazi szórakoztató film ez, a kaland és a humor klasszi­kus eszközeit váltogatva. Néhány gondolat a törté­net elejéről, amely később igencsak összekuszálódik a hősök jóvoltából : Nelly (Catherine Deneuve) éppen az eljegyzése napján szökik meg Vittorio és a házasság elől. Szállodába menekül, ahol egy magányos férfi szobája mellett kap helyet. A férfit' Martinnak (Yves Montand) hívják, aki szin­tén megszökött élete párjá­tól, mert nem akarta kiszol­gáltatni tehetségét felesége piperecikkeket gyártó cégé­nek. Egy magányos szigeten élvezi robinsoni magányát, s csak azért tartózkodik a vá­rosban, hogy eladja a szi­geten termelt zöldségeit. Nyugalma egészen addig za­vartalan, amíg segítséget nem nyújt csinos szomszéd­jának. .. Ismét egy Verne-regény filmen. A kétévi vakáció ez­úttal román—francia—NSZK produkcióban kerül a bé­késcsabai Brigád mozi műso­rára március 30-tól április 2-ig, A Csendes-óceán kaló­zai címmel. Nyolc fiú tengeri kalando­zásai, palackpostán küldött levél, romantikus, kincses sziget, hajótöröttek és gyil­kos matrózok szórakoztatják majd a tavasz eleji estéken az ilyen filmeket kedvelő if­júságot. Mai tévéajánlatunk: Érettségi bankett után Vlagyimir Tyendrjakov műve, amely *na este 20.00 órától kerül képernyőre, minden érettségi bankett hangulatát hordozza. Ez a bankett ugyanis a legtöbb diák életében fontos határ­kő: az életbe lépés, a felnőt­té válás első állomása. A drámában, amelyet Dorogi Zsigmond alkalmazott tele­vízióra és Mihályfy Sándor rendezett, diákok és tanárok külön-külön szembenéznek eddigi életükkel, egyéni és közösségi problémáikkal ; életükkel, amely többnyire egymástól külön, de párhu­zamosan fut, csak ritkán ke­resztezi egymást. A főszere­peket Szirtes Agi, Faludi László, Gyöngyössy Kati, Győry Emil játsszák. Jelen és jövő Szeghalmon Az iparosodás, városiaso­dás eredményeként egyre nő a lakosok száma Szeghal­mon, s vele együtt az óvodás és iskolás korú gyerekek száma is. Ez az örömteli gond a lakásépítkezések nö­vekedése mellett az oktatási, közművelődési intézmények minél átgondoltabb tervezé­sére, gyarapítására is ösz­tönzi a nagyközségi tanácsot. A jelenlegi két iskola — a Vigh Matild Általános Iskola öreg épülete és a 25 éves jubileumát májusban ünnep­lő 2-es számú általános is­kola — tantermei már szűk­nek bizonyulnak, ezért ta­vasszal hozzákezdenek egy új, 8 tantermes iskola ala­pozásához, amely az ifjúsá­gi és úttörőházzal közösen épülve képezné a majdani iskolacentrumot. A meglevő gondokon a jelenben is pró­bálnak enyhíteni, például az általános iskolai diákotthon­ban működő kihelyezett 4 alsó tagozatos osztállyal. A diákotthonban 60 alsó és 47 felső tagozatos, Szeghalom környéki tanyákon élő szü­lők gyermeke tanulhat, lak­hat korszerű körülmények között. Sőt, most az ott fo­lyó iskolaelőkészítő foglalko­zások miatt 5 óvodás korú aprósággal is szaporodott a kollégium létszáma. A leg­jobb dolga az alsós kisdiá­koknak van, „akik házon be­lül” oldhatják meg az isko­lába járást. Életükről, a kol­légiumban folytatott szabad idős tevékenységükről már­cius 19-én a művelődési házban tartott „Vidám már­cius” című műsorukban nagy sikerrel adtak számot. A bölcsődékben - és óvo­dákban ma is sokszoros a túljelentkezés. Az 1973-ban épült Fáy utcai, 120 gyer­meknek otthont adó modern óvoda sem elégíthette ki az igényeket. A nagyközség 4 óvodája mellett továbbra is szükség van idényóvodákra is. Az egyre több nődolgozót foglalkoztató üzemek fej­Több mint 100 általános iskolás diáknak ad otthont a min­den igényt kielégítő új diákotthon A Fáy utcai óvodások irigylésre méltó környezetben élnek Hamarosan befejeződik az új óvoda építése ••• . I / Fjodor Abramov: Pel a ge ja 7. A Kis Manya bánatosan csóválta a fejét, és keserű könnyekre fakadva, teli to­rokból gajdolni kezdte: Temetőbe télen Ki senki se jár, Csak kora tavasszal Zeng a kismadár ... A Nagy Manya vigasztal­ni próbálta: — Ugyan ne siránkozz mán. Rájött a búbánat... Látod, Anyiszkához se jött el az édes egy öccse... A nevenapjára... — Ne merd bántani az én öcsémet! — Erre Anyisz- ja hirtelen kijózanodott. Teljes erejéből az asztalra csapott az öklével, úgy hogy az edények megcsörrentek. — Ismerlek. Éket akarsz verni közénk. De nem ‘fog sikerülni ! — Alevtyinka! Mi baja van? Mi ütött belé? — Szépen vagytok! — dühödött meg Alka. — Bo­londgombát ettetek. Egyik bőg, mint a szamár, a má­sik tör-zúz. Anyiszja csak akkor tért teljesen magához, amikor a házba ünneplőbe öltözött lá­nyok viharzottak be, utánuk három katona. Az, amelyiknek aranycsí­kok voltak a váll-lapján, fürge tekintettel végigné­zett a házon, a Nagy Ma- nyára kacsintott (háziasz- szonynak nézte), s felkiál­tott: — Mulatunk, néném? — Hát egy kicsit, élv­társ ... Mink öreg nyugdí­jasok vagyunk... — A Nagy Manya igazolásul csuklott egyet. — A szov­jethatalom ... Erősítsük meg a védelmünket... Jól mondom, elvtárs? — De mennyire — vála­szolt ugyanolyan hangon a tiszt, aztán mindenkivel sor­ban kezet fogott. — Érezze magát itthon, elvtárs — biztatta a Nagy Manya, és Anyiszjához for­dulva, szigorúan rendelke­zett: — Te . meg mit meresz­ted a gubódat? Nem tudod hogy kell a vendéget fogad­ni? Nem kerültek főhelyre — csak a szélire, a komód mellett, nem puha támlájú karosszékbe, hanem deszká­ra — egy nyikorgó polcra, amelyet két zsámolyra tet­tek. De Pel age ja ezzel a hely- lyel is meg volt elégedve. Régebben, tíz-tizenkét évvel ezelőtt, azt mondta volna: nem, nem Pjotr Ivanovics! Azért a hátsó udvarba még­se ültess engem. Oda otthon is kiülhetek. Inkább az ab­lakhoz, a világosra szeretek ülni, hogy jól hallhassam az okos beszédeket. Persze, tíz-tizenkét évvel ezelőtt nem is kellett volna szólnia a gazdának — ő maga erős- ködött volna, ömeg egy ki­csit kellette is volna magát. De hát tíz-tizenként évvel ezelőtt! Pavel akkor még brigádvezető volt, neki meg mindenki a száját leste — nem esik-e le egy darabka kenyér. De most nincs mit figyelni, most van bőven kenyér az üzletekben. Meg aztán amennyit a kenyér ér — ugyanannyit ér a pékné is. Nincs ezen mit megsér­tődni. Még azért is hálás lehet, hogy Pjotr Ivanovics- nak eszébe jutottak. Amikor Pjotr Ivanóvics- tól beszaladt hozzájuk a kisfiú a cédulával, már le­feküdtek aludni Pavellal. De a cédula („Várjuk ked­ves vendégeinket”) egyszer­re mindent megváltoztatott. Pjotr Ivanovics senkiházi vendégeket nem hív meg, nem olyan ember az, hogy boldog-boldogtalant borral itasson. Legelőször is ott lesznek a fejesek: a községi tanács elnöke, meg a kol­hozelnök, aztán ott lesz a szövetkezti bolt vezetője a főkönyvelővel együtt, azután az erdőgazdaság főnöke — már csak azért is, mert Pjotr Ivanovics fia nála dol­gozik. Aztán jönnek a kisebb beosztású emberek: a fű­résztelepiek, a teherautósok, Antöha, a fuvaros, de hát ezek nélkül az ingyenélők nélkül sem tehet egy lépést se az ember. Üj tetőt kell csi­nálni, például — az ember elmegy, és szépen megkéri Arkasát, a keretfűrészgép- kezelőt... Fuvarost is kell fogadni. Az ember azt hin­né, hogy ebben a gépi vi­lágban nincs nála mihasz- nább ember. De nem min­dig van az, a sofőr az sofőr, a fuvaros, meg fuvaros. Be­köszönt a tél, olyankor az ember nem Ántohának, ha­nem Anton Pavlovicsnak tiszteli, ha fát meg szénát kell hozni. Antonyidát, meg Szergejt, Pjotr Ivanovics gyerekeit már nem találták otthon : fiatalok — minek unatkoz­nának itt a fülledt eszem- iszomban? Marja Jepimahovna, a gazdasszony, csalogatta Pe- lageját az udvarba — meg akarta mutatni a nyári konyhát —, de ő nemet in­tett: majd, majd, Marja Je- pimahovna. Először szeret­ném jóllakatni a szemem ezekkel a derék emberekkel, meg aztán megnézném ezt a terülj-terülj asztalkámat is. (Folytatjuk) Ismerkedés az ecsettel. Az általános iskolai diákotthon­ban 20 óvodás korú gyer­mek készül fel az iskolakez­désre Fotó: Gál Edit lesztése miatt szükség van a kisgyermekes anyákra. A 80 személyes bölcsőde pedig meg sem közelíti a szükség­leteket. A távlati tervek kö­zött szerepel egy új bölcső­de létesítése is. Szintén a VI. ötéves terv egyik je­lentős beruházása lesz majd a régóta várt új művelődési kombinát építése is. B. S. E. KÉP­ERNYŐ Vannak még véletlenek Puszta "* kíváncsiság vezé­relt, amikor pénteken az if­júságnak szóló rétegműsor­ra kinyitottam a televíziót: ugyan meddig tart az az adás, amelyet a Rádióújság a Fiatalok órájának — saját lapunk pedig félórájának jelez? Az egyik nyilván sajtóhiba, de melyik? Ér­deklődést fokozó, tényező­ként járult még ehhez a drukkhoz az alcímek és a kései időpont ellentéte ■— VIT-sláger — Technika — Rejtvény — Tükör — Talál­kozzunk stb., és a majd 10 órai kezdet, ami aztán a 'gyakorlatban kerék 10 órá­ra módosult. Szolid dolog­nak látszik, de hát mit le­het tudni? Ezek az előzmé­nyek jócskán megmozgatták fantáziámat, s bárhogy hessegettem, minden meg­fordult a fejemben. Hiszen elég, ha abból indul ki az ember, hogy ma már fényes délelőtt az iskolapadban tartják a családra nevelés tantárgy óráit, amelynek szerves része a szexuális felvilágosítás. Rendjén is van : őszinte szó kell már az általános iskolában, hogy a gyerekek ne egymás ké­tes információit hordozó „felvilágosítására” hagyat­kozzanak. De ha az élet így belopta magát, sőt polgár­jogot nyert az alsó fokú ok­tatásban is, vajon mi az — találgattam tovább —amit a fiataloknak csak este 10 órától lehet vetíteni, amikor már a tizenhattól lefelé való korosztály az igazak álmát alussza? Nem esi gázom fölöslege­sen azok kíváncsiságát, akik a műsort nem látták: nincs ok az izgalomra. Ugyanis a teljes órahosszában — mert mint várható volt papírfor­ma szerint, a Rádióújság nyert — semmi különös nem történt. Volt VIT: vissza­emlékezés a régire, a buda­pestire, és bemutató az első díjat nyert havannai slá­gerből, háttérben a csodála­tos várossal; s egy rövid in­terjú a DÍVSZ magyar fő­titkárával. Technikában : jégmotorverseny, és egy csomó hasznos tanács, ho­gyan kell a téli álmából elő­vett járgányt üzemképessé tenni. Továbbá: a Fonográf jó nótákkal és kevésbé jó kérdésekkel, melyekre a fe­lelet sem volt különb. Az­tán rejtvény: sdkan akár azonnal is kitalálhatták. Nem úgy az ennél jóval ne­hezebb zárószámot, aminek a címe Tükör: spleen, avagy az unalom kor-kórképe. Köz­ben érdekesnek ígérkezett a mezőgazdasági rész: a pa­rasztfiatalok Somogyból és miniszterhelyettes Budapest­ről. A kettő közötti eleven kapcsolatot a traktor képvi­selte. A régi, amelyen még a miniszterhelyettes dolgo­zott 16 évesen egy negyed­századdal ezelőtt, s az új, a modem, amelyre az ígéretet kicsikaró riporterek jóvoltá­ból majd felül. A somogyiak nehezen nyilatkoztak, s köz­helyet mondtak a közhely- kérdésre: van-e még kü­lönbség a téeszfiatal és a gyári munkás között? Mi is lehet erre a válasz? Lassan kiküszöbölődik. Utána ra­vaszul megcsavarta a ripor­ter a kérdést: és a munkás- osztály meg a parasztság között? De így se kapott más feleletet. A lecsukódó szemeket viszont kinyitotta az, amit a miniszterhelyet­tes mondott a mezőgazda­ságról, mint szakmáról, mellyel a gyerekeknek a mai vüágban üzemlátogatás so­rán kell megismerkedni. Hát nagyjából ezt láttuk, hallottuk — fiatalok és idő­sebbek — az éjszakai egy teljes óra alatt. A java bő­ven belefért abba a félórá­ba, amit — vannak még vé­letlenek — a mi nyomdánk ördöge előre jelzett. Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents