Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978: március 26., vasárnap-KHiHMTd Barátaink életéből Prágai és tátrai képeslap Prága belvárosában van a csehszlovák fővárosnak ez a romantikus nevezetessége, a középkorból itt maradt vízimalom (Fotó — CTK — MTI — KS) A Lengyel-Tátrában még tart a síszezon. A barnító napfény a téli sport kedvelőit tavasz táján is a hegyekbe hívja (Fotó — CAF — MTI — KS) bolgár szakszervezetek Munkavédelemtől a bölcsődéig A szakszervezeteknek a Bolgár Népiköztársaság alkotmányában törvénykezide- ményezési jogot biztosítottak. A szakszervezetek azonban nemcsak a munkaügyi törvények és szabályozók létrehozásában vesznek részt. Ellenkezőleg, figyelemmel kísérik az előírások helyes, feltétlen betartását is. A normamegállapításoknál és fizetéseknél a szakszervezetek biztosítják a törvények és rendelkezések helyes alkalmazását, felelnek a dolgozók munkahelyi körülményeiért és a munkavédelemért. Jelentős részt vállaltak például a Munka Törvény- könyvének megalkotásában, az Állami Takarékpénztár lakásépítési és -vásárlási hiteleinek odaítélési rendjéről hozott rendelkezések kidolgozásában és az állami tervekben a lakások, óvodák, bölcsődék, boltok és szolgáltatási központok építésére előirányzott eszközök elosztásánál. A szakszervezetek figyelemmel kísérik a gyárak területén levő üzletek, különböző pavilonok létrehozását, hiszen ezek a dolgozó nők bevásárlásait megkönnyítik és lehetővé teszik a szabad idő jobb kihasználását. Fontosnak tartják az üzemi étkezdéket is. Egy év alatt az itt étkezők száma csaknem 160 ezer fővel nőtt, és így az üzemi étkezés lehetőségeit ma már több mint egymillió dolgozó veszi igénybe. Létrehozták a munkavédelem egységes ellenőrzési rendszerét és a Bolgár Szak- szervezeti Központi Tanács koordináló szervét, amelynek feladatkörébe az állami és társadalmi szervek tevékenységének figyelemmel kísérése tartozik azokban a kérdésekben, amelyek a munka biztonságával kapcsolatosak. 1977-ben a munkavédelem ellenőrző szervei 250 ezer munkahelyen végeztek komplex vizsgálatokat. (Szófia Press — KS) Földművelés a BŰM mentén Ma már ezer kilométerekben mérik a Bajkál—Amur vasútvonal hosszúságát. A vasúttal együtt vállalatokat, városokat és munkástelepüléseket építenek — a jövőben ezek nagy területi — ipari komplexumok központjai lesznek. A kibontakozó munka, a vidék óriási természeti kincseinek hasznosítása elkerülhetetlenül nagyszámú lakosságot vonz és emiatt előtérbe kerül az emberek élelmiszer-ellátása. Ez még ott sem egyszerű feladat, ahol a földműveléshez kedvező éghajlati és talajviszonyok vannak. A BAM mentén viszont a fagymentes időszak többnyire 50—70 nap között ingadozik, a pozitív hőmérsékletek éves összeg*e pedig 1300—1550 fok. Ez két-háromszor kevesebb, mint mondjuk Novoszibirszk vagy Voronyezs körzetében. Ennek ellenére — a helyi tapasztalat szerint — még az ilyen rideg körülmények között is megtermelhető a szükséges élelmiszerek nagy része. A BAM körzetében a megművelhető földterület eléri a 150 ezer hektárt, ebből 70— 80 ezer hektár szántó. A legkedvezőbb feltételek között megművelhető földek az ir- kutszki körzetben, a Burját ASZSZK felsőangarai és mujszki katlanjában, az amúri körzetben és a Habarovszk körüli vidéken találhatók. A Szibériában 1974 és 1977 között végzétt kísérletek kapcsán kimutatták, hogy meghatározott agrotechnikai követelmények, vetési és betakarítási idők, valamint optimális műtrágyázás esetén egy hektárról 110—180 mázsa krumpli, 130—240 mázsa szántóföldi zöldség, 170—260 mázsa egynyári és évelő zöldtakarmány takarítható be. Melegházak és üvegházak természetesen csaknem mindenütt létesíthetők. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a sajátságos éghajlati és talajviszonyok miatt az egyes körzetek termőképessége nem lesz azonos. így például a vasútvonal irkutszki és amúrmenti szakaszán a krumpli, szántóföldi. zöldség-, a tej-, sőt a hússzükségletek nagy részét is hamarosan helyi termelésből fogják kielégíteni, míg a ja- kutiai szakaszon, különösen a Csulman-Aldan-i területi ipari komplexum kiépítésének körzetébe az élelmiszerek többségét máshonnan kell ideszállítani. A mezőgazdasági hasznosítás szempontjából’ korlátozott természeti adottságok, a kevés munkaerő, az egyes körzetek nagymértékű területi széttagoltsága — mindez arra utal, hogy különlegesen szakosított és irányított mezőgazdasági egyesülések létrehozására van szükség. Az agrár-élelmiszeripari komplexum kialakítása első, mintegy 1985-ig tartó szakaszában főleg az ipari üzemek mellett működő kisegítő gazdaságokat kell előnyben részesíteni. A tapasztalatok szerint ez rendkívül célravezető út. A no- rilszki kombináthan és a tyumenyi kőolaj- és földgáztrösztnél például e gazdaságok finanszírozásá^ és anya- gi-tedhnikai ellátását csaknem teljes egészében a vállalatok számlájára fedezik. Ami pedig a jövőben már sűrűn Lakott új városokat — Nyerjungrit, CsuLmant. Tin- dát — illeti, a kisegítő gazdaságok mellett e települések közelében megfelelő méretű szakosított mezőgazda- sági üzemeket — tejipari komplexumokat, melegházakat, baromfitelepeket — kell létesíteni. Ahol pedig csak viszonylag kicsi munkástelepülések épülnek, célszerű a meglévő állami gazdaságúkból egyesüléseket szervezni. (APN—KS) Latin-flmerika szabad földje: Kuba n „neokolónia” A kubaiak az 1898—1959 közötti időszakot a „neokolónia”, azaz újgyarmat fogalommal illetik. A szó jól érzékelteti, hogy a spanyolok elleni hősies felszabadító háború után sem következett független állami lét: a Karib-tenger éke, Kuba szigete az Egyesült Államok uralma alá került, bár névlegesen megmaradt függetlensége. 1898-ban az USA katonai megszállása alá került szigeten a hódítók a szisztematikus bekebelezés előkészítéséhez kezdtek. Feloszlatták a felszabadító hadsereget, katonai nyomás alatt tartottak választásokat, majd az elfogadott kubai alkotmányhoz csatoltatták a hírhedett Platt-cikkelyt, mely jól megmutatta a kubai függetlenség korlátáit. E cikkely egyik pontja Kubának más államokkal való szerződések kötését korlátozta, egy másik Az USA és Kuba viszonyát így ábrázolja az egykorú karikatúra megfogalmazta az USA azon jogát, hogv katonai beavatkozás eszközéhez nyúljon, ha állampolgárainak személyét vagy tulajdonát veszély fenyegetné. E cikkely alapján az USA katonai támaszpontokat állított fel Guantaná- mo és Bahia Honda területén. A Kubai Köztársaság felett tehát az Egyesült Államok kormánya rendelkezett, s ezt tükrözte az 1902- ben elfogadott „Kölcsönösségi Szerződés” is, mely Kuba gazdaságát kiszolgáltatta az Egyesült Államoknak. Az északi szándékokat jól tükrözte Wood tábornok, USA-katonai kormányzó (aki a kubaiaktól a „krónikus ha- zudozó” nevet kapta) egyik nyilatkozata : . „Természetesen, a Platt-cikkellyel Kubának igen kevés, vagy inkább semmi függetlensége nem maradt, s most a legfontosabb, hogy keressük az an- nexió — tehát a bekebelezés — lehetőségét. Ez, kétség kívül, bizonyos időt követel, s ebben a periódusban Kuba még fenntarthatja saját kormányzatát. ..” E hosszú távú szándékoknak megfelelően alakult az USA napi politikája. Tudatos telepítés kezdődött: csupán az első 7 év alatt 13 000 észak- amerikai vásárolt földbirtokot Kubában és 35 új — csak USA-állampolgárok által lakott — település jött létre. A gazdasági . és politikai nyomás eszközét felhasználva a kubai cukortermelés, a vasutak az USA kezébe kerültek, ugyanez történt a bankokkal, bányákkal, telefonhálózattal és a kikötőkkel. Kuba kiárusítása a kubai USA-barát (cukor) burzsoázia kormányainak segítségével történt, eszközük pedig az államkölcsönök voltak. És megindult az USA-tőke is Kuba felé. 1923-ban már 1 milliárd 200 millió dollárt tettek ki az észak-amerikai tőkebefektetések. Az Egyesült Államok Kuba szigetén cukor monokultúrát alakított ki, s ezzel deformálta a sziget gazdagságát. A cél meglehetősen világos volt. A hírhedt Wood fogalmazta meg: „(Kuba) ellenőrzésével, mely hamarosan birtoklássá is fog válni, ellenőrizhetjük a cukorkereskedelmet az egész világon. Azt hiszem, hogy ez... nagyon óhajtott az Egyesült Államok számára... Ezért a szigetet fokozatosan észak- amerikanizálni kell...” A XX. század első évtizedében már világosan felismerték a haladó kubai gondolkodók a helyzetet. Manuel Sanguily írta : ......nemzet ünk kereskedelmi gyarmattá vált, melynek anyaországa az Egyesült Államok.” Kuba függése az 1920-as évekre már totális lett: 1921- ben a kereskedelmi forgalom 74 százaléka az USA-val bonyolódott le. Ezért írhatta nyílt cinizmussal 1928-ban az észak-amerikai közgazdász, Leland Jenks Kubáról szóló könyvének címeként: „Gyarmatunk, Kuba”. Az „újgyarmati” helyzet áthatotta az élet minden területét. Fernando Ortiz néprajztudós „mérhető” adatokkal mutatta be, hogy az USA-tól való függés Kuba fejlődésében milyen hanyatlást jelentett, Könyvéből csupán illusztrációként emeljünk ki néhány szempontot: az analfabetizmus 53 százalékra emelkedett, s az iskolába járó gyerekek közül is minden százból csak egy jutott el az ötödik osztályba. Kubában egyetlen falusi iskola sem volt (1924-ben); emelkedett a bűnözések száma, nőtt a korrupció, s az USA, a büszke Kubát „Amerika Montecarlójává” zül- lesztette, vikkendszigetté tette. Különösen visszataszító vonásokat öltött a faji diszkrimináció, mely a kubai burzsoázia amerikanizálódásával jelentkezett. Azt mondhatjuk: a saját, és országuk felszabadításáért küzdő négerek 1898 után rosszabb sorba kerültek, mint a spanyol uralom idején. Az USA-ex- panzióval a rasszizmus északi intézményei és reflexei is megjelentek. A színes bőrűeket az egyetemekről, közhivatalokból kitiltották éppúgy, mint a Havanna parkjaiból, jobb éttermeiből. A főváros előkelő negyedeit saját különrendőrség védte, nehogy néger beléphessen. Falusi bálokban a terem külön részében táncolhattak csak. Mindez olyan helyzetben jelentkezett, amikor Kuba lakosságának 30 százalékát az afrikai eredetűek tették ki, s amikor a XIX. században az etnikai integráció, egy af- rokubán szellem és kultúra kialakulása már jelentősen előrehaladt. Ezt a folyamatot szakította meg az USA- uralom. Hogy Kuba XX. századi sorsa nem az Egyesült Államok uralkodó köreinek szándéka szerint alakult, a kubai tömegek harcának eredménye lett. A Platt-cikkely ellen óriási tömegtüntetések zajlottak le, magát a kubai kongresz- szust sem tudta az USA teljesen befolyása alá vonni: itt is erős imperialistaellenes csoport alakult ki. A kölcsönösségi szerződés ellen munkássztrájkokat szerveztek, s ettől kezdve a kubai munkásság az első sorokban harcolt. A tömegelégedetlenség 1906-ban fegyveres felkeléssé növekedett. Kuba hat tartománya közül négyben fegyveres harc kezdődött. Munkások, parasztok, a kispolgárság és az értelmiség mellett a nemzeti burzsoázia is részt vett a küzdelemben. A kormányzat a csendőrség felállításával sem tudott úrrá lenni a helyzeten, ezért életbe lépett a Platt-cikkely: USA-hadihajók és több ezres hadsereg „tett rendet”. Immár a második katonai intervencióra került sor, ami után két és fél éves katonai megszállás következett, amihez az USA megszerezte a katolikus klérus beleegyezését is. A faji diszkrimináció ellen a néger és mulatt lakosság kezdetben más bőrszínű sors- és osztályos társaitól függetlenül vette fel a harcot. A „Színesek Független Pártja” 1908-ban fegyveres harcot hirdetett a faji diszkriminációt alkalmazó USA- barát kormány ellen. Követeléseik (ingyenes oktatás, 8 órás munkaidő, földosztás, stb.) jól mutatják, hogy alapvető problémáik szociális jellegűek voltak. Az Oriente tartományban 1912-ben kezdődő fegyveres harcot a kormány rettenetes kegyetlenséggel verte le: csakhamar háromezer halálos áldozata volt a vérengzésnek. E terror szintén USA-haderők közreműködésével bontakozott ki. A négermozgalom sorsa világossá tette, hogy bár igaz ügyért harcoltak, taktikájuk hibás volt: az USA és az azt kiszolgáló kormányok ellen csak az együttes harc vezethet eredményre. Az 1920-as évek szakszervezeti mozgalma már ezt a felismerést tükrözi. Bár egyre terrorisztikusabb kormányok (Menocal, Machado) igyekeztek „rendet” tartani a szigeten, az Egyesült Államok számára világossá lett: az óriásira nőtt antiimperialista érzelmek és USA-ellenesség, valamint azt ezt kifejező tömegmozgalmak és szembenállás miatt az annexió — mint ez Puerto Rico esetében történt — nem vihető keresztül. Az is látszott, hogy az Egyesült Államoknak erre nincs < is szüksége: a kubai oligarchia, a klérus, a felső bürokrácia segítségével kialakított formálisan független Kuba az USA gazdasági és politikai érdekeit jól szolgálta. „Kolónia” helyett tehát „neokolónia”: az Egyesült Államok Kubában „kísérletezte ki” azt az uralmi formát, amelyet azután másutt is alkalmazott a XX. században: a neokolonializmust. Änderte Ádám, József Attila Tudományegyetem A nép: Mondja, mister Magoon tábornok, mikor akarnak elmenni Kubából? Magoon: Mindjárt, mihelyt a békának haja nő (egykorú karikatúra)
