Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
o 1978. március 23., csütörtök NÉPÚJSÁG Színjátszó napok Békéscsabán Három megye, Csongrádi, Szolnok és Békés amatőr színjátszócsoportjai, irodalmi színpadai találkoznak márc. 24-én, pénteken délután 14 órakor Békéscsabán, az Építők Munkácsy Mihály Művelődési Házában. Az ünnepélyes megnyitó után egymást követik az irodalmi színpadi bemutatók, este 20 óra 30-ig. Másnap, szombaton délután 14 órától folytatódik a minősítő verseny, majd vasárnap 11 órakor értékeli a zsűri a színjátszónapokon fellépő 21 együttes munkáját. A békéscsabai színjátszónapok versenyen kívüli rendezvényekre is várja az érdeklődőket és az amatőr színjátszókat. Március 24-én este discót, 25-én pedig Mli- nár Pál irányításával táncházat rendeznek az Építőknél. Pénteken 18 órától a Vasutas Klubkönyvtárban és a 8. sz. Volán klubjában mutatkozik be egy-egy szegedi irodalmi színpad. Közművelődési bizottság a szövetkezetben A múlt év végéig termelő üzemeink, gyáraink nagy részében meg kellett alakulniuk a közművelődési bizottságoknak. Ezek a társadalmi testületek segítenek majd a gazdasági irányítóknak, hogy a közművelődési törvény gondolatait valóra váltsák. A megyei közművelődési bizottság előtt a közelmúltban számoltak be a gyulai fa- és fémbútoripari szövetkezetiek arról, hogyan dolgoznak ők a törvény szellemében, hogy náluk nemcsak a törvény szava győzte meg a vezetőket arról, milyen fontos dolgozóik taníttatása, művelődése. A két kijelölt ember, Rét sz Józsefné és Szatmári Pál, mint a szövetkezeti bizottság és a párt- szervezet irányítói, kötelességüknek érezték, hogy figyelemmel kísérjék a művelődés útját a szövetkezetben. Könyvtári hangulat Fotó: Gál Edit — Három ember dolgozik közművelődési bizottságunkban — mondja Reiszné, Erzsiké, a szövetkezeti bizottság elnöke. — Papp Zoltán asztalos szakmunkás, Kiss Erzsébet anyagkönyvelő és Csüllög János asztalos. Hogy miért éppen rájuk esett a választás? Ügy gondoltuk, fontos, ha legalább egyikük a gazdasági vezetőség tagja, Papp Zoltán pedig az. A másik két ember is mindig sokat mozgolódott a kulturális munkában, KlSZ-vezető- ségi tagok voltak. — Nem könnyű a dolguk, az biztos — mondja Szatmári Pál párttitkár. — Huszonöt éve itt vagyok már én is, sok más társammal együtt. Akik itt nőttünk fel a szövetkezettel, becsülni tudjuk, hová fejlődött szinte a semmiről. A fiatalabbak sokat lázonganak : „nincs fürdőhely, kényelem, mint más üzemekben!” — Igazuk is van, és mi neveltük őket igényessé. Csak ők is segítsenek, hogy gyorsabban megépíthessük azt a fürdőt — mosolyog Erzsiké. — Persze a törzsgárda, és koruktól függetlenül a szocialista brigádok azok, akikre a legjobban számíthatunk a munkában és a művelődésben is. A szövetkezet elnökét, Nagy Kálmánt is kettős feladat elé állította a közművelődési törvény : jó legyen a termelés, de áldozzunk több időt a kultúrára! Az emberekben ugyan van már igény, de maguktól nem mennek el tanulni, vagy vetélkedni. Ha bemegyek a lakatosok közé, s megkérem valamelyik brigádot: „Jöjjenek politikai vagy művelődési vetélkedőre” rögtön fel- fortyannak : „Miért éppen mi?” Aztán, ha mégis versenyeznek, nem maradnak le másoktól. Ebben az évben is kilenc szocialista brigádunk jelentkezett a megyei köz- művelődési vetélkedőre. — őszintén mondom, sokszor csodálkozom azon, miért is vesznek részt egyre többen a versenyeken, a társadalmi munkában, tanulásban, vagy a kulturális rendezvényeken ? — ráncolja a homlokát a párttitkár. — Ha csak azt néznék, hogy május elsején 500 forint jutalmat kapnak, akkor nem érteném, mert ennél sokkal többet költenek utazásra, könyvre, újságokra. El kell hinnünk, hogy egyre többen értik a művelődés fontosságát, csak meg kell velük éreztetni az ilyen élmények jó ízét! A gyulai szövetkezetben 480-an dolgoznak, tavaly több mint 20 ezer forintot költöttek színház-, mozijegyre, hangversenyre. Az üzemi könyvterjesztő 90 ezer forint értékű könyvet adott el. Ha politikai oktatás, vagy szabad pártnap van, már régen nem kell dobszóval verbuválni a résztvevőket. Ahogyan hallottuk, a nők szinte egyetlen előadásról sem hiányoznak. — Az Erkel Művelődési Központban kéthetenként közművelődési szabadegyetemen tanítják a város köz- művelődési bizottságainak tagjait. Neves és hozzáértő előadókat hívnak meg az órákra. A bizottsággal és a gazdasági vezetéssel közösen állítottuk össze a szövetkezet 1977-től 81-ig szóló közművelődési tervét. Amit a megyének küldött jelentésben leírtunk, az még főként a régebbi előkészítés eredménye volt, most együtt még szebb programot kell megvalósítanunk. — A gazdasági eredményeink igen jók, a munka- körülmények is javulnak, nemrégiben egészségesebb, szebb műhelyeket építettünk az asztalosoknak. Ha az anyagmozgatás gépesítését és a fürdő építését is hamarosan megoldjuk, valóban nem lesz oka senkinek a panaszra. Nehezebb feladatnak látszik, hogy az általános iskolát nem végzett, 40 éven aluliakat tanulásra biztassuk, de a most született közművelődési bizottsággal közösen biztosan sikerül őket meggyőzni! — mondja bizakodóan Szatmári Pál. — Nekünk persze „könnyű”, mondhatják mások, mert régóta ismerjük egymást, vezetők és munkások, s mi az igazunkat már nemcsak szóval bizonyítottuk. Szerintünk ezt mások is megtehetik. Bede Zsóka A televízióból jelentjük: A túlélés művészete Készül a Rejtekhely Páskándi drámájából Jelenet a Rejtekhely forgatásáról Fjodor Abramov: Pelageja 3. Anyiszja öt évvel volt idősebb a fivérénél, de egészsége kicsattanó, szemöldöke fekete, a foga vakítóan fehér és teljesen ép — nem is gondolná az ember, hogy túl van az ötvenen. Anyiszja háromszor ment férjhez. Az első férje, akitől gyereke született, az egyévet se érte meg — elesett a fronton. A második férjétől el kellett válnia negyvenhatban, amikor az asszony börtönbe került (egy kéve gabonát lopott a mezőn). A harmadik férje Rjazany környékéről került ide, az erdő- kitermelésre (az asszony őt szerette a legjobban) — az utolsó ingéig mindenét elitta, búcsúzóul elverte, és meglépett a törvényes feleségéhez. Ezután aztán az asz- szony nem kísérletezett többé a családi boldogsággal. Szabadon élt, a férfiakat nem hessegette el magától — de a szívéhez férkőzni nem haevta őket. Anyiszja szerette a fivérét — azért is, mert csak ez az egy volt neki, ráadásul betegeskedett is, meg aztán azért is, mert olyan jólelkű, csendes ember volt, és soha egyetlenegyszer sem tett neki szemrehányást kikapós viselkedéséért. De a sógornője, Pavel felesége előtt — ezt meg kell vallani — félénk volt. Félénk volt, észavarba jött, mert elismerte, hogy az asszony mindenben fölötte áll. Jó gazdasszony — Anyiszja nem tudott bánni a pénzzel, soha egyetlen kopejkája sem volt —, az életét előre eltervezi, és asz- szonyi dolgokban — akár a kőszikla. Amikor a férje bevonult és ő kikísérte — tizenkilenc éves volt akkor —, Pelageja azt mondta: „Számíthatsz rám, rajtad kívül senki egy ujjal se nyúlhat hozzám”. És amit mondott, be is tartotta: a háború egész ideje alatt egyetlenegyszer se lépte át a klub küszöbét. És minthogy Anyiszja tiszr tában volt sógornője előbbre- valóságával, valahányszor beszélt vele, fesztelen próbált lenni, hogy legalább szóban egyenlők lehessenek. Mint most is. — Te meg mit fekszel itt? — kérdezte Anyiszja. —Kelj csak fel. Megsavanyodik a bor. — Folyton csak a boron jár az eszed. Nem ittál még eleget? — Na hallod. Egy ilyen napon csak nem hagyom kiszáradni a torkom ! — Anyiszja intett a fivérének — Gyerünk, gyerünk — segítsd fel a feleséged. Te meg öltözz feL Pavel azavarba esett. Anyiszja fesztelenül fogta az ágy végén lógó nadrágját. — Az isten szerelmére, hagyjad békén! — kiáltott fel bosszankodva Pelageja. — Hát nem látod — nem érzi jól magát! — Hát akkor legalább te gyere velem. — Én se megyék Ügy fekszem itt, mint akit agyonverték Alig bírtam haza- vonszolni magam a túlsó partról. Akár teleszórhatsz arannyal — akkor se bírok felkelni. Nem, nem, köszönöm, Anyiszja Zaharovna. Köszönöm a figyelmességed. De nekünk ma nincs kedvünk vend égeskedn i... Anyiszja megdöbbent. Ke- rékded, piros arcára fehér foltok ültek ki. — Uramisten, milyenek -'agytok! A legközelebbi romáim... Mit szólnak majd az emberek... — Bánom is én, mit mondanak — felelte Pelageja. — Az okos ember nem szól meg senkit, az ostobára meg fütyülök. — Aztán hirtelen Anyiszjára nézett rideg, szigorú tekintetével, s kissé felkönyökölt. — Mikor keltél fel máma? Én felkeltem, be- fűtöttem a kemencét, a kertben lekaszáltam a füvet, megfejtem a tehenet, aztán elmentem a folyón túlra — te még akkor fordultál a másik oldaladra, még a kéményed se füstölt. Aztán csodálkozol, hogy máris itt az este. — Hát tehetek én arról? — Én meg elmentem a sütödébe — folytatta Pelageja a zsörtölődést —, a másik kemencét is befűtöttem —■' egy hasáb fa egy százseny (2,13 méter) hosszú —, harminc veder vizet húztam fel, száz fekete kenyeret dagasztottam, meg még hetven fehéret. Arról már nem is beszélek, hogy a kemencénél majd megsültem Te meg lementéi a rétre, játszadoztál egy kicsit a gereblyével — hallottam, hogy fickándozta- tok, a túlsó parton remegett az ablaküveg az éneklésetektől — aztán még meg se izzadtatok —, ott a teherautó: hazaszállít... — Pelageja kifulladt, újra a vattakabátra feküdt, és behunyta a szemét. Pavel igyekezett elkerülni nővére tekintetét, ahogy békítőén mondta: — Nehéz az. Mindenki tudja — a pékség. Én is csináltam. Tudom. — Szóval csakugyan nem jöttök? — kérdezte Anyiszja reszkető hangon. — Talán nem illő módon hívlak? — Aztán hirtelen régies, mély meghajlással az öccse felé fordult: — Kedves öcsém, Pavel Zaharies, tisztelj meg... Pelageja Prökopjevna... Pelageja legyintett: (Folytatjuk) A MAFILM Il-es telepén. Az óriási téglapincében mindenütt csizmahegyek. Csendélet. Csak a csizmadiamester hiányzik: Simon varga. Középütt az alacsony asztalka és körülötte az apró székek. Kigyúlnak a lámpák. S a kilövésre kész televíziós kamerák rámozdulnak a színre besétáló színészekre: Kálmán Györgyre, Kállai Fe- rencre és Szalay Editre. Azaz pontosabban Guillotine doktorra, a polgárra, Ar- mand-ra, az aisztokratára és Marie Claire énekesnőre. A férfiak leülnek, s kártyázni kezdenek. — Felvesszük a jelenetet — adja ki az utasítást a filmgyár udvarán álló kocsiból a rendező, Fehér György. Az asszisztens közelebb lép a súgópéldánnyal. Az 1-es kamerán kigyullad a vörös lámpa,. Kivágódik a pinceajtó, és Varga Simon asszonya (Tábori Nóra) robban be fel- paprikázottan, ahogy egy jakobinus feleségéhez illik — Miért nem dolgoznak? Lopják a napot, miközben drága fiaink vérüket hullatják a frontokon. — ...de Simon varga hiányzik, hogy tanácsot adjon a munka szépségéről — védekezik az aisztokrata. Hol van a forradalom elől bújkálóknak menedéket adó házigazda, az egyszerű suszter? A választ a feleség adja meg. — Simon varga nevel, neveli a zsarnok fiát, hogy soha többé ne legyen zsarnokság Franciaországban. A színhely Párizs, az időpont 1794, a jakobinus diktatúra utolsó hónapjai. Páskándi Géza Rejtekhely című tv-játéka (eredetileg dráma volt, és Kecskeméten már bemutatták) különös gyülekezőhelye a túlélésre, a forradalom véres időszakának átvészelésére berendezkedő menekülteknek. A forradalmi terror végsőkig kiélezte az ellentéteket. A túlélni igyekvők és a meglapulók a tisztakezű forradalmárok véréből, életéből igyekeznek hasznot húzni. „Kivárjuk a hősöket, akik helyettünk cse- leksznék” — fogalmazza meg a darab eszmei magját Guillotine doktor. „A forradalmat nemcsak rossz csizmákkal, üres lő- szeres ládákkal lehet szabotálni. Vannak, akik magatartásukkal, jellemükkel, életmódjukkal szabotálják, ök a forradalom láthatatlan hátországa” — vélekedik róluk az író, Páskándi Géza. — A felvétel vége — hangzik messziről. A díszletező munkások vízzel locsolják a pince padlóját. S a néhány perces szünetben, amíg a színészek ' a monitor előtt csoportosulva nézik végig az imént felvett jelenetet, Kálmán György a következőket mondja a darabról és a szerepéről: — Politikai pamfletben játszom Armand arisztokrata figuráját. Nincs benne semmi komplikáció. A darab a túlélés művészetéről szól. Az örök tanmeséről. A ten- ni-nem-akarókról, arról a bizonyos társadalmi rétegről, amely kívülállásával bizonyít. Páskándi Géza, az író, nem véletlenül helyezte mindezt a nagy francia forradalom időszakába. Simon varga is a túlélés művészetét gyakorolja, miközben fent, házának emeletén a kivégzett XVII. Lajos fiát neveli (korbáccsal és alkohollal), és a forradalmár Dantonnal, Saint Just-tel és Robespierre! tárgyal >— lent a pincében a forradalom ellenségeit rejtegeti. A beszélgetés félbeszakad. Üjra kigyúlnak a lámpák, folytatják a Rejtekhely forgatását. Szémann Béla Mai tévéajánlatunk Kisfilmek a nagyvilágból A kisfilmek sora 20 órától egy angol rövidfilmmel kezdődik. A Légpárnás hajóval keresztül Nyugat-Afrikán című sorozat második része Timbuktutól délre viszi a nézőt. Hogyan tájékozódnak a madarak? Ez a kérdés régóta foglalkoztatja az embereket, de csak a huszadik század technikai és tudományos lehetőségei adták meg a szükséges eszközöket a kérdés megválaszolására. A madarak tájékozódásának titkai című filmből megtudjuk, hogy az időjárás, a légáramlatok hogyan hatnak a madarak tájékozódására, s a kutatói megfigyelések segítségével követhetjük a költöző madarak útvonalát. A legrégebbi dzsómon kerámia, amelyet a régészek megtaláltak, közel hétezeréves. Ezek a kerámiák használati vagy dísztárgyak voltak és jól tükrözik a gyűjtögető, halászó, vadászó japánok életmódját. Az edények mellett találtak a vallási szertartásokhoz kapcsolódó úgynevezett idolokat is.
