Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

1978. március 17.; péntek o Zsadány termelőszövetkezete Huszadik évébe lépett Zsa- dányban a szövetkezeti me­zőgazdaság. A kezdeti eszten­dők öt szövetkezetének sze­repét erőegyesítések után két közös gazdaság vette ét hosszabb távra. 1977. január 1-től pedig megyénk e köz­ségében is egységessé vált a szövetkezeti mozgalom. A mostani zárszámadások ide­jén így a szövetkezet veze­tősége már ennek az egy­ségnek az eredményeit ér­tékelhette. Igaz, ez az ösz- szegzés, a gazdálkodásról szó­ló beszámoló, felületes szem­lélődés alapján inkább a gondokat tükrözi. A zsadányi Magyar—Len­gyel Barátság Termelőszövet­kezet vezetőségének ebben az első évében jó néhány ne­hézséggel, akadállyal kellett megküzdenie. A látszólago­san jó megalapozottság el­lenére — amire elsősorban az őszi vetések sikere alap­ján hivatkoztak a zsadányi- ak — a gazdasági év folya­mán egymást érték a ha­lasztást nem tűrő feladatok­ra vonatkozó azonnali ren­delkezések. Ennek okait vizsgálva azt kell megállapítanunk, hogy az eszközellátottság színvo­nala váratlanul csökkent, a gabonaszárítás és -tárolás gondjainak megoldása sür­getővé vált, hiányzott a meg­felelő gépjavító tér, nem fe­jeződött be az üzemanyag- töltő állomás három éve hú­zódó építése. De nem ha- laszthatták tovább az állat- tenyésztés profiljának tisztí­tását, a szakosított tehené­szeti telep komplettírozását, illetve teljes feltöltését, s emellett a meliorációs és vízrendezési munkák kivite­lezésében bekövetkezett hiá­nyokat is pótolni kellett. Ez utóbbihoz azonban az elő­zetes megállapítással szem­ben nem sikerült megterem­teni a pénzügyi fedezetet. Az elmondottakhoz társult az is, hogy a mezőgazdasági szakemberek az elmúlt esz­tendőben sem verekedtek a zsadányi tsz-ben meghirde­tett állások betöltéséért. S mintha az időjárás is a Ma­gyar—Lengyel Barátság Tsz kollektívája ellen támadt volna; esett az eső ha nem kellett, így az őszi búza ve­tésterületét is 60 százalékban belvíz borította. Amikor meg esőre vártak, aszály perzsel­te a vetéseket. Mindenképpen a szövetke­zet tagságának, vezetésének helytállását dicséri, hogy va­lamennyi nehéz pillanatban sikerült mentőakciót szer­vezniük, áthidaló megoldá­sokat találniuk a veszteségek csökkentésére, a kiesések el­lensúlyozására. Ez esetben az egy év alatt megtartott li vezetőségi ülésen született határozatsorozat nem fejet­len kapkodást tükröz, hanem egy hosszú távú fejlesztési elképzelés megvalósításának első szakaszáról tanúskodik. Így növelték a Magyar- Lengyel Barátság Tsz-ben menet közben a nagyobb jö­vedelmet adó libatartás rész­vételét a baromfiágazat ter­melésében. Ugyanígy iktat­ták ki az állattartás ágazatai közül a húshasznú szarvas- marhatartást. A növényter­mesztésben ugyancsak a terv­től eltérően került sor pil­langós magfogásra. Azután az előíráson felül vásárolt Eddig 27 ország jelentkezett a tavaszi BNV-re Eddig 27 országból és Nyugat-Berlinből \ jelent­keztek kiállítók a beruhá­zási javak hagyományos se­regszemléjére, a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vá­sárra, amely két hónap múlva, május 17-én nyitja kapuit. A szocialista orszá­gok közül ismét felvonul­tatják termékeiket — ha­zánkon kívül — Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió vál­lalatai. Ezenkívül Európá­ból, Ázsiából, Észak- és Dél-Amerikából 19 állam kiállítói mutatják be tech­nikai újdonságaikat a beru­házási javak budapesti szakvásárán. Szakosított bemutatóként a tavaszi Budapesti Nem­zetközi Vásár ötödik alka­lommal tárja fel a beruhá­zási ^eszközök nemzetközi kínálatát, s ezen belül a magyar külkereskedelem, ipar ajánlatát. Ezúttal is nyolc nagy árucsoportban, mégpedig a műszeripar; a híradástechnika, az iroda­gép és számítástechnika; a villamosenergia-termelés és gépgyártás; a fémmegmun­kálás és kohászat, az épí­tőipar, a klímatechnika és a vízgépek;a járműipar; a könnyűipari alapanyag- és gépgyártás; valamint a vegyipar és a bányászat szekciójában vonultatják fel a hazai és a külföldi kiállí­tók termékeit. A kilencna- pos vásáron öt alkalommal rendeznek szakmai napot, amelyen a tapasztalatcserét és üzleti tárgyalásaikat bo­nyolítják le a szakemberek. Egyéves szünet után az idén ismét folytatták a vá­sárközpont korszerűsítését. Lebontották a 600 négyzet- méter alapterületű 28-as pavilont és az 1700 négyzet- méteres 10-es csarnokot, amelynek helyével bővítet­ték a vásárcentrum főterét. Átadják a 500 négyzetmé­teres szolgáltató és keres­kedelmi pavilont is, amely­nek üzletsorában különféle iparcikkeket, emléktárgya­kat vásárolhatnak majd a látogatók. egy gabonakombájnt a szö­vetkezet, valamint felállított egy szárítóberendezést és ne­kilátott a kombájnszérű, il­letve egy fedett tárolótér ki­alakításához. Továbbá meg­sürgették a harmadik ne­gyedévre visszaigazolt Rába traktort is, aminek eredmé­nyeképpen az már a máso­dik negyedévben bekapcso lódhatott a munkába. Az 1977-re szóló intézke­dések mellett — amelyeknek sorában meg kell még em­líteni a béikombájnok igény- bevételét a betakarításban, illetve a szakosított tehené­szeti telep teljes' feltöltését — a távolabbi jövőt szolgáló döntések is születtek. A .község immár egységes ter­melőszövetkezeti mozgalmá­nak vezetői úgy határoztak, hogy a zsadányi tsz részt vesz a sárréti agrokémiai központ létrehozásában, a sarkadi térségben alakuló napraforgószárító és -tároló együttműködésében. Elhatá­rozták azt is, hogy a csak­nem 500 hektár elhanyagolt ősgyepet három év alatt fel újítják, ezzel egy időben to­vábbfejlesztik a szarvasmar­ha- és juhtartást, fokozzák a háztáji- és kistermelői te­vékenység szervezettségét. írásunkban a teljesség igé­nye nélkül szólunk azokról a zsadányi változásokról, ame­lyek az itt felsorolt nehéz­ségekkel együtt is megnyug­vással tölthetik el azokat, akik figyelemmel kísérték a községben a mezőgazdasági termelés alakulását. Az az alig egymillió forint, amelyet a Magyar—Lengyel Barátság Termelőszövetkezet 230 dol­gozó és 250 nyugdíjas, illetve járadékos tagja könyvelhe­tett el egy év után a közös gazdálkodás nyereségeként, különösen nagyobb örömün­nepre még nem jogosít ben­nünket. Elmondhatjuk azon­ban, hogy ebben az alig egy­millió forintban mi annak a jelképét látjuk, hogy Zsa­dány termelőszövetkezete rá­talált a továbbfejlődéshez vi­vő útra. (kőváry) Gyulán a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat gyü- mölcsfalerakatánál nagy a forgalom. Egymás után érkeznek a kiskerttulajdonosok a különböző csemetékért, szőlőoltvá- nyokért. Almafából nagy a választék, a forgalom is, hiszen ezekben a napokban 40 százalékos árengedménnyel árusítják a gyümölcsfákat. A kínálat jó, habár hiánycikk is van: szil­va- és az őszibarackfából. Szőlőből csaknem ezret adtak el, jelenleg még öt fajtából válogathatnak a vásárlók Fotó: Béla Ottó Aluöntés, kooperáció, új gyártmányok Medgyesegyházán NSZK-megrendelésre készülnek a szerszámtartó ládák Fotó: Veress Erzsi Egy biztos: rha már sen­ki sem emlékszik szívesen Medgyesegyházán arra a Népszabadságban megjelent írásra, mely öt esztendővel ezelőtt nem éppen a hírne­vét öregbítette a helyi fa-, vasipari szövetkezetnek. A fiaskó egy nem az eredeti célra felhasznált ÉVM-támo- gatásból származott, amely­nek mintegy 700 ezer forin­tos beinvesztálása után fel­tette a párt központi lapja a kérdést: népi kohó Medgyes­egyházán? Ugyanis a tem- peröntvénygyártásra szánt, az akkori KISZORG tervei alapján megvalósult beruhá­zás egyáltalán nem volt al­kalmas a temperöntvény gyártására, s vagy másfél évig holt tőke maradt, öt­százezer forintot visszafizet­tettek belőle a szövetkezet­tel, de az erkölcsi kár en­nél talán súlyosabban ha­tott. Mi lett a „népi keltéből”? Ma már meditálni sem ér­demes azon, hogy miként történhetett az egész, s ha mégis 1 visszatérünk a ku­darcra, az csak azért van, hogy lemérjük : hogyan „szedte össze magát” azóta a medgyesegyházi szövetke­zet? Kezdjük talán azzal, hogy mi lett a „népi kohóból”, mire használják az eredeti célnak hem megfelelt öntö­déjüket? Major József elnök, Szol­nok Sándor párttitkár és Kocsis Sándor műszaki ve­zető adnak felvilágosítást a kérdésekre. — Egyszóval, az eredeti célra nem adták meg a gyártási engedélyt a kivite­lezés rendkívül hiányos vol­ta miatt (többek között la­boratóriumot is kellett vol­na építenünk a temperönt- vénygyártáshoz). Aztán sze­rencsék lett. Az OKISZ ugyanis meghirdette a cipő­gyorsjavító szalonokhoz szükséges (korábban import­ból származó) kisgépgyártási pályázatát, alumínium alap­anyagra építve. Kapva kap­tunk az alkalmon és ránk is bízták a munkát. Ezeket az alumínium öntvényű, vagy alkatrészű kisgépeket csak mi gyártjuk az országban. Igaz, nem olyan nagy tétel­ben, tavaly összesen kétmil­liós volt öntödénk produktu­ma, de ebben szerepelnek más termékek is. Az elnök utánanézett a könyvelésben, miként ala­kult az öntöde pénzügyi hely­zete, munkakapcsolata más partnerekkel, s ebből kide­rül, hogy néhány állami vál­lalatnak, mint például a Fémmunkás Műveknek, s néhány testvérszövetkezet­nek, mint például a szegedi tömegcíkkiparinak vagy a békési Startnak készítenek kis szériás termékeket, egye­di gyártmányokat alumíni­um öntödéjükben. A „népi kohó” ezekkel a kiegészítő (a nagy vállalatoknak nem gazdaságos) munkák besegí­tésével egészen jól bevált. Ha például nem vállalták volna el Szegedtől a gépko- csitükör-tartó alumínium ke­retek készítését, még na­gyobb lenne a hiány ebben, és sorolhatnánk tovább... Mi változott meg? — Más vonatkozásban be­szélhetünk-e lényeges előre­haladásról? — kockáztatjuk meg a kérdést, bár szemmel látható, hogy a szövetkezet az elmúlt években sokat fej­lődött, groteszk példával él­ve: már be sem lehet men­ni ott a központjába, ahol öt évvel ezelőtt. — Olyan nagyon lénye­gesről nem — mondja Major József és Kocsis Sándor mindjárt illusztrálja ehhez az adatokat. — Nézze, igaz hogy tisz­tességesen nem tudjuk fo­gadni vendégeinket ezekben a szűkre szabott, elavult, ősrégi irodákban, de ezen túl azért sok minden meg­változott. — Az emberek, akkor is, amikor kedvezőtlen hírün­ket adta az ország tudására a sajtó, bíztak abban, hogy valami csak lesz ezután, ki- lábolunk a nehézségekből, két lábra állunk. És persze, ehhez a maguk energiáját is bevetették... — teszi hoz­zá Szolnok Sándor, a párt­titkár. Mi változott hát meg? Bevált a kooperáció — Akkor egy-két példát. 1973-ban az egy főre jutó termelésünk 96 753 forint volt. Tavaly 125 984 forint. De 1973-ban 22 931 forint volt a bérszint, öt év alatt pedig csak 28 255 forintra emelkedett. Ez nagyon kevés és azért van így, mert az „új ' gazdasági mechanizmus” bevezetésekor mindössze 18 ezer forint volt az átlagke­resetünk. Szóval nem tud­juk utolérni magunkat, mint a fejletlen országok, ame­lyek, ha előrehaladnak is, az általános fejlődés követ­keztében nem képesek pótol­ni hátrányukat a fejletteb­bekkel szemben. Azért még sem vagyunk perspektívát­lanok — mondja az elnök és sorolja : — Sok gazdaságtalan ter­mék gyártását szüntettük meg a profiltisztítás kapcsán. Mindenekelőtt a kedvezőtlen bérmunkákat,. és ezek he­lyett a kooperációs kapcso­latok építését szorgalmaztuk. Ilyen hosszú távra, 1985-ig terjedő szerződésünk van az Orosházi Vas-, Műanyag Ksz-szel, amelynek műfor­mázó gépeihez a vasvázakat készítjük. Tavaly ez 7 mil­lió volt, az idén tízmilliós a vállalásunk, össztermelé­sünknek (mély ez évben 35 millió, a tavalyi 30-cal szem­ben), csaknem egyharmada. Ez az együttműködés bizton­ságot ad munkánkhoz. — Kis anyagértékű, snagy élőmunkát tartalmazó ter­mékeket igyekszünk gyárta­ni. Így kapcsolódtunk be az exportba is a 4,5 milliós nagyságú, főleg az NSZK- beli cégeknek szállított szer­számtartó ládák készítésével. — Csak jellemzésképpen mondja az elnök: 160 forint egy doboz és mindössze 5 kiló vasanyag van benne. Az NSZK 30 ezret rendelt be­lőle ez évben. Gazdaságosabb a tevékenységük a termelő- szövetkezetek részére szállí­tott sertésakna-lefolyók gyár­tásában, vagy az idén kizá­rólagosan itt készített hid­raulikus, szarvasmarha-kör- möző kalodák gyártásában, mely az állatorvostudományi egyetem, s a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem kuta­tóinak közös újítása. Az idén kétmilliós értékben gyártónak ilyen körmöző- kalodát, többre nem futja kapacitásukból. Pedig az elmúlt három év alatt mintegy 6 milliós be­ruházással bővült a szövet­kezet, 240 dolgozójuk ma már nagyjából megfelelő, kulturált, s jó egészségügyi, szociális körülmények között munkálkodik. Ezt biztosítja női-férfi öltözőjük, zuhany­zóik, üzemi konyhájuk, ét­termük, 430 négyzetméter alapterületű új lakatosműhe­lyük, üzemi csarnokuk, tar­goncás anyagmozgatásra ki­épített betonútjaik, tulajdo­nukat védő, telepüket körül­vevő betonkerítésük, s a sok gépi beruházás, ami meg­könnyítette munkájukat. Ez évben csak gépi beruházásra költenek, s a 2,1 milliós nyereség felosztható részéből is fejlesztési alapot képeztek, hogy a termelést hatéko­nyabbá téve előrébb tudja­nak haladni a bérszínvonal fejlesztésében, a termelé­kenység növelésében. A ki­osztható részesedést évköz- beni jutalom alakjában kap­ják majd kézhez azok, akik a legtöbbet tesznek a szövet­kezet fejlesztésében munka- padjaik mellett. Varga Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents