Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

1978. március 16., csütörtök i?! A szülői ház és az iskola erősödő együttműködése A Békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola szü­lői munkaközössége, vala­mint az iskola tantestülete két évvel ezelőtt a család és az iskola, közötti kapcso­lat javításáért, az egymást kölcsönösen érintő aktuális oktatási, pedagógiai, társa­dalmi kérdések megvitatá­sára rendezvénytervezetet dolgozott ki. Ennek részeként a közel­múltban az iskola pedagó­gusai beszélgetést folytattak a kommunista szülőkkel, akikkel megtárgyalták a rendszeres kapcsolattartás módjait, valamint az isko­lában hagyománnyá váló „Szülők parlamentje” elő­adássorozat témáit. Ezt március 6 és 10-dike között nyílt tanítási napok követ­ték, amelyen mintegy 60 tanítási órát látogathattak meg a szülők. A nyílt nap tapasztalatai bizonyították, a szülők érdeklődnek az is­kolában folyó munka iránt. Elismeréssel szóltak a szá­mukra újdonságnak számító audiovizuális eszközök és a munkáltató órák hatékony­ságáról is. Tovább erősödött bennük az az érzés, hogy a jelenlegi tantervi anyagban — különösen a matematika tárgynál — egyre kevésbé vagy egyáltalán nem tud­nak segíteni gyermekeik otthoni munkájában. Az óralátogatásokat köve­tő megbeszéléseken az is­kola vezetői, a pedagógusok igyekeztek az otthoni rend­szeres ellenőrzés módjaihoz hasznos gyakorlati tanácso­kat adni az érdeklődő szü­lőknek. A nyílt tanítási napokat követően, mintegy záróak­kordként került sor márci­us 11-én a szülői parla­mentre, ahol reggel 8-tól 10 óráig hat szekcióban tár­gyalták az iskola és a szü­lői ház, az iskola és a tár­sadalom, a napközi otthon, az úttörőmozgalom és a köz- művelődési intézmények kapcsolatát. Az egyes szek­cióban egy-egy szülő a csa­lád szemszögéből vizsgálta az adott témát, míg a meg­hívott előadók a „hogyan kellene” módjait vizsgálták. A szekciómunkát követően a Terv moziban a találko­zóra meghívott szocialista brigádok, üzemek, vállala­tok képviselői a szülőkkel együtt — csaknem 200-an — meghallgatták Hárs György- né, a megyei tanács műve­lődésügyi osztály általános iskolai csoportvezetője elő­adását „A szülői ház és az iskola együttműködése az új tanterv alapján” címmel. Végezetül az iskola igazga­tója, Bozó Dezső tartott a nap munkájáról rövid érté­kelést. Az eseménysorozat ered­ményes elemzése azonban a tantestületi értekezleteken, szülői értekezleteken tovább folytatódik. A Padrah Ál­talános Iskola tervszerű próbálkozásainak sikere bi­zonyítja, érdemes tovább haladni a megkezdett úton. Hiszen az utóbbi évtizedben több vészjelzés mutatta a a gyermeknevelésben káro­san jelentkező hatást, ame­lyet a szülői ház és az isko­la elhanyagolt kapcsolata okozott. A legutóbbi évek­ben helyes törekvések je­lentkeznek országszerte az ifjúság nevelésében oly fon­tossá vált kérdés mielőbbi megoldására. B. S. E. Schiff András zongoraestje Gyulán A Bécsben 1828. november 20-án nagy szegénységben elhalt Franz Schubert halá­lának 150. évfordulójára em­lékezünk ebben az évben. Erre figyelemmel az Ebkel Művelődési Központban az Országos Filharmónia rende­zésében, hétfőn megtartott bérleti hangversenyen Schiff András fiatal zongoraművész tolmácsolásában Schubert népszerű Impromtu-sorozatai csendültek fel. Az Opus 90. és 142. számot viselő, s négy­négy Impromtu-ből álló so­rozat között Ludwig Beetho­ven Op. 2. számú F-dúr szo­nátája azért hangzott el, mert ezzel jól lehetett szem­léltetni, hogy miként követ­te Schubert eszményképe, L. Beethoven, szerkesztési stí­lusát. Forró sikere volt Schiff Andrásnak ezen a hangver­senyen. A fiatal és igen te­hetséges zongoraművészünk elbűvölte a közönséget fi­nom és hajlékony billenté- seivel, zongorajátékának sokszínűségével, az érzékien lágy zongorahanggal, amely­nek varázsa felejthetetlen él­ményt jelentett. Schiff And­rás a közönség szűnni nem akaró ünneplését egy sorozat ráadással köszönte meg, me­lyek között Chopin-művek is felcsendültek. Friss Gábor konferálását mindig szívesen hallgatjuk. Dr. Márai György Kürti András: Csókol: Renate 27. — Nincs semmi baja. El­tekintve attól, hogy elsza­kadt a nadrágja és néhány karcolás van a kezén. Gon­dolom, ilyesmi már a múlt­ban is előfordult nála, és a jövőben sem kizárt. Egyébként negyedórán belül itt lesz. Pompás fickó, kitü­nően oldotta meg feladatát, büszkék lehetnek rá. Renate felé fordulok, alsó ajka beszíva, egész testében remeg a kíváncsiságtól, bű­völő kék szemében ezer kérdőjel. — Hogy vagy? — érdek­lődöm. — Nem féltél a sö­tétben? Nekem ugrik, hátrálok, elkapja a fülemet. Valóság­gal lóg rajta. — Megöllek — szi^ gi —, széttéplek, ha azonnal nem mondod meg, bevált-e az ötleted, vagy sem? — Ja, az ötletem?... Hát igen, azt hiszem, sikerült... Mondd, nem volna kedved fürödni egyet? ----- Hű, ez f ájt! Elrántom a fejem, ez a kis bestia majdnem leszakí­totta a fülemet. És még azt mondják, hogy a dán nők nem temperamentumosak, túlságosan szelídek. Köszö­nöm szépen! — Kérem, kedves Hans — szólok Aakjaerhez —, a Törpe mielőbb beszélni sze­retne önnel. Ha jól értet­tem, az a kívánsága, láto­gatná, meg az érdekelt töb­bi szakember társaságában, hogy megbeszéljék a mun­kálatok mielőbbi elkezdését. Mármint azoknak a bizo­nyos gátló áramköröknek, vagy mi a csodának a be­szerelését ... A professzor szobájának heverőjén ülök Renate mel­lett, borogatással a fülemen.. Aakjaer még a tisztásról elrohant, hogy haladéktala­nul megszervezze a rande­vút a Törpénél, Nagy Erik és Ilse valamivel később haza vitték az időközben Kultúrház a megyeszélen Szerzői est a Megyei Művelődési Központban Nagy várakozás előzi meg Simonyi Imre József Attila- díjas gyulai költő szerzői estjét, amelyet március 17- én, pénteken este 7 órakor Békéscsabán, a Megyei Mű­velődési Központ nagyter­mében rendeznek meg. A hosszú szünet után újból kö­zönség elé lépő költő szerzői estjéhez Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője mond bevezetőt. A műsorban közreműköd­nek: Pribojszky Mátyás ci- teraművész, Petrozsényi Esz­ter, a Radnóti-színpad tag­ja, Kovács Gyula, a József Attila Színház tagja, vala­mint az Egyetemi Színpad Balassi szavalóköre tagjai; köztük Havasi Judit és Va- lachi Mária előadóművészek. A műsort Surányi Ibolya, a szavalókör vezetője szerkesz­tette és állította össze. Szovjet tudós előadása Szarvason A TIT Békés megyei szer­vezete meghívására me­gyénkbe érkezett Ivan Nyi- kolajevics Buzdalov, a köz- gazdasági tudományok dok­tora, a szovjet tudományos akadémia mellett működő közgazdasági kutatóintézet tudományos munkatársa. A neves tudóst március 17-én, pénteken délelőtt a Békés megyei TIT-szervezet szék­hazában dr. Krupa András fogadja, aki rövid tájékoz­tatást ad megyénk életéről, majd Szarvason, a mező- gazdasági főiskolán délután 4 órai kezdettel Buzdalov professzor tart előadást „Az SZKP agrárpolitikája a kommunista építés jelenlegi szakaszában és annak meg­valósítása a Szovjetunióban” címmel. szerencsésen előkerült kis Eriket, hogy lecsutakolják, másik ruhát adjanak rá. — Onnan meséld el még- egyszer — könyörög a lány —, hogy előhúztad az inged alól a két kiskutyát. — Előhúztam, megmutat­tam a kamerának. A Törpe azonnal megértette, miről van szó. Hogy nemcsak az embernek van, más élőlény­nek is lehet konstans rez­gésszáma. És ha két ilyen tacskókölyök egy ember há­tához szorosan hozzátapad­va alszik, összekeveredik a három rezgés. De két keve­redés is elég ahhoz, hogy csődöt mondjon a regiszter. A televíziós kamera még szemből nem veheti észre, hogy mi van az ember há­tán, az inge alatt. Ha az állat csendben marad, a mikrofon sem érzékelheti a jelenlétét. Meg is kérdeztem a Törpét, hogyan lehetséges, hogy eddig Aarlesben sen­inek nem jutott eszébe ez <iz egyszerű trükk? — És ő erre azt felelte, hogy nem tudja. Én viszont tudom. Mi dánok, nem va­gyunk ötletes nép. Ide elő­ször is egy külföldi kellett, aki nem a lila kör tisztele­tében nőtt fel, akiben fel­merülhet a szentségtörő gondolat, hogy a minden­ható Omnisappal is szabad tréfát űzni. Másodszor az Kicsi község, távol a vi­lágtól, a déli megyehatáron Békéssámson. Háromezer la­kója a nagyvárosok hatását hosszú évtizedeken át nem érezte. Sima még a betonút, amely Tótkomlóson át Oros­házáig, s a községtől Hód­mezővásárhelyig elvezet. Az egyiket nemrégiben szélesí­tették, a másikat alig néhány éve építették. Nem is gondol­ná az arra járó, hogy ez az útépítés milyen sokat változ­tatott a falu életén, új vér­keringésbe kapcsolta az el­zárt kis világot. — Negyven perc alatt jár­ja meg a busz az utat Vá­sárhelyig. Orosháza kicsit messzebb van, pedig oda utazik a sámsoni ember, ha hivatalos ügyeit intézi — mondja Laduver József ta­nácselnök. — „Józsi bátyám­hoz” jönnek az itteniek, ha engem keresnek, hiszen 1954 óta vagyok a tanácsban. Most pedig már egyre töb­ben jönnek, mert 1976-tól kettőszázzal több lelket számlál a lakónyilvántartás. Igaz, Kopáncs egyik részét is ide csatolták, de sokan építenek, megtelepszenek itt a vásárhelyi tanyavilágból. Ha a közművelődési terve­inket lapozzuk, kis fantáziá­val könnyű elképzelni a vál­tozó, iparosodó, mezőgazda- sági arcú Békéssámson jövő­jét. Közösen készítettük a terveket, de a legtöbbet még­is a kultúrház-igazgató mondhat róla. Tessék felke­resni Zsigmond Sándort! * * * Az eső változatlan egy­hangúsággal csapkodja az utakat. Vigasztalan szürke ég, locs-pocs és borzongató hideg szél kíséri a sámsoni utcák járókelőit. Jólesik a művelődési ház irodájában az olajkályha mellé húzódni. Barátságos duruzsolással ont­ja a meleget, miközben be­szélgetünk. Zsigmond Sándor 15 éve vette át ezt a birodal­mát, akkor új volt még min­den, ma már szűknek bizo­nyul a klubszoba, s a könyv­tár is. kellett, hogy olyan segítő- | kész, okos aranyos fiú le- S, gyen az a külföldi, mint J amilyen te vagy ... Mondd. S Tibi, mi lenne akkor, ha S nem mennél el a délutáni $ hajóval, hanem csak éjfél- I kora Sonderborggal? Esetleg S azzal sem, hanem holnap, a J délelőttivel? — Ez utóbbi esetben nem lehetnék jelen a lányok mérkőzésén. — Előfordult már, hogy újságíró olyan eseményről adott tudósítást, amelyen nem volt jelen? Mert köz­ben fontosabb dolga akadt .. . Azt hiszem, te ezt is meg tudnád oldani vala­hogy. Nem? Érzem, amint egy ér tam­tamot dobol a halántéko­mon, valami a szívemet is szorítja, csak hápogok. Há­pogok és bólogatok. Renate felkel mellőlem, leengedi a nagy ablakok zsaluit, csak vékony, pár­huzamos vonalakban fér be némi fény. Aztán abba a sa­rokba sétál, ahol a lila kör van, nyelvet ölt a falon le­vő doboz-monitorra, fürgén kibújik a blúzából, rádobja. És takarót kap a két fél­gömb is. Az erre legalkal­masabb ruhadarab révén. És még ő mondta az imént, hogy a dánok nem ötletes nép! (Vége) — Kemény időszak volt ez a 15 esztendő. De nemcsak Sámsonban nehéz a népmű­velőnek ennyi időt becsület­tel eltölteni. Bárhol az or­szágban nem könnyű az em­berek között embernek ma­radni, attól őrizkedni, hogy ne váljunk mindenbe bele­törődő köpönyegforgatókká. Nagyon szeretem az ittenie­ket, becsületes, munkaszere­tő, jóindulatú emberek mind­nyájan. A kultúrát is szere­tik, persze mindenki más­más formában. Ha azt mon­dom, hogy hatszázan vesz­nek részt valamelyik szak­kör vagy klub életében, ak­kor nem szabad elégedetlen­nek lennünk. Minden csa­ládból jár valaki a pávakör­be, citerazenekarba, kézi­munka- vagy asztalitenisz- szakkörbe, esetleg a kertba­rátok közé. Szűkösen ugyan, de egye­lőre elég a művelődési ház pénze: évente 320—350 ezer forintunk van. Legtöbbet a tanács adja, aztán a megyé­től is kapunk támogatást és saját bevételünk is van va­lamennyi. A kitűnő téesznek számító Előre, s a HÖDI- KÖT üzeme jó szóval, segít­séggel, mindenben támogat bennünket, de anyagilag szinte semmiben nem szá­míthatunk rájuk. A téesz ta­valy háromezer forintot adott, de ígérték, hogy jö­vőre majd emelik a pénzt. Az üzemben azt mondják a munkásoknak : Vásárhelyen van művelődési házuk, menjenek oda művelődni! Pedig munka után nem sok kedve lehet az asszonyoknak ide-oda utazgatni, és mi szí­vesen látjuk őket is. Na­gyon kellene a támogatás, nem „könyöradomány” len­ne, mert a saját dolgozóinak adná mindenki. Ebben az évben a megye még 50 ezer forintot ad audiovizuális eszközökre is, már alig várjuk, hogy vá­sárolhassunk. Évek óta TIT- csoport dolgozik nálunk, rendszeresen tartanak elő­adást a községbelieknek a pedagógusok, agrárértelmisé­giek. A megyei szervezet automata diavetítővel segí­tette a munkánkat;. « * * Sétálunk a művelődési ház termében, egyelőre hideg van még, de a fűtő bácsi mindent pontosan elkészített az esti foglalkozáshoz, me­leg várja majd a betérőket Tizenhét kiscsoport találko­zik hétről hétre az egy szem klubszobában, s a lehelettel nagyobb szomszédos terem­ben. A szőnyegek inkább már csak jelképesen védik a padlót, a legélesebb szem sem fedezhet fel mintát raj­tuk. A fotelek kárpitja vé­kony, fakó szövetű, a búto­rok fénye régen elhalványo­dott. Mégsem szomorú ez a látvány, tarka színű vidám gyerekrajzok borítják a szekrények üvegét, a fala­kat. Tisztaság, rend minde­nütt, a folyamatos élet nyo­mai bizonyítják az igazgató szavait: „a sámsoniak sze­retik a kultúrát!” Szeretik, ha van, aki választékot kí­náljon, az érdeklődésüket ku­tassa, a bizalmukat meg­nyerje. — Az idén is négy brigád nevezett a községből 65 mun­kással a megyei közműve­lődési vetélkedőre. Itt ké­szítjük fel őket is — mutat a klubhelyiségre Zsigmond Sándor. Tavaly a megyei KISZ-bizottság különdíját hoztuk haza a versenyről, most sem akarunk lemarad- di. Gyakran jönnek hozzánk a csabai színészek irodalmi összeállítással vagy nagy­színházi előadással. A szín­háztermünk jó, a színpad is tágas. Ha vidám, zenés elő­adást hirdet a plakát, akkor aztán nem is kell szervezni a közöséget... Rohan az idő, órákon át lehetne hallgatni a kultúr- ház-igazgatót a munkás­klubról, a báb- és fotószak­körről, a fiatalok klubjáról, a község múltját kutató helytörténeti szakkörről, a tízezer kötetes könyvtárról (ami igencsak bővítésre szo­rul már), a sikeres mozielő­adásokról, nagytermi rendez­vényekről. Megtudjuk azt is, hogy ebben a községben nemcsak a népművelő gond­ja a közművelődés : a párt-, a tanács-, a társadalmi szer­vek beszámoltatják egymást, ellenőriznek, segítenek. Mű­velődésügyi állandó bizottság dolgozik a községben, az is­kolával pedig családi kap­csolat, pedagógus-lelkesedés köti össze a kultúrházat. * * * A Sámsonból kivezető út mentén a község büszkesé­gét, a társadalmi segítséggel épült kézilabdapályát mutat­ja Tóth László iskolaigaz­gató: — Háromszázötvenezer fo­rintba került ez a pálya, de a falunak alig kellett tízez­ret rászánnia. A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet Egyetértés Szocialista Bri­gádja, az Előre Tsz, s a közútépítő vállalat munká­val állta a többi költséget. Most aztán, ha jó az idő, egész héten mérkőzések za­jától zeng az utca, ide jár a község apraja-nagyja. Az iskolában 362 gyerek tanul, de mindig keveseb­ben vannak, csak évek múl­va emelkedik majd a lét­szám. Most 24 gyerek végez a nyolcadikban, négy nem akar tovább tanulni, a többi gimnáziumba, szakközépisko­lába megy, vagy szakmát ta­nul. A téeszünk még ösztön­díjat is kínál nékik. Sajnos, sokan nem jönnek vissza, másfelé dolgoznak és tele­pednek le. Nekünk kell a fiatalokkal megértetni, hogy csak velük együtt lehet Bé- késsámsont még szebbé ten­ni! A nemzedékeket felnevelő pedagógus jól ismeri a falu múltját és jelenét, s a jövő alakulásában is jócskán ben­ne lesz iskola munkája. Mint ahogy a művelődési haze is. Bede Zsóka Sorakozó fogmosáshoz a gerendási óvodában Fotó: Gál Edit Mai tévéajánlatunk: Soroksári út 106. A Szerszámgépipari Művek Soroksári úti gyáregységében készült hat évvel ezelőtt egy szociológiai indíttatású do­kumentumfilm, .amelyet ki­lenc egyetemista „kérdező” kérdéseire adott válaszokból állítottak össze. Az a film a munkaerő-vándorlásról szólt elsősorban s az egyedi eseten túl általános képet adott. (Ezt az erényét azután a miskolci dokumentumfilm­szemlén nagydíjjal jutal­mazták.) A ma este 21 óra 45-kor színre kerülő film ké­szítői — Zolnay Pál rende­zővel az élen — megmutat­ták a régi filmet azoknak a nyilatkozóknak, akik azóta is ott dolgoznak, majd megkér» dezték őket az idei legége­tőbb problémákról. :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents