Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

1978. február 12. vasárnap-ignsiUKfiÆi Barátaink életéből fl fejlődő Moldava Címerben a szölttfiirt Ukrajnától délre, a Szov­jetunió délnyugati határán terül el a hányatott történel­mű Moldavai Szovjet Szocia­lista Köztársaság. A 33 700 négyzetkilométernyi területet főleg alacsony dombság és síkság borítja. Előnyös felté­telekkel rendelkezik a kerté­szethez, ez az oka, hogy az ország címerének egyik motí­vuma a szőlőfürt. A történelem során a törö­kök ellen a szomszédos oro­szoktól remélhették a védel­met, és 1812 után Oroszor­szághoz csatlakozott. Az Ok­tóberi Forradalom után meg­szállták a román imperialis­ták« és csak 1940-ben kerül­hetett vissza a Szovjetunió­hoz. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező ország elsősorban nem agrárország. Az ipar — beleértve az élelmiszeripart is — nemzeti jövedelmének több mint a felét állítja elő. Cukorgyárait évente 365 ezer tonna cukor, konzervgyárait évente egymilliárd doboz hagyja el, de újabban kifej­lődött a hűtőberendezések, a kertészeti gépek gyártása is. Erőteljesen fejlődik a cipő­gyártás, a műbőrgyártás, a selyem- és a textilipar. A több mint 500 nagy mol­davai ipari üzem villanymo­torokat, transzformátorokat, elektromos és öntödei beren­dezéséket, traktorokat, mérő­műszereket, háztartási gépe­ket és műszereket gyárt. A felnőtt lakosság 70 százaléka 1940-ben még analfabéta volt, ma pedig már nincs írástu­datlan, és a 3,8 milliós lakos­ság egyharmada különböző oktatási intézményekben ta­nul. Kisinyovnak, fővárosának 432 ezer lakosa van, de hat felsőoktatási intézménye, a Moldavai Tudományos Aka­démia, a műszer- és gépgyá­rak tucatjai fejlődő ipari vá­rossá avatják. A köztársaság második legnagyobb városa Tyiraszpol, itt működik a Szovjetunió legnagyobb kon­zervgyára és az egész köz­társaság tanító- és tanár­utánpótlásáról gondoskodó pedagógiai főiskola. Molda- vában ma minden 10 ezer la­kosra tízszer annyi egyete­met végzett ember jut, mint Törökországban és 2—3-szor több, mint Angliában, vagy az NSZK-foan. 1940-ben ezer orvos működött, ma 7400. A szovjet tudomány eredményei Biztonságos ércbányászat automatával A Moszkvai Bányaipari In­tézetben befejezéséhez köze­ledik a „Masszív” automata rendszer kidolgozása. A be­rendezés a kőzetek ellenőrzé­sére szolgál, lehetővé teszi az ércfejtés hatékonyságának növelését, biztosítja a bányá­szok munkájának biztonsá­gát. A „Masszív” mérőberen­dezést már sikerrel kipróbál­ták a Dzsezkagani Bányásza­ti és Kohászati Kombinát rézbányáiban. A tervek sze­rint a rendszert 1980-ban a Szovjetunió több üzemében bevezetik. Napjainkban az úgyneve­zett kamara-pi llérf ej tési módszert alkalmazzák az érc- bányászatban. Az ásványkin­cseket nem a fejtéshomlok teljes hosszúságában, hanem az egyes, különálló kamrák­ból termelik ki. így a föld alatt üres kamrák keletkez­nek, amelyeket a boltozatot tartó ájhidaló pillérek vá­lasztanak el egymástól. A földleomlás elleni biztosítás céljából ezeket az áthidaló pilléreket igen masszívra alakítják ki, s a pillérekben jelentős mennyiségű érc ma­rad. Ahhoz, hogy a „tárnfák” méreteit az emberek bizton­ságának veszélyeztetése nél­kül csökkenteni lehessen, ál­landó információra van szük­ség a pillérekben végbemenő folyamatokról* a rétegek mozgásának irányáról, se­bességéről, a keletkező fe­szültségekről. Az akna és a pillérek főté­rébe fúrt lyukakba nagy frekvenciájú impulzátorokat és saját áramforrású rádió­adó készüléket helyeznek, amely egy teljes évig üzemel. A mérőfejek elektromos jele­ket küldenek a rádióadó ké­szülékhez, e jelek periódus- száma a rétegek mozgásától függ. A furatból kiálló an­tenna segítségével a rádió­hullámok szabadon eljutnak az aknáb i a vevő-regisztrá ló készülékig. A kőzet moz­gásának megfelelően az ön­írókészülék tolla alatt a ve­zérlőasztalon megváltoznak a vonalak. Amikor a rétegek mozgá­sának sebessége eléri a kri­tikus határt, az impulzátorok működésbe hozzák a vészjel­ző berendezését, így a bányá­szoknak elég idejük marad ahhoz, hogy elhagyják a ve­szélyes helyet. A „Masszív” nemcsak a hatékony biztonsági rendszer megszervezését teszi lehetővé, de segíti a bányamunka ter­vezését és irányítását, is. Az elektronikus modellezés se­gítségével lehetővé válik, hogy a rétegek állapotáról egy napra, egy hétre, sőt egy hónapra előrejelzést készít­senek. Az elektronikus számító­gép minden aknának, felszí­ni fejtésű bányának kiadja a munkagrafikont, hogy mi­lyen irányban végezzék a vá­gathajtást, mennyi robbanó­anyagot helyezzenek a furat­ba, s kamrák k .ilyen vastagságú pillért h. .yjanak ahhoz, hogy maximális meny- nyiségű ércet termeljenek ki és ugyanakkor a bányászok biztonságát is biztosítsák. (APN — KS) Papír-manufaktúra a XVI. századból Románia legnagyobb kohója A közelmúltban adták át rendeltetésének Romániában a galati-i kohászati kombinát 2700 köbméteres nagyolvasz­tóját. Ez 1,8 millió tonna nyersvasat állít elő évente, ami hatszor annyi, mint Ro­mánia egész nyersvasterme- lése volt 1950-ben. A 97 mé­ter magas létesítmény hidra- likus vezérléssel működik és technológiai berendezéseinek nagy részét romániai vállala­tok gyártották. Veiké Losiny az észak- morvaországi határszélen, a Sumperki erdőkben megbúvó kis, kétezer lakosú fürdővá­roska, mely Európa-szerte egyedülálló érdekességgel büszkélkedhet: papírgyára 1516 óta üzemel. Mind a mai napig a klasszikus módon, kézzel állítják elő a papírt. A gyártás alapanyaga gya­pothulladék, amit hollender malomban pépes anyaggá zúznak. A pépet hígítják, majd rámerítik a szitákra. Innen nemezlapokra helyezik a készülő papírt, amelyből elszívják a fölösleges nedves­séget. Utána a papírt szik­kasztják, felületét ragasztják és újból szárítják. Végül si­mítják, azaz kalanderezik. Türingia gyöngyszeme A művészetek városa, az NDK egyik legkedveltebb ki­rándulóhelye a 65 ezer lako­sú Weimar. A feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy idő­számításunk előtt a IV. szá­zadtól a vidéket sűrűn lak­ták. A kora középkori Wei­mar megerősített település volt, fejlett kisiparral, saját vám- és ítélkezési joggal rendelkezett a város. Az első kulturális esemény Weimarban Luther 1518 és 1521 közötti itt-tartózkodása, későbbi eredménye pedig a reformáció bevezetése volt. Ettől az időtől több képző- művészeti alkotás készült itt, melynek jelentős része ma is fellelhető. A városban élt — 1708 és 1717 között — Johann Sebastian Bach, itt alkotta számos jelentős orgonaművét. De nemcsak a művészet, ha­nem a tudomány is jó tápta­lajra talált a türingiai város­kában, s így Weimar igazi kulturális centrummá fejlő­dött. ' A XVIII. századi nagykor­szakát neves személyiségek fémjelzik: Anna Amália megalapította a zenei udvart, 1775-ben a városba érkezett Goethe, aki új otthonra lelt a vonzó Hm parti városban, s néhány év múlva Németor­szág szellemi központjává vált. Ugyancsak otthonra ta­lált a városban Herder, a hu­manista filozófus, de megta­lálta az utat Weimarba Schil­ler is. A városban ez idő­szakban nyílt meg a színház, a könyvtár, a művészeti fej­lődés a haladás számára is utat tört. A XIX. század közepén Liszt Ferenc életre hívta az Általános Német Zenei Egye­sületet, s Weimart évtizedek­re a zenei élet középpontjává avatta. A századforduló évei­ben hosszabb időt töltött a városban Strauss, a fiatal, de már világhírű komponista. A legutóbbi idők krónikája, hogy 1965-ben a Nemzetközi Író Kongresszus „Weimari kiáltvány”-ában a békére hívta fel a világ népeit. A városban több rangos, európai hírű főiskola, intézet működik, múzeumai világhí­rűek. Az utóbbiak közül ki­emelkedik a Goethe Nemzeti Goethe és Schiller közös szobra, mögötte a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola egy részlete Múzeum, a Sohiller-ház, az Oroszlánpatika, az Orosz ud­var, a Városi Múzeum és Gyűjtemény, a Természettu­dományi Múzeum és a Tü­ringiai ös- és Korai Történe­ti Múzeum. Weimar nevezetességeit aránylag kis területen találja meg az idegen. Ügy mond­ják, a Schiller strassze a vá­ros, de egyben Türingia leg­szebb utcája is. Régi jellegét, hangulatát megőrizte, az üz­letsorok előtt a bámészkodók napjainkat idézik. Az utca történelmi nevezetessége az 1777-ből származó Schiller- ház, amellyel szemben a Pásztor-kút áll. Az utca vé­gén kis tér húzódik, rajta Weimar jelképével, a két jó­barát Goethe és Schiller kö­zös szobrával. A mai Weimar arculata híven megőrizte jellegzetes­ségét, a régi, türingiai stílus­ban épült házak közé jól il­leszkednek a modern épüle­tek. A szűk, zegzugos utcák a kirándulóknak sok érde­kességet kínálnak, rejteget­nek. A tágas tereket gondo­zott parkok övezik, s ezek többségében a városban élt és dolgozott művészek, tudó­sok, közéleti emberek szobrai állítanak emléket az utókor­nak. A városban szinte vala­mennyi kő a múltat idézi, s a település annyi látnivalót kínál, hogy vendégei csak ritkán látogatnak, s jutnak el a külső kerületekbe. Az itt élők szerint a várost öve­ző kastélyok is szép látvány­nyal várják a látogatókat. Szekeres András A Platz der Demokratie-t kastélyok és polgári lakóházak övezik, mely együttesen érdekes ellentétet alkot a szerző felvételei Modern pamutfeldolgozó kombinát fonodája Tyiraszpoiban

Next

/
Thumbnails
Contents