Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

1978. február 11., szombat NÉPÚJSÁG Titkárok, propagandisták, szb-tagok az iskolapadban Nyolc éve működik Bé­késcsabán a Bartók Béla úton az SZMT oktatási köz­pontja. Szakszervezeti isko­la, csak így emlegetik. A ta­valyi évben több mint 600 hallgatója volt, az idén már 800 lesz. A tanév elején, vagyis ősszel a propagandis­ták képzésével kezdődött az oktatás, egyhetes tanfolya­mokon. Ez volt a legsürgő­sebb, mert utána mindjárt indult a szakszervezeti tö­megoktatás, a munkahelyi élet, vagy társadalmunk idő­szerű kérdéseit tárgyaló szemináriumok; meg a szo­cialista brigádvezetők és a bizalmiak képzése. Most ép­pen a műhelytitkárok négy­hetes tanfolyamának köze­pén vannak. — Ezt a fajta oktatást a szükség hozta létre. Kétsze­resen is. A szakszervezetek­re háruló mind több feladat, amelyre nagy számú tiszt­ségviselőt kell felkészíteni és az a tény, hogy a szegedi — három megyét ellátó — iskolát nem mindenki tudja igénybe venni. Vannak és nem kis számban olyanok, főleg nők, akik nem képe­sek megoldani, hogy akár egyhetes bentlakásos tan­folyamra is elmenjenek. Ide hozzánk pedig a megye leg­távolabbi részéből is be le­het járni. Kilenckor kez­dünk, délután négy órakor vége a foglalkozásoknak és a hallgatók haza tudnak menni —, mondja Perjési János, az oktatási központ vezetője. Nézem a névsort. Huszon­hét titkár, nyolc közüle nő. Tizenegy fizikai dolgozó. Több mint felének középis­kola végzettsége van. Szak­májuk változatos: gépkezelő, műszerész, könyvelő, raktá­ros, piacelemző, kertész, gépkocsivezető, csoportveze­tő. Üzemük kicsi és nagy, megtalálható köztük az ele- ki és gyomai költségvetési üzem, de itt van a kötött­árugyár, az üveggyár, vagy a téglagyár képviselője is többek között. S van aki már több mint tíz éve látja el a titkári teendőket, de olyan is, akit nemrég vá­lasztottak meg. — A négy hét anyaga olyan, hogy akár most, akár régebben került valaki er­re a posztra, egyformán hasznát tudja venni. Egy ré­szük speciálisan szakszerve­zeti. Munkavédelem, brigád­Egyetemisták, főiskolások Békés megyében Február elsején megkezd­ték kéthetes szakmai gyakor­latukat a megye általános is­koláiban a főiskolák és ta­nítóképzők hallgatói. Sze­gedről 39-en, a debreceni ta­nítóképzőből pedig 18-an ér­keztek, hogy ez alatt a két hét alatt az iskolák kiemel­kedő tudású szakvezető ta­nárai mellett megismerked­jenek a korszerű tanítási gyakorlattal, valamint az is­kolákban folyó szerteágazó tevékenységgel. Az utóbbi szempontjából igen szeren­csés időszakiban kapcsolód­hattak be a jövendő peda­gógusok az iskolák életébe, hiszen most folynak a „tu­dományos-technikai úttörő­szemle” iskolai versenyei, most rendezik a vidám far­sangi délutánokat és bete­kintést nyerhetnek a szak­köri munkába is. A pedagógiai gyakorlaton részt vevő tanár- és tanító- képzős hallgatókon kívül megyénkbe érkezett még 33 főiskolai, egyetemi hallgatód is, akik a megye 11 műve­lődési házában közművelődé­si feladatokkal ismerkednek. A kéthetes népművelési gya­korlaton nemcsak népműve­lésszakosok, de jogász-, ta- nárszá'kosok és orvostanhall­gatók is részt vesznek, hogy majd kisebb településekre ■kikerülve eredményesen ve­hessenek részt a közműve­lődési feladatokban. mozgalom, újítás, üzemi de­mokrácia stb. Aztán ideoló­gia. A szocialista gondolko­dás, magatartás, életmód. Továbbá gazdaságpolitikai témák, és természetesen a közművelődés sem maradhat ki ebből a közel sem teljes felsorolásból. Két napot er­re szánunk és összekötjük egy délutáni múzeumlátoga­tással. De filmvetítést is tar­tunk. Mos a szakszervezeti bizottságok testnevelési és sportfejlesztési feladatairól tart előadást Bertalan Sán­dor, az SZMT sportfelelőse. Szünetben négy hallgató­val beszélgetünk. Munka­hely, sport, szakszervezet szorosan összefüggő dolgok. A munkahelyi testnevelés pedig nemcsak a jó közér­zetet biztosítja, de megelőző szerepe is van. És egyetérte­nek az előadóval, hogy ne­kik számos más feladat mel­lett a tömegsport agitátorai­nak kell lenni. — A négy hét nem hosszú idő, mégiscsak kiesnek a munkából — jegyzem meg. — Ügy érti, hogy megéri­e itt tölteni az időt? —-, rea­gál nyomban Rigó István, a magyarbánhegyesi BARTÖV titkára. — Csak egyet mondhatok: nagyon is. Olyan a program, és olyan az előadógárda. S bár csak konzultáció van, de vita is kialakul, mint legutóbb a tervfeladatok végrehajtásá­ról. Sok minden szóba jött, kezdve a Lencsési úti lakó­telephez lassan épülő kiegé­szítő beruházásoktól, egé­szen a csabai városközpont tervváltoztatásáig. Nagy Pétérné és Meny­hárt László is azt hangsú­lyozza, hogy az előadások színvonala az egyik — leg­nagyobb — erény. Magas nívójú és egyben érdekes, színes volt amit hallottak. És ami fő — gyakorlatban is hasznosítható. S nekik, akik még újak funkciójuk­ban ez a legfontosabb. — Én tíz éve vagyok szakszervezeti titkár, mégis szükségesnek tartom mind­azt, amit itt kapunk — szö­gezi le Jancsika Árpád. — S szerintem végül minden a gyakorlati munkával függ össze. Vass Márta Czabán Samura emlékeznek Száz évvel ezelőtt, 1878. február 17-én született Cza­bán Samu. Nagyszénáson, a róla elnevezett művelődési ház és az általános iskola február 11-én, szombaton 19 órai kezdettel a művelődési ■ház kistermében emlékezik meg a forradalmár néptaní­tó életéről, munkásságáról. A centenáriumi rendezvényen Szabó Ferenc a megyei le­véltár igazgatója, a Czabán- monográfia szerzője tart elő­adást. Mit kell tudni a hivatásos tiszti pályáról? A fiatal katonatisztek és tisztjelöltek nemcsak muta­tós egyenruhájukkal, hanem általában személyiségük egyéb sajátosságaival is ma­gukra vonják figyelmünket. Ezek a fiatalok ugyanis egyenes tartásúak, sikkes mozgásúak, s gondozott kül­sejükhöz illő fegyelmezett, udvarias viselkedést mutat­nak. Életerősek, határozottak és tettrekészek. Egyik me­gyénkben tisztjelölt édes­anyja megelégedetten mond­ta: „Olyan jó hatással van fiamra a katonai főiskola, amilyent hinni sem mertem volna. Talpraesettebb, oko­sabb és sokkal figyelmesebb lett, annyi másban is elő­nyére változott.” A pályaválasztó fiúk és szüleik is több-kevesebb szót ejtenek ezekben a na­pokban a katonai tanintéze­tekről, mert azok a tovább­tanulás vonzó lehetőségeit kínálják a gimnáziumok és szakközépiskolák végzős ' ta­nulói számára. Természete­sen jelentkezhetnek a ko­rábban érettségizett tanulók is, mégpedig 21 éves korukig. A pályaválasztók részéről előnyt jelent az is, hogy a katonai főiskolára jelentke­zés mellett, egyidejűleg más polgári felsőoktatási intéz­ménybe is jelentkezhetnek. A katonai főiskolai képzés igen alapos és sokrétű. A hallgatók az általános kato­nai szaktantárgyak mellett magas színvonalon sajátítják el a marxizmus—leninizmus anyagát, pedagógiai ismere­teket és vezetéselméletet is tanulnak. A főiskola első évében minden hallgató megszerzi a gépjárművezetői jogosít­ványt, ami ma korszerű hadseregünkben elemi köve­telményt jelent. A katonai főiskolákon a négyéves kép­zés befejezése után a kato­nai diploma mellett válasz­4. Mégis tanító leszek Itthon vagyok a falumban. Befejeztem, nem leszek ta­nár. Leszek, ami rendelte­tett, traktoros. Munka van. Amit eddig tanultam, hasz­nomra lesz. Igen, a külde­tés. S hogyan nézek azok szemébe, kik bíztak ben­nem? Pedig most nem úgy vagyok, mint gimnazista koromban. Elmúltam 20 éves. A mozgalomban való munka formálta önérzete­met, világom szélesedett, ta­pasztalásom benépesült él­ményekkel. Mégis, azoknak lesz igazuk, akik azt mond­ták, nem lesz belőlem taní­tó? Akik bíztak bennem, is­mét mellém álltak, eligazí­tották sorsomat Egy kis fa­luban tanítok, mint képesí­tés nélküli nevelő. Lelkiis- meretfurdalások bántanak. Megérdemlem-e ezt a gon­doskodást? Miért kell ne­kem megtörni a sorsvona­lat? Ki tudja, milyen aka­raterő keli nekem, hogy le- küsdjem a visszahúzó erő­ket, törvényeket? A következő évben a pé­csi tanárképző főiskola hall­gatója lettem, S nem veszett kárba a Szegeden töltött idő sem. Tanulok, Ökölbe szorítom a kezemet, nekife­küdve, szivem-lelkem teljes erejével. Elhatároztam, hogy legyőzöm aa esti álmosságo­kat, korábban kelek reggel, szakadatlanul dolgoztatom eszemet, s kíméletlenül os­torosom restségemet lemét Horváth János: A kapun kívülről örülni akarok nevelőim mo­solyának, bátran akarok a szemükbe nézni, méltó len­ni bizalmukra. Jó itt. Szeretem a főisko­lát Ismét kézen fogtak a nevelők, a mozgalom. Meg­találtam magamat Már hi­szem ingadozás nélkül is, hogy elérem célomat. A KISZ munkát ad, leköti energiámat túltengő tenni- vágyásomat. Befogad a párt is soraiba. Ajánlóim volt ne­velőim, akik gyerekkorom­tól fogva ismernek, segíte­nek életutamon. És én vál­tozom. Más leszek, ahogy fogynak a főiskolás évek. Szeretem az embereket. Én is jó ember akarok lenni! Más szemmel nézem a kö­rülöttem változó világot fa­lum fejlődését Mindig vár valami újság otthon. Meg­kezdték a művelődési ház építését. Orsós József fölépí­tette a lakóházát újabb ci­gánycsaládok költöztek a fa­luba. Próbálom magamat elkép­zelni tanárnak, amint taní­tok. Milyen felnőtt leszek? Hogyan álltán meg helye­met? Magamat művelve, megjobbítva törekszem, hogy megfeleljek a követel­ményeknek. Eszem és karom erejével, egész szívemmel kívánom munkámat végez­ni. Valóra akarom váltani az ígéretet, melyet a kisgyer­mek tett pirosló arccal, he- vülő szívvel, egy hirtelen született vággyal. Tanító szeretnék lenni. Falak omlanak Volt egy álmom. Édes, tit­kos álom. Elképzeltem egy leányt, aki életen párja lesz. Titokban szőttem a lelkét magamnak, örömben, víg és szomorú napokon. Azt terveztem, hogy együtt fo­gunk tanítani, együtt készü­lünk a tanítási órákra. Az­tán lesz egy kis kertünk, ahol szabad időnkben dol­gozgatunk, szép virágokat nevelünk. Sorsom bontása közben nem jutott idő a szivemmel törődnöm. Futottam az idő­vel, a múló évekkel. De mi­lyen erő az, ami mindenek elé állítja az álmot, titkos érzéseket gyújt a szívem­ben? Miért merengek el, verset próbálva írni, felfi­gyelve a szerelmes dalokra? Szeretek egy leányt, ő is szeret engem. Virágos kedvű ifjú leány. Dús hajában napsugár táncol, fénylő csillagok. Azt szeret­ném, ha ő lenne a felesé­gem. Boldogság! A hozzá vezető út akadályokkal van téli számomra. Szívünk egymás­ra találása a lány szüleinek ellenkezésébe ütközik. Nem mondták ki, de érzem, mi az oka. Nem! Nem mondom ki! -Ember vagyok! Húsból, vérből, jóból, rosszból gyúr­va. Talán érzékenyebb, mint a leány, akit tilt tőlem a szülői féltés. Próbálom meg­érteni őket is. De ki ért meg engem? Hogyan mond­jam meg, mit jelent nekem ez a házasság? Meg tudja-e érteni valaki, hogy a leány mellémállásával falakat dönt le. A leány szülei ellenére vállalta, hogy élettársam lesz. Hogy jóban, rosszban kitart mellettem, segít való­ra váltani ígéretemet, telje­síteni küldetésemet. Házastársnak nyilvánítom ... A szavak mélyre vésőd­nek bennem. Nem tudom rejteni könnyeimet. Szédü­lök. Ügy érzem magam, mint a gyermek, aki mesealakjai után kívánkozik, s álmában megjelenik a tündér, hogy teljesítse három kívánságát. Íme, mellettem a leány — a feleségem. Lüktetőén bolon­dul dobogni érzem a szíve­met. Mi történt? Annyi esz­tendő vágyakozó sóvárgása, kétkedés és bizakodás után teljesült a kívánságom. Ta­nító vagyok, és választott utamon mellettem lépked életem párja. Vé*e tott fegyvernemnek vagy szakágnak megfelelően a fel­avatott tisztek általános is­kolai tanári, vagy fegyver­nemi szakáguknak megfelelő üzemmérnöki, üzemgazdászi diplomát is kapnak. Az avatásuk után végzett­ségüknek megfelelően, pa­rancsnoki vagy technikusi beosztásba kerülnek, általá­ban csapatokhoz. A katona- tiszti pálya követelményeit és társadalmi elismertségét tekintve a kiemelt hivatá­sok közé tartozik. Beosztott­jaiknak kiképzői, nevelői egy személyben, ugyanakkor a technikai eszközök felelős gazdái is. A kiképzési feladatokat tantermekben (kabinetek­ben), gyakorlótereken folyta­tott elméleti és gyakorlati képzés útján valósítják meg a beosztott sorállománnyal együtt. A harcászati gyakor­latok az izgalmas „harci” feladatok és közös élmények gazdag lehetőségeit is nyújt­ják. A gyakorlatokat válto­zatos terepen, különböző idő­járási viszonyok között hajt­ják végre, ami a hivatás ro­mantikáját, ismeretek bőví­tését is biztosítja. A katonái „parádék”, díszelgések. tisz- teletádások és más hagyo­mányos formák pedig a fe­gyelem. szépségének meg- jnegújuló élményét adják. Ilyen élmény például az évről évre megismétlődő újoncok eskütétele is, amely nemcsak az alakulatnak, de a település körzetének is ki­emelkedő eseménye. A hivatásos tiszti pályára való felkészítésnek még más útja is van. Egyik: a többgyermekes, fizikai dol­gozók általános iskolás korú gyermekei jó tanulmányi eredményük, egészségi al­kalmasságuk esetén katonai kollégiumba kérhetik felvé­telüket. A kollégiumok szék­helyén levő (Eger, Nyíregy­háza, Tata) polgári középis­kola elvégzése után a kato­nai kollégisták felvételi vizs­ga nélkül kerülnek valame­lyik katonai főiskolára, majd annak elvégzése után hiva­tásos tisztek lesznek. Másik lehetőség: szakmun­kásképző intézetekben jeles eredménnyel végzett fiata­lok — egyéves szakmai gya­korlat után —, elsősorban technikai szakokra jelent­kezhetnek. Ezt főiskolai elő­készítő tanfolyam előzi meg. A tanfolyam sikeres befeje­zése után tanulmányaikat a katonai főiskolán folytatják, s hívatásos tisztek lesznek. A katonai tanintézetekbe és kollégiumokba felvett fia­talok tanulmányaik ideje alatt teljes ellátásban és zsebpénz illetményben ré­szesülnek. A hivatásos tiszti állo­mány a sorkatonákkal kar­öltve — társadalmi rendsze­rünk védelme mellett — je­lentős népgazdasági felada­tok elvégzésében is nyújtott segítségére, a természeti csapások időszakában tanú­sított áldozatos munkájukra gondolva elmondhatjuk: a tisztek a katonai hivatás leg­szebb hagyományaihoz mél­tóan — Balassi szavaival — „emberségből példát, vitéz­ségről formát” mutatnak. Évről évre, az Országház előtt avatott fiatal tisztek ünnepélyes fogadalom tétele is ezt példázza. Az érdeklődőknek kész­séggel ad felvilágosítást és segítséget a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet és a magyar néphad­sereg Békés megyei hadki­egészítési és területvédelmi parancsnoksága. Bőke Gyula Visszatérés Az elmúlt évadban mutat­ta be a Békés megyei Jókai Színház H. Barta Lajos Ki­áltás című drámáját, amely­ben egy elkeseredett fiatal­ember megölte az italozó életben tönkresilányult édes­apját. Ügy látszik, nemcsak a művészet utánozza az éle­tet, hanem az élők is ötletet merítenék a drámahősök pél­dájából, különösen akkor, ha körülményeik hajszálra megegyeznek. Így történt ez egy Békés megyei tanyán is, ahol R. János fiatalkorú megfojtotta az ugyancsak italozó apját. Drámát sejttet­tek az események, Kendi Má­ria pedig dokumentumjáté- kot kerekített belőlük, ame­lyet Visszatérés címmel hall­hattunk a Rádiószínház leg­utóbbi bemutatóján. Egy család kuszán-kavargó életéből gomolyította több szálon futó cselekménysorát a dokumentumjáték. Ha a főszereplőt kellene megne­vezni, akkor mindenképpen az alkoholnak jutna a dics­telen poszt, az emberek csak mint annak rabjai vagy ál­dozatai jutottak szóhoz. A Őok um en tűm j át ék mester­ségbeli szabályait követve az apát már nem lehetett meg­szólaltatni, hiszen a rádiósok csak a tett elkövetése után mehettek a helyszínre. De amit a család többi tagjai és szomszédok elmondtak róla, abból pontosan kirajzolódott, hogy önvesztét kereső, pusz­tulásra ítélt emberi roncs volt. Mégsem érthettem meg halála okát, 'hiszen bár­mennyire is megnyomorítot­ta az alkoholista apa a csa­lád életét, nem lehet elfo­gadni az olyan fiú „hirtelen felindulását”, aki már álta­lános iskolás korában azt hangoztatta : „csak nőjek meg, majd adok én neki”. S a tett elkövetése előtt együtt italozott apjával, a kocsmá­ban énekelt néki és a szem­tanúk szerint „egy kis bá­torító is volt a fiúban”. ­A valóság eseményei bi­zonyára több mentő körül­ménnyel is szolgáltak, hi­szen az igazságszolgáltatás ítélete szerint a fiú egy bő év múltán szabad emberként folytathatta életét. A rádió­sok még egy halványan ki­rajzolódó glóriát is odapin- gáltak 4 feje fölé, pedig egy agitatív szándékú dokumen­tumjátéknak sókkal határo­zottabban kellene elhatárol­nia magát a bűnös akár csak részleges felmentésének árnyékától, is. Voltak viszont a rádió­színházi bemutatón olyan ■hangok, amelyekre érdemes egy kicsit jobban odafigyel­ni. A környezet felelősségére, tétlenségére utaltak ezek a vallomások. Arra, hogy miért kell a kocsmákban kiszolgál­ni a részegeket, s a hatóságok miért tekintik „családi ügy­nek” a környezetükre ártal­mas italozó dúvadakat? Ho­gyan lehetséges napjainkban családi életek sokaságának zátonyra * futnia az alkohol miatt, s kell védtelen asszo­nyoknak, ártatlan gyerekek­nek a puszta életükért resz­ketni. Megszólaltak az alkoholel­vonó intézet lakói, akik sa­ját tapasztalataikból is tud­ják a szesz romboló hatását. Mindnyájunk számára isme­rős, „régi lemezeik” szövegeit mondták, olyan gondokról szólták, amelyekről nem le­het eleget beszélni, s szeren­csére egyre több intézkedés támogatja a leírt és kimon­dott maiasztok sokaságát. Végső soron hasznos volt tehát a ddkumentumjáték műsorra tűzése, még akkor is, ha művészi színvonalát te­kintve nem tartozott a Rá­diószínház legjobb bemuta­tói közé. (Andódy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents