Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-09 / 34. szám
1978. február 9„ csütörtök KHsUMTd Szakközepesek Szakmunkás-bizonyítvány és érettségi. Ez a kettős jellemzője a szakközépiskolának, ami jelenti egyrészt azt, hogy a négyéves iskola elvégzése után tág lehetőség van a műszaki egyetemeken vagy főiskolákon való továbbtanulásra, másrészt elhelyezkedhetnek üzemekben, gyárakban. Az orosházi Táncsics Mihály Ipari Szakközépiskolában évente két osztály indul, ahol a jelentkezők gépszerelő-géplakatos szakmát, illetve gépi forgácsoló esztergályos ismereteket szerezhetnek. A szakközepeseket az elméleti és a szakmai ismeretek minél alaposabb elsajátítására sokféle önképzési lehetőség várja. Az iskolában igen jól felszerelt tanműhely van, az elméleti tárgyak alapos elsajátítását szolgálja a szemléltető eszközök gazdag választéka^ valamint a műszaki laboratóriumok. A gépszerelőgéplakatosok a sokoldalú ismeretszerzés érdekében az Orosházi Üveggyárban, a MEZŐGÉP Vállalatnál, valamint a Vas-, Műanyag ISZ- nél ismerkednek a különféle gépek szerelésével, karbantartásával. Az iskola elvégzése után tág lehetőség nyílik az elhelyezkedésre, de az elmúlt tanévben végzettek közül tízen jelentkeztek egyetemre, illetve főiskolára, és valamennyien sikeres felvételit tettek. Képeinken a most első ♦ ♦ ♦ osztályos tanulók láthatók az csis László a fúrógépen dolgozik, Bencze László és Szijjártó Ferenc fémdarabolást végez. Kép és szöveg: —fb— Minősítőre készülnek a gyulai és a gyomai néptáncosok Április 15—16-án rendezik meg Kecskeméten a néptáncegyüttesek területi minősítő versenyét. Itt dől el az is, hogy ez év júliusában az OKISZ által meghirdetett országos szövetkezeti néptánctalálkozón mely együttesek vesznek részt. Megyénkből két csoport, a gyulai „Körös” és a gyomai „Körösmenti” szövetkezeti táncegyüttes fiataljai készülnek a kecskeméti versenyre. A gyulaiak április 11 és 17-e között a várnai „Énekzene és tánc” együttest is vendégül látják. A bolgár csoport két alkalommal tart előadást a megye néptánckedvelő közönségének, majd 14-én Kecskeméten mutatják be műsorukat. Április 17-én Budapest nevezetességeivel ismerkednek, s ezt követően térnek haza. A látogatás nem marad viszonzatlan, hiszen ez év szeptemberében a „Körös” együttes tölt hat napot Várnában. Megjelent a Kortárs februári száma Tovább folytatódik a me- moárdömping az irodalmi és kritikai folyóiratban. Már a januári számban túlzásnak tűnt egyszerre három ebből a műfajból, még akkor is, ha az egyik „emlékezés”, a másik „fejezetek egy életrajzi regényből”, a harmadik pedig „emlékirat” elnevezést kapott. S még akkor is, ha olyan rangos írók közlik emlékeiket, mint Illyés Gyula, Vas István és Kolozsvári Grandpierre Emil. Hogy a műfej túltengése mennyire fokozódik és mit von maga után, azt a folyóiraton belül az irodalmi rész lapszámfelhasználása tükrözi igazán. A januári számban még 100 oldalból 42 volt az életrajzi rész, 36 az egyéb próza: novella, elbeszélés, és 22 oldal a vers. Februárban az irodalomra szánt oldal 85, ebből 47 esik a három emlékiratra, és már csak 9 a lírára, és 23 az egyéb prózáé, amiből novellára 4, elbeszélésre 10 oldal jut, mert a többi egy szövegmontázsé. Elgondolkoztató arányok. Az anyanyelvi vitához érkezett hozzászólások közül Szádeczky Kardoss Irmáét közlik, Herder árnyéka — a jogász szemével címmel. A cikk első fele cáfolja a vitaindító írás egyes — a jogászi szaknyelvre vonatkozó — állításait. A fölhozott példákat tévedéseknek minősíti, s megmagyarázza mi a különbség a jogban az „érvényes” és a „hatályos” kifejezés között, s hogy ez nem csűrés-csavarást, hanem éppen a pontos értelmezést szolgálja. Hasonlóképpen levezeti: a „kontár” miért helyes és jó megjelölés az ipar- engedély nélkül dolgozó személy megjelölésére. Majd tárgyilagosan fölsorol olyan hibákat, amiket valóban föl lehet róni a jogászi zsargon rovására. V. M. Horváth Jánosi A kapun kívülről 2. Tanító szeretnék lenni Amikor öregapám mellett ülök a kocsin, azt gondolom, én is kocsis leszek. Ha Gyurka bátyám megengedi, hogy melléje üljek a Zetoron, traktoros akarok lenni. A fejem fölött süvöltve húzó lökhajtásos repülő a pilótaéletet teszi vonzóvá számomra. Már el is képzeltem, hogy tekintek le a falura. De igazában még nem döntöttem el, mi leszek. Hiszen ahogy változott az életünk, úgy változott az én vágyam is. Nekem mindenem az iskola. Itt érzem legjobban magamat. A nevelők szeretnek. Rám mosolyognak, ha meglátnak, szinte biztat a tekintetük. Nagyon szeretem a tanító nénit! Első osztályos korombán ő fogta a kezemet, mikor húzódozva, kicsit va- dócan próbáltam beilleszkedni az iskola rendjébe. Szemét mindig magamon éreztem. Makacsul görbülő ujjaimat gyengéden igazította a ceruzára. Kedvesen, szépen beszélt velem. Most is gondja van rám. Mikor indulunk haza, sorba állít bennünket, hol engem, hol mást állít a párjához, s igyekszik rendet teremteni a hazamenés izgalmában topogó, lökdösődő gyerekek között. Egyiknek begombolja a kabátját, megköti a sálját, a másiknak lehajtja a gallérját, rásegíti a hátitáskáját, azután kikísér bennünket az utcára. Mielőtt elköszönünk, mondja, hogy jók legyünk, szépen menjünk, köszönjünk a felnőtteknek, tanuljuk meg a leckét. Tanulok. Már a felső tagozatba járok. Sokat kell tanulni. De megy. Szeretek tanulni... Úttörő vagyok, és nekem újabb boldogság forrása az úttörőélet, őrsvezetői megbízást kaptam. Őrsömmel jól teljesítem a próbákat. Pajtásaim nem csúfolnak, szívesen játszanak velem és kérnek, hogy segítsek a leckét megcsinálni. Nyáron táborozunk a Balaton mellett, országjárásra megyünk. Nevelőim segítenek, biztatnak, számomra lehetőséget teremtenek a tanulásban, élmények szerzésében. Érzem: tágul világom, nyílik értelmem. Versenyeken veszek részt, országos mozgalomba kapcsolódtunk be az őrsömmel. Megfejtettük a Magyar Televízió Nyomolvasó Kamerájának rejtvényeit, feladatait. Jött a meglepetés: bekerültünk az országos döntőbe, Budapesten fogunk vetélkedni a televízió nyilvánossága előtt. Csapatvezetőnkkel, a kedves tanító nénivel utaztunk. Ekkor láttam először szép fővárosunkat, s láttak engem az egész országban, s hallották, amit mondtam... A vetélkedő izgalmas, érdekes volt, de számomra örökké emlékezetes marad. Akkor, ott a kamerák előtt, a verseny izgalmában azt kérdezte tőlem a riporter, mi szeretnék lenni, ha megnövök. Hirtelen nem is tudtam válaszolni, úgy meglepett a kérdés. Mit mondjak? Kocsis, mint öregapám? Traktoros, mint a bátyám? Vagy pilóta? És akkor — valami belső sugallatra — a fejembe tóduló vértől piros arccal, szívdobogva kimond- tam: tanító szeretnék lenni! Tanító, mert csak akkor tudom meghálálni a sok jóságot, amit én kapok. Azt a sok szeretetet.... S a kimondott szavak vággyá, életcéllá érlelődtek. Otthon tudtam meg, hogy elhatározásommal azoknak szereztem a legnagyobb örömöt, akik eddig egyengették utamat, árasztották rám jóságukat, szeretetüket, hiszen ők is ezt az utat szánták nekem... Nem könnyű az út Már a gimnáziumba járok. Én, a cigányfiú, a középiskolai tudományokban töröm magamat, s lépegetek közelebb életcélomhoz. Általános iskolás nevelőim állami támogatást szereztek számomra. S ha nem is értem egészen, tudom, hogy ez nagy dolog. Nagy család gondoskodik rólam : a társadalom. Mindenki szeretettel foglalkozik velem. Az iskolában segítenek, a kollégiumban otthont adnak. Az úttörőélet után a KISZ nyújt élményt, formálja életemet, egyéniségemet. Ha hazamegyek a falumba, általános iskolai nevelőimnek beszámolok életemről. Aggódnak értem, egyengetik utamat. Kamaszos magatartásom vadhajtásait értő kézzel nyesegetik. Kiállnak értem, ha senki sem bízik bennem, hogy tanító leszek, ők nem mondanak le rólam. Pedig egyik ősszel közel álltam hozzá, hogy nem megyek vissza a gimnáziumba... A faluban sok a munka nyáron. Én vagyok a bátyám váltótársa. Aratunk, tarlót hántunk. Szép a nyár, vasárnap motorral kirándulunk a Balatonra. Érzem, erős a karom, a traktor engédel- meskedik akaratomnak. Jól keresek, s a pénzen sok mindent lehet venni, lehet szórakozni. Mégis traktoros leszek. S ami megfordult a fejemben, a szívem mélyén ellentétbe ütközött. Hogyan gondolom én? Most futa- modjam meg? Mit szólnak azok, akik hallották ígéretemet? Azoknak lesz igazuk, akik nem bíztak bennem? A nehezebbet választottam: tanulok. Hogy mi adott erőt? Mi fordította akaratomat? Talán az a sok szeretet, amit nem hiába pazaroltak rám nevelőim... „Most búcsúzunk, és elmegyünk...” Könnyes szemmel ballagok társaimmal, járjuk a kedves iskolát. Szívemig hatolnak a dal szavai. Ballagok, s befelé is folynak könnyeim. Itt vannak velem mind, akik életutamat egyengették, akik elindítottak... Büszkék rám, az ő fiukra. Látom bíztató tekintetüket. Most is kiállnak értem. Megölelnek, mint a többi gyereket, ajándékokkal halmoznak el. Itt van ráncos arcú anyám, mosolygó szemű bátyám... Az élet vár... Hogyan lesz tovább? (Folytatjuk) Használjuk-e a jó fejeket? A rádió, a tévé, a sajtó szinte mindennap foglalkozik az újítómozgalom gondjaival. A sok rossz tapasztalat után most egy jól végződő történet következik azzal a végkicsengéssel, lám, így is lehet, és így kellene. Békéscsabán, a Kolozsvári úti óvoda vezető óvónője, Miklya Jánosné amolyan ritkaságszámba menő „feltaláló” óvónő. Már korábban megnyilvánuló alkotó-, kísérletező kedvét csak növelte lehetőségeket. A könnyen variálható, labdajátékra, mászásra, egyensúlyozási gyakorlatokra, magasugrásra egyaránt alkalmas, gyerekek által is összeszerelhető sportszer prototípusát el is készítette a békési Start Sportszergyártó és Fémipari Szövetkezet. Az ötlet szerzőjének pedig — éppen jó gyakorlati alkalmazhatósága miatt — talán ez nőtt a legjobban a szívéhez. A megyei sportfelügyelő, az oktatási az Állami Ifjúsági Bizottság által 1976-ban hirdetett országos játékpályázaton elért első helyezése. Az akkori pályázat feltétele szinte pontosan megfogalmazta gondjainkat is. A lényege ugyanis ez volt: a pályamunka tartsa szem előtt, hogy a játék hazai alapanyagból gyártható legyen, s ugyanakkor közösségi alkotásokra késztesse a gyerekeket. Az óvónő tervezte játék valóban olyanra sikerült, ami fejleszti a gyermekek manuális, konstruáló készségét és csak nagy közösségben használható. De sok egyéb előnnyel jár még, amit az első díjjal el is ismertek'. De ezzel mintha teljesítették volna feladatukat a pályázatot hirdető szervek, a folytatás, a tervek realizálása elmaradt. Nem sokkal a sikeres pályamunka után újabb remek ötlettel rukkolt ki a fáradhatatlanul alkotó óvónő. Megszületett a képünkön is látható „Konstrukciós mászóka” elnevezésű játékos sportszer. Az ötlet többek között az óvoda körülményeiből is fakadt. A zsúfoltság, a télen használhatatlan, sáros udvar miatt ugyanis csak nehezen tudták biztosítani a szükséges mozgási Fotó: Martin Gábor szakemberek egyöntetűen örömmel fogadták. Sőt, előnye az új sportszernek az is, ha csak néhány elemet szerelnek belőle össze, még a lakótelepi lakásokban is jól alkalmazható ! A konstrukciós mászóka sorsa közben a Triál kezébe került. Az óvónő azt hitte — mert közben alaposan telt az idő — ez a „találmánya” is feledésbe merül, mint egy harmadik, a Variafal sorsa. De ebből kivétel lett. A békési Start Szövetkezet főkönyvelője, Debreceni János már arról értesített bennünket, hogy folynak a Triállal a tárgyalások, és a hasznos kis sportszer ügyét a szövetkezet is szívén viseli. Mindenképpen lesz a dologból valami. Eddig röviden a történet. A „Konstrukciós mászóka” nem kerül tehát a sok-sok elvetélt ötlet sorsára. Az óvónő nagyon örült, mikor erről értesült. De örülni fognak a tornateremben szűkölködő általános iskolák, óvodák, sőt a lakótelepi kis lakások mozgásra éhes gyerekei is. Íme, egy jó példa egy hasznos ötlet megvalósulásának sorsáról. Kár, hogy nem ez az általános. B. S. E. Új pedagógiai módszertani kiadványok A Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztály Pedagógus Továbbképzési Intézetében a közelmúltban alakult meg a Megyei Pedagógus Alkotó Munkaközösség. A munkaközösség 10 tagjának többek között az is feladata, hogy a korszerű szakmai, módszertani, pedagógiai elmélet és gyakorlat egyes területeiről — a most indult pedagógiai módszertani kiadványsorozatban — jól hasznosítható írásokat - jelentessenek meg. A napokban került ki a városi, járási tanácsok művelődésügyi osztályaihoz továbbításra mintegy 250 példányban a kiadványsorozat első három füzete, amelyek egyikében „A hangosított diasorozat felhasználhatósága a cselekvő ismeretszerzésre nevelés szolgálatában” címmel Magyarosi István, az MPTI oktatástechnikai csoportjának vezetője az ismeretszerzés módjainak általános törvényszerűségeinek megfogalmazása mellett részletesen tárgyalja a 6. osztályos „Élővilág” tananyagához felhasználható „Az erdő hangjai” című hangosított diasorozat feldolgozási módját. . A sorozat másik darabját Laborczy Aladárné igazgató, a munkaközösség tagja készítette „A Békési 3-as számú Általános Iskola nevelőtestületi közössége” címmel, amelyben egy konkrét nevelőtestület életébe enged bepillantást úgy, hogy egyben általános jelenségekre is felhívja a figyelmet. Az úttörőcsapatok nevelési feladataihoz kapcsolódik a kiadványsorozat harmadik füzete, amelyet Homola Csa- báné, a munkaközösség tagja készített „Közösségi nevelés az úttörőcsapatban” címmel. A most már rendszeresen megjelenő megyei pedagógiai módszertani kiadványokat a jövőben érdemes lesz figyelemmel kísérni — éppen gyakorlatias, a hasznosíthatóságot szem előtt tartó — törekvései miatt is.
