Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5., vasárnap mínímaffazín J A szakma ifjú mesterei Hajdú Károly (balról) átveszi az első díjat és az oklevelet Mészáros Józseftől, a KISZ üzemi bizottság szervező titkárától íródiák stúdió A közelmúltban már a második előadását tartotta meg a Békés megyei diákújságíró stúdió. Tájékoztatás, agitáció, mozgósítás. Általánosan ez a három szó határozza meg egy sajtótermék feladatát, hallatták a diákok az előadótól, Frank Ivántól, a KISZ KB munkatársától, hiszen a téma az újságok célkitűzése, a diákújságírók munkájának értelme volt. A stúdióra szép számmal jöttek el a középiskolák rádióinak szerkesztői is, mivél az előadás nekik is szólt. S mert a diákrádiósok szakmai képzése eltérő a diákújság- írókétól, elhatározás született, hogy tavasszal külön az ő számukra is lesz foglalkozás. Az egyik legfontosabb rész következik a harmadik előadáson — amelyet a szokásos „menetrend” szerint a hónap első hétfőjén, tehát 1978. február 6-án tartanak, délután fél 3-kor, a békéscsabai Kulioh Gyula Ifjúsági és Úttörőházíban. A téma: a szerkesztés. Postánkból Az Endrődi Cipész Szövetkezet „ENCI” Klubjának egyik jól sikerült programjáról számol be a következőkben Kertes Mária: „Kétnapos kirándulást szerveztünk a Mátrábá, az endrődi és a kondorosi ÁFÉSZ KISZ-fiataljaival. Sítúrára indultunk, de sílécet sajnos nem sikerült szerezni, így csak szemlélői lehettünk ennek a téli sportnak. Talán szerencsénkre, mert így legalább mindenki épségben, boka- és lábtörés nélkül ért haza. A legalább 20 centis havat viszont örömmel fogadtuk, itthon ugyanis nem sok jut belőle. Vívtunk egy jó nagy hócsatát, már aki végig vívta, mert a lányokat inkább a hó alatt lehetett megtalálni. Megnéztük a kirándulás során Eger nevezetességeit és meglátogattuk a Szépasszony-völgyét. Miután buszunk hazafelé indult, egyhangúlag megszavaztuk, hogy a kirándulást meg kell ismételni.” Ambrus Erzsébet, a Gyulai 3-as számú Általános Iskola nyolcadikos tanulója a természetvédelmi szakkörükről számol be levelében: „Három éve alakult a szakkör, amely Kán Károly nevét viseli. A kertészeti szakközépiskolában működik, itt tartjuk az összejöveteleinket is, évente hat alkalommal. Heten járunk ide iskolánkból, a vezetőink Szilágyi Ilona és Márky-Zay Lajos. A szakkör tagjai igazolvánnyal rendelkeznek, amit a Hazafias Népfront érvényesített. A foglalkozásokon összehasonlítjuk hazánk természetvédelmét a környező országokéval. Feladatunk a város tisztaságán őrködni; a városrészek, szobrok, műemlékek tisztaságáért egy-egy pajtás felel. Érdekesek a középiskolában megnézett filmek, amelyek segítségével hazánk védett tájait ismerjük meg. Tavaly Gyulán tartották meg az országos tájvédelmi értekezletet, amelyen szakkörünk is képviseltette magát. Iskolánkban nem csupán a természetvédelmi szakkör tagjai védik a természetet, óvják a tiszt* környezetet, hanem mindenki. Ezt bizonyítja a „Tiszta Gyuláért” mozgalomban elért első helyezés is.” Az Orosházi Üveggyárban kétévenként rendezik meg a Szakma Ifjú Mestere versenyeket, váltva esztergályos-, lakatos- és automatagépész- szakmában. Az idén az esztergályos- és a lakatosszakma van soron, és 1979-ben következnek az automata- gépészek. A gyár legjobb fiatal esztergályosainak szakmai versenyét január 27-én bonyolították le, 11 résztvevővel. A versenyt megelőzően az üzemi négyszögök minősítették a résztvevő fiatalok gazdasági, társadalmi, közösségi munkáját. Ezt követte az elméleti és a gyakorlati verseny, amelyet nyugodtan nevezhetünk vizsgának is, hiszen a kérdések, feladatok szinte annyira próbára tették a fiatalok tudását, ügyességét, mint egy szakmunkás- vizsga. Végül is mind a 11 versenyző elnyerte a Szakma Ifjú Mestere kitüntető címet, s közülük is a legjobb eredményt érte el Hajdú Károly, második helyen végzett Holecska István és harmadik Sztevanovity Zorán. A Zorán, ö is azok közé számít, akik ringatták a magyar beat bölcsőjét. Ki Mit Tud ?-győztesként kezdte, a legendás Metró együttessel. Mint énekes-gitáros, vagy tizenöt évig kormányozta a csoportot. Most egyedül folytatja. Harmincnyolc kislemez és három nagy album fűződik nevéhez. Az utolsó már önálló munka, de sok-sok zenészbarátja segítette a sikerhez. Néhány nótát ezek közül is éppúgy dúdolnak már az utcán, mint annak idején a Mi fáj.. .-t. A békéscsabai Körös Szálló halijában, a Sajtóbál ’78 szünetében beszélgettünk. — A bálteremben még most is visszakövetelnek. Vedd dicséretnek, hogy most sokan kissé neheztelnek rád, amiért csak három számot énekeltél. — Elfogadom, de próba nélkül egyszerűen nem vállalhatok több számot. A zenekarral jóformán még beszélni sem tudtam előtte. — Szinte mindent elértél, ami ebben a szakmában itthon elérhető. Hogyan emlékszel vissza a kezdetre? — Nagy dilemmában voltam, amikor másodéves egyetemistaként dönteni kellett. Villamosmérnök leszek-e, vagy zenész? Bizton mondom utólag, jó lóra tettem. Ne érts félre, nem elért sikereim miatt. A zene okán! Tudom, nem illik a két szó egymás mellé, de borzasztó elégedettség, hogy az ember lett Zalai Zoltán. Külön említésre méltó Holecska István teljesítménye, ő ugyanis másfél éve kapta meg a szakmunkás-bizonyítványát, míg a többiek 4—10 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek már. Az eredményhirdetés után rövid beszélgetésre kértük a verseny legjobbját, Hajdú Károly esztergályost, aki a gyár tmk forgácsolóműhelyében csoportvezető, és a XI. Kongresszus nevét viselő szocialista brigád vezetője. — Ezúttal jól sikerült nekem a verseny, szerencsém is volt a sorsolással — mondta a fiatalember. — Két évvel ezelőtt ugyanis harmadik lettem a gyárban, az országos versenyen pedig, amit az Üvegipari Művek szervezett, a tizenkettedik. — Miben volt szerencséje? — Abban, hogy éppen olyan gépre kerültem, mint az enyém. Persze, tulajdonképpen nem jelentett nagy előnyt, mert lehetett választani is gépet. nyomot hagyhat maga után... Az élet siet, újak jönnek, mást csinálnak. De az a fontos, talán én is az úttörők közé tartoztam. — A száznál is több dal közül hirtelenjében a Fehér sziklák, a Kócos kis ördögök, a Júlia jut eszembe. Ezeket a legemlékezetesebbek közé sorolnád? — Igen, de még mondok egy címet: Mária volt. — Elnéztem a tévé-show- dat. Mint egy nagy család... Máskor is mindenki így mosolyog egymásra? Elvégre konkurrencia és üzlet is van a miágon. — Hm. Akiket ott láttál, azok a színpad mögött is jóbarátai egymásnak, amint azt meg is énekeltem. Egyébként a kérdés nem alaptalan. Ha barkohbáznánk, azt mondanám, is-is. — Űjabb önálló albumod készül. — Júniusban vesszük fel. A stílus marad, mert ebben további kihasználatlan lehetőségek kínálkoznak. Pontos körvonalai még nincsenek, de ezen is elsősorban az LÓT, valamint Dusán és Rózsi lesz segítségemre. Lehet, hogy Szörényi Levente is ír dalt. — Van, aki azt mondja, kicsit állóvíz a magyar beat. — Ha arra gondolsz, hogy mindig nagyon nehéz betörni a vezető zenekarok, énekesek közé, a kör tehát elég zárt — ez tulajdonképpen igaz. Az is, hogy nagyon nagy dolgok nem történnek, — Milyen elméleti és gyakorlati feladatok voltak? — Az elméleti a vártnál jobban sikerült. A tesztlápon szerepeltek például szakszámtani, politikai, munka- védelmi, ifjúságmozgalmi kérdések. Nekem jól jött, főleg a matematikánál, hogy a nyáron érettségiztem. És tegyük hozzá, sokat számított, hogy 'a gyár vezetői segítettek a felkészülésben. — Mennyit tanult erre a versenyre? — Ügy hat-hét alkalommal egy-két órát. És ezzel még nincs is vége, mert a vállalati szintű országos versenyre — ami, úgy tudom, februárban lesz, szerencsére ezúttal a mi gyárunkban — ugyancsak össze kell szedni magam. — És a gyakorlati feladatok? — Munkaidő után a műhelyben készültem. A feladat egy márkás kelyhespo- hárforma kiesztergálása volt, amire az elérhető maximális 40 ponton felül még tíz pontot kaptam, mert a megadott idő előtt elkészültem. A másik gyakorlati munka egy tengely esztergálása volt. — Miért nevezett be? Kötelességemnek éreztem. Kevés jelentkező volta műhelyből. Hogy agitálhattam volna a többieket, ha én nem indulok? — Véleménye szerint mi a haszna ennek a versenynek? — Fel lehet’ nézni a legjobb szakemberekre. Egyébként nálunk nem nagyon van mód a szaktudás összehasonlítására, ugyanis órabérben, más-más munkadarabokon dolgozunk, így nincs egységes alap. De ha valaki eléri a Szakma Ifjú Mestere vagy valamelyik Kiváló címet, az nagy elismerést jelent. . — Mi volt a jutalma? — Pénzjutalmat kaptam. — Mit tervez vele? Tréfára veszi: — Tudja, van nekem egy feleségem... Tóth Ibolya KikSszSrülhetú a csorba! A Minimagazint rendszeresen figyelemmel kísérők számára csak ismételjük: működik Orosházán egy szép reményekre jogosító dzsesszklub. Benkő Benedek, Pleskonics András és a klub többi vezetője rövid idő alatt állandó, a programokat rendszeresen figyelemmel kísérő tagságot toborzott össze. Ezek a fiatalok figyelemmel hallgatják a témában a szegedi professzor előadását, élvezik a legújabb lemezeket, önfeledten tapsolnak az élőzenének a Petőfi Sándor Művelődési Központ emeleti nagytermében. Szóval sikerült a városban és környékén a dzsesszzene barátainak figyelmét felkelteni! Nagyon nagy dolog ez! Mert olyan művészeti ágról van szó, amely iránt a fiatalok érdeklődése még periférikus. Mondjuk ki nyugodtan: a zenészeknek, a dzsesszmuzsika szervezőinek minden sikerért meg kell küzdeni. Az orosháziak lelkesedése, a művelődési központ támogatása azonban könnyen hiábavalóvá válhat, ha olyan gikszerek jönnek közbe, mint például január 27-én. Az történt, hogy Kőszegi Imrét és Dandó Pétert hiába várták arra a jam-ses- sionra, melyet más, itteni zenészek részvételével együtt terveztek. Az előző nap levél érkezett Pestről, amiben arról értesítette Kőszegi a csak a világítással két napig bajlódó rendezőket, hogy elhúzódott tv-felvételük miatt nem tudnak jönni... A jam-session persze nélkülük is megvolt, jól is sikerült. Legfeljebb a Kőszegi-rajongók csalódtak egy kicsit. Az ügytől teljesen függetlenül, Kőszegi Imre új együttese (Másik János, Lakatos Antal, Dandó Péter) február 7-én önálló koncertet ad Orosházán. A esorba kiköszörülhető! F. I. Izgalmas pillanatok. Zsótér János a munkapadnál, verseny közben >##################### Zorán Zerán Zorán de a körön belüli átcsoportosulások — lásd V’ Moto- Rock — hasznosak, ezekből legtöbbször jó dolgok sülnek ki. — Gratulálunk Tarján Fotó: Kokavecz Katalin Györgyinek a Filmkritikusok Díjának elnyeréséhez! — Az elismerést feleségem nevében is nagyon köszönöm. (fábián) Magány és együttlét címmel jelenik meg kora tavaszai Máté Péter második nagylemeze. „A lemez sok tanulságot von maga után. Először is bebizonyítja a régi zenészbabonát vagy tételt, hogy mindig a második album a legjobb, ugyanis akkorra megérett zeneileg a tudás, a második nagylemez megalapozhat egy nagy sikert. Később— sajnos sok példa akadt rá — már megelégedtek az elért eredményekkel és a készből, a névből próbáltak megélni és alkotni. Ez tehát Máté második albuma. Hallhatunk benne több feldolgozást, régebbi Máté-sikereket, új hangszerelésben, vagy mások egykori sikereit új köntösben. Ilyen a Hull az elsárgult levél, a Tárd ki karjaidat, és a Kell, hogy várj. Az első kettő esetében ez azt jelenti, hogy Máté lassan érlelő művész, aki második nekifutásra alkotja meg a véglegest Az utóbbinál pedig egy remek kezdeményezést valósít meg: a rock-muzsika hazai hőskorának legszebb szerzeményei egyikét varázsolja újjá, újbóli slágerré.” S még egy érdekes hazai hír: Az idén is lesz fesztivál a tévében, csak új formában. A jelenlegi tervek szerint show-műsorok vetélkednek majd, előreláthatólag négy hazai és nyolc külföldi, baráti és nyugatról iderándult együttes méri össze 30 perces vegyes műsorát.” (Ollóztuk az Ifjúsági Magazin idei első számából.) ff a «
