Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-04 / 30. szám
1978. február 4., szombat Község, amely maga választotta a nevét Magyar költő és román műfordító Kétegyházán Színvonalas irodalmi est színhelye volt január 30-án a kétegyházi Táncsics Mihály Művelődési Ház. A Foaia Noastra (a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének lapja) meghívására látogatott megyénkbe Ladányi Mihály József Attila-díjas költő és Dán Culcer romániai iró és műfordító a Vatra című Maros megyei irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztőhelyettese, aki jelenleg a Magyar írók Szövetsége ösztöndíjasaként hazánkban tartózkodik. A művelődési ház klubtermében a községi könyvtár rendezésében sorra került irodalmi esten a szépszámú közönség nagy érdeklődéssel hallgatta a kétnyelvű bemutatkozást. Ennek során először Ladányi Mihály olvasott föl műveiből, majd rögtön a román nyelvű változatot hallhattuk a fordítótól, Dán Culcertől. Ezután irodalmi beszélgetés formájában Ladányi Mihály mutatta be a romániai íróvendéget, végül pedig a közönség kérdéseire válaszolt a két vendég. A rendezvény a hatásos irodalmi ismeretterjesztés mellett igen jó szolgálatot tett az évszázadok óta közös sorsú magyar és román nép barátságának, hiszen e barátság elmélyítése egymás kultúrájának jobb megismerésével érhető el. Hangverseny az úttörőházban A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Békés megyei szervezete rendezésében hangversenyt rendeznek február 5-én, vasárnap délután fél négy órai kezdettel Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban. Fellép Barna Mária, a „Homérosz” kórus szólóénekese. Műsorában dalok és operettdalok szerepelnek. Zongorán közreműködik Gál Flórián- né zenetanár. Ezzel a hangversennyel a szervezet a tagoknak és vendégeknek a szórakozását kívánja szolgálni, s ezért az díjtalan. Olyan érzésünk volt, mintha a világ végére zötyögtünk volna. A sáros úton. Bombatölcsérekre emlékeztető kátyúk tették szinte reménytelenné célhoz érésünket. A siralmas útviszonyok miatt kedvetlenül érkeztünk Hu- nyára. Annál inkább meglepődtünk, mikor a község főutcáján végighaladva, jómódra valló modern lakóházakat, gondozott kerteket láttunk mindenfelé. A községházán fiatal, energikus tanácstitkár, Hajdú Mátyás fogadott bennünket. — Éppen tegnap este tárgyaltunk Gyomán a KPM- kirendeltség vezetőivel — mondta nevetve. Ide mindenki igen elkeseredett arccal érkezik meg. Volt úgy is, hogy a buszok sem akartak bemerészkedni hozzánk, az út még őket is próbára tette. Most már csak a jó időt várják, s aztán hozzáfognak a KPM mesterei a kátyúzáshoz, végül 8 centis rétegborítást is kap az út. Míg kávé után néz, lapozgatjuk a „Szarvas járás-város szabad negyedszázada” című vaskos kötetet. Hunya, Hunya... Megvan ! Fiatal község, 1945 végéig Endrődhöz tartozott. Akkor, a lakosság kérésére felvette a Hunya nevet. A névadó, Hunya József igen értelmes, haladó gondolkodású gazda biztosított a falunak temet- kezőhelyet, s az igényi ogo- sult lakosoknak lakóháztel- ket is adott: A lakosság 90 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Most is jórészt a mezőgazdaságból élnek a hunyaiak? — kérdeztük az időközben visszaérkezett tanácstitkártól. — Igen. Nagyon jó földünk van és ősi hagyomány nálunk az állattartás is. A 2720 hektáron gazdálkodó tsz-ünk elismerő eredményeket ér el. A községen is sokat segítenek. Igaz, egymásra is vagyunk utalva. Községfejlesztésre, s ebből jórészt az oktatási és közművelődési intézmények megsegítésére tavaly is 120 ezer forintot biztosított a lggalább ennyit érő társadalmi munkán felül. Most is vállalták, hogy az útépítéskor 800 méter árokrendszert képeznek ki. És a lakosok? Szívesen nyújtanak-e társadalmi munkával segítséget? — A hunyaiak igazi lokál- patrióták. A közelmúltban a községi tanács és a népfront felhívására a „Két nap az iskoláért” akcióban mintegy 300 ezer forint értékű munkát végeztek. Az új ravatalozó épületünk is 1976- ban így épült fel. De mi is igyekszünk mindent megtenni. Van jól felszerelt orvosi rendelőnk, hogy kíméljük a betegeket és ne kelljen szaladgálniuk mindenért a városba. Tehát jó az orvosi ellátásunk, a védőnőnk azonban egyelőre Kondorosról jár be. Mikor jöttek a faluba, balról láthatták az épülő anya- és gyermekvédelmi tanácsadót, amelyhez szolgálati lakás is készül. Ezt is a tsz építőbrigádja vállalta. A közoktatásban és egészségügyben nincs is semmi baj. Talán a művelődési ház munkájában akadnak még gondok. Más munkalehetőség a tsz- en kívül nincs? — A Gyomai Háziipari Szövetkezet egyik részlege 1972 óta működik nálunk, ahol 37 nő szabja és állítja össze a kötött termékeket. * * * A községi tanács épületével éppen szemben áll az 1975-ben átalakított, ma már jól felszerelt általános iskolai napközi. Hajdú Mátyás elkísér bennünket, hogy bemutassa a még újnak számító létesítményt. Hunya Tibor, az iskola igazgatóhelyettese is velünk tartott, amikor belátogattunk a konyhába, ahol a 3 asszony éppen az illatozó húslevest szűrte. A diákokon, pedagógusokon kívül itt étkeznek a tanácsi dolgozók is, összesen mintegy 80-an. Mindenütt rend és tisztaság. A raktárakban óriási hűtőgépek, tele húskészítménnyel (szükség is van rá a rossz közlekedés miatt) a polcokon saját készítésű befőttek sorakoznak. A heti étrenden látszik, hozzáértően állították ösz- sze. Ebben az épületben kapott helyet a második osztály is. A gyerekek a gyakorlati órán éppen könyvjelzőket készítenek. A kisasztalon egy hóvirágcsokor jelzi Szvjatoszláv Ribász: Egy éj Szvjatogorszkban 4. — Megpróbáljuk a turistaházban — mondtam. — Igen, az szép hely — jegyezték meg, mintha elégedettek lettek volna a válasszal, viszont rögtön hozzá is tették: — De teljesen felesleges próbálkozni. Emléktábla hirdeti a falán, hogy valamikor ott lakott a híres író, Csehov; most még neki sem jutna hely. A „Bányászüdülő” is teljesen foglalt. A legjobb a helybelieknél próbálkozni, azok szívesen fogadják a síelőket. Az autóbusz a „Bányász- üdülő”~nél állt meg. A fagyos, csúszós út az Északi- Donyec felé tartott, a turistaszállóhoz, amely sötét, alacsony törzsű fákkal benőtt hegyen állott. Jobbra egy fahíd volt, az üdülőbe vezetett, balra pedig, a fenyőkön túl földszintes házak sora húzódott. A kéményekből áttetsző kékes füst szállott. A fenyőillatú levegő melegnek tűnt, habár mínusz tíz fok körüli volt a hőmérséklet. A háztetőkön is átmelegedett a hó, és ennek illata is érezhetővé vált. A napot aranysárga gyűrű vette körül, így az árnyék nem volt éles a fényes csillogásban. — Mintha ünnep lenne — jegyezte meg Nágya. Elbúcsúztunk' útitársainktól, majd elindultunk az úton. Hat vagy hét házban próbálkoztunk sikertelenül. Mentünk tovább, és káromkodtam, Nágya csitított. — Szvjatogorszkban vagyunk; együtt. Meglátod, minden rendben lesz. Végső soron nem érdekes, meddig kerestük a szállást, a lényeg az, hogy sikerült. A hatalmas veranda üvegében a nap ragyogott; a betonút mellett szalmával betekert törzsű nagy fák álltak. Az új ház. a gondozott kert azt tanúsították, hogy jól gazdálkodó, munkaszerető emberek lakják. Ebben a házban kaptunk szállást. Testes, közömbös arcú asszony vezetett be a konyhába, ültetett le bennünket a kályha mellett. Márja Afanaszjevának hívták, ő volt a gazdasszony. — Melegedjenek meg — mondta. — Vegyék le nyugodtan a bakancsokat, ne feszélyezzék magukat. Nemsoká megjön a férjem, akkor ebédelünk. Levetkőztünk, melegedtünk. A kályhában ropogtak a hasábok, izzott a parázs. Jóleső fáradtságot éreztünk, Nágya arca kipirult. Márja Afanaszjeva ki akart menni, de Nágya megállította: — A férje hol van? Dolgozik? — Nem tudom — felelte a háziasszony, mire Nágya elcsodálkozott. — Nyugdíjas — folytatta Márja Afanaszjeva hangjában érezhető sajnálkozással. — Nyugalmazott ezredes. Nagyon unja magát, így mindig keres valami elfoglaltságot. Biztos a tanácsnál van vagy az iskolában. Ha megjön, kérdezzék meg tőle — indult kifelé, majd még mosolyogva hozzátette: — én meg ezredesné vagyok. — Neki is unalmas lehet — szólt halkan Nágya és megfogta a kezem. — Én azért szeretnék itt élni. És te? — Veled? — Ej, milyen vagy! — mosolyodon el. — A sakkozást is abbahagynád? — Nem tudom — feleltem rövid gondolkodás után. — A sakk nem zavarna bennünket. Megszorította a kezem és a szemembe nézett: — És ha nagyon kérném, abbahagynád? Felálltam, átmentem a másik szobába. Az ablakon beeső fényben az íróasztalon írógép csillogott, benne papírlap, amelyen a következőt olvastam : „A délnyugati front övezetében Rundstad „Dél” hadseregcsoportja a főcsapást Vladimir-Volinszk- tól délebbre mérte.” Megcsikordult a küszöb, a könyvszekrény üvegében Nágya kék szvetterét vettem észre. Felé fordultam. — Miért hagytál ott? — kérdezte. Látszott, azt hiszi, hogy megharagudtam rá; ez bennem kellemetlen érzést keltett. Hasonlót érezhetett, mint én akkor, amikor „hideggé” vált, és ellökött magától. — Ne haragudj — mondtam. — Hát haragszom egyáltalán? — nevetett fel és megcsókolta a nyakam. — Te A kis ujjak szorgalmasan követik a betűket Fotó: Gál Edit a lassan közeledő tavaszt. Rövid látogatás után elnéztünk a falu végén álló öreg iskolaépületbe is, ahol az elsősök és harmadikosok tanulnak. A legkisebbek tanító nénije, a fiatal Petényi Szilárdné, 3 éve tagja a hunyai tantestületnek. Nyáron végezte el a tanítóképzőt. A rábízott 10 elsős büszkén bizonyította előttünk nem mindennapos olvasni tudását. A kis ujjak szorgalmasan követték a betűket, megakadás nélkül. — Ügy érzem, ideális körülmények között dolgozom. Minden fontos oktatási eszközünk megvan, s így gyerekeink szinte minden rezdülését figyelemmel kísérhetem. Jó kis közösség ez. Szeretnek is iskolába járni a gyerekek — mondja a tanítónő, miközben a gyerekek hosszan elnyújtott „jó napot kívánok”-kal búcsúznak tőlünk. » » * Az iskola főépülete egész újnak tűnik. Tágas tantermek, nagy ablakok. A hatoszeretsz engem! — és figyel- £ mesen ismételgette különbö- £ ző variációkban: — Engem : szeretsz- te! Engem te sze- £ retsz ! — És te? — kérdeztem. — Hát te? Karjaival átfonta a nya- ■ kam, titokzatos mosollyal * nézett a szemembe. Ezt a £ mosolyát soha nem tudom ! elfelejteni. Volt benne vala- ! mi alázatos női ajánlkozás, £ mintha Nágya a női lélek S finomságával megérezte vol- : na az első szerelem múlan- | dóságát... Átöleltem, magamhoz szó- £ rítottam. Néhány pillanatig • mozdulatlanul álltunk, de £ hirtelen Márja Afanaszjeva ; jött be: — Gyerekek, ebéd! Nágya kibújt az ölelésem- • bői, megigazította a haját, ! én pedig zavartan simítottam végig az arcom. Kissé szégyenlősen ' mentünk a konyhába. Az ezredes már az asztalnál ült, két kezét a térítőn nyugtatta, köztük a tányérban borscs gőzölgött. Szőttes ingének rövid ujjai- ból kilátszottak szőrös csuklói. Az ezredes komor arccal, elgondolkodva nézett ránk. Köszöntünk és megálltunk az ajtó mellett. A gazda az asztal felé biccentett, melyen még három tányér állt. Márja Afanaszjeva, láthatóan férje komorságát kívánva ellensúlyozni, kedveskedve mondta : — Ide ülj, Nagyenka. Te pedig Szása, mellém. Megéheztetek? Vegyetek bátran, ne is figyeljetek rá, hiszen harapófogóval sem lehet belőle egy szót kihúzni. Fordította : Sass Attila . dikos lányok éppen ebédelni indulnak, némelyik kezében még ott az iskolatej. — Nem volt időnk meginni — szabadkozik az egyik. Próbáltunk, készülünk a farsangi műsorra. — 1975-ben a külterületi iskoláinkat lebontottuk, s azok anyagának felhasználásával két tanteremmel, nevelői szobával, az igazgatói irodával és szertárakkal bővíthettük iskolánkat, 911 ezer forintba került az építkezés, de a lakosság segítségé sok százezer forinttal csökkentette a végösszeget — sorolja az iskola igazgatója, Szmola Ernő. Hogy állnak a tárgyi, személyi feltételekkel? — Most már úgy vehetjük, nincs képesítés nélküli nevelőnk. Még négyen tanulnak, de hamarosan ők is végeznek. Ami szükséges az oktatáshoz, mindent meg tudunk vásárolni. Mielőtt jöttek, az új nevelési-oktatási terv bevezetéséhez szükséges alapfelszerelések listáját böngészgettem. Persze sokat lendít rajtunk, hogy minden segítséget megkapunk a községi tanácstól és a termelő- szövetkezettől. Gyerekeink a község gondoskodását műsorokkal szokták viszonozni. Továbbtanulnak-e a 8. osztály után a hunyai gyerekek? — Főleg szakközép- és szakmunkásképző iskolákba jelentkeznek. Tavaly is 23- ból csak egy nem tanult tovább. Jő része pedig miután végzett, visszakerül Hunyá- ra, a tsz nagyon várja a jó szakmunkásokat. A pályairányításban a Békés megyei PTI munkatársai működnek közre. Minden évben ellátogatnak hozzánk. Hogy érzi magát a 11-tagú hunyai tantestületben egy pályakezdő pedagógusnő, Jósné Kiss Erzsiké? — Minden segítséget megkaptam, mikor idekerültem. Bevallom, nehéz- volt. Rögtön osztályfőnök lettem, az adminisztrációhoz nem értettem. A kollégák segítsége nélkül nem is tudom, mire mentem volna. Itt jó, nyugodt légkörben lehet dolgozni. Most főiskolára járok, s az ott elsajátított modern pedagógiai, oktatási eljárásokat az iskola jó felszereltsége által hasznosítani is tudom. Bár bejáró vagyok, de egyelőre nem szándékozom innen elmenni. * ♦ * Az út. amelyen érkeztünk, úgy mutatta, mintha a világ végén lenne Hunya. De a valóság, amivel találkoztunk, erősen rácáfolt erre. sAz 1300-as lélekszámú község büszkén viseli választott nevét. Fejlődést szolgáló igyekezete mutatja: szorosan kötődnek á földhöz, a maguk választotta vidékhez, s náluk rangot jelent hunyainak lenni. (Folytatjuk) B. Sajti Emese Fennkölt ökoskodók Hacsak tehetem, a rádió jegyzeteit mindig meghallgatom. Nemcsak azért, mert érdékel miről mi a kollégáim véleménye; nemcsak azért, mert szeretnék minél többet tudni az ország dolgairól, önmagunkról; hanem azért is, mert érzem, hogy a rádió hallgatósága is odafigyel ezekre. Ha van, aki rendszeresen olvassa e rovatunkat, bizonyára emlékezik több írásra is, melyekben kritikusaink egy-egy jegyzet gondolatának nyomába szegődtek, hogy tovább tágítsák a kört, hogy az elindított meditáció újabb rétegeit tárják fel, hozzák közelebb az olvasóhoz. Több napja már, hogy a Kossuth-rádiőban Fekete Gyula sorait hallottuk. „Egy korty tenger” volt a címe, és megint csak tartalmazott néhány olyan észrevételt, melyről érdemes szót váltani. Azt mondja Fekete Gyula: veszélyes, mennyire sablonokban kezdünk gondolkozni. Hogy írók, újságírók és mások úgynevezett „kialakult” helyzetekben, összefüggésekben látják csak az eseményeket, és sokszor senkinek nem jut eszébe, hogy az élet nem sablonok, szerint cselekszik, és nincsenek előre lefutott, csak egyféleképpen alakulható sorsok, helyzetek, események. Például — említi a jegyzetíró — ha öregekről és fiatalokról van szó, azonnal két változat jut eszünkbe: tettrekész fiatalok és begyepesedett öregek, vagy: lézengő fiatalok és harcos öregek. Hogy a tettrekészek és a harcosok, vagy a lézengők és a begyepesedettek is találkozhatnak, szinte eszünkbe sem jut. Másik iiyen előregyártóit kép az emberi tudatban: a cigányság nemes törekvéseit megfojtó gonosz előítélet. Vagy: (és ez újabban a magyar filmek némelyikére jellemző) a liliomlelkű, nemes nő és az iszákos, jellemtelen férfi harca. És így tovább, ki-ki maga is számos olyan „társadalmi természetességgé” emelt kita- lációt — és leegyszerűsítést ! — említhetne, amennyit akar. Miért hozta fel ezeket Fekete Gyula az „Egy korty tenger”-ben? Elsősorban azért, hogy figyelmeztessen : az élet dolgai, az élet folyamatai nem a restagyúak előregyártott elképzelései szerint alakulnak, mi több, az élet nem fehér-fekete, az élet nem szürke és egysíkú, es főleg képtelenség kitalációk- ba belekényszeríteni. Azt hiszem, ezt érdemes tovább gondolni, keresni az utakat, irányokat, ahová a féloldalas valóságlátás vezetheti az embereket. Akárhonnan is nézzük, az előítélet majdhogynem „társadalmi törvényszerűséggé” emelt hazugságairól van szó, vagy — hogy ne legyen annyira bántó az éle —, mondjuk inkább valótlanságainak. Ugyanakkor hamis illúziókba is ringatja azt, aki nem átall resten és szemellenzősen csak ilyen panellhelyzete- ket látni. Pedig számos előítélet, félremagyarázás sújtotta már az emberiséget, nemcsak a népeket, városok lakóit, a családokat. De ne menjünk ilyen messzire, kérem, forduljunk vissza a mindennapi életbe, és tekintsünk körül. Meggyőződésem, hogy az okoskodó „okosak” által előszeretettel terjesztett előítéletek, hamis illúziók roppant károsak, és ha fogalmunk lenne arról, hány gyötrelmes éjszakát, hány félresiklott életutat okoztak már sokaknak, nem dobálóznánk köny- nyen ezekkel a fennkölt csal- hatatlanságokkal. Sass Ervin
