Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
1978. február 3., péntek Csabai disznótor Nehéz eldönteni, hogy a töltött káposzta, a hurka, vagy a „cigányka” ízlett-e jobban. A „zsűrizés” javában folyik A Color Klub programjából A békési Color ifjúsági klub tagjai februárban is több érdekes programon vehetnek részt. Február 6-án vitaest lesz a klubban, „Munkásbecsülettel” címmel. Énnek témája a mindennapok valósága, a közösségi élet, az egyéni és a közösségi érdekek egyeztetése. A február 13-i klubest témája: „A munka dicsérete a XX. századi magyar irodalomban”. Február 20-án Dé- ry Tibor: „Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról” című darabjának zenéjéből hangzanak el részletek. A „Szerelem” című műsorban közreműködik Kárpáti Tibor, a Jókai Színház művésze. A fiatalok jogi problémáiról lesz szó a február 27-i klubfoglalkozáson. A hónapban kétszer rendeznek a klubban discót, 11-én, és 25-én. A Békés megyei Művelődési Központban működő szlovák klub az idén harmadszor rendezte meg Békéscsabán a szlovák nemzetiségű szokásoknak megfelelő szlovák disznótort. Az elmúlt héten a Szabadság Tsz látta vendégül a klub tagjait. Több mint 50- en kóstolták a hagyományos ízeket. Vacsora után késő estig szólt a citerazenekar, s a klubtagok együtt énekelték a szebbnél szebb szlovák népdalokat. Ezúttal elmaradt a disznóöléssel kapcsolatos szlovák népszokások felelevenítése, de Bagyinka György, a Szabadság Tsz elnöke, mint vendéglátó házigazda megígérte, hogy jövőre az előkészületektől kezdve, egészen a vacsoráig mindent a népi szokások szerint rendeznek meg. A jó hangulatban lezajlott vacsora szép példája a megyénkben élő szlovák nemzetiségűek hagyomány ápolásának. A csabaszabadi Pávakör citerazenekar segítette a jó hangulat megteremtését Kár, hogy a fényképen csak a frissen kisült hurkát lehet bemutatni ... Az illatát nem Demény Gyula felvételei —"I Szvjatoszláv Ribász: Egy éj Szvjatogorszkban 3. És ékkor döntöttem. Valami meglepetést kell alkalmaznom. Félnie kell a meglepetésektől. — Eltettél egy figurát? — mosolyodott el Nágya. — Eltettem — egyeztem bele. — Ki kellett oktatni. — Tényleg? ... Nem viccelsz?... — Vicceltem — mondtam. — A szemüvegét dugtam el. Kiment a mellékhelyiségbe, a szemüvegét az asztalon hagyta. Én meg eltettem. — Kis tolvaj voltál? — kérdezte Nágya. — Igen — feleltem. — Kérsz almát? A mama egy egész csomót rakott a táskába. Még meg sem szólalhattam, máris kiemelt a táskából egy csomagot, amely tele volt piros almával. Nekiláttunk, miközben néha- néha összetalálkozott a szemünk. — Mégis sikerült legyőznöm — mondtam később. — Egy huszárért feláldoztam a bástyámat, erre egészen meglepődött, mert újabb variációkra gondolt. Ha egyenes jellem lett volna, akkor nem fél a legegyszerűbb megoldást választani. Pedig ebben az esetben ez lett volna a célravezető. Az én ellenfelem azonban ravaszko- dott, és ez lett a veszte. Ha tudnád, mennyire örültem ! A következő alkalommal megnyerem a bajnokságot. Neked fogom megnyerni! — Győzzél! — felelt Nágya. — Azt szeretném, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy akarod! — A szüleid viszont tök- filkónak tartanak — folytattam. — Az alezredes apád csak egyet akar, kényelmesen kihúzni a nyugdíjig, ezért nem lesz soha ezredes. Én pedig kényelmetlenséget jelentek számára. Nem mérnök akarok lenni, hanem sakkozó. Így magyarázd meg neki ! — Mit dühöngsz? — kérdezte Nágya és megsimogatta a fejem. A hangjából olyannyira a szeretet, a sajnálat és a megértés áradt, hogy még most is, amikor felidézem, valósággal elámulok azon, hogyan volt képes mindezt kifejezni egy kislány, ami nekem sem akkor, sem most nem sikerül. — Kimegyek rágyújtani — szóltam. A folyosón a friss hó illata cigarettafüsttel keveredett. Lábam alatt a láthatatlan kerekek csattogtak. Homlokom nekinyomtam a jeges ablaknak, és próbáltam magam nyugtatni: „Bolond, minek kell magad felhergelni? Hiszen minden rendben van !” Fájni kezdett a homlokom, így elfordultam az ablaktól. Nyílt az ajtó, a szomszéd kocsiból két síkosztümös, nagybakancsos fiú lépett be. — Szvjatogorszkba? — kérdezte egyikük, de választ sem várva hozzátette: — Pompás idő van! Rágyújtottak, beszélgettek a különböző márkájú lécekről. Tőlem viaszt kértek, amiért beléptem a fülkébe, és egy egész dobozzal adtam nekik. Krasznij Limant elhagyva a vonat már'ritkás fenyők és bozótos dombok között futott. Később egyre sűrűbb lett az erdő, a vonat időnként keskeny átvágásokban haladt. Az izjumi erdőkben jártunk. Szvjatogorszkban a vonat két percet állt. A kocsink messzebb volt az állomástól, így a mély hóbuckákba ugrottunk le, de a lendülettől el is estünk. A vonat megrándult, és lassan elhaladt mellettünk. Nágya felmar- S költ egy csomó havat, és be- : borított csillogó fehér porral. ■ Leráztam magamról a havat, ; majd megcsókoltam nevető, 2 forró ajkát. Feltápászkod- : tunk, vidáman és gondtala- ■ nul néztünk körül. Alig tud- 2 tűk megérteni, hogy ez a kis : állomás, a napfényben csil- • lógó hó az, amit kerestünk, ■ ahová vágyódtunk. Felszed- s tem a léceket is. — Te meg eltűntetted az : öreg szemüvegét! — kiáltott • fel Nágya. Lehajolt, ismét ! felmarkolt a hóból, majd 2 hozzámlopódzott, mindkét ; kezével átölelt, megcsókolt, ; aztán hideg kezét a nyakam- 2 ba dugta. Erre felkiáltottam, ; amit vidám nevetéssel foga- • dott, miközben gyorsan el- 2 ugrott tőlem. ... Az autóbusz-állomáshoz j siettünk. Itt álltak a csíkozott ; vasoszlopnál azok, akikkel a • vonat folyosóján együtt ciga- : rettáztam. A fenyők közül • kigördült egy kis kék autó- 2 •busz, és láthatatlan kereke- : ken a megállóhoz ért, majd : nagy fékcsikorgással megállt. ; A vonaton megismert fiúk- : kai együtt a hátsó ülésen he- • lyezkedtünk el. Nagyon elő- 5 zékenyek voltak, a jegyet is 2 segítettek megváltani, majd ■ arról érdeklődtek, hol aka- • runk szállást szerezni. ■ Fordította: 2 Sass Attila 5 (Folytatjuk) Utcai könyvárusítás Békéscsabán — gondokkal Bizonyára emlékeznek még olvasóink, milyen lehangoló képet mutatott múlt csütörtöki számunk a békéscsabai Munkácsy utca sarkán levő könyvsátorról. Most a történetéről számolunk be, érintve az utcai könyvárusítás problémáját is. Köztudott, hogy Békéscsaba nem áll jól könyvesbolt dolgában, s a nagy karácsonyi könyvvásárra való felkészülés jegyében állította fel ideiglenes jelleggel a szóban forgó elárusító helyet a Radnóti könyvesbolt. Hogy érdemes volt, azt a decemberi forgalom bizonyította, hiszen 139 ezer forint értékű könyv cserélt itt gazdát. Ekkor a bolt lebontás helyett további engedélyt kért a városi tanácstól, mert kö- zelgett a leltár ideje, s nem lett volna helyes egy álló hétig könyv nélkül hagyni a közönséget. Január végéig meg is kapták az engedélyt, a leltár is lebonyolódott szerencsésen, de a pavilon sorsa annál szerencsétlenebbre fordult. Januárban háromszor dúlták fel ismeretlen tettesek, akik úgy látszik erre specializálták magukat. Az első alkalommal csak megpróbálták az ajtót felfeszíteni, de csak a sátor elmozdítása sikerült; másodszorra — január 16-án reggelre — már több sikerrel jártak, mert mintegy 600 forint értékű könyvet zsákmányoltak. (!) Ettől kezdve naponta ki- és behordta a könyveket az elárusító fiatalember a boltba, és így éjszakára üresen maradt a sátor. Ez biztonságos volt a könyvek szempontjából, de míg maga az alkotmány könnyebb lett, a felborítás és feldúlás is, ahogy az január 23-ra virradó éjszaka meg is történt. Ez nemcsak újabb kárt jelentett, hanem a városi tanácshoz benyújtott további meghosszabbítás-kérés elutasítását is, pedig a mezőgazdasági könyvhónap alkalmával egész februárban szükség volna rá. Csak egyet lehet érteni a városszépítő törekvésekkel, de jó lenne azt összeegyeztetni a szükség diktálta pillanatnyi helyzettel, kompromisszumot kötni és elfogadni a bolt ajánlatát, hogy a leggyorsabban tökéletesen rendbe teszik a sátort, hogy minél gyorsabban újból árusítani tudjanak. Mert az mégsem lehet vitás, hogy ki kell a könyvet az utcára "vinni, s különösen olyan alkalomkor, mint egy könyvhónap, hogy a járókelők szeme előtt legyen a sokféle mezőgazdasági szakkönyv. Lássák minél többen és azok is kedvet kapjanak a vásárláshoz, akik talán nem is akartak venni. Amúgy is nehéz helyzetben van az utcai könyvárusítás a városban, hiszen a Csaba Szálló előtti pavilon is utolsó napjait éli azon a helyen. Városrendezési okból már decemberben le kellett volna bontani. De addig nem lehetett, míg az állomás előtti 19-esek terén az új hely készen nincsen. Néhány nap múlva talán meglesz, s bár nagyon jó és forgalmas helyre kerül a pavilon, a városközpont szegényebb lesz egy utcai elárusító- hellyel emiatt. Befejezésül csak annyit még, hogy az utcai könyvárusításnak évszázados hagyományai vannak és nagy-, sőt világvárosok sem mondanak le erről a lehetőségről. S tekintettel a mező- gazdasági könyvhónapra, a Munkácsy utcai pavilon engedélyezésével többet nyernénk a közművelődés vámján, mint amit a városkép révén veszítenénk. Vass Márta « Eszperantó műsor a moszkvai rádióban Hosszú idő után február 4-én ismét jelentkezik eszperantó nyelven a moszkvai stúdió. Az adásokat 18 órakor lehet fogni a 200 méteres középsávon, valamint a 41, 49-es rövidhullámon. A Szovjetunióban régi hagyománya van a nemzetközi nyelv mozgalmának; itt adták ki 1926-ban az első eszperantó postabélyeget, de már ennél előbb olyan híveket számlált a tábor, mint a világhírű író: Lev Tolsztoj : A mozgalom fellendülésére jellemző, hogy néhány évvel ezelőtt megjelent Bokarev professzor eszperantó szótára és azt napok alatt elkapkodták a hatalmas ország minden részén. A Szovjetunió Tudományos Akadémiáján külön interlingvisz- tikai munkacsoport tanulmányozza az eszperantót nyelvészetileg. Vezetőjük Iszajev professzor, aki júliusban fog előadást tartani az ELTE Bölcsészettudományi Karán rendezendő inter- lingvisztikai konferencián, ahol sok kiváló tudós találkozik a világ minden tájáról. A Szovjet Irodalom februári számáról Fiatal orosz írónő, Lilája Beljajeva regényével ismerkedhet meg az olvasó Magyarországon először a Szovjet Irodalom februári számában. Beljajeva értelmiségi környezetben nevelkedett, s ahhoz az írónemzedékhez tartozik, amelyik gyerekfejjel élte át a háborút s az azt követő nehéz éveket. Hét év nem számít című regénye művei sorában a második, és saját vallomása szerint ebben is, mint minden írásában „napjaink társadalmi és erkölcsi problémáit vizsgálja”. A Líra rovatban és a két nyelven közölt alkotások között a most hetven éve született, s öt esztendeje elhunyt Leonyid Pervomajsz- kij verseit olvashatjuk Ba- ranyi Ferenc előszavával. Harminc év tanulságai címmel Molnár Ferenc kulturális államtitkár a Szovjetunió és Magyarország között 1948. február 28-án dokumentumban, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben is rögzített kapcsolat jelentőségét értékeli a kulturális élet fejlődése szempontjából. Az együttműködés a „legjobban felfogott nemzeti és internacionalista érdekünk, a legújabb kori történelmünk nyújtotta lehetőség egyedül ésszerű kihasználása, politikai kötelességünk a magyar nép előtt” — hangsúlyozza Molnár Ferenc. A Művészet rovatban Mihail Rommról, többek között az Egy év kilenc napja és a Hétköznapi fasizmus című világhírű filmek rendezőjéről olvashatunk emlékező írásokat Nemeskürty István és Innokentyij Szmoktu- novszkij tollából, a moszkvai Bartók-bemutató kapcsán Gách Mariann interjúját Mikó Andrással, A kékszakállú herceg vára rendezőjével.
