Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-24 / 47. szám
1978. február 24., péntek HUEES] Elsődleges: a családi nevelés Egy férfi és 18 nő hallgatta meg azt az előadást, melyet Orosz György iskolaigazgató, a városi Hazafias Népfront pedagógiai bizottságának legutóbbi ülésén tartott Békéscsabán. Mondanivalójának értékét növelte, hogy az általános iskolások tanórán kívüli nevelésével kapcsolatos elképzeléseket és irányelveket a mindennapi életből vett példákkal támasztotta alá. E téma azért vált akuális- sá, mert az 1977/1978-as tanévtől kezdve az alsófokú intézményekben már külön erre a célra kiadott oktatási nevelési tervet alkalmazzák. Ennek két fő jellemző vonása van. Egyrészt a pedagógiai tevékenységet ezentúl egységesnek tekintik; másrészt az általános iskola mint alapozó intézmény központi szerepet tölt be az életre való előkészítésben. A tanórán kívüli nevelésnek csak egy bizonyos hányadát tudja az iskola magára vállalni. A napköziben és az úttörőmozgalomban a tanulásra, az olvasás megszerettetésére, a szabad idő hasznos eltöltésére (kulturá-- lis foglalkozások, sport, játék) jobbnál jobb alkalmak kínálkoznak ott, ahol a feltételek- adottak. Ami a munkára nevelés kérdését illeti, az iskola csak részben tud eleget tenni az ebből fakadó követelményeknek. Mert ha a szülő tehernek, szükséges rosznak tartja azt, amit csinál, és olykor negatívan nyilatkozik a munkájáról, akkor könnyen előfordulhat, hogy gyermekében is hasonló vélemény alakul ki. Az sem jó, ha a szülő a háza munkák elvégzése alól teljesen felmenti fiát, vagy lányát azzal, hogy neki elsősorban tanulnia kell. Különösen a lakótelepi diákoknál lehet tapasztalni teljes járatlanságot.. Milyen helytelenül cselekednek azok a felnőttek,- akik szabad szombaton gyermeküket nem viszik magukkal a hobbikertjükbe, nehogy „rendetlenkedjen”, s inkább napközibe küldik... A nevelők gyakran tapasztalják tanulóik érzelmének sivárságát is. Ebben részint objektív okok játszanak közre. Ahol az apa és anya különböző műszakokban dolgozik, vagy többletmunkát vállal, nem tud elegendő időt szakítani az elbeszélgetésre, a kirándulások és egyéb szabad idős programok közös élményeinek átélésére, s ily módon alig van remény a személyiség teljes kibontakoztatására. Mit lehet ebben az esetben csinálni? Elsősorban a tanórán kívüli hatékonyságát kellene növelni azáltal, hogy munkahelyeket, könyvtárakat, művelődési otthonokat és egyéb kulturális rendezvényeket látogatnak és megteremtik a sportolási lehetőségeket. Ezáltal is fejleszthető a fiatalok reális önértékelése, jellemszilárdsága és akaratereje. Ebbe a munkába ajánlatos lenne bevonni mind több szülőt is azért, hogy a foglalkozások ne legyenek olyan „iskolaízűek”. Természetesen nem célszerű minden áron „összehozni”, erőltetni a tanórán kívüli foglalkozásokat. A megfelelő légkörben nevelkedő gyerekek minél több időt töltsenek el családjuk körében. Vannak ugyanis morális jellegű feladatok, melyeknek csakis a szülők képesek leginkább eleget tenni. (Sajnos, még sokáig lesznek olyan felnőttek, akik maguk is nevelésre szorulnak.) Ezen túlmenően figyelembe kell venni, hogy az alapvető jártasságok és készségek kialakítása gyermekkorban igen, de serdülőkorban már nem lehetséges. Ezért sem közömbös, kikből, milyen emberekből áll majd a későbbi kor felnőtt-társadalma. —y—n TIT—KISZÖV együttműködési megállapodás A TIT megyei ügyvezető elnöksége a közelmúltban hagyta jóvá azt az együttműködési megállapodást, amely a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége és az Ipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetsége elnöksége között jött létre. Mint dr. Rrupa András, a TIT megyei titkára tájékoztatta lapunkat, nem egyedülálló ez az együttműködési szerződés, hiszen csaknem minden megyei szervvel kapcsolatot tartanak fenn a közművelődés minél szélesebb elterjesztése érdekében. Megyénk iparának jelentős részét képezik a kisipari szövetkezetek, s a megállapodás a szövetkezetekben folyó ismeretterjesztő tevékenységet teszi színvonalasabbá, egységesebbé, átfo- góbbá. A szerződés pontjai — melyekben a KISZÖV többek között az előkészítési, a mozgósítást és az ismeretterjesztő előadások színvonalas lebonyolítását, a TIT pedig a tematikai ajánlatok elkészítését, illetve eljuttatását vállalja minden szövetkezethez — a helyi szerveknél realizálódik majd. Mint dr. Rrupa András elmondta, a tartalmi és megoldási javaslatokon kívül a szocialista brigádok között folyó közművelődési vetélkedőre való felkészülésben a kultúrfelelősök összehívásával, tájékoztatásával segítenek a jövőben. A most kialakuló kapcsolat szorosabbá tételét teszi lehetővé az is, hogy a testületi ülésekre kölcsönösen meghívják majd egymást, egyeztetve az eredményeket és a feladatokat is. Kürti András: Csókol: Renate 10. — Rossznéven veszi?! Szeretné?! Egy gép?! Hát igen, a kifejezések nem egészen pontosak, de lényegileg mégiscsak arról van szó ... ön meddig marad nálunk? — Egy óra múlva indul a hajóm. — Hát akkor üdvözlöm a pesti nőket és Barcza nagymestert. Talán ő még emlékszik rám. Szerencsés utat kívánok. Füttyent a foxinak, elmennek. Mégiscsak dilis a papa. A nevét sem árulta el. Hát most mit mondjak a pesti nőknek és Barcza nagymesternek, ki üdvözli őket? Órámra nézek, felállók, hónom alá kapom a táskámat, ideje, hogy kibattyog- jak a hajóállomásra. Már a park végében járok, amikor nekem ront egy négyéves forma kisfiú, majd ledönt a lábamról. Arra sincs érkezésem, hogy néhány keresetlen szóval kioktassam, magyarul persze, nehogy kárt tegyek bimbózó érzelemvilágában, már tovább is szalad. De közben egy papírgalacsint nyom a kezembe. Kisimítom, ez áll rajta gyöngybetűkkel, németül : „Drága barátom! Légy pont délben az Ors- ted utca és a Műnk utca sarkán. A helyet a járókelőktől érdeklődd meg, semmiképp se fordulj a lila körhöz. Csókol: Renate” Hű, de melegem lett! Szóval itt van a drága, vár, tegez, csókot küld. Nincs utazás, maradok. Illetve rohanok. Az Orsted utca és a Műnk utca kereszteződéséhez. Nem kérdezősködöm senkinél. Sorra veszek minden kereszteződést. III. fejezet Renate és barátai Jó ideje toporgok már a Műnk utca és az Orsted utca kereszteződésénél. A hajóm rég elment, öt perc múlva dél. Még öt perc és találkozom Renatéval. Minden látnivalót megszemléltem már a környéken, megszámoltam a cserepeket a szemben levő ház tetején, az előtte húzódó vaskerítés cirádáit szintén. Hiteles statisztikát készítettem arról, hogy a nők közül, akik mellettem elmentek, hányán viseltek mini és hányán midi szoknyát, hány szőkére jutott egy yörös, hogyan aránylik a rövid ujjú inget viselő férfiak száma a pulóveresekéhez és így tovább. Matematikai képességeimet nem tették próbára ezek a műveletek, a forgalom gyér. Aarlesnek ez a része kertvárosszerű. Nagyon takaros, gondozott, többnyire kétszintes családi házak, hatalmas verandákkal, a házak körül virágágyások, lugasok, hátrább garázs, úszómedence, nem nyomorognak az itteni tulajok, annyi szent... A várakozásnál az utolsó percek a leghosszabbak. Már mindent megnéztem, mindent megszámoltam, amit lehetett, most azzal szórakozom, hogy egy régen olvasott elbeszélést elevenítek fel magamban. A történet — ha jól emlékszem — a századforduló táján játszódik. Két kanadai lovas rendőr szerepel benne. Azt a megbízást kapták, fogjanak el egy bűnözőt, aki az igazságszolgáltatás elől messzi északra, az örök jég és hó birodalmába menekült. A két hatósági közeg útra kel. A kanadai lovas rendőrség szigorú hagyományai szerint mindaddig nem térhetnek vissza, amíg nem teljesítették feladatukat. Eleinte lovon,, aztán kutyaszánon, sítalpon, gyalogszerrel követik a nyomot. Hosszas bolyongás után hatalmas vihar éri utol őket egy eszkimó településen. Ott kell vesztegelniük, amíg valamelyest enyhül az idő. Rettenetes a hideg, alig van élelem, külső segítségre nem számíthatnak. Hetekig tart a kényszerű vendégeskedés. Az egyik rendőr az első perctől minden tekintetben igyekszik alkalmazkodni az eszkimók életrendjéhez, szokásaihoz. Megeszi a faggyút, elrágja a fókabőrt, a füstös jégkunyhóban együtt alszik a háziakkal, akkor kel, akkor fekszik, amikor azok, az ő ruháikat hordja, részt vesz a szertartásaikon, szívja a közös pipát, halászni, vadászni jár velük. Nem így a bajtársa, ö itt is úgy próbál élni, mint korábban. Külön kunyhót éoít magának, szellőzteti, nem eszik faggyút, nem fogadia el a vendégszeretetből felkínált feleségeket. naponta mosdik, borotválkozik, el is patkói hamarosan. A másik viszont átvészel minden bajt, folytatja az utat, a bűnöst füElmélyült percek a békési könyvtárban Fotó: Martin Gábor Szemléletváltozás Kultúra, közművelődés. Ezer szállal szövi át napjainkat, alakítja, formálja életünket, ha nem is gyors, látványos módon, de észrevehetően. Hogy van ez Gyomén, és a Körösi Állami Gazdaságban, ■ erről beszélgetünk Ambrus Balázs igazgatóval. — A község közművelődési tervét egy nagy kollektíva készítette el, köztük volt a gazdaság is. Mi adta ehhez az indítékot? — A helyzet felismerése. Az, hogy velünk együtt még a tanácson és párton kívül húsz vállalat és intézmény vett részt a kidolgozásban, azt mutatja, megértettük az idők szavát. Mindnyájan érlön csípi, fényes medáliát tűznek a mellére. Vajon miért éppen ez az elbeszélés jutott az eszembe? Hiszen ez Dánia és nem Alaszka, meleg nyár van, sehol egy eszkimó, és ha jól meggondolom, én sem vagyok kanadai lovas rendőr Ha eltekintünk azonban ezektől az apróságoktól, akkor nagyon is használható útmutatás birtokába jutunk. Mi a'történet tanulsága? Az, hogy külföldön viselkedj úgy, mint a helybeliek! Fogadj szót nekik, hallgass tanácsaikra, még ha pillanatnyilag nem is érted, hogy mit miért kell tenned. Akkor hosszú életű leszel és a jutalom sem marad el. Vegyük az én jelenlegi helyzetemet. Fogalmam sincs, hogy Renate miért egy ámokfutó gyerekkei, cetlin üzent? Miért nem jött személyesen, vagy ha tegnap éjszaka ő leselkedett a szálloda előtt az esőben, ha tudta, hogy hol lakom, miért nem hívott fel telefonon ?... Hopp, ez érdekes ! Abban az összkomfortos szállodai szobácskámban nem volt telefonkészülék. A sarokban televízió állt, mellette az asztalkán világvevő rádió, de telefon, az nein volt... És ha visszagondolok mai sétámra, a városban sem láttam sehol telefonfülkét. De ne kanyarodjunk el a témától. Ha már ilyen rejtelmesen hívott randevúra, ha valamilyen okból titokban akarja tartani, miért fényes nappal történik a találkozónk? Szóval, akad itt néhány furcsa, érthetetlen dolog, és talán még különösebbekkel is szembekerülök a közeljövőben. Lesz, ami lesz, úgy fogok viselkedni, mint az okosabbik lovas rendőr. (Folytatjuk) dekeltek vagyunk a község életének irányításában, s így a közművelődési program megvalósításában is. És ez nemcsak az elvek és a gyakorlati feladatok meghatározását jelenti, hanem a teljes támogatást is. — Bekapcsolódást a kul- túrház életébe, a dolgozók aktív részvételét a rendezvényeken? — Azt is természetesen, hiszen nekünk nincs külön művelődési házunk, de anyagi támogatást is nyújtunk Gyoma kulturális életéhez, s ami szorosan kapcsolódik ehhez : a gyermekintézmények fejlesztésére és a sportra is. Persze nemcsak a mi gazdaságunk, hanem mindazok, akik a tervet közösen j készítették, közös anyagi : részvételt vállaltak. Mi eb■ ben az ötéves tervben 800 ■ ezer forintot, s ebből a 78-as ■ évben 165 ezret adunk. — Milyen magával a ; kultúrházzal a kapcsolatuk, mit tudnak egymásnak nyújtani; van-e egyál! talán kölcsönösség, vagy : csak igénybe veszik mindi azt, amit ők lehetővé tesz\ ; nek? ; — Az egyoldalúság sohase • vezet jóra, különösen nem ; hosszú távon. Annál inkább ; á kölcsönös előnyök. És ez a ! jellemző kettőnk kapcsolatá- : ra, mert az előbb említett ■ tanácsi támogatáson kívül • van még más is. Mi patro- S náljuk a művelődési intéz- ; mény társastánccsoportját. • Társrendezőséget vállaltunk. ! Ez közös költségviselést je- : lent, meg azt is, hogy fellé- ! pések, versenyek alkalmával ■ szervezünk, mozgósítunk is. S A táncosok egy része, 12 fia- : tál épp most ment el Len- 5 gyelországba, Varsóhoz kö- ; zel, Pulawy városában lép- ; nek föl több helyen. Hatna- ! pos turné, saját autóbu- ; szunk hozza-viszi őket, s ; kísérőjük a mi párttitkárunk, ; Varga Bálint. Az út alatt is• merkednek a várossal, az ot- ; tani kultúrház, munkájával ; és egy üzemmel. S a cserelá- ! t ogatás második részeként mi : látjuk vendégül a lengyel ; táncosokat. ■ ■ — A gazdaság dolgozói ■ — egyének, brigádok — hogyan vesznek részt a ■ község és a kultúrház éle5 tében, hiszen elég nagy területen szétszórva folyik a ! munka? ■ — Lakóhely szerint is van ; megoszlás. Negyven száza■ lékban élünk csak Gyomén, : a többiek főleg Dévaványán ; és Körösladányban, de van■ nak, akik tanyán. Nagy lö- ) kést adott a beilleszkedésnek ; .mégis az, hogy a központunk és az iroda beköltözött a 15 kilométeres távolságból a községbe. Ez a közelség szinte. baráti kapcsolatokat hozott, s dolgozóink a gazdasági és mozgalmi vezetéssel együtt nagy kedvvel kapcsolódtak be nemcsak a kulturális életbe, de a társadalmi munkákba is. Jó kezdeményezések vannak, mint például a 100 napos iskolaépítés két évben egymás után, amikor a vállalatok, szövetkezetek jól szervezett munkával két négytantermes iskolát varázsoltak elő tényleg egyenként száz nap alatt, az első kapavágástól a kulcsátadásig. A mieink mindkettőnek az emeletét húzták föl. Vagy egy másik példa: itt járt Gyomén tavaly az omszki küldöttség. Programjukat. közösen állítottuk össze a kultúrházzal, s ennek egy része volt a szovjet vendégek ismerkedése gazdaságunkkal. — Dolgozóik milyen hasznát látják a jó kapcsolatnak, számukra milyen előnnyel jár? — A szocialista brigádoknak nyújt a legtöbbet, ők veszik legjobban igénybe a kultúrház segítségét. Azt hiszem elég, ha annyit említek : közművelődési vetélkedő, amelyben egyre szaporodó számban már harmadszor vesznek részt, és kapnak a felkészüléshez mindenben támogatást. Most is ősz óta nyolc brigádunk néz színdarabokat, filmet, hallgat zenét, képzőművészeti és politikai előadást szakemberek gondos kalauzolásával. És nem eredménytelenül. Sokat jelent számunkra a szocialista brigádvezetők klubja is, ahol szép számmal képviselve van a gazdaság. — Ha az előző évekhez hasonlítjuk a mostani eredményeket, az előrelépést minek tulajdonítja? — A szemléletváltozásnak. Ezt úgy értem, hogy csak akkor lehet valamit igazán csinálni, ha mélyen átérezzük annak szükségességét és teljesen egyetértünk vele, s aszerint dolgozunk. Magamról tudom, időbe telt annak az összefüggésnek a fölismerése, hogy amit pénzben, energiában befektetünk a közművelődésbe, az mind visszatérül, s így a gazdaság érdekét is szolgálja. Valóban és ténylegesen, mert a szellemi igények fölkeltése, mindnyájunk művelődése visszahat a termelésre. Ez lassú folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra, kicsit a faültetéshez hasonlít, amellyel mindig a jövőnek is dolgozunk. Vass Márta
