Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-15 / 39. szám
O 1978. február 15., szerda Hozzászólás „Megszűnt egy klub; vajon miért?” A fenti címen körinterjú jelent meg a Népújság 1978. január 29-i számában, arra keresve választ: miért nem működik a békési Kincskereső Klub. A városi könyvtár vezetői úgy látják: a lap nem felel meg a várakozásnak, s ezért nem működik a klub. Nos: a várakozásokkal, minthogy az ízlés oldalára tartoznak, nehéz vitatkozni. Néhány ténybeli kérdésre azonban kénytelen vagyok visszatérni mert a könyvtári vezetőket — úgy látszik — tévesen informálták, s ők nem ellenőrizték a kapott adatokat. ök a klub megszűnésének okait a következőkben látják: 1. „Könyvtárunkban lassan ronggyá olvassák az »•Ami a szívemet (helyesen: szívedet) nyomja« című csodálatos svéd gyermek- verseskötetet. A folyóirat eddig szót sem ejtett róla.” 2. „...meg kellett volna emlékezzen arról is, hogy Péchy Blanka kiterjesztette a Kazinczy »Szép magyar beszéd« versenyt az általános iskolák felső tagozatosaira. Sőt, ehhez a versenyhez ajánlást is készíthettek volna.” 3. „...a Kincskereső rejtvényei még felnőtteknek is komoly fejtörést, »irodalma- zást« igényelnek. Akkor hol a gyerek sikerélménye?” 4. „A könyvajánlásokban például olyanokról szólnak, amelyeken már generációk nőttek fel, tehát a szülők is ajánlhatják.” A könyvtári vezetőket tájékoztató folyóiratfigyelőnek a figyelmét érezhetően elkerülték a következő tények: \ 1. A kérdéses svéd gyermekkötetet a Kincskereső ismertette — „Könyvek között” rovatában — az 1976. évi áprilisi szám 26 lapján. Ugyanitt mutatványul közölt belőle két verset. Azután „Svéd gyermekversek” főcímen még hármat az 1977. évi februári számban, a 36—37. lapon. (S amiről in2. Átsétálunk a haliból nyíló presszóba, hogy egy fekete mellett programot csináljunk. Mielőtt bármit is ajánlhatnék, átnyújtja a selyempapírba burkolt valamit. Ezüstdugós palack. — Dán konyak — mondja. — ötcsillagos. Fő-tábornok. Azért adom, hogy lekenye- rezzem és teljesítse egy nagy kérésemet. összeteszi két kezét, úgy néz rám, mint aki az életéért könyörög. De a szeme sarkában huncut szikra ugrál. — Állok rendelkezésére. Mi volna az a nagy kérés? — Tulajdonképpen nem is egy, hanem három. Először is, ne vigyen engem se múzeumba, se kiállításra. — Rendben van. — És ne mutasson nekem se új lakótelepeket, se régi barokk, gót, román épületeket, szobrokat. — Jó, vesszen a kultúra. — Ugyan — tiltakozik hevesen. — Nem erről van szó. Biztosan gyönyörű dolgaik vannak, már vettem is néhány albumot a maguk szép fővárosáról. De hát most oly kevés az időnk és én nagyon szeretnék eljutni... — Hova? formátoruk joggal nem tud: tördelés alatt álló márciusi számunkban öt újabb vers áll kiszedve ugyanebből a gyűjteményből.) 2. „Kazinczy nyomdokain...” címmel a Kincskereső 1977. évi januári számának 44—46. lapján Deme László mondta el, hogy Péchy Blanka, és kiterjesztette, és az általános iskolák felső tagozatosaira, és mit, és miért. Az ennél bővebb tájékoztató — az úttörőszövetség elnöksége így látta bölcsnek — külön kiadványként jelent meg, 35 lapon. Nem éppen a Kincskereső nélkül, minthogy a lap fő- szerkesztője tagja a Kazin- czy-alapítvány legszűkebb bizottságának, s persze az úttörőversenyeket előkészítő közösségnek is. 3. Rejtvényfejtőink száma inkább az időjárás, mintsem a nehézségi fok függvényében látszik hullámzani. Szeptemberben 493, októberben 857, novemberben 1220 megfejtést kaptunk. — S nem tudom: kell-e „könyvtárazás” vagy egyéb búvárkodás ahhoz, hogy a „Benő” nevet összeállítsuk a „be + nő” elemekből, ilyen meghatározások alapján: ,,a) nem ki; b) gyarapodik”. 4. Könyvajánlásaink túlnyomórészt új könyvekről szólnak. Régiekről akkor, ha új kiadásban kerülnek közkézre : minthogy olvasóink korosztályának Erich Kästner és William Golding is „új” szerző, akit a szülők vagy ismernek, vagy sem. S hogy egy-egy tematikus áttekintésbe Petőfi, Jókai, Móricz is belekerül a maiak mellé, az csak a társadalom és az azt tükröző irodalom folyamatosságára figyelmeztet. Mindez tehát nem lehet a klub megszűnésének oka. Kaptunk még egy — jó tanácsba burkolt — kifogást, így hangzik: „...az irodalom megszerettetésének legegyszerűbb módja az lenne, ha olyan műveket tennének — Olyan helyekre, ahol emberek ügyeit intézik. — Bocsánat, nem értem Miféle emberek miféle ügyeit? — Mindegy. Olyan hivatalokra gondolok, ahová bemehetünk külön engedély nélkül. Borzasztóan szeretném látni, amikór egy tisztviselő egy ügyféllel foglalkozik. Vagy sok tisztviselő sok ügyféllel. Az csodás volna. Ahol tárgyalnak, esetleg még veszekednek is. Meg lehet ezt csinálni? Hát erre most mit feleljek? Ez a tündér ilyen helyekre kívánkozik. Külföldön! Átutazóban! Klinikai eset, sajnos. — Nálunk a vendég óhaja — parancs! — mondom. Miközben kifizettem a két feketekávét, tervet készítettem magamban e különös lány különös kérésének teljesítésére. Nagyvonalú plé- numot. Az IBUSZ-kirendelt- ség nincs messze, elsőnek oda kukkantunk be, a többit majd meglátjuk. Percek alatt odarepített ötszázas Fiaton. Bevonultunk. Körülnéztem. A helyiség kétharmadán végighúzódó félköríves pult mögött három ifjú és egy kevésbé ifjú hölgy, meg egy Krisztus-szakállas fiaközzé, amelyek a gyermek- olvasók életéhez, érzelem- és gondolatvilágához kapcsolódnak.” A nyilatkozó könyvtári vezetők informátora nem vette tekintetbe — vagy nem vette észre —, hogy szeptembertől februárig megjelent hat számunk prózai anyagában szám szerint 21 ilyen témájú, illetőleg ilyen jellegű írás van, ami az ösz- szes szépprózából kb. 40°/0. Nem is véletlenül, hanem annak a pályázatunknak az eredményeként, amelyet 1976-ban hirdettünk és 1977- ben zártunk, épp azzal a céllal, hogy „a mai gyermek mai életét mai módon tükröző” irodalmat adhassunk. De hát akkor miért szűnt meg a klub?! A legilletékesebb, a volt vezető, ezzel magyarázta : ....nem újítottam meg a s zerződésem a könyvtárral, mert második gyermekemet vártam.” — Na, de ebben talán mégsem a Kincskereső szerkesztősége a ludas; bár az újságíró így vonja le a lapról a következtetést: „Egy idő óta... inkább a felnőttek élvezik.” Elkerülte a figyelmét, hogy mit válaszolt neki a legilletékesebb, a volt klubvezető, a „kiknek ajánlaná?” kérdésre. Szó szerint ezt: „Negyedik osztálytól felfelé, és természetesen korosztályonként szelektálva az írások között.” S nem hinném, hogy negyedik gimnazistákra célzott volna, s attól felfelé... A Népújság február 8-i számából (ha kivonatban is), megtudhatjuk azután, hogy miért nem szűnt meg, például a mezőberényi Kincskereső Klub. Ezer oka van. Csak egyet: ott a lapot nem referáltatják, hanem olvassák, s így nem hiányolják azt, ami benne van és nem ajánlgatják, hogy inkább azt csinálja —, amit csinál. Deme László talember. A pult innenső oldalán tucatnyi érdeklődő, utazni vágyó kliens. — Hát eddig eljutottunk — állapítom meg elégedetten. — Ez egy utazási iroda, amint látja a plakátokból. Mi a további teendő? — Azt csináljuk — súgja Lins kisasszony izgatottan —, hogy leülünk a sarokba, ahhoz az asztalkához, úgy teszünk, mintha a prospektusokat nézegetnénk, közben maga lefordítja nekem, hogy miről tárgyalnak az emberek. Helyet foglaltunk. Fülelek, figyelek, jelentek. — Az a fiatal házaspár Olaszország után érdeklődik. Felelet helyett kapnak egy füzetet, olvassák el, abban minden benne van. — És az az idős, fehér hajú hölgy? — faggat lázasan csillogó szemmel Lins kisasszony. — Ö miért van úgy felháborodva? — Nem mehet augusztusban autóbusszal Romániába, Kolozsvárra. Betelt a létszám. A Krisztus-szakállas fiú azt ajánlotta, utazzék Csehszlovákiába, a Csorbatóhoz, az sem kerül többe, ott is pompás a kilátás és abban a csoportban van még szabad hely. A néni viszont a bátyját szándékozott volna meglátogatni. Most azt magyarázza éppen, hogy a fivére Kolozsvárott él, nem pedig a Csorba-tóban. Nyugdíjas iskolaigazgató, nem pedig tükörponyt. — Pompás... Elmehetnénk esetleg még más hivatalokba is? — Természetesen. Mi mást Kürti András: Csókol: Renate Nem árt formában maradni az asztalitenisz házibajnokság után is... is csinálhatna egy magyar : újságíró és bájos dán kollé- £ ganője e szép nyári délutá- S non, minthogy sorra betér a £ leghangulatosabb budapesti £ hivatalokba?! Addig múlás- ï sunk, addig élvezzük az éle- £ tét, amíg fiatalok vagyunk. ; Karonfogtam, kivezettem ; az IBUSZ-iroda terméből, az ! EMKÉ-nél átfurakodtunk az £ aluljárón, két percbe sem £ tellett és már ki is kötőt- ! tünk a körúti postahivatal- £ bőn. Az itteni élet is rendkí- ; vül tetszet neki. Kipirult, al- ! só ajkát még sűrűbben szív- £ ta be. Orrcimpái megrebben- £ tek a gyönyörűségtől, ami- • kor a csekkbefizető ablak £ előtt összeveszett a pénztá- £ rosnő egy kopasz, aktatáskás ! férfival, aki nem jól töltötte : ki az űrlapot. Jó honi szó- £ kás szerint a vitába gyorsan ! bekapcsolódtak mások is. : Buzgón, de kissé tompítva .£ fordítottam a különböző ; ajánlatokat, költői képeket ! és hasonlatokat, amelyek a £ szembenálló felek részéről ; elhangzottak. Miután elcsitult a perpat- £ var, én is kipihenhettem • magam. Kissé kifárasztott ez ■ a szinkrontolmácsolás. Csak : álltam a telefonfülke ajtaja ; mellett, és néztem Renatét. ! Fontoskodó pofikával sétált : fel-alá, bekukucskált az : üvegfalú ketrecekbe, köl- £ csőn adta golyóstollát egy • gyereknek, egy-két alkalom- : mai még a sorba is beáll' £ valamelyik ablak előtt. Les : kelődött, szimatolt, aztán £ fürgén oldalt lépett, amikor $ már ő következett volna. (Folytatjuk) ! Tanyai gyerekek otthonában Néhány hónapja, 1977. október 6-án adták át Békéscsabán az új általános iskolai diákotthont, ahol a város környéki tanyákon élő gyerekek közül — 55 lány és 65 fiú — kapott helyet. Az otthonban a jó tanuláshoz, a nyugodt életmódhoz a minden igényt kielégítő körülmények mellett tíz pedagógus munkája is hozzájárul. Az alsó tagozatos gyerekek egész napjukat a diákotthonban töltik, hiszen ott folynak a délelőtti tanítási órák is, míg a felső tagozatosok a 7-es számú általános iskolába járnak. A modern 5 ágyas szobák, a jól felszerelt tanulók, a nagy sportudvar, a gondosan összeválogatott játék- és sporteszközök mind jó lehetőséget nyújtanak a szabad idő hasznos eltöltéséhez. Képeink egy vidám téli délutánt mutatnak be a csabai diákotthonban. Az utolsóként ebédelő hetedikes lányok már ráérősebben eszegetik a finom diós tekercset Ebéd után kell egy kis friss levegő. Irány a körgát! Fotó: Gál Edit Mi már magunk olvasunk mesét! — mondta büszkén egy elsős kislány
