Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

1978. január 11., szerda a HÉT FILMJEI Egy középkorú férfi kiesik a magas bérház ablakából. Holttestét azonosítva kide­rül: Anton Tyihomirov, aki aznap védte meg a kisdok­tori disszertációját és azon­nal a „tudományok doktora” címet érdemelte ki. Így kez­dődik az öngyilkosság vagy gyilkosság? című széles­vásznú színes szovjet film, amelyet január 10—11-én ve­tek életében a boldog évek, érdemes lesz dolgozni, valóra válthatja régi álmát: gyógy­szerekkel kísérletezhet. Az új magyar filmben a főszerepet a Román Nép- köztársaság érdemes művé­sze, Lohinszky Loránd játsz- sza, a feleségét Szakács Esz­ter alakítja. Főbb szerepek­ben látjuk még Bujtor Ist­vánt, Patkós Irmát, Meszlé­Jelenet az „Apám filmből néhány boldog éve” című új magyar tít a Szabadság mozi Békés­csabán. A film pszichológiai­lag megalapozottan boncol­gatja a tudomány világában élők morális problémáit. Ugyanakkor egy bűnügyi film izgalmával követi a nyomozás során kibontakozó eseményeket. „Apám néhány boldog éve” címmel rendezett filmet Si- mó Sándor, önéletrajzi ihle­tésű filmje a háborút, a fel- szabadulást követő évek vi­lágát, nehézségeit, ellent­mondásait, a hétköznapi em­ber útkeresését, döntéseit idézi fel. A filmben tár­gyalt még máig sem egészen tisztázott időszak érdekes és izgalmas az idősebb és a fia­talabb nézőknek egyaránt. Dr. Török János vegyészmér­nök, a film hőse, Németor­szágban tanult. Végigszenve­di a háború borzalmait, meggyászolja halottait. A há­ború befejeztével súlyosan megbetegszik, s ezért elbo­csátják állásából. Török, a Mandel Gyógyszertár volt cégvezetője szinte ingyen hozzájut egy romba dőlt ve­gyi üzemhez. A tulajdonos özvegye, Irma néni nem kér mást, csak élete végéig szó­ló eltartást. Az apa, Török János, úgy érzi, most kezdőd­ry Juditot és Madaras Józse­fet. Január 9—11-ig vetíti a filmet a békéscsabai Brigád mozi. Bo Widerberg neves svéd rendező filmjeit láttuk már Magyarországon, például : a Joe Hill balladáját, a Ki­vándorlást és az Új Hazát. A Szabadság mozi műsorán szerepel most legújabb alko­tása, a Dugó, a csodacsatár január 14—16-ig. A színes, szinkronizált svéd ifjúsági film egy váratlanul felfede­zett pöttömnyi focistáról, a hatesztendős Dugóról szól. „Bombasiker”, hirdeti Mel Brooks amerikai rendező filmjének címe. Azt szeretné a rendező, hogy ahol filmjét vetítik, mentőkocsik sora­kozzanak, amelyek elszállít­ják a nevetéstől félholt né­zőket. Fergeteges humorú je­lenetek és egyre újabb ötle­tek szikráznak ebből a né­mafilmből, amelyet a Bri­gád mozi vetít január 12-től 16-ig. A megrögzött című szov­jet film egy börtönből szaba­dult fiatalember szerelmé­ről, múltjának visszahúzó erejéről 'mesél a nézőnek ja­nuár 17—18-án a Brigád mo­ziban. Az első évad Békéscsabán ♦ Beszélgetés S. Bán Ernő rendezővel ír Hosszú, nyugodt beszélge­tésre számítani bemutató előtt egy színházi rendező­vel szinte lehetetlenség. Marc Camoletti vígjátékának pre­mierjét január 13-ra, pén­tekre hirdetik a Jókai Szín­ház plakátjai. A rendező: S. Bán Ernő. Az új évaddal ér­kezett színházunkba a Ko­lozsvári Állami Színházból. — Aradon születtem, ott is jártam iskolába, majd fel­vettek a Bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakára, itt kaptam diplomát. Pályakez­dő rendezőként fiatal művé­szek közé szerződtem Sep- siszentgyörgyre. Már a má­sodik héten önálló feladatot ■kaptam, Izidor Stock: „A horgonyok tere” című da­rabját rendeztem. Erős, lel­kes gárdája volt a kisváros színházának. Olyan hatal­mas kedvvel fogtunk min­den próbához, hogy időha­tárokat sem ismertünk. Nem láttunk, nem hallottunk mást, amikor egy-egy dara­bot próbáltunk, csak egy­mást. A sepsiszentgyörgyi színház hat-hét bemutatót tartott egy évadban és min­den darab csak tizenötször volt műsoron. Nem kellett fukarkodnunk a próbaidő­vel, néha egy hónapig sem volt előadás, és csak a mi­énk volt a színpad. Jó lec­két jelentett a tájolás is. Olyan vidékekre jutottunk el, ahol évek óta nem jár­tunk, vagy a környéken sem volt színház. Elképzelhető, milyen sokat adott ott egy­másnak a közönség és szín­házat játszó társulat. — Hét év után már von­zott a nagyobb város, Bras­só. _A 24 ezres Sepsiszent- györgyöt a kétszázezres nagyváros követte az éle­temben. Itt bizony nehezebb volt a kezdet. Igaz, hogy jól beszélek románul, de a ro­mán előadások, a román szí­nészek rendezése más mun­katempót követel. Stíluskü­lönbségek vannak a játék módjában is: a román szín­játszás temperamentumo- sabb, játékosabb. Kitűnő szí­nészekkel dolgozhattam, nagyszerű technikai feltéte­lek között. A brassói szín­ház nemcsak szép, hanem óriási ott a játéktér, tága­sak és jól felszereltek az öl­tözők. A rendező elenged­hette a fantáziáját, akár a díszlettervező és a színész. Örök emlékű volt számom­ra Arthur Miller: Pillantás „Nehéz felagat a vígjátékrendezés, bármilyen »könnyű« a darab!” a hídról című drámája, ami­kor egy egész utcát elhe­lyezhettünk a színpadon. Egymás mellett és fölött kü­lönböző helyszíneken folyt a játék, s nem is akárho­gyan. A rendezés mellett új­ságot is írtam. A Brassói Lapok című újságban rend­szeresen megjelentek kom­mentárjaim a nemzetközi eseményekről, a világ dol­gairól. Kandikálás, ez volt a rovatom címe. Szerettem és szeretem az újságírást. — A Kolozsvári Állami Színház igazgatónője, Biszt- ray Mária 1971-ben hívott a színházához, hat brassói év után. Kolozsvár egyetemi város, érzékenyen reagáló közönséggel. „Szép feladat lehet ott is színházat játsza­ni” — így gondoltam, s nem is csalódtam. Az erdélyi ma­gyar színjátszásnak olyan tradíciói vannak, amelyek­ből kölcsönözhetne a ma­magyarországi is. A formai , 31. Látva, milyen értetlenül néz rá, még hozzátette: — Katival. Tibor nem tudta, hogy régóta jámak-e Katival. En­nél több vagy kevesebb szo­kásos? De némi tétovázás után inkább a nyilvánvalóan komolyságot és megfontolt­ságot mutató válasz mellett döntött. — Régóta, persze... Nem kapkodtuk el. Mosolygott is, önmagával elégedetten ; de ezt a mo­solyt Laci inkább kissé idét­len vigyornak nézte, úgy látta legjobbnak, ha maga is helyeslőén visszamoso­lyog. — Nem is jó azt elkapkod­ni... Különben igazán jó kis mutatós feleségnekvaló. Jól választottál. Meg is veregette a vállát a szabad kezével. Tibor ezt a vállveregetést némileg megalázónak érez­te, és szeretett volna érte valahogy visszavágni. — És te? Te nem nősülsz? Laci úgy ítélte, hogy nem szükséges a válasszal na­gyon megerőltetnie az agyát. De nem egészen véletlenül választotta ki a látszólag könnyen odavetett közhely­szellemességet. — Amíg másnak felesége van... Erre viszont Tibor máris a veszélyben forgó férjek közé tartozónak érezte ma­gát. — Ez is álláspont... — mondta. Szándéka szerint hűvösen és rejtett megvetés­Molnár Zoltán: j ELJEGYZÉS __________________________________________________i sel. De mégis inkább úgy hallatszott, hogy máris tele van félelemmel és elkesere­déssel. — Ezt csak úgy mondja az ember — mosolygott La­ci engesztelő szándékkal. Azoknak a jó, akik idejé­ben megtalálták a nekik valót. Odaértek a nyomós kút­hoz, letette a kannáját, és két kézzel fogva egész tes­tével ránehezedett a kútra, hadd lássa Tibor, hogy itt még neki is erőlködnie kell. — Cseréld ki, telenyomom a tied is! Tiborban mozdult valami visszautasítás, de aztán félt az erőlködéstől, s főleg attól, hogy Laci lássa, esetleg mi­lyen nehezen birkózik a nyo­mós kúttoal, s inkább engedel­mesen odatette a kannáját. Visszafelé sokkal kevesebb szóval mentek; mint két ta­pasztalt öreg bölcs, akik már mindent megbeszéltek a vi­lágról, s most már csak né­mán gondolkoznak egymás mellett. Tibor egyszer mint­egy előbbi beszélgetésüket és további gondolataikat foly­tatva megkérdezte: — Nem is kerestél? — Mindig keresek. — Talán túlságosan na­gyok az igényeid. ! — Csökken tsem? — Nem, nem... dehogy. Mire visszatértek, a társa­ság már gyülekezett a tűz­hely körül. Lajos bácsi fent állt középen, merőkanállal, egyenkint szedte el és mer­te tele mindenki tányérját. Ezek a tányérok inkább cél­szerű, mély tálkák voltak, hogy nehezebben csorduljon ki belőlük az először mert halászlé. — Csak keveset — mondta éppen Apu —, nem szeretem, ha marja a torkomat! — Hol a szifon meg a pat­ron, Lajos bácsi? — kérdezte Laci, s mint aki otthon van, először is elvonult be a csó­nakházba szódavizet csinálni. — Ti meg bort hozzatok, Katikám, Tiborkám! ■— ren­delkezett Lajos bácsi az ál­dozati oltár közepéről. — Hozunk mi, hozunk mi! — kiabált a két ördögfi, Klá­ri gyerekei, akiket közben valamikor mégis lecsalhattak a fa tetejéről. De Klári visz- szaparancsolta őket: — Ez nem a ti dolgotok, kedveseim... Üljetek szé­pen a helyeteken! Kiveritek ott Barna bácsi kezéből az ételt, na ! De Barna erősen fogta a tálkáját mind a két kezével; csak éppen így nem tudott hozzáfogni enni. Magában Lajost szidta, aki még ülés­rendet sem csinált, csak úgy össze-vissza körülülték a fű­abrosszal terített asztalt, minden előre meggondolt el­rendezés nélkül. • • • Kati letette a tányérját, még mielőtt rakott volna be­le Lajos bácsi, és ' ülőhelyé­ből, hogy szomszédjait meg ne lökje, kikapaszkodott az ülőhely-árokból. A két szom­szédja különben Apa és Fe­renc bácsi volt, jövendő apó­sa, akiről már elhatározta, hogy ő is Apusnak fogja szólítani, csak még egyelőre nem állt rá a nyelve. — Bocsánat! — rebegte hát, megszólítás nélkül, és már ragadta is magával Tibort a verem, vagyis a Lajos bácsi alkotta borospin­ce felé. — Te jó isten! •— torpant meg Tibor — az italokat meg bent hagytuk a csomag­tartóban ! Anyja is kétségbeesetten csapta össze a kezét. Kati is meghökkent, de aztán nagy­vonalúan legyintett: (Folytatjuk) Fotó: Gál Edit és tartalmi igényesség mel­lett a szépen beszélt magyar nyelvben rejlik az ereje. Aki Sütő András műveit olvas­sa, fogalmat alkothat a tisz­tán csengő beszédről, vagy a székely góbék különösen csavaros, de világos gondol­kodásmódjáról. Kitűnő szí­nészekkel dolgozhattunk : Vadász Zoltánnal, Horváth Bélával, Bencze Ferenccel, Széles Annával, Sebő Klá­rával, Orosz Lujzával. — Nehéz megismerni egy megye, egy város ízlését, igényét, legalább két-három év kell hozzá. Nem a kö­zönségről beszélek, mert sze­rintem a közönség más fo­galom, mint a néző. Az iga­zi érzéseit, a nevetését, a sí­rását, bosszúságát, csak a nézőtéren mutatja leplezet­lenül mindenki. Amikor az előadásról beszélgetünk a „közönséggel”, nem biztos, hogy ugyanazt mondja, mint amit a nézőtéren érzett. Kü­lönös dolog ez, de meggyő­ződésem, hogy így van. Bé­késcsabán a Ne lőjetek a fehér hattyúkra című dara­bot rendeztem először. Marc Camoletti vígjátéka a máso­dik ebben az évadban. — Hogy meddig maradjon a rendező egy színháznál? Ez a kérdés mindig felvető­dik, amikor ismeretlen szín­házhoz kerülünk. Szerintem nincs időhöz kötve, de fel­tétlenül csak addig, amíg hasznosítani tudjuk magun­kat, amíg tanulunk, taníthat­juk a társulatot. Amíg jó előadásokat hoz létre ez a közös munka. Bede Zsóka Világ és nyelv A Magyar Eszperantó Szö­vetség lapjának legutóbbi számában az angol szakszer­vezeti és szövetkezeti moz­galom nemzetközi jelentő­ségű kezdeményezését — hogy a munkásmozgalom aktívan támogassa az esz­perantót — Szenes Imre is­merteti. Közli a lap az UNESCO főigazgatójának be­szédét, amelyet az Izland- ban rendezett 62. eszperantó világkongresszuson mondott, s a nemzetközi nyelv jelen­tőségét az információcsere szempontjából közelítette meg, és kijelentette, hogy „segítséget kívánnak nyúj­tani a tagállamoknak kom­munikációs politikájuk ki­alakításához”. Dr. Polinszki Károly ok­tatásügyi miniszterrel Ele­ment Tamás készített inter­jút az idegen nyelvek taní­tási problémáiról és az esz­perantóról. Szóba került a nyelvoktatás körül „fellán­golt” vita, melynek fölveté­sei nem alaptalanok, hiszen „az intézményes oktatás nem képes bizonyítani az önindukáló nyelvtudás foká­nak elérését, vagy nem tud­ja legalábbis megfelelő ener­giával feltölteni a tanulót, hogy a nyelvtudási kedve túlélje az iskolai kényszer vagy a tanári gyámkodás megszűnését”. Jogosnak tart­ja a nyelvkönyveket ért bí­rálatokat is, de ez nemcsak hazai probléma. Az eszpe­rantóra térve kijelentette, hogy fiatal kora óta híve a mozgalomnak, és figyeli a fejlődését. „Igen nagy le­hetőséget látok a nemzetkö­zi nyelvben, de mindjárt hozzátenném: ennek még a töredékét sem használjuk ki. Ez a nyelv ugyanis minden más nyelvnél könnyebben elsajátítható; és minthogy élő nemzeti nyelvek szinté­ziseként jött létre, olyan élő internacionális nyelvvé vált, amely a nemzetközi érint­kezés demokratikus eszköze lehetne.” Majd az akadá­lyokról beszélt, és arról, hogy az iskolai oktatás so­kat segíthetne. Most még ez csak fakultatív módon tör­ténik, lelkes eszperantista tanárok által, akik „meg is érdemlik, hogy az eszperan­tó oktatásához a lehetőségek szerinti maximális támoga­tást kapjanak.” Elmondta még, hogy he­lyesnek látná, ha mind több pedagógus tanulná meg a nyelvet szintén fakultatív formában és hasonlóképp adná tovább tanítványainak, majd több elképzelését is­mertetve az interjút így fe­jezte be: „Mindezt csupán példaként említettem. Ezért azt ajánlom, hogy az eszpe­rantó szövetség összegezze a javaslatait, amelyekben a minisztériumunk is érde­kelt, s azokért tehetne va­lamit, aztán vitassuk meg. Amiben lehetséges, megad­juk majd a szükséges támo­gatást.” V. M. Az Állami Bábszínház vendégjátéka Gyulán, Szarvason, Nagyszénáson és Orosházán Megkezdte idei hazai ven­dégjátékait az Állami Báb­színház. Hetenként két cso­port tart — hétfőtől pénte­kig — előadást az ország különböző részeiben. Az egyik csoport Mezőtúron, Gyulán, Szarvason, Nagy­szénáson és Orosházán a Vi­lágszépét mutatja be e na­pokban. A másik csoport Horton, Karácsondon, Gyön­gyösön és Hevesen a Róka­meséket adja elő. Szereplései közben a szín­ház alapításának 30. évfor­dulójára is készül az együt­tes. Február 22—28. között az ünnepi játékhéten — mintegy 20 különböző stílu­sú, technikájú produkciót ad elő felnőtteknek és gyer­mekeknek. öt kiváló ama­tőr együttes is bemutatko­zik ez alkalommal. Ugyan­ekkor összeállítást vetítenek az utóbbi évtized bábfilm­jeiből. Az évforduló alkal­mából Budapesten ülésezik a nemzetközi bábművész szövetség, az Unima Vég­rehajtó Bizottsága: a mo­dern bábművészet jellegze­tességeiről tanácskozik.

Next

/
Thumbnails
Contents