Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-10 / 8. szám
líNílOlTiTct 1978. január 10., kedd Kórkép a szervezésről Előbb a diagnózis, azután a terápia. — A címet akár a munka- és üzemszervezésről szóló írásunk mottójának is tekinthetjük. Annál is inkább, mivel a kórmeghatározás önmagában kevés a gyógyuláshoz. Adott esetben tehát nem elég megállapítani, hogy a termelés, az irányító, a kisegítő és kiszolgáló munka mely területein vannak hiányosságok. Megbízható, gyors terápiára van szükség. A megoldást azonban számtalan tényező akadályozza. Az utóbbi években például egyes munka- és üzemszervezési javaslatokról kiderült: az általánosságnál nem mondanak többet Ezek után nem csoda, ha a megoldás, vagyis a tartalékok mozgósítása sokkal több gondot okoz, mint maga az egyszerűbbnek tekinthető diagnózis. Általános megállapítás az is, hogy sók felelős vezető az átfogó szervezési feladatoktól idegenkedik, a korszerű javaslatokat pedig nem hasznosítja. Általános, de igaz. Ezt igazolja az is, hogy változatlanul kevesen vettek részt az elmúlt években a munka- és üzemszervezők helyi és országos tanfolyamain. Megtakarítás és tanítógép Az üzem- és munkaszervezés módszereit ismertető tanulmányok bevezetőjében általában azt olvashatjuk, hogy a szervezés nem valami elvont, ködös fogalom. Olyan tudatos tevékenység, amelynek elsődleges célja a munka eredményesebbé és ugyanakkor könnyebbé tétele. Ebből következik, hogy a tartalmas szervező munka olyan eszköz, amelynek eredménye nagyon is kézzel fogható, látható, érezhető javulásban mutatkozik meg. Ennek a kézzel fogható eredménynek bizonyítása az a vizsgálat is, melyet a Békés megyei Tanács munkaügyi osztálya végzett el 12 tanácsi és 3 minisztériumi vállalatnál az eredményekés hiányosságok tükrében. A következtetésként levont általánosságokon túl hasznos gyakorlati tapasztalatokat is szerezhettek. A vizsgált tanácsi vállalatok 69 szervezési intézkedést tettek, s ez 8,5 millió forint eredménnyel járt. Néhány az intézkedések közül: a Dürer Nyomda megvalósította a program szerinti termelést, a Békés xneHogyan függ össze a kenyér minősége a nyomdai kapacitással? Tulajdonképpen sehogy, ám ha jól utánagondolunk, kiderül bizony, hogy a kérdés korántsem indokolatlan. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adatai szerint évente 650—700 millió egy- és kétkilós kenyeret sütnek hazánkban. Minden egyes kenyérhez nyomdai termék társul, egy cédulácska, amelyen feltüntetik a gyártás helyét, Idejét, a kenyér fajtáját, a szabványszámot. Ahány kenyér, annyi cédula, illetve több, mondják: rengeteg megy pocsékba. Egy szó mint száz: költséges mulatság ez, évente milliókba kerül. Ismerve a honi nyomdák kapacitását, felvetődhet a kérdés: vajon mi szükség van ilyesmivel is terhelni őket? (A sütőipar nyolchónapos előrendeléssel kapja meg a kért céduláit.) Ám túl ezen, sokkal elgon- dolkoztatóbb, hogy évente sok tízezer munkaórát emészt fel a kenyerek cédulázása, mivel ezt a műveletet nehéz gépesíteni. A cédulázás mellett kar- doskodók azt állítják, hogy a kenyérre ragasztott csöppnyi védjegy a vevők érdekét szolgálja. Tetszetős érv, csupán azt hagyja figyelmen kívül, hogy legalább olyan fontos volna a cédula a csaknem húszforintos mákostekercsen, a fonott- és kakaós kalácson. Hogy azokon még sincs? Hja, gyei Vegyesipari és a Gyulai Betonáru Szakipari Vállalat gépesítette az anyagmozgatást, a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat szalagszerű termelést vezetett be. A három minisztériumi vállalatnál ugyanakkor 8 millió forintot takarítottak meg. A baromfifeldolgozó vállalat új feldolgozó vonaláról 21, a Békéscsabai Kötöttárugyárban a szervezési javaslatokat követően 34 embert helyezhettek más munkaterületekre. Ez utóbbi helyen a varrodában a tanítógép üzembe állítását követően 10 százalékkal emelkedtek a teljesítmények. A tanító- gépre az alacsonyabb teljesítményt elért dolgozók kerültek, mindaddig, amíg munkájukban megközelítették a legjobbakat. 8 órából 7-et se dolgoznak A felsoroltak ellenére is tény azonban," hogy a jó és használható módszerek csak lassan és a lehetségesnél kevesebb helyen terjednek. A gépek kihasználtsági foka és a műszakszám, néhány vállalatot kivéve, alacsony, megyei átlagban: 1,3—1,5. A kötöttárugyárban 1,8, egyes élelmiszeripari üzemeknél 2,1. A tanácsi vállalatoknál az egész napos munkaidőkiesések — 1976-os adatok — a ledolgozható idő 13, a minisztériumi vállalatoknál 18 százalékot tettek ki. Ez a szám 1977-ben alacsonyabb, a fizetett szabadságok csökkenése miatt. A munkanap- felvételek adatai alapján vált ismeretessé: a tanácsi vállalatoknál a munkaidőnek csak 85 százaléka a hasznos idő. Igaz, sok helyen a veszteségidő mérésére sem fordítanak kellő figyelmet. kérem, azokra nem kell. Miért? Egyszerű a válasz: azokra nem szokás címkét bigy- gyeszteni. A kenyérre igen. Akkor is, ha történetesen a kétkilós veknit négyfelé vágják a boltban, s cédulás darab legfeljebb egy vevőnek jut a négyből. A kenyérre akkor is keil cédula, ha valamely panaszról egyetlen perc alatt kideríthető, hová címezzék! S még akkor is, ha csütörtök déltől kezdve valótlanságot állít a cédulácska. Ez utóbbi megjegyzés magyarázatra szorul. Nos, tessék. Szombaton általában kétszer annyi kenyér kerül az üzletekbe, mint egyébként szokásos, s ráadásul a boltok jóval hamarabb bezárnak, mint a hét többi napján. Azért, hogy zavartalan legyen az ellátás, már csütörtökön déltől elkezdik gyártani a „szombati” kenyeret — természetesen szombati cédulával. Naponta emberek százainak ad tehát fölösleges munkát ez az indokolatlan előírás, olyan körülmények között, amikor mindenütt, a sütőiparban is krónikus munkaerőhiány nehezíti a termelést. Székesfehérvár és Kaposvár kenyérgyárából — ideiglenes engedéllyel — száműzték e babramunkát. Es csodák csodája: nincs reklamáció. Miért is lenne, amikor javult a kenyér minősége azóta, hogy a szakembereket nem terhelik fölösleges teendőkkel. F. Gy. Részben ennek tudható be az is, hogy a teljesítmények elmaradnak a kívánt szinttől, különösen érvényes ez a tanácsi vállalatokra. Ezeknél ugyanis nem a termelékenységet jobban tükröző úgynevezett műszaki, hanem a becsült normákat alkalmazzák. Ezért lehetséges, hogy a vizsgált üzemeknél indokolatlanul magas, 110 a télje- sítményszázalék. (A minisztériumi vállalatoknál ez 104 százalék.) Ugyancsak érdekes következtetések vonhatók le abból is, hogy a tanácsi vállalatoknál az ösztönzés inkább a mennyiségi teljesítésekre irányú}, a tárcavállalatoknál pedig a gazdaságosság, a minőségi munka ösztönzésére fordítanak nagyobb gondot. Ha a fai hiányzik A már említett vizsgálat nemcsak a termeléssel kapcsolatos tennivalók sokaságára derít fényt, hanem arra is, hogy kevés a jó, az üzem- szervezést is értő szakember. Sajnos a vállalatok egy része nem törekszik a megfelelő iskolai végzettséggel rendelkezőket ilyen feladatokkal megbízni. S miután ma is nagyon kevés a tudományos felkészültségű szervező : aki csak teheti, szervez. Hozzáértés, felkészültség nélkül a „talált” ismeretek alapján néha több bajt, kárt okozva, mint hasznot. Közhelyszerű megállapítással élve: egy vállalat jövője a műszaki haladástól is függ, a fejlődés alapkövetelménye viszont, hogy a termelés előkészítésének folyamatában egyre több szakember tevékenykedjen. És ez vonatkozik a munka- és üzemszervezőkre is, hiszen az ő munkaterületükön sem lehet megállni. A korszerű termeléshez hozzátartozik a szervezés, amely tudomány- nyá nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. Ebben a munkában továbbra is nélkülözhetetlen a tapasztalatok átadása, az új iránti fogékonyság. Ilyen a rugalmas munkaidőrendszer, amelynek különböző módszereit jó néhány országban alkalmazzák, tovább növelve a hasznos munkaidőalapot. ♦ A munka- és üzemszervezésre tett javaslatok tehát valóban nem mondhatnak többet egyszerű általánosságnál? De minden bizonnyal, ha hozzáértés és akarat is van az ajánlások bevezetésére. A termelékenység és a hatékonyság növelésének ez a legolcsóbb, minimális befektetést igénylő módja. Kepenyes János Párnaciha az NSZN-ba A Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárában az elmúlt évben megkezdett gépparkcsere befejeződött — kaptuk a felvilágosítást Knyihár Györgytől, a szövődé vezetőjétől. Ez annyiból állt, hogy az elavult negyvenéves gépeket leszerelték és kínai félautomata szövőgépeket állítottak helyükbe. Az új gépsorral megközelítőleg 10 százalékos termelés- növekedést tudnak' elérni. A hatgépes rendszerről áttértek a 10—12 gépes rendszerre, vagyis egy szövőnő ezentúl tíz vagy ennél több gépet tud kiszolgálni. Ezzel a termelékenységet is növelni tudják. Az év első napjaiban dunna- és pámacihát szőnek. Ennek az erős vászonanyagnak 60-70 százaléka nyugatnémet megrendelésre készül, j A megszőtt anyagot Székes- fehérvárra szállítják, ahol 'különböző technológiai eljárásokkal megfestik, mielőtt az NSZK partnernak átadnák. Címkével vagy nélküle A félkész áru ellenőrzés« A formázás Csomagolás A Gyulai Harisnyagyárlian A körkötőgép közelről A raktár A munkacsarnok Lónyal László képriportja
