Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
1978. Jannâr 8., vasárnap Barátaink életéből Egy búvár-szerelő portréja Nem könnyű feladat az Urál déli vonulatától a Kárpátokon át- megépíteni az orenburgi gázvezetéket. Több mint 200 folyó természetes akadályát kell leküzdeni, vannak köztük európai folyamóriások, tavak, mocsarak, patakok. Az egyik legnehezebb feladat megépíteni a vezetéket a volgográdi víztárolón át, hiszen ez az emberkéz teremtette valóságos tenger, területét tekintve meghaladja a 3 ezer négyzet- kilométert, vagyis ötször akkora, mint a falaton. Ennek a vezetéknek az építését a KGST-országok számos szovjet tervező- és építővállalat mestereire bízták. A nagyszabású munka bonyolult és szerteágazó gépezetének irányítását az Országos Vízalatti Gázvezetéképítő Trösztre ruházták. A trösztnél készült terveken először 1976-ban jelent meg az Orenburgi gázvezeték felcím. Az első okmányokat nézegetve csak száraz számoszlopokat és szűkszavú számításokat lát az ember. De ezekben benne van a víz alatti szerelést végző szakmunkások hétköznapjainak hősies munkája. A Dnyeper medrével a tröszt búvárai a vezeték NDK-s szakaszán, Kremen- csug térségében ismerkedtek meg. Az 1500 méter széles, nagy vízhozamú folyón nem éppen január volt a legkedvezőbb hónap a munkához. S ehhez még hozzá kell számítanunk a vezetékfektetés kellemetlen „kísérőit” — az erős sodrást, a jégkását és a hullámzást. A kiváló szaktudás és az önfeláldozás azonban legyőzött minden akadályt és a 2200 tonnás csőkígyó fektetésével két nappal a határidő előtt végeztek. NDK-s barátaink se maradtak le, pontosan működtek a különböző német városok gyáraiból érkezett gépek. Miféle foglalkozás is az, hogy búvár? Számomra maga a szó mindig hősies vállalkozást jelent, valamelyes romantikus színezettel.. Pedig a modem búvárok nemcsak mozogni, hanem dolgozni is tudnak a vízben. Közéjük tartozik Anatolij Szimvolokov első osztályú búvárszerelő, akit szeretnék most bemutatni. Jó A LENGYEL KULTÚRA KÖVETEI Az elmúlt években világhírnévre tett szert a lengyel Opole Ének- és Táncegyüttes, amely már több nagy versenyen díjat nyert. Képünkön: az együttes tagjai jellegzetes népi öltözékben (Fotó: CAF — KS) két évtizede elválaszthatatlan a víztől és joggal nevezik a víz alatti csőfektetés veteránjának. Hova el nem juttatta ez a nyughatatlan foglalkozás ! Szimvolokov sziklákat robbantott Szibériában az Angara medrében, gázvezetéket fektetett a Volgán, és a Ká- mán, Finnországban pedig egyebek között a Saimaa-i- öbölben. Csaknem 8 ezer órát — majd egy teljes évet! — töltött víz alatt. Korántsem minden búvár dicsekedhet ilyen teljesítménnyel. Anatolij különösen két munkára büszke : arra, hogy részt vett két nagy KGST-beruházásban, a Barátság Olajvezeték és a legnagyobb európai, az orenburgi gázvezeték fektetésében. — Kit tart igazán modern búvár-szer előnek? — Azt hiszem, ezt a szakmát csak az űrhajósokéval lehet összehasonlítani. Makk- egészséges és fizikailag kitartó embert igényel a víz alatti munka, a mélységek meghódítása, erős akarat, bátorság, kitartás kell hozzá és végül különféle szakmák alapos ismerete, tudni kel! a víz alatt hegeszteni és fémet vágni. — Miben rejlik a víz alatti gázcsővezeték-fekte- tés titka? — Túlzás nélkül elmondhatom, hogy a búvár a víz alatti munkák főszereplője, különösen amikor a hajlított és összehegesztett szakaszt kell a mederbe süllyeszteni. Búvárruhában kutatja végig az ember a medernek azt a szakaszát, ahol a cső ágya lesz, sziklákat robbant, ha szükség van rá, segít kiszabadítani a súlyos csőkígyót tartó pontonokat és gondosan ellenőrzi a csőfektetés minőségét. S mindezt szinte teljes sötétségben, jóformán csak a tapintásra hagyatkozva. Sokkal nehezebb a folyami búvár dolga, mint a tengerben dolgozóé, mert a zavaros vízen még az erős reflektor fénye is alig hatol át. A csőkígyó áthúzását komoly előkészületek előzik meg : többszörös, gyantával átitatott szigetelőréteg kerül az összehegesztett csövekre, rá kell erősíteni a rögzítő terhet, és még sok máshoz is kell értenie. — Az ön életrajzától elválaszthatatlan a szocialista gazdasági integráció fogalma. — így van és jóleső tudat, hogy az én szerény munkám is hozzájárult az első közös létesítmény, a Barátság Olajvezeték elkészültéhez. Brigádunk akkor Szizranynál találta szemben magát a Volgával. A folyó ott 900 méter széles. Megvizsgáltuk a medret, 400 méteren át sziklák alkotják. Korábban a régi módszerrel készítettük a csővezetékek ágyát: a robbanóanyagot egyszerűen leraktuk a mederre és felrobbantottuk. Nem túl hatékony módszer. Újat javasoltunk helyette, azt, hogy a meder talajában előkészített furatokba tesszük a robbanóanyagot. Ez a módszer jól bevált. Az orenburgi gázvezeték egyedülálló létesítmény, s a víz alatti munkái is egyedülálló megoldást igényeltek. Különösen emlékezetes számomra az 1976-os év, amikor a volgográdi víztározónál dolgoztunk és a szokottnál korábban beállt a kemény tél. A vízen a jég szinte szemünk láttára hízott és ösz- szeroppantással fenyegette az úszódarut. Fennált a veszély, hogy bármelyik pillanatban elszakadhat a drótkötél, amely az uszályt és a csőkígyót összekötötte. Rádión a jégtörő hajók segítségét kértük, így aztán az egyik hajó vágta úton fektettük a helyére a csövet. Szemben a parton virágokkal fogadtak bennünket a kompresszorállomás csehszlovák építői. Együtt ünnepeltük meg a pártok „összekötését”. Borisz Buszigin APN — KS Uj skanzen Szlovákiában szemléltetés” különféle eszközei. A magnetofonok például jó szolgálatot tesznek a zenei nevelésben, a nyelv- tanításban, sőt az irodalom bemutatásában is egy-egy jeles előadóművész megszólaltatásával. Az állóképvetítők az egész világot bevihetik a tanterembe. örvendetesen terjednek az írásvetítők is, így a tanárnak nem kell a krétával és a táblával bajlódnia, hátat fordítania az osztálynak. A szemléltetés forradalmát azonban a kazettás hurokfilmvetítő és a képmagnó elterjedése jelenti majd. A kazettába helyezett hurokfilm 4—5 perces anyagot tartalmaz, befűzés nélkül a vetítőgépbe helyezhető, s ha kell, magyarázat közben megállítható, visszapörgethető, akárcsak a képmagnó. Ugyancsak fontos szerepet fog kapni a jövő iskoláiban az ipari tv-lánc. A gyakorló iskolában a tanárjelöltek sokszor zavarják az osztályt. Ipari tv alkalmazásával viszont a tanárjelöltek „láthatatlanul” lehetnek jelen a tanórákon és sajátíthatják el a tanítás módszertanát. Képünkön: az NDK egyik tanárképző főiskoláján a jövő pedagógusai a televíziós előadóteremben. Gépek az NDK iskoláiban (MTI Külföldi Képszolgálat—KS) Kétségtelen, hogy iskoláinkban még ma is a legelterjedtebb és legősibb szemléltetőeszközök a kréta és a tábla. Ám ezek használata rendkívül korlátozott, olyannyira, hogy ma már nem felelhetnek meg a modern pedagógia szemléltetési igényeinek. A tanár legfeljebb néhány vázlatot tud magyarázat közben a táblára rajzolni, de ezeknek az ábráknak a minősége is a tanár kézügyességétől, a kréta és a tábla változó minőségétől függ. A technika azonban betört az iskolába, és ha lassan is, de terjednek a „gépesített Nem messze északi határunktól, festői utakon közelíthető meg Szlovákiában a Turóc folyó medencéje. Sajátos ez a táj, történelmét, néprajzát tekintve egyaránt. A szlovák nemzeti mozgalmak egyik központja, és a nyelvészek szerint itt beszélik legszebben a szlovák nyelvet. A Turóc folyó mindkét partján értékes műemlékek, várak, várromok, városkák hívják a turistákat. A terület központja a hihetetlenül gyorsan fejlődő, iparosodó Martin. Mozdonygyártása, gépipara, fa- és élelmiszeripara messzi földön híres, de egyúttal kulturális központ is, színházzal, egyetemmel, főiskolával. A város számos látnivalóval büszkélkedik : gótikus templommal, parókiával, a régi város erdősítésével, újabban azonban a város szomszédságában, Jahodnic- ké Háje-ben új látnivaló készül. A Szlovák Nemzeti Múzeum . Néprajzi Intézete nagyszabású szabadtéri múzeumot, skanzent épít fel, ahol bemutatják 13 etnográfiai körzet jellegzetes népi építészeti emlékét, ötvennél több népi objektumot, tanyai házat, malmot stb. szállítanak ide darabokban, amelyeket azután nagy gonddal építenek újra fel. A tervek szerint a skanzen 1990-re lesz teljes, de a korábban elkészült objektuAz új skanzen két jellegzetes falusi háza (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) mok már addig is látogathatók. Martin közelebbi és távolabbi környéke is sok érdekeset kínál a kirándulóknak. A természetkedvelők a Kis-Fátra csodálatos tájaiban gyönyörködhetnek az év minden szakában, és a téli sportok kedvelői is megtalálják sí- és ródliterepü- ket. Klimatikus üdülőhelyek, meleg vizű gyógyfürdők is szép számban találhatók a környéken. Az építészet kedvelői pedig sok kastélyt, templomot, várat kereshetnek fel a környéken. A szabadság második éve A hivatalos adatok szerint a háború végén Laosz területén nem volt egyetlen Olyan falu sem, amelyet ne romboltak volna le teljesen vagy részben, s ne égettek volna fel napalmmal. A háború következményeit még távolról sem sikerült felszámolni. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta alig másfél esztendő telt el. Amikor a forradalom népi demokratikus szakasza békés úton győzött, amelynek eredményeképp felszámolták a monarchiát, a Laoszi Népi Forradalmi Párt vezetésével hozzáláttak a létfontosságú feladatok megoldásához. A jelenlegi időszak — a sebek begyógyítá- sának időszaka. Helyreállít-, já'k az ipari vállalatokat, növelik az alapvető mezőgazda- sági kultúrák vetésterületét. Még sok gátat és öntözési berendezést kell újjáépíteni, meg kell tisztítani a folyókat és az erdőket az aknáktól, fel nem robbant gránátoktól és bombáktól. Az ország újjáépítése során — annak a társadalmigazdasági és politikai programnak megfelelően, amelyet a Népi Forradalmi Párt dolgozott ki, s ameyet a társadalom minden rétege támogat — Laoszt, ahol a keresőképes lakosság 80 százaléka paraszt, modern agráripari országgá változtatják. Ezért nagy erőfeszítéseket tesznek az ipari termelés helyreállítására. Ez nem könnyű feladat. Minden korábban épült s működő üzem — szinte kivétel nélkül — importált nyers- és fűtőanyaggal dolgozott. A nehézségek ellenére Vientianeban és más városokban is az üzemek több mint 90 százaléka már dolgozik. Az energiát a Nam Ngum-i vízerőműtől kapják. Amikor az erőmű második egysége is termelni kezd, kapacitása 150 ezer kilowatt lesz. Turistaklubok Bulgária számos városában, többek között Gabro- vóban, Plevenben, Veliko Tirnovóban, Sztara Zagorá- ban működnek már olyan szovjet turistaklubok, amelyeknek célja, hogy a vendégek jobb pihenését, szórakozását segítsék. Az első klubot Pernikben hozták létre a baráti országokból érkező turisták kulturális igényeinek kielégítésére. A klub vendégei művészeti és zenei programokon vehetnek részt, közéleti személyiségekkel, művészekkel találkozhatnak. Hetente egyszer bolgár—szovjet baráti estet rendeznek részükre. A turisták hangszereket, asztali játékokat vehetnek igénybe, továbbá orosz nyelvű könyveket kölcsönözhetnek. Különféle kiadványokat is kapnak, amelyekből megismerhetik Bulgária múltját és jelenét.
