Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 6. szám
O 1978. január 7., szombat flz emberiesség, 2 az állhatatosság földjén irta: Nagy Jenő Hatvanhárommilliárd forint társadalombiztosítási juttatásokra Hanoi—Ho Si Minh-vá- ros közötti repülőtávolság egyenlő a budapest—moszkvai távolsággal. Ügyes vietnami pilóták vezetik az IL— 18-as repülőgépet, mégis a fel- és leszállás jobban igénybe veszi a szervezetet, mert alacsonyan szálló fellegek, a levegő nagyfokú páratartalma a sima le- és felszállásra nagymértékben hatással van. Mégis örültünk, amikor megtudtuk, hogy útközben a repülőgép a korábban hírhedté vált danangi légitámaszponton leszáll. Látni akartuk, ahonnan pusztító támadásra indultak az amerikai gépmadarak, méginkább azt, mi maradt belőle. Ez a tengeri és légi bázis cseppet sem emlékeztet a polgári repülőterekre. Számtalan kifutópályája, óriási mennyiségű hangár, kiépített repülőállóhelyek érzékeltették, milyen arzenál helyezkedett el itt annak idején. De nemcsak érzékeltük, hanem láttuk is — mintegy múzeum — amerikai szállítógépek, helikopterek, harci lövegek, amelyek már soha a pusztításban nem vehetnek részt, tucatszámra ott állnak, mint a győzelem ereklyéi. Barátaink megnyugtattak, hogy egy óra múlva hasonlót látunk Saigonban is. Igazuk volt. Minket azonban sok minden más foglalkoztatott, tudtuk, hogy Saigon, a mai Ho Si Minh- város nagyobb harc nélkül szabadult fel, mert addigra az ellenfél megsemmisült és demoralizálódott. De igazán itt ismertük meg, hogy a sok milliós város mennyi nehézséget, gondot hordozott és hordoz magával, amelyeket évtizedeken át a franciák és amerikaiak halmoztak fel. Ho Si Minh, de Vietnam többi déli városaiban is látható az a tudatos munka, amit a külföldi tőke végzett. A kevés beruházás is a termelőkapacitások bérmunka- jellegét erősítette, külföldi alapanyagokkal. Felduzzasztott kereskedelem és szórakoztatóipar, amely mind a külföldiek és csapataik kiszolgálását volt hivatott szolgálni. Növelve a nem termelő, a munkanélküli tömegek óriási számát. Jól számítottak, ha ők esetleg már nem lesznek, mérhetetlen gondokat hagynak maguk után. Lakásnélküliek, üzemek megrendelés és alapanyagok nélkül, fel- duzzasztott kereskedelem, áru- és luxuscikkek nélkül. Betegségek, amelyekkel fertőzték Vietnam népét. Láttuk a tengerparti luxusszállókat, amelyekben megszülettek a vietnami nép elleni újabb és újabb gaztettek tervei. De megismertük azt is, hogyan kívánják azokat a nép szolgálatába állítani. Jó volt látni, amilyen hozzáértéssel és türelemmel, lépésről lépésre oldják meg gondjaikat. Az üzemekben, ha sok nehézséggel is, de folyik a termelőmunka. Az északról jött és helyi szakemberek közös erővel irányítják az állami vállalatokat. De sok helyen a volt tulajdonost is bevonják a munka szakmai irányításába. Akarják, hogy mind több ember, minél hamarabb találja meg önmagát a szabad Vietnamban. Ahogyan tudunk, mi is segítünk. „Fékon”-ingek készülnek saigoni varrodákban, amelyeket a magyar partner megrendelésére készítenek. De itt készülnek a farmernadrágok is, sok milliós tételben, más szocialista ország részére. Ezek a megrendelések ma munkát, a kibontakozást segítik. Mekong-delta. A rizs hazája, a mezőgazdasági termelés nagy lehetősége. Dél-Vietnam egyik legnagyobb beruházása lesz az a villamos erőmű, amelyet az egykori Saigonban, a mal Ho Si Minh-vá- rosban létesítenek Az észak-vietnami közös gazdaságok és az itteni partnereik mellett érdekes volt számunkra a dél-vietnami tanyarendszer, az egyéni parcellák, amelyekre a gazdák visszatérhettek az amerikaiak által alakított „stratégiai falvakból”. Az újjáépített házaik könnyűek, bambusz, banán és más növények képezik, amelyek az itteni viszonyoknak jól megfelelnek, hiszen téli időszak éjszaka is plusz 30—32 fok. Áthajózva a hatalmas Mekong folyón, ahol hidak helyett nagyméretű kompok vannak — mindenütt csatornák és lagúnák sokasága keresztezte a jól kiépített utakat, jelezve, hogy ez az öntözés, a rizs hazája. Elnéztük az embert igénylő erőfeszítéseket, amely a nagyobb rizstermelésért folyik. Láttuk a filmekből és a képekről ismert bivalyfogatokat, amint faekével szántják az új vetés alá a nedves, vizes talajt. Itt értettük meg, hogy az itteni viszonyok között ez jó termelési eszköz. Hiszen, ha évente 3-szor akarnak betakarítani, akkor itt nincs idő a talaj kiszikkasztására. A betakarítás vizen történik. A talajelőkészítés és palántázás úgyszintén, ami talán ki is zárja, hogy géppel lehessen ilyen talajon mozogni. Itt a legnagyobb szerep az embernek jut. Ezért a családi művelésnek nagy jelentősége van. Persze a jövő útja itt is a kollektív gazdálkodás, az újabb fajták és módszerek bevezetése. „Szocializmus az emberért”, ezt írtuk egy vendégkönyvbe, ahol beteg, segítségre szorult emberek felemeléséért fáradoznak. Eszünkbe jutott és éppen itt, hogy vannak az emberi jog és humánumnak nagy bajnokai, akiknek köszönhetik milliók és milliók elesettségüket, szánalmas sorsukat, ahová juttatták őket. Idézem a Ho Si Minh-vá- ros szociális bizottság elnökének felsorolását. 1975 május, a felszabadítás időszakában csak ebben a városban mi maradt hagyatékul : 200 000 árva vagy elhagyott gyermek, 150 000 kábítószerfogyasztó, 300 000 hippi, csavargó, 150 000 prostituált (85 százaléka beteg), 10 000 aki utcán élt, soha senkihez nem tartozott, többsége név nélkül, 8000 leprás, 1 millió tbc-ben szenvedő, sok ezer koldus, akiknek ez volt a hivatásuk, ebbe születtek és így éltek. Nem sorolom a bábhadsereg és adminisztráció sok százezres tömegét, akiknek sorsa — munkába állítása — tetézte a gondokat. Gyógyítani, lelki egyensúlyt visszaállítani, tűzték maguk elé azok az intézetek, amelyeket a világ úgy ismert meg, mint „átnevelő tábort”. Ügy gondolom, a tábor fogalom magyar értelme nem takarja azt a valóságot, amit láttunk. Jobb így; intézet, amely gyógyít és nevel. Jó környezet, többsége iskola céljára épült. Az általunk meglátogatott egy volt egyházi iskolában dolgozik. Lakói kábítószer-fogyasztók és prostituáltak. Alkalmunk volt látni a gyógyítás kezdetén és a kibocsátás előtt állókat. Ha valaki látott már kábítószertől eltorzult arcot, — többsége 16—20 éves fiatal —, akkor el tudja képzelni, milyen szívszorító látvány ez. Ugyanakkor öröm volt a gyógyítás végeredményét látni. Az intézet lakói gyakorlatokat mutattak be, mint a gyógyítás, a testi erő, a , fizikai erőállapot visszanyerésének módját. Láttuk azokat a produktumokat, amelyek munkájuk eredményeként születtek, egyben az életbe való visszatérés lehetőségét — szakmai hozzáértést jelent. Szeretetre vágyó gyerekek; a felszabaduláskor történt, hogy az egyik felszabadító katona az utcai cipőpucoló gyereket kérdezi; hogy hívnak? Nem tudom. Hány éves vagy? Nem tudom. Ki az édesapád? Nem tudom — volt a válasz. Lelkületűk már gyermekkorban megtört. Számukra legnagyobb hiány a szeretet — az édesanya. Testükre tetovált óhaj is ezt tükrözi : „keresem az édesanyámat”, „az éjszaka az édesanyámmal álmodtam”. A szocialista Vietnam áldozatnak tekinti őket. Áldozatnak a koldust, a csavargót, az utcalányt és azokat, akik a város utcai betonján laknak. De áldozat a bábhadsereg katonája és családtagja is, mert becsapták, önös érdekekért használták fel. Éppen ebben van a vietnami társadalom humanitása, hogy a sok kín és szenvedés ellenére meg tud azoknak is bocsátani, akik ezek előidézésében közreműködtek. A szándék és a megvalósítás időt, pénzt, ezért támogatást is igényel. Segítenek a szocialista országok, a különböző világszervezetek, de a legnagyobb teher mégis magát a vietnami népet terheli. Örömmel mondják, hogy munkájuk. eredményeként ezrek és ezrek tudnak visz- szatérni családjaik, vagy hozzátartozóik körébe. Az eddigi munkanélkülieket az iparban és mezőgazdaságban állítják munkába. Sokan családtagjukkal az új gazdasági körzetekbe mennek, vagy ott alapítanak családot, sokan új életet kezdenek. Egyik sem könnyű, de a segítés társadalmi elhatározás és ebben van a nagy humanitás. (Folytatjuk) A lakosság társadalombiztosítási ellátására fordított összegek a korábbi évekhez hasonlóan az idén is gyorsabban növekednek, mint a nemzeti jövedelem, ezzel is kifejezve, hogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának tartja a gondoskodást a betegekről, a gyermekes családokról, az idős emberekről. Az idén a tavalyinál 9,2 százalékkal, mintegy ötmil- liárd forinttal többet költenek társadalombiztosítási juttatásokra, amelynek értéke — az állami költségvetésből elkülönítve kezelt nyugdíjalapokat is beleértve — eléri a 63 milliárd forintot. Nyugellátásokra 40,8 milliárd forintot terveznek, 11,8 százalékkal többet, mint 1977-ben. Több mint egymillió család kétmilliónál is több gyermek után kap családi pótlékot, s ha mérsékeltebben is, de tovább emelkedik a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma, amely ez év átlagában várhatóan meghaladja a 300 ezret. Terhességi gyermekágyi segélyre is 6,8 százalékkal többet irányoztak elő a tavalyinál, mivel a dolgozó anyák átlag- keresetének növekedése nyomán az átlagos segélyösszegek is nőnek, összességében az anyákat, a gyermekes családokat támogató készpénzjuttatások az idén elérik a 14,7 milliárd forintot, ami a tavalyinál 600, millió forinttal több. Az említett jelentős társadalombiztosítási előirányzatok nem foglalják magukban azokat az igen nagy összegű állami és tanácsi kiadásokat, amelyek az állampolgári joggá vált egészségügyi ellátással, a rendelőintézetek, a kórházak, a mentőszolgálat, stb. fenntartásával járnak. Tervek Békésen a vízgazdálkodásban Békésen a Kettős-—Sebes- Körösi Vízgazdálkodási Társulat megalakulásának évétől (1968) belvízelvezető- csatornák beruházására 60, a fenntartásra 17 millió forintot költött, s gépi ■ állóeszköz-állománya tíz év alatt tizenhatszorosára nőtt. A működési terület 70 százalékán kiépültek a komplex meliorációs művek, amelyek fokozzák a mezőgazdasági termelés biztonságát. A társulati dolgozók jövedelmének színvonala 1976- hoz viszonyítva nem egészen négy százalékkal növekedett. Jelenleg 12 szocialista brigád vesz részt a versenymozgalomban. A társulat vezetői nagy gondot fordítanak a káderutánpótlással, a szakmai képzéssel és a fiatalok beilleszkedésével kapcsolatos teendők elvégzésére. Ebben az évben — a közművelődési határozatnak megfelelően — kiemelt feladatnak tekintik, hogy a fizikai dolgozók megszerezzék az általános iskolai végzettséget. Mivel Békés megye a meliorációs vízrendezés megvalósításában jelentős szerepet játszik, ezért a már megkezdett beruházásokat gyorsítani kell, s szükséges, hogy az újakat rövidebb idő alatt valósítsák meg. Az V. ötéves terv végéig a társulat várhatóan 80 millió forint értékű vízrendezést fog elvégezni. A múlt évben megkezdték a békési Egyetértés Tsz területén a meliorációs munkákat, és az idén fognak hozzá a Viharsarok Tsz tarhosi részén található társulati művek beruházásához. A tervidőszak második felében indul a sarkadi Lenin Tsz vízrendezése, ami 26 millió forintba kerül. A beruházásokon kívül a társulat feladatai közé tartozik a csatornák üzemeltetése és fenntartása Arra törekednek, hogy minél előbb létrehozzanak egy olyan korszerű gépparkot, mellyel megszüntethető a nehéz fizikai munka. S mivel a létszámhelyzet a tervidőszak végéig lényegesen nem változik, ezért a termelés hatékonyságának növelését tekintik fő céljuknak a társulat szakemberei. Megyénk munkaerő helyzete 1990-ig A Békés megyei Tanács a múlt évben részletes kimutatást készített a demográfiai tényezők alakulásáról, valamint arról, milyen hatást gyakorolnak majd településeink munkaerőhelyzetére. A számos fontos megállapítás közül itt csupán a várható főbb jelenségek összegzését emeljük ki. Eszerint: a jövőben számolnunk kell a megyénkben foglalkoztatható munkaerő létszámának további csökkenésével. A munkaerő-felhasználás szerkezetének változása az iparban a foglalkoztatottak számának kismértékű, az építőiparban és az egyéb ágazatokban dolgozók számának jelentősebb növekedését, a mezőgazdaságiakénak további intenzív csökkenését idézi elő. Az ingázások száma „szinten marad”, és ugyanakkor növekedni fog az úgynevezett ifjúsági források elosztásának fontossága. Munkásőrök ünnepi állománygyüláse Országszerte, így megyénkben is megkezdődnek a munkásőregységek ünnepi állománygyűlései. Ezeken értékelik a párt fegyveres testületének munkáját, kiképzésben és harcászatban elért eredményeit. A gyűlések sorát ma, január 7-én a szeghalmi és a békési munkásőrök kezdik. Január 14-én Orosháza, Békéscsaba és Mezőkovácsháza munkásőrei adnak számot elmúlt évi tevékenységükről. Január 21-én kerül sor a gyulai Kun Béla nevét viselő munkásőregység állo- mánygyűlésére. Elmúlt évi munkájuk eredménye alapján ekkor veszik át a megye legjobb egységének járó „Kiváló” címet elismerő oklevelet. Az állománygyűléseket január 27-én a megyei törzs gyűlése zárja. A sakkfigura-készítő Pörög az esztergagép. Az ormótlan fahasábdarab megszabadul felesleges forgácsaitól, s a mester szakavatott keze nyomán kibontakozik egy stilizált sakkfigura, amely még viseli a gépi szokványfigurák jellegzetességét. Az igazán nehéz munka csak ezután következik: életet önteni a milliméter pontossággal elkészített formába. A kés belemélyed a jávorfába, lassan körvonalazódik egy ló feje. A már elkészített alakok, a bajszos, szakállas király, a darutollas süvegű, mentés futárok gyermekkorunk mesevilágát idézik. Szőcs Zoltán, a nagyszé- nási mesterember igazán nem mindennapi foglalkozást űz. Az Iparművészeti Vállalat által zsűrizett sakkgarnitúráit a világ minden részén vásárolják. Három típussal dolgozik : egyszerű, égetett és kézi faragású kollekciókat készít. Különleges foglalkozásáról érdeklődve megtudjuk, hogy a megyében ő az egyedüli sakk-készítő, sőt az országban is csupán néhányan vannak. — A fa szeretetét édesapámtól örököltem, aki asztalos volt, s nyugdíjasként most is sokat segít nekem. Gyerekkoromtól kezdve érdekelt a fafaragás, különösen a népi motívumokat szeretem, és alkalmazom is őket a figurák megtervezésekor. Egy-egy garnitúra elkészítése igen hosszú ideig tart, hiszen egy bonyolultabb forma kifaragása egy óra, plusz a gépi munka, a sakktábla elkészítése és po- lírozása. A bársonyosra polírozott sakktábla kockáin a gemen- ci fekete dióból készült királynők, bástyák és futárok várakozóan állnak szemben a fehér hadsereggel. A világ minden táján várják őket e nemes játék kedvelői. G. K. Szőcs Zoltán Az elkészült figurák a táblán Fotó: Martin Gábor
