Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

O 1978. Január 3., kedd Felkészítési terv az új tantervek tanításához Victor Vasarely — a város szülötte — térplasztikát adomá­nyozott Pécsnek (MTI-fotó, Kálmándy Ferenc felvétele — KS) mhmmmhmmmimhmvmmmmmmhmvmiwwhmim Színház Mikor kis gyermekként elő­ször vittek szüleim színház­ba, az előadás után nem akartam hazamenni: Nem tudtam elhinni, hogy vége van az előadásnak, sőt biz­tos voltam benne, hogy újra fölmegy a függöny és folyta­tódik a játék. Talán még új­ra is kezdődik. Ez a naiv hit örökre megmarad bennünk a mélyben, és időnként felbuk­kan: forró, megkapó színhá­zi estéken, mikor a zsúfolt ház együtt él a színpaddal. Amikor a játék valósággá válik, amikor a darab, a szí­nészek és a közönség talál­kozik. Az idei évadban háromszor éreztem ezt a hangulatot, bár árnyalatában mindhárom más volt. Ez a más nem ér­tékjelző, nem is lehet, mert mindegyik siker volt, csak másképpen, jobban mondva — ahogy kell is — a maga módján. A gyermekdarab, a Csehov-est és Edith Piaf... A közös bennük az, hogy a néző átadta magát — majd­nem azt írtam önfeledten, pedig nem ez az igazság — tudatosan a játéknak, és ez sokkal több: beleélés nem­csak érzelmileg, de gondola­tilag is, szellemileg. A me­se igazságába, a minden em­bert ismerő és megértő író világba; és az élet teljessé­gébe szerelmes művész sor­sába. A színház örök, mert az ember örökké meglevő, meg­maradó vágyát elégíti ki. A jó színház ajándék: sokáig élő élményt nyújt, mert ak­tív közreműködést hoz lét­re, részesévé teszi a nézőt a játéknak, odaad hozzá va­lamit magából. És ez is aján­dék: ezzel lesz egy a szín­pad és a nézőtér — és tel­jes az előadás. V. M. A Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztály iskolacsoportja összeállította az új tantervre történő fel­készítés tervét, amelyet fo­lyamatosan, három lépcső­ben valósítanak meg. Külön kapnak központi tájékozta­tást a szákiéi ügyel ők és ta­nulmányi felügyelők, majd ezt követően 'kerül sor a szakfelügyelők által vezetett megyei tanfolyamok, tanács­kozások lebonyolítására, s végül az iskolai megbeszélé­seken az igazgató és a mun­kaközösség-vezetők tájékoz­tatják a tantestületek tagjait. Az 1977-ben — dokumen­tumok hiányában — elma­radt technika, testnevelés és rajzszakos általános iskolai tanárok felkészítését 1978. februárjában pótolják. Az al­só tagozaton a második és negyedik osztályba belépő új dokumentumok ismertetését, valamint a felső tagozatban tanító fizika, kémia, rajz, testnevelés szakos nevelők felkészítését április 1-től szeptember 2-ig tartják meg. Ugyanekkor rendezik meg az osztályfőnöki munkaközös­ség-vezetők megyei tanfo­lyamát is. A megyei tanfolyamokon a művelődésügyi osztály az előadások mellett nagy je­lentőséget tulajdonít a kon­zultációknak, vitáknak és emellett lehetőséget biztosít majd az 1977-es évi tapaszta­latok megbeszélésére is. A felkészítés során külön tan­folyamot szerveznek az ösz- i szevont tanulócsoportban működő nevelőknek. A továbbiakban a terv részletesen tárgyalja az egyes iskolatípusokban végrehaj­tandó felkészítés rendjét. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolákban az első osztályban tanítóknak 1978. április 1-ig. míg a második osztályban tanítóknak április 5. és június 15. között tartják meg. A középfokú képzési cé­lú szakközépiskoláknál az új tanterv bevezetésére 1979 szeptemberében kerül sor. A megyei felkészítés, amelyen az intézmények igazgatói vesznek részt, augusztus 21-e és szeptember 30-a között tartják meg, a magyar törté­VWWWWMWMtMWWWtWMWWM 24. — Ügy látod, Gitta kedves? — válaszolt némi tétovázás után. De olyan hangsúllyal, mely egy Tolsztoj-regénybeli orosz grófnő franciául fogal­mazott riposztjában is meg­felelt volna. Gitta-Anyu is jobbnak lát­ta, ha figyelmével jövendő­beli veje felé fordul, s immár közvetlenül őt üdvözli méltó- ságos szeretettel. • • • Még volt idejük meginni a Lajos bácsi fogadó pálinká­ját, sőt megcsodálni a tűzhe­lyet is, amikorra megjelent a harmadik kocsi. De mert éppen a csodála­tos dunai panoráma meg­szemlélésében voltak bele­merülve, alig vették észre, hogy egy előkelőén világos Polski-Fiat gördül be a te­lekre, és áll be hajszálnyira larra a helyre, amelyet nyil­ván az ő számára hagytak. Felpattantak az ajtók, és kirobbant a Klári két cse­metéje, mint idegenforgalom­ra idomított rezervátumbeli indiánok vagy bakonyi be­tyárok. — Hurrá, a préri! — és — Szia Lajos! — rikkantották. — Bocsássatok meg! — lépdelt utánuk Klári, a ve­zérigazgató titkárnőjének mozdulatjaival hanyagul könnyed nyári vászonkosz­tümjében, megjelenése hatá­sával eleve számolva, gyer­mekei kissé túlzott élénksége miatt restelkedve és szívé­lyesnél szívélyesebb puszikra felkészülve. Szegény Guszti-Apa olyan volt mögötte, mint egy kérel­mező, akit éppen ő, Klári nem engedett be a vezérhez. — Valaha volt első férjem, Katikám atyja és az ő neje, valamint gyermekei... — mondta Gitta olyan felvilá­gosult öniróniával, amelybe persze belefért az érkezett család látszólag szándék nél­küli gúnyos bemutatása. A gépkocsivezető fiatalem­ber szerényen a háttérbe hú­zódva várta, hogy őrá is sor kerüljön és Klári bemutas­sa. — Lacikát még ti sem is­meritek, ő a nővérem kisfia, és a világ legjobb pilótája. Erről éppen most volt alkal­munk meggyőződni... Talán azt nem is lehetett rossz néven venni, hogy az alkalmi, rokon gépkocsiveze­tő nincs éppen parádéba öl­tözve; farmernadrág és piros trikó volt rajta, s majdnem kopasz volt és szinte sötét bőrűre égett. — Ne ijedjetek meg tőle, csak most szerelt le, és még viseli a néphadsereg bélye­geit! — A katonaság, hiába, még most is emberfaragó ha­tással van! — rázta a kezét Tibor papájja, pedig nyilván tudta, hogy felesége rosszal­lóan néz rá, mert hiszen az ő fiuk például, aki katonai szolgálatra ugyan alkalmat­lannak mutatkozott, a társa­dalom számára ezzel egy üt. okvetlenül hasznosabb elem, mint sok katonaviselt. — Szervusz, kérlek! — mondta Tibor és önkéntele­nül is igyekezett nagydh fér­fiasán kezet szorítani. — Szia! Kati, — mutatko­zott be Kati könnyedén, s tekintete máris toVasiklott, a két lurkót keresve, akik va­lami módon mostohatestvé­rei. Azt már eldöntötte, hogy a következő tízpercben — ez nagyon kedvesnek látszott, de mégsem olyan unalmas, mint a felnőttekkel bájolog- ni — az élénk gyermekeknek áldozza magát; csak még azt nem tudta, hogy felmászik-e utánuk a fára, vagy megpró­bálja őket lecsalogatni on­nan. — Peti! Gyuri! Hol vagy­tok? — Az égben! Gyere te is, ha mersz! — Nem merek! Ezt kiáltotta, hogy nem merek, de kétségtelen, hogy két perc múlva már egy szál fürdőruhában és tornacipő­ben kapaszkodott felfelé a fa ágain az előle mind feljebb és feljebb kúszó kölykök után. Lajos bácsi, miután az újonnan érkezetteket is ellát­nelem, orosz nyelv, matema­tika, fizika és testnevelés sza­kos tanárokét pedig legké­sőbb 1978. február közepéig. Valamennyi tanfolyam az előzetes terrvek szerint há­romnapos lesz. A szakmai előkészítő, valamint a köz- gazdasági jellegű tárgyúikat tanító tanárok felkészítését az OPI központilag oldja meg. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolákban ’78. áp­rilis 1. és július 5. között rendezik meg a tanácskozá­sokat úgy, hogy áprilisban az igazgatók vezetésével az ál­talános felkészítésre, majd a következő időszakban a mun­kaközösség-vezetők irányítá­sával, a tantárgyi felkészí­tésre kerüljön sor. A közép­fokú képzési célú szakkö­zépiskolákban az általános felkészítést 1978. október 1. és december 20., a tantárgyit pedig február 1. és július 30. között tartják meg. A gimnáziumi új tanter­vek bevezetésére is 1979. szeptemberében kerül sor. Az igazgatók, kollégiumi igaz­gatók augusztus végén 4 na­pos képzésen vesznek részt, a háromnapos megyei szak­tárgyi felkészítést pedig ’78. október 1. és január 6. között rendezik meg. A tervezet felhívja a peda­gógusok figyelmét arra, hogy a felkészítés eredményessége a megadott dokumentumok önálló tanulmányozásán is jelentős mértékben múlik. B. S. E. Ha az élet zengi be az iskolát Hagyományosan jó a kap­csolat Békéscsabán, a 10. sz. Általános Iskola és a Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalat között. A vállalat építette az iskolát, ők is végzik az épület kar­bantartását, s az elmúlt év­ben egy szép csapatotthon­nal ajándékozták meg az út­törőket. Az építők gyerekei közül nagyon sokan járnak a város egyik legmodernebb iskolájába, s a fiatalabb szakmunkások és műszaki értelmiségiek közül is töb­ben itt végezték általános is­kolai tanulmányaikat. Most újabb távlatok nyíltak a két intézmény kapcsolatának ki- szélesítéséhez, hiszen a kö­zelmúltban szocialista szer­ződést írtak alá a hatéko­nyabb együttműködésről. Általános törekvés mosta­nában, hogy az iskolák „nyi­tottabbá” váljanak, hogy a társadalom eredményeivel, feladataival a tanulók és a pedagógusok mindennapi munkájuk során is gyakran találkozzanak. Az új szerződés legfőbb cél­ja az is, hogy se­gítse a tanulók szabad idős tevékenységét, az iskolán kí­ta pálinkával —'a vezető fiú ! kivételével, aki hajthatatla- ! nul visszautasította — a ma- ; ga esetlen módján bocsána- ; tot kért, hogy neki szakácsi teendői vannak, s nem tud a ; vendégsereggel foglalkozni. Apa azonnali alkalmat ta- Iáit, hogy a Tibor közelébe i férkőzzék és végrehajtsa ter­vét: közelebbről is megismer­kedjék lánya vőlegényével. Kati látta a fa ágai közül, hogy máris okosan beszélget­nek. Az asszonyok gátlás nélkül figyelték, hogyan tisztítja Lajos bácsi a halat. Egyszerre tudtak beszélget­ni a hal különböző elkészítési módjairól, a házasságról és a mai erkölcsről, valamint a gyermeknevelés lélektani problémáiról, különös tekin­tettel a fa tetején közlekedő Petire és Gyurira. Klári megjegyezte, hogy a menyasszonynak nyilvánva­lóan kiváló érzéke van a ; gyerekekhez; bizonyára a ; legtökéletesebb anya lesz be­lőle. Sajnos ő maga sohasem tudott, de nem is próbált ‘ meg fára mászni. Barna-Apa és násza tollas- i labdázásra alkalmas helyet ! kerestek és szabálymagyará­zatokba merültek. Laci, mint éppen leszerelt katonához illik, munkát kért Lajos bácsitól. Leküldte egy kanna vízért a pincébe; odatette, hogy hi­deg maradjon. így az életnek már kiala­kulóban voltak ideiglenes formái, erővonalai és fejlő­dési irányai, mikor egyszer csak Gitta felkiáltott: — Apu! el ne feledkezzünk nagymamáról! (Folytatjuk) vüli nevelést, a szocialista embertípus formálását. Az építőipari vállalat ifjúkom­munistái elhatározták, hogy patronálják az iskola úttö­rőcsapatát. A KISZ-életre való felkészítés érdekében őrsi és rajfoglalkozásokon vesznek részt, illetve meg­hívják a tanulókat a KISZ rendezvényeire, s a tanórá­kon kívüli szabad idős te­vékenységeknél is fokozott segítséget nyújtanak. Az építők elhatározták, hogy a nyári vakáció idején egy héten át az iskolásokat fo­gadják a vállalat szanazugi üdülőjében. A szocialista brigádok eddig is sok segít­séget adtak az iskola szak­köreinek jobb munkájukhoz, s most vállalták, hogy a szemléltető eszközök készí­tése mellett újabb tornasze­rekkel bővítik a sportpályát és a játszóparkot. Különös örömet jelent az iskola ve­zetői számára, hogy az épí­tők vállalták az épület tel­jes karbantartását. A szocialista szerződés meghatározza az iskola ajánlásait is: így a jövőben a pályaválasztás idején job­ban felhívják a tanulók fi­gyelmét az építőipari szak­mákra, s a pedagógusok azt is vállalták, hogy a dolgo­zók részére nemcsak külön­böző előadásokat tartanak, de ha igény lesz rá, a dol­gozók esti iskolájában is új ósztályokat szerveznek. El szeretnénk érni, hogy a szo­cialista brigádokkal való kapcsolat erősítse tanulóink­ban a munka és a munkás- ember szeretetét, tiszteletét, járuljon hozzá az iskola nyíltabbá tételéhez — mond­ták a szocialista szerződés aláírói. Mai tv-ajánlatunk: 20.55: SZÍNHÁZI ALBUM A színházi közéletet fel­kavaró siker a Pesti Szín­házban O’Neill Utazás az ; éjszakába című drámája Ruttkai Évával, Várkonyi Zoltánnal a főszerepben. A Színházi Album beszámol a bemutatóról, valamint a má­sik, vígszínházi premierről: Lope de Vega Valencia bo­londjai című komédiájáról, amelynek főszerepében Lu­kács Sándort látják. Dr. Váradi György ezút­tal Feleki Kamillái beszél életéről, pályájáról. A stú­dió vendége Almási Miklós esztéta, a Színháztudományi Intézet vezetője. Vidékre is ellátogat a kamera: a szol­noki. Szigligeti Színház Az ; öreg hölgy látogatásának be- ; mutatójára. Beszámol az I Album Gorkij : A nap gyer- ! mekei című drámájának I színreviteléről, valamint a ; Tháliában folyó készülődés- ; ről, Örkény: Tóték című ; drámájának felújításáról. KÉP­ERNYŐ Szilveszter 77 Rég elmúltak azok az idők, amikor „nemzeti ügy” volt nálunk a szilveszteri televí­ziós kabaré. Sok keserű csa­lódás tapasztalatából okulva nincsenek már előzetes nagy nyilatkozatok a várható mű­sorról, de még addig nem jutottak a dolgok, hogy az év utolsó vidém műsora iránt ne legyen különleges az ér­deklődés. Szilveszterkor bő­ven jut szórakozni vágyó ember a különböző étter­mekbe és mulatóhelyekre, sőt az utcán trombitával pendlizőkben sincs hiány, legtöbben mégis a képernyő elé szögezve várjuk az új évet, s a tapasztaltabbak né­hány óra alatt próbálják egy egész évre kinevetni magu­kat. Reménytelii vállalko­zás. Megtanulhattuk, hogy a televízió önmagában nem formálhatja mosolygósra sok millió ember ábrázatát: a jó­kedvhez mindnyájunknak se­gédkeznünk kell. Bevált mód­szerem követve, idén is ba­ráti társaságban szilveszte­reztem, ahol jól körülbás­tyáztuk magunkat finom fa­latokkal, néhány üveg pezs­gővel és minden tőlünk tel­hető mókával. Így aztán jól éreztük magunkat, és néha még adott is ehhez valamit a televízió műsora; bár nem tudom, mi lett volna, ha csak erre bízzuk magunkat... Azt hiszem, nagyon sokan éltek a fent leírt módszerrel, az új év első napjaiban még­se azt kérdezik egymástól az emberek, hogy milyen volt a hangulatuk, hanem, hogy tetszett-e a tv vidám műso­ra? S ilyenkor illik dicsérni vagy elmarasztalni, de min­denképpen kereken kimon­dani, hogy tetszett vagy nem tetszett. Pedig vannak köz­bülső fokozatok is, s az én véleményem pont ebbe a csoportba tartozik. Furcsa volna, hogy egy ka­lap alatt mondjak véleményt egy hosszú műsordömpingről, hiszen abban különböző szín­vonalú produkciók voltak. Számomra egyértelműen tet­szett A háremhölgy című el­képzelhetetlen tévériport. Pi­káns ötlet, kitűnő színészek, akik a világ legkomolyabb feladatának vették alakítá­sukat, s a nevetés a nézőnek jutott. Jól indult a szilvesz­ter, s jól is folytatódott, hi­szen Susan Baker táncát nézve a sonkás szendvics is megállt a számban, mert nyelni se tudtam az elisme­réstől. Nagyon tetszett még a Zene, zene, zene szellemes különkiadása, nagyon nem tetszett viszont a Hatásköri túllépés című rendőrviccsoro- zat lapos humortalansága. A többi műsorszámot a „se hi­deg, se meleg” kategóriába sorolnám. Különösen oda éreztem Hofi Géza műsorát, aki ezúttal meg se közelítet­te saját mércéjét. Chaplin alkotói módszeré­ről olvastam, hogy mielőtt forgalomba hozta filmjeit, az utcáról összeszedett egy cso­mó gyereket, levetítette előt­tük a művet, s a reagáláso­kat figyelembe véve változ­tatott munkáján. Nos, a te­levíziós szilveszter készítői vagy nem dolgoztak hasonló módszerrel, vagy csak a stú­dióba meghívott, nevetési ro­hamra különösen érzékeny, térdét csapkodó közönség tet­szését vették figyelembe, s így mire a jó ötletek a kép­ernyőre kerültek, már bőven felhígultak elnyújtott, hatás­talan ballasztokká. A való­ban emlékezetes műsorai után népszerű Hofi Géza is inkább csak önmaga szobra előtt komédiázott. Örök ta­lány számomra, hogy miért kellett egv jobb sorsra érde­mes néző cipőjét felapríta­nia? Mondom, összességében el lehetett viselni a televízió szilveszteri vidám műsorát. Különösen akkor, ha az egé­szet nem vettük túlságosan komolyan. (Andódy) Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS

Next

/
Thumbnails
Contents