Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-26 / 22. szám
NÉPÚJSÁG 1978. január 26., csütörtök A Szarvasi Szirén Szövetkezet bedolgozói többek között hímzett gyermekruhákat készítenek. Felvételünkön ezeket csomagolják a Szirén dolgozói Fotó: Veress Erzsi Magyar szövetkezeti hetek Olaszországban Üjabb jelentős állomásukhoz érkeztek a magyar és az olasz szövetkezeteik gyümölcsöző kapcsolatai. A Hungarocoop Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat a magyar szövetkezetek képviseletében, együttműködve a Coopitalia Milánóval és a CAMST Bolognával február 7-e és 14-e között magyar szövetkezeti heteket rendez. A magyar szövetkezetek egyszerre 12 olasz város (Piombino, Torino, Reggio- Emdláa, Modena, Biella, Prato, Bologna, Firenze-Sesto, Róma, Milánó és Como) /nagyáruházában, továbbá 88 szövetkezeti üzletben mutatják be termékeiket. Ugyanakkor a bolognai Európa szövetkezeti étteremben magyaros éteLkülönle- gességeket is felszolgálnak. Magyarország részéről nagy az együttműködési készség az olasz cégekkel is, már eddig is több száz kooperációs megállapodás jött létre. Olaszország egyike hazánk legnagyobb nyugat-európai partnereinek. A forgalom nagyságát tekintve az utóbbi évek átlagában a harmadik helyet foglalja el az NSZK és Ausztria után. Hfradótecbnikai Vállalat: Zöld jelzésre várva A Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregysége az 1977-as esztendőben 10 százalékos árbevétel-növekedést ért el, amit teljes egészében a két év óta tartó folyamatos termékszerkezet változtatásának és a hatékonyabb termelékenységnek, jobb munkaszervezésnek tulajdonítanak. A 116 millió forint árbevétel egyébként alig 400 ember produktuma. Ennek az összegnek majd 10 százaléka a tőkés megrendelőktől folyt be, ugyanakkor 21 millió forint értékű áru a szocialista piacon talált gazdára. Ez évre újabb 10,2 százalékos termelésnövekedést tűztek ki célul. A jelenlegi körülmények között az évente csaknem 10 százalékos növekedés a végtelenségig nem fokozható. Pedig szükség van rá, mert termékeik a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt keresettek. Fejlesztés Ma még ott tart a híradótechnikai vállalat, hogy legtöbb termékét — megosztva — három gyáregységben gyártja. Így például egyik gyártmánycsaládjukat, az úgynevezett „tuhel” elektromos csatlakozót vagy aljzatot Békéscsaba mellett Karcagon is készítik. Ugyanakkor kis- és középteljesítményű áramellátó rendszereket is gyártanak, de ezt sem csak a békéscsabaiak. A szakosodást és a koncentrációt nemcsak nemzetközileg lehet és kell megoldani, hanem az országos vállalatoknál is. Éppen ezért a vállalat vezetősége úgy határozott, hogy egyes termékcsoportokat csak az 1-es számú békéscsabai gyáregységben fogják gyártani a jövőben, de a többi gyáregység is csak meghatározott termékeket gyárt majd. Igaz, ezzel még korántsem oldották meg hosz- szú távon az évenkénti 10 százalékos termelésnövekedést. A leadott termékféleségek mellett tudniillik át kell venniük a karcagi és budapesti gyáraktól jó néhány keresett cikk előállítását. Az átcsoportosítás és a koncentráció ideig-óráig megadja a továbbfejlődés lehetőségét, de ők már a VI. ötéves tervre is gondolnak. Az azt is jelenti, hogy mindezeken a változtatásokon fölül szeretnének egy új üzemcsarnokot is építeni. A budapesti gyár területet nem kaphat a terjeszkedésre, de munkaerőgondokkal is küzd. Ezért az elképzelések szerint Békéscsabán kívánnak építkezni, ahol megfelelő nagyságú terület áll a rendelkezésükre — ugyan még ezt is ki kell váltaniuk, ami nem kis összegbe kerül. Szakemberszükségletüket biztosítani tudják, mivel már egy évtizede tanulókat is oktat a gyáregység. Évente tizenöten kerülnek ki innen, akik megoldják a gyár szakmunkás- utánpótlás gondjait. Erre szükség is lesz, mert az új csarnok beindítását 100—120 fős munkabrigáddal tudják csak véghezvinni. Hitelből dig elsősorban a hazai megrendeléseket elégíti ki a jövőben. Mivel kívánja elősegíteni az elképzelésék valóra váltását a vállalat vezetősége? Többek között a békéscsabai gyáregység szabadabb kezet kap tevékenységéhez. Ma még a műszaki újításokat is 210 kilométerről — Budapestről — kapják, de nincs önálló anyagellátásuk, gyártáselőkészítő és dokumentációs csoportjaik sem. Így, ha valamilyen módosítást kívánnak bevezetni — legyen az a legkisebb ésszerűségi javaslat — mindent a budapesti központba kell fölterjeszteni, ahonnan hosszú, kacskaringós úton, sokszor hetek-hónapok után jön visz- sza a válasz. Az újszerű körülményekhez még újszerűbb szervezést kell teremteni. Ezt úgy szeretnék elérni, hogy bevonnák a műszaki egyetemet is, amely szervezési útmutatót szerkesztene a gyáregységnek. Szabad úton Ezért már január 1-től zöld utat kaptak, szervezik és létrehozzák a saját termelési és műszaki osztályukat. De az üzem bővülésével, a termelékenység emelkedésével párhuzamosan mindinkább szükség lesz az önállóbb anyaggazdálkodásra és a pénzügyi önállóságra is, hogy teljesíteni tudják az V. ötéves tervben kitűzött feladatukat. Ez pedig nem kevesebb, mint 620 millió forintos árbevétel. Életutak Ajánlott levél - mindenkinek Mostanában egyre többet foglalkoztatja a múlt. Sokszor bágyadtan, ráérősen hever az ágyban és az emlékeivel küszködik. Kímélni kell a szívét, nem rohangálhat megszámlálhatatlanul le és föl a harmadik emeletre, hiszen a 79. évébe lépett. Még hallja a felesége szösz- mötölését a konyhában, arcát az ablak felé fordítja, ahonnan a világosság jön. Nem a bútorok meleg barnaságát, a szőnyeg élénk színeit látja, hanem Erdélyben, Marosszentgyörgy utcáit járja, ahol született. Az apja hazajön az erdőkerülésből. Leteszi kétcsövű puskáját, a töltényes táskát, és megcsókolja édesanyja vastag kendővel eltakart arcát. Istenem, milyen jóképű ember volt, tizennégyben elment a háborúba és soha többé nem tért vissza. Nemsokára, 17 évesen ő is bevonul katonának. Kúszik, mászik a lövészárkokban, csak azt nem tudja, kiért és miért. Süvítenek a golyók a feje felett az olasz, a francia fronton, heteken át gyalogol ismeretlen országutakon. Amikor vége, mégsem mer hazamenni. Fél, nehogy besorozzák a román királyi hadseregbe. Tizenkilencben egy pénzintézetre vigyáz. Március 21-én is ott ül a telefon mellett, összerezzen a hangos berregésre. Érti a szavakat, mégis átadja a kagylót a társának és megkérdezi : • '. — Igaz, amit hallok? — Azt mondja, hogy kikiáltották a proletárdiktatúrát. Vállára kapja a puskát, irány a Vörös őrség. Nehéz idők következnek. Hajdúszoboszlón elfogják az intervenciósok. Bújkál a Tiszántúlon, Észak-Magyarországon. Vágyik a szülőföld, a családja után. Huszonhétben hazamegy, de kitoloncolják az országból. Árulónak, kémnek, kommunistának nevezik. Nyugalomra, biztonságra vágyik. És jön az átváltozás csodája, a munka. Eltűnik az a sok megalázó emlék... Debrecen, Gyula, Békéscsaba a dolgos hétköznapok állomásai. Negyvenegyben áll a posta szolgálatába. Végigjárja a lépcsőfokokat. Legtovább a táviratokat hordja. Kopogtat, csönget a házak kapuján, táskájában a szomorú és az örömteli hírekkel. — Jaj, mit hoztál, Miklós? — kérdezik tőle a jó ismerősök és van, aki Miklóskám- nak, Miklós bácsinak szólítja. A postásnak sokat kell tudni az országról, a világról. Beszélget a fiatalokkal, az idősebbekkel. Elmondják sikerüket, bánatukat, s tanácsot kérnek nagyon sok dologban. Eszébe ötlik: menynyit rohan, szaladgál, nem kímélve magát. Miért is gondolna arra, hogy egyszer vége lesz, elfárad a motor és abba kell hagyni. Pedig így történik. Még néhány évig Hódmezővásárhelyre jár. Kapus az ottani postahivatalban. ötvennégyben aztán rokkantsági nyugdíjba megy. De lehet-e lemondani a munkáról, ami az élet savát és borsát adja? Nem sokat töpreng ezen, ha teheti, beáll a sorba. Az 1970-es árvíznél mindenki igyekszik segíteni a bajba jutottakon. Azt mondja az asszonynak: — No, anyjuk, felveszem a régi postás egyenruhát és elmegyek hírvivőnek. így is történt. Kismotorral ingázik a város és a Körös gátjai között. Meg is vannak a dicsérő oklevelek, amelyet a megyei tanács elnöke és az ÉKV osztályvezetője írt alá. A napokban ismertem meg Pára Miklóst. Békéscsabán, a Kulich Gyula-lakótelep egyik lakásában él. — Amióta nyugdíjba mentem, nem unatkozom egy percig sem. Teszek, veszek, várom, hogy hozzák a Népújságot, az Ország—Világot. Ha megérkezik, nyomban átolvasom, s van minek örülni, és van min bosszankodni — mondja, miközben végigsimítja fehér haját. Nyugodtnak, harmonikusnak látszik. Tudja, a munka szépsége, öröme már csak a múlté, de míg él és mozog, nem mond le róla. Ha elhagyja magát, vége — A nyugdíjam 1510 forint, a feleségem meg 1100-at kap havonta. Nem sok pénz, de valahogy kijövünk belőle. Tavaly elszegődtem a vasúthoz éjjeliőrnek. A szegedi 2- es számú építési és hídfenntartó főnökségen vállaltam, hogy egy hónapig minden éjjel szolgálatban leszek. Tíz nap után azonban elküldték. Még védőruhát sem adtak. Amikor szóvá tettem, a főnök durván beszélt velem. Megvallom: nagyon rosszul esett. Hetvennyolc újévet élt meg. Az élete tanulságos. Teli van gyötrődéssel, örömmel és kitartással. Ajánlott levél, amelyet nyugodtan kézbesíthetne — mindenkinek. Seres Sándor Fotó: Martin Gábor A beruházást nemcsak önerőből kívánják megoldani, hanem nagyrészt exportnövelő hitelkeretből. Ehhez kért kölcsönt a vállalat, s az engedély után hozzá is kezd az építkezéshez. Az ez évben elkészülő ü zemcsa m ókterveket 1980-ig szeretnék megvalósítani. A hitel mintegy 60 százalékát új automata gépek, gépsorok vásárlására fordítják, növelve ezzel a termékek mennyiségét és a munka hatékonyságát. így jórészt a békéscsabai gyáregység termel majd exportra, a vállalat másik két gyára peEzzel el is jutottunk ahhoz, hogy mi várható, ha a tervek megvalósulnak. A IV. ötéves tervi teljesítményük 390 millió forintos érték volt. Az 1980—85 közötti években már 1,2 milliárdos termeléssel számolnak. Vagyis az új üzemcsarnok és a megfelelő műszaki és szakmunkásgárda bővülésével 1985-ben — egy év alatt — csaknem olyan értékben kívánnak árut előállítani, amelyet az egész IV. ötéves tervükben produkáltak. Jávor Péter Nők fóruma Mezökovácsházán Sokoldalú tájékoztatás a nagyközség életéről A Hazafias Népfront nő- és rétegpolitikai munkabizottsága Mezökovácsházán a nagyközségi tanács termében a napokban fórumot rendezett a nők részére. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy a délután 5 órakor kezdett fórumot csak a késő esti órákban tudták befejezni, annyi kérdés, hozzászólás hangzott el. Laluska Mihály- né, az OTP helyi fiókjának vezetője adott tájékoztatót az 1978-ban megváltozott hitel- nyújtási lehetőségekről. A fórumon részt vett Földi János tanácselnök és Csóti János, az ÁFÉSZ kereskfedelmi főosztály vezetője. így a közérdekű kérdésekre, bölcsőde, óvoda építése, kereskedelmi ellátás, stb. első kézből kaptak választ a hozzászólók. A népfront nő- és rétegpolitikai bizottsága tervezi, hogy a mostanihoz hasonlóan, a fiatalok részére is rendez fórumot, melyen a nagyközség vezetői adnak választ a felmerült kérdésekre. Törődés az idősekkel Szocialista humánumunk megköveteli az idős korúak társadalmi gondozását. Ebben a feladatban jelentős szerepet vállal a Vöröskereszt, melynek békéscsabai városi vezetősége szorosan együttműködik a városi tanács szociálpolitikai csoportjával Az alapszervezetek aktivizálták az üzemek, vállalatok szocialista brigádjait, s velük együtt szervezték meg az elmúlt évben az idős emberek napját és a nyugdíjasok találkozóját. Az idős korúak társadalmi gondozásában jelentős segítséget nyújtottak az általános és középiskolák ifjú egészségőrei. E területen kiemelkedő eredményeket tudott felmutatni az egészségügyi szakközépiskola. Ebben a korban nagy veszélyt jelent a semmittevés, a fölöslegesség érzése. Ezért a jövőben még fokozottabb ügyeimet kell fordítani az egészséges, a közösségért tenni kívánó idős emberek akitvizálására. JEGYZET Nem sóder Csaknem húsz éve, 1959- ben kezdték a folyami homok kitermelését a mai szeghalmi Sárréti Termelőszövetkezet egyik elődjében, a Petőfiről elnevezett közösben. Akkor még úgy jutottak ehhez a minden építkezéshez nélkülözhetetlen anyaghoz, ahogy a folyómenti ember hozzájutott évszázadokon át: lapáttal, négyszögletes kapával emelték ki a Sebes-Körös medréből a széles, mély öblű ladikokra, ezekről partra hányták, s elszállították. Nem is tudtak akkoriban többet kitermelni évi négyezer köbméternél. Sokfelé az Alföldön valóságos kincs a finom építkezési homok. Tudták ezt a szeghalmiak, de tudták azt is, hogy ezt a melléküzem- ágat sem lehet évszázados, kisipari módszerekkel jövedelmezővé tenni. Egy percig sem volt vita köztük azon, hogy ide érdemes invesztálni, s érdemes megkeresni a vevőket is. Továbbléptek tehát. 1972-ben, mintegy ötvenezer forintért — kéz alól — hajóra szerelhető sóderszivattyúkat vettek, amivel ez a nem könnyű mesterség rögtön megkönnyeb- bedett. Később sem sajnálták rá a pénzt: mintegy százezret költenek a homokbányászatra évenként. Nem bánták meg! Egy köbméter jó minőségű folyami homok ára száz forint, a sóderé is ottankörül van. Erre az összegre mintegy 75—77 százalékos költségráfordítás esik, a többi: haszon. Húszezer köbméter homokot termelnek ki évente, homokbányászatuk jövedelme megközelíti a fél milliót.- Vevő is akad bőven. Ok látják el homokkal valamennyi — erre igényt tartó — környező nagyüzemet; összesen 22 különféle vállalatnak, üzemnek, gazdaságnak szállítanak rendszeresen. Ezenkívül 10 TÜZËP- pel és szövetkezettel nemcsak vásárlási, hanem szállítási szerződést is kötöttek. A téesz saját járművein viszi „szerződött feleinek” a kért mennyiséget, s ez — bruttó fuvarbevételben — újabb egymillió forintot hoz évente. Köztudott, hogy a termelőszövetkezeti melléküzem- ági tevékenységet a néhány évvel ezelőtti központi intézkedések bizonyos mértékig korlátozták. Helyes is, ha a termelőszövetkezetek elsősorban azzal foglalkoznak, amire valók: hogy kenyér és hús kerüljön mindannyiunk asztalára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy — ha igény és lehetőség is van rá — bárhol veszni hagyhatunk életképes, jövedelmező ágazatokat, kiaknázható gazdasági lehetőséget. Nem állunk olyan jól, hogy ezt büntetlenül, káros következmények nélkül tehetnénk. A folyófenékről kitermelt homok adja a Sárréti Termelőszövetkezet évi tiszta nyereségének 5—6 százalékát. A hagyományosból származó haszon mellett bizonyára jól jön nekik ez, pedig a téesz az utóbbi néhány évben egyébként is jól dolgozik, nem veszteséges. Érthetetlen, hogy az ilyen és hasonló lehetőségeket nem használják ki más, sokkal rosszabb körülmények között dolgozó termelőszövetkezetek — a szeghalmi járásban is, meg másutt is megyénkben. Bátraké a szerencse?... Így is fogalmazhatunk. Az adott esetben a bátorság az okos vállalkozó kedvet, a körültekintő kockázatvállalást, a vezetői többletmunka vállalását jelenti. Sajnos, ebből egyelőre még kevesebb van, mint kavics és homok a Sebes-Körös medrében. Varga János
