Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-25 / 21. szám

O A Magyar Szocialista Munkáspártot az ve­zeti, amikor minden lehető eszközzel a szocialis­ta demokrácia tökéletesíté­sét és kiterjesztését segíti, hogy a dolgozók minél na­gyobb számiban vegyenek részt a közügyek intézésé­iben, ami a hatalom további megszilárdulását, szocialista jellegének erősítését szol­gálja. Gondoljunk csaik ar­ra, amikor az ötvenes évek elején a szocialista demok­rácia csorbát szenvedett, a szocialista rendszer, a prole­tariátus diktatúrája került veszélybe. Kádár János nyíregyházi beszédében a következőket mondotta : „Rendszerünk sajátossága, fontos vonása, hogy minél több eszmeileg tisztán látó, a szocializmus célját vállaló, érte tenni képes és tenni akaró ember hallassa sza­vát a közösség ügyeiben. Arra törekszünk, hogy poli­tikánkba, a kormányzat kér­déseibe, az üzemek, a ter­melőszövetkezetek belső éle­tébe a tanácsok tevékeny­ségébe minél több embernek legyen módja beleszólni.” Hogy miért? Mert a tör­ténelem igazi alkotói a nép­tömegek; ők a termelés fő­erői, a termelőerők fejlődé­sének előmozdítói, a tudo­mányos vívmányok hasznot hajtó alkalmazói s ezzel hozzájárulnak ' a tudományos és technikai vívmányok el­terjedéséhez, fejlődéséhez, ök a különböző szervezetek és vezetők politikai eljárá­sainak fő mozgatói, és ered­ményeik záloga. Jelentős szerepet játszanak a szelle­mi életben is, hiszen terme­lő tevékenységükkel rész­ben megteremtik a kulturá­lis és a tudományos mun­kához az anyagi javakat s a munkamegosztás folytán a szellemi munkásokat füg­getlenítik. De amíg a politi­kában és a gazdaságbem vi­szonylag könnyű a szocializ­must győzelemre segíteni, sokkal nehezebb diadalra vinni az új rendet az embe­rek mindennapos életében, életmód j ában, hogy a szocia­lizmus győzelmét végleges­sé tegyük. És nem kétséges, hogy a társadalmi átalakí­tásokat szolgáló intézkedé­sek sikere attól függ, mi­ként gondolkodnak azokról a dolgozók, mennyire teszik azokat magukévá. Mi bontakoztatja ki a szé­lesebb társadalmi aktivi­tást? Ha a különböző hatá­rozatok előkészítésében és meghozatalában részt vesz­nek a dolgozók, ha a dönté­sek végrehajtásának része­seivé válnak, és annak el­lenőrzésében is részt vesz­nek. A vezetés művészete abban is rejlik, hogy meg­találja azokat a kérdéseket, melyekben szükséges szót váltani a tömegekkel, hi­szen a vezetők eredményei­ben az általuk vezetettek aktivitása is 'kifejezésre jut, ennek következtében mun­kájuk hatványozottan kihat a társadalmi folyamatokra. A vezetés különben — dön­téshozatal, s ennek alapvető feltétele a sokoldalú tájéko­zottság, nevezetesen át kell tekinteni a folyamatokat és mérlegelni kell a döntés kö­vetkezményeit. Ebbe bele­tartozik a tömegek vélemé­nye, elképzeléseinek az is­merete és a várható dön­téssel kapcsolatos reagálása. A dolgozók nem önma- guktól, spontán aktivizálód­nak. Ehhez egyebek közt ugyanúgy ki kell küszöbölni a lélektelen, bürokratikus ügyintézést, mint az atyás­kodó vezetői stílust; meg kell jelölni konkrétan, hogy a dolgozók hol, miben, ho­gyan vehetnek részt a tár­sadalom ügyeinek az intézé­sében. Ennélfogva a szocia­lista demokrácia tömegjel­legének a kibontakoztatása a legfontosabb. Jogos igény A szocialista demokrácia fejlesztése ma már, hogy az eddig po­litikailag alig érintett töme­geket is bevonjuk a közös­ségi ügyek intézésébe. Min­den munkahely, minden la­kókörzet sajátos kis társa­dalmi közösség, sajátos a légköre és sokszor nehezen áttekinthető társadalmi szerkezet. A szocialista de­mokrácia fejlesztésének szerves része, hogy ezekhez a tömegekhez is hozzáférkőz­zünk, hogy kiemeljük őket a mindennapos viszonyok által meghatározott gondolkodás- módjukból, hogy feltámaszt szűk bennük a szocialista ér­tékrendszeren nyugvó igé­nyeket. Ezért a tömegszerve­zetek és tömegmozgalmak minden téren élénkítsék mű­ködésüket. Ez a feltétele an­nak, hogy azok a dolgozók, akik ezekben a szervezetek­be tömörültek, fokozottab­ban vegyenek részt a köz­ügyekben, jusson jobban ki­fejezésre az eddiginél véle­ményük, akaratuk a dönté­seknél, azok végrehajtásában és az ellenőrzés folyamatá­ban. Hiszen az embereket foglalkoztató ügyek nagy ré­szét az alsóbb testületek és szervek — helyi tanácsok, műhely- és üzemvezetőségek, brigád-, vagy termelőszövet­kezeti vezetőségek stb. — döntései szabályozzák. Eze­ken a helyeken a konkrét helyzetismeret elengedhetet­len, s a körülményekhez iga­zodó határozat, mert a dol­gozó tömegeket legérzéke­nyebben érintő kérdések itt dőlnek el. Mivel a történelem az em­berek tevékenységének a ter­méke, ezért elengedhetetlen, hogy nemcsak a vezetők, ha­nem az irányítottakra is hallgassanak, véleményüket vegyék számba és mérlegel­jék. Hiszen az igazság lénye­get tükröző volta nem függ a beosztástól, vagy a rendfoko­zattól. Csak a szocializmust szolgáló szempontok a mérv­adók, hogy melyik véleményt foganatosítják. Természetesen a dolgozók aktivitását elősegíti, ha tájé­koztatják őket azokról a kér­désekről, melyekben érde­keltek s ezért véleményt vár­nak azoktól, mielőtt meghoz­nák a döntést. Csakis a poli­tikai, társadalmi ismeretek birtokában vehetnek részt tudatosan, hozzáértően a tár­sadalmi ügyek intézésében. Az aktivitás fokozásához az is szükséges, hogy a dolgozók érezzék és lássák, van értel­me beleszólniuk a közügyek­be, szavuknak van foganatja. A tömegek aktivitásának nö­veléséhez elengedhetetlen a politikai és erkölcsi nevelés, nevezetesen, hogy 4 közéletet alkotóan és kitartóan szol­gálják. Küzdeni kell továb­bá a szocialista demokrá­cia kibontakoztatását gátló akadályok ellen, mint a tár­sadalom ügyeivel szembeni közönyösség, a cinizmus, az egyes „illetékesek” néppel szembeni előítélete, az „arisz­tokratizmus” és más törek­vések ellen. Ü szocialista demokrá­cia kiszélesítése sok­ban függ attól, hogy az irányító testületek és a vezetők bátorítják-e a dolgo­zók aktivitását. Németh Ká­roly az MSZMP X. kongresz- szusán hangsúlyozta : „Pár­tunk Központi Bizottsága a párttagság, a közvélemény elé tárja elképzeléseit, véle­ményt kér a társadalom éle­tére vonatkozó minden nagy horderejű kérdésben ... Nem elég azonban ezt csak az or­szágos politikában megvaló­sítani. A dolgozók aktivitá­sának, felelős közéleti tevé­kenységének kibontakoztatá­sa minden munkahelyen, minden vezetőtől ilyen ma­gatartást és munkastílust kö­vetel.” Ez a szocialista de­mokrácia egyik alapelve és nem más, mint a vezetők és vezetettek kölcsönös függősé­gének érvényesítése. Cserei Pál 1978. január 25., szerda Elek, Vécsei utca 9. Falu- széli ház. Este van, csak a tévé kékes fényei táncol­nak az ablaküvegen. A gyerekek, három kislány a képernyő előtt ül. Az asz- szony időnként megsimo- gaitja fájó derekát. Az ura nemrég ment el, éjjeliőr Gyulán az egyik szövetke­zetben. — Vigyázz magadra — mondta halkan az asszony­nak. — Persze hogy vigyázok, csak menj már, mert el­megy a busz. Az asszony tett-vett a konyhában, majd beült a kisszobába. Fájások kínoz­ták. Csak nem szülök meg? — nézett a naptárra — csak február 10-e körül mondta az orvos ! Vacsorá­nak valót tett a tűzhelyre. Bámulta a lobogó tüzet és az zakatolt a fejében, miért is hagyta meg a gyermeket? Nem fiatal már, 40 éves is elmúlt. Az ember akarta nagyon, hogy a három lány mellett legyen egy fiú is: Imre. Mennyire vágyott egy fiú után! Azért akarta meg­szülni a gyereket, állandóan azt 'hajtogatta, hogy fiú lesz. Amikor félrehúzta. a lábast, hogy ne főjön any- nyira az étel, megszédült. Aztán a hideg rázta. Min­dig így kezdődött nála a szülés ideje. Kimólt a .na­gyobbik lánynak, szaladjon a szomszédba, hívjon át va­lakit. — Azt üzenték édesanyám — jött vissza a lány nem sok idő múlva —, hogy most nem érnek rá. Bevánszorgott a szobába. Nem szólt a gyerekeknek. Könnyen szült még eddig mindig. Lefeküdt a sezlon- ra. Elhomályosodott a fény. Amikor magához tért, már ott sírt ölében a gyermek. Fiú. Elszorult a torka, s együtt sírt a gyerekkel. A szomszédból beáramlott a fény az ablakon. Csupa vér volt az ágy. — Szaladjatok át P. né­niékhez. Jöjjön azonnal, mert szültem. A gyerekek, mintha pus­kából lőtték volna ki, ro­hantak a szomszédba. Az asszony aléltan feküdt, csak annyi ereje (maradt, hogy bebugyolálja egy lepedőbe a csecsemőt. Várt. Görcsök kínozták, de alig érezte. Ott feküdt mellette a fia. Kis idő múltán megjöttek a gyerekek. — Azt üzenték, hogy ők most nem érnek rá, nézik a tévét. Megrándult az asszony szája. — Menjetek C.-hez. C. néni biztosan át fog jönni. Jött volna a szerencsétlen szívesen, de annyira dagadt voűt a lába, hogy nem tu­dott felkelni az ágyból. — Menjetek, feküdjetek le, majd jön apátok. Nem tudta, hogyan telt el az éjszaka. Volt amikor el­vesztette az eszméletét, aztán amikor magához tért, a gyereket húz­ta közelebb. Nem volt ereje felkelni, hogy meg­mossa egy kicsit magát, meg a (fiút. Feküdt magatehetet- lenül, mintha mázsás sú­lyok nyomták volna az ágyhoz. Nagyon soká lett reggel. S még hosszabb az az idő, amikor benyitott az ajtón az ura. — Mi van veled Erzsi ? Nézte a vérben heverő re­megő asszonyt, meg a síró gyereket. — Fiú — suttogta az anya és megpróbálta fel­emelni, hogy az ember is lássa — Imrének hívják. Az ember letérdelt az ágy mellé és megcsókolta az asszonyt meg a fiát. — Ugye mondtam, ugye mondtam... — hajtogatta, és zokogott. Amikor kicsudálkozta magát, óvatosan felültette az asszonyt, kivette alóla a lepedőt Begyújtott, vizet melegített. — Mosakodj meg addig, amíg hívom a mentőt. Az ember elsietett. Olyan volt az arca, mintha mész- be mártották volna. Hang alig jött ki a torkán. — Itt hagyták egyedül ezt a szerencsétlen asszonyt, egyik szomszéd sem volt ké­pes arra, hogy átjöjjön se­gíteni, vagy mentőt hívni. Jó néhány nap eltelt már az eset óta, de dr. Jakubecz Sándor, megyei szülész-fő­orvos még mindig remeg az indulattól, ha eszébe jutnak ennek a szülésnek a körül­ményei. — Mind a ketten életve­szélyben voltak. Sok éves prakszisam alatt ilyen eset még nem fordult elő. Sze­rintem nagyobb bűntett volt ez, mintha az országúton cserben hagynak valakit egy baleset után. Mélyen fel /vagyok háborodva a szomszédok viselkedésén. Az anya gyermekével Gondolkoztam már azon is, hogy megkeresem az ügyészséget és panaszt te­szek. Ha bekövetkezik a tragédia, ki lett volna a hibás ezért? Ha a törvény bünteti az országúton a kö­telező segítség elmulasztá­sát, itt talán még jogosabb lenne ez. Nem tudom meg­érteni, felfogni az emberek között ezt a kapcsolatnél- küliséget, ezt a nemtörő­dömséget, a közömbösséget. Szerencsére most már túl vannak az életveszélyen mindketten. A megtörtént esemény­hez aligha keid kommentárt fúzni. A történet önmagáért beszél, és mint ember mélységesen szégyellem ma­gam az elek! szomszédok helyett is. Szégyellem, mert tettüket semmivel sem le­het magyarázni, hogy kö­zömbösek tudtak maradni egy élet indulásakor. Szív­ből kívánom, hogy Imike soha ne tudja meg milyen embertelen körülmények kö­zött látta meg a napvilágot Eleken, 1978-ban. Béla Ottó A Házi Jogtanácsadó tájékoztatója a tulajdonjogról ós a polgári törvénykönyv változásairól A polgári törvénykönyv módosítását 1977. szeptember 29-én fogadta el az ország- gyűlés: az egységes szerkeze­tű új szöveg 1978. márciusá­val lép életbe. A változások­ról a Házi Jogtanácsadó de­cemberi száma összefoglaló tájékoztatást ad, ezenkívül részletesen ismerteti a tulaj r don jog teljes témakörét. Ez utóbbi már csak azért is megérdemli a különös fi­gyelmet, mivel valamiképpen minden állampolgárt érint, lévén, hogy legszemélyesebb jogaink egy fontos csoport­ját taglalja. Tömör bevezetőt — amely a személyekről, a szerződé­sekről, a kártérítésről és az öröklésről szóló új szabá­lyozásokat tekinti át — két terjedelmesebb fejezet kö­veti. Az első a tulajdon ál­talánosabb formáit, továbbá Ötvenedik házassági évforduló hwwwwwwwwwwwwwwwwmwwwwwiwiíwwwíiwwwwiwiWWWIwwwi* egyebek közt a földnek és a ; rajta álló épületnek a tu­lajdonjogát, a dolog haszná­latához és hasznai szedésé­hez fűződő jogokat részle­tezi, de a szomszédjogra, sőt az ún. elbirtoklásra is kitér. A másik — talán még tar­talmasabb — fejezet ugyan­akkor a közös tulajdonra vonatkozó tudnivalókat fog­lalja össze, ismertetve, mi­lyen birtoklási és használa­ti jogaik lehetnek a tulajdo­nostársaknak, hogyan szün­tethető meg a közös tulaj­don, mit jelent az elővásár­lási jog, stb., de szót ejt olyan kevésbé közismert jog­viszonyokról is (pl. a telki szorgalom), amelyek miatt — éppen elsősorban az ide­vágó ismeretek hézagossá­gának következtében — elég I gyakran keletkezik az érin­tettek közt elhúzódó s ál­datlan jogvita. A járatlanabb olvasó és a szakember számára is na­gyon hasznos lehet a Ptk. tárgymutatója, ezenkívül ezt a számot is a szokásos ro­vatok (Kis értelmező szó­tár, Hol intézik?, Jogszabá­lyokról — röviden, Időszerű teendők, Változott!, Közön­ségszolgálat) egészítik ki. Végezetül csak annyit, hogy a Házi Jogtanácsadó 1978-ban már havonta vála­szol az érdeklődők kérdései­°*L » Pándi Gábor és Pándi Gáborné (Veres Julianna) az 50 évvel ezelőtt — 1927. december 29-én — tett „Házasságkötési Fogadalmukat” a muronyi anyakönyvi kerület anyakönyv­vezetője előtt ünnepélyesen megújították. A ritka családi ünnepségen ott volt hat gyer­mekük, valamint 11 unokájuk. Gratulálunk a jubiláló házaspárnak Cserbenhagyás

Next

/
Thumbnails
Contents