Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

O 1978. január 19., csütörtök NÉPÚJSÁG Tematikus hangversenyek — 9600 bérlet Levéltári kalandozás A Filharmónia rendezésé­ben másfél évtizeddel ez­előtt kezdődtek meg me­gyénkben az Ifjú Zenebará­tok bérleti koncertjei. Elő­ször Békéscsabám és Béké­sen, majd Szarvas, Gyula és Orosháza után a községek is bekapcsolódtak a zenei kul­túrát terjesztő mozgalomba. Az 1977/78-as évadban már 27 településen 32 csoportja van, s a városoktól kezdve a kis falukig neves, sőt világ­járó művészek keresik föl a kultúrházakat és tolmácsol­Sikerfilmek voltak Elkészült az elmúlt év el­ső hivatalos filmforgalmazási mérlege. Eszerint tavaly a hazai filmszínházakat 2 mil­lió 400 ezerrel több néző ke­reste fel, mint 1976-ban. Ezen belül a magyar filmek nézőtábora 1,3 millióval emelkedett. A hazai sikerfilmek listáját négy játékfilmünk vezeti. Ranódy László Árvácska cí­mű filmjének, Dargay Attila egész estés rajz-játékfilmjé­nek, a Lúdas Matyinak, Zsombolyai János Kenguru című alkotásának és Várko- nyi Zoltán Fekete gyémántok című kétrészes filmjének né­zőszáma külön-külön is meg­haladta az 1 milliót. Közü­Ma, csütörtökön este 21.35 órakor a Naplemente című dokumentumfilm első részét mutatja be a televízió. A film figyelemre méltó prob­lémákat elemez. Hírt ad ar­ról, hogy falvak ürülnek ki, mert az emberek a városba költöznek. Tanyák maradnak üresen. Vagy mégsem? Mi lesz azokkal az idős embe­rekkel, akik roskadozó, má- ladozó épületben, emberektől távol, öregesen, magányosan 38. — Segítek, Gittám, segí­tek! — jelentkezett Klári is. Közben Mari már minden jelentkezés nélkül szedte is össze a mosatlan edényeket. Kati a szeme sarkából fi­gyelte Tibort; olyan mélán közeledett a tűzhöz, hogy szinte még el is lehetett hin­ni róla: nem látja Katit a kannákkal. Csak odament az anyja mellé és lekuporodott. Fehér volt, átsütött rajta a nap. Végül Kati felvette a kan­nákat, nem szólt senkinek, elindult vízért. Kiment a drótkapun, s elgondolkozva ballagott a nyomós kút felé. Távolodva is hallotta, hogy csörömpölnek a tálkákkal és evőeszközökkel. A beszédhangok már ösz- szemosódtak. Klárié kivételével, aki a vízparton még mindig ra- csított a gyerekeivel: — Aazonnaaal gyertek ne­kem kifele, rossz köölykök! Aztán az is elmaradt. Két fiú jött vele szemben, nem tértek ki, Kati kitért előlük. Megálltak, valami meg­jegyzést tettek, utánabámul­tak. Az egyik végül utána is kiáltott: — Ne segítsünk, kislány? Kislány? Olyanok voltak, mint Tibor, véznák és fehé­rek. Hogy mernek ezek vele szemtelenkedni? Kedve lett volna megállni és megvárni, jönnék-e utána? De csak ment tovább unott ajkbiggyesztéssel, amit sen­ki sem látott. Szóval Ti­bor ... vagyis Anyu az egész mai ügyeskedésével... Látta, hogyan tárgyal egymás után az érdekelt felekkel a fel­ajánlásokról. Igazán mindent megtesz, hogy az egyetlen kislányának jól induljon a házasélete. Lakás ... össz­komfort ... jólkereső, tudós férj... aki még ráadásul a legjobb káder is, hiszen munkásszármazású. ják e főleg általános iskolai tanulókból álló közönségnek a legnagyobb zeneszerzők műveit. A 9600 bérletes diák évadonként 4 hangversenyt hallgat meg, mégpedig a 4 évfolyamra beosztott tárgy­kör szerint. Ezek: A hangok birodalma, Népek zenéje; A magyar zene évszázadai és Az európai zene évszázadai. Békéscsabán és Gyulán az iskolák osztályonként szer­veződtek az ifjúsági hang­versenyek műsorához : az lük a legnagyobb siker a Lú­das Matyi vetítéseit kísérte. Szembetűnően emelkedett a szovjet filmek látogatottsá­ga is: Tavaly a szovjet film­művészet alkotásait 2,9 mil­lióval többen nézték meg, mint 1976-ban. Ugyanakkor csökkent az összes többi or­szágból származó filmek lá­togatottsága. A tőkés országok filmjei­nek látogatottsága pedig 700 ezerrel volt kevesebb, mint 1976-ban. Így a szocialista or­szágok filmjei látogatóinak aránya összességében az elő­ző évi 42,6 százalékról 46,9 százalékra emelkedett, míg a tőkés országókban készült filmeké 57,4 százalékról 54,6 százalékra csökkent. élnek?. A kétrészes doku­mentumfilm (amelynek má­sodik részét holnap, pénte­ken este láthatják) ezeknek az idős embereknek a prob­lémáiról szól. A második rész végén — pénteken — Valamit tenni kell címmel stúdióbeszélgetésre kerül sor, amelynek résztvevői közéleti személyiségek, valamint a film írója és rendezője: La­katos Vince. Ezen önkéntelenül elmo­solyodott. Tibor, a munkás- gyerek ... Az alma a fájá­tól egészen messze is el tud gurulni. Azaz igazság, hogy még Tibornál sokkal mesz- szebbre is. De már ott is volt a kút- nál, már neki is dőlt, nyom­ta, a víz erős sugárban zú­dult a kannába. Megtelt, ki­cserélte, a másikat is tele- nyamta. Mire letette az első mellé, hogy felemelje a két karjával, addigra futva megérkezett Laci is. Piros trikó nélkül, csak úszónad­rágban, még vizesen, ahogy a Dunából kimászott. — Hé, csak nem hagyok egy hölgyet két kanna víz­zel cipekedni! Kati megállt, ránézett. Iz­mos volt, barna volt, jó­kedvű. Nagymama jutott eszébe: Katikám, te még nem tudod, hogy egy jóképű, izmos, bar­na fiú mennyire más... mennyire más ... igen, talán így mondta ... Megvonta a vállát és fél­reállt. — Ne hagyj... ! De nem gőgös volt, tréfás, vagy kacér. Inkább szomor­kás. Laci megragadta a kanná­kat. — Meg se vagy illetődve? — Meg legyek? — Nem is tudom. Éppen elbírtad volna. És egyálta­lán nem is sajnáltalak azért, mert cipelned kell. dikoscxk a második, a hete­dikesek a harmadik, a nyol­cadikosok a negyedik év­folyam előadásainak a bér­letesei. Tematikus koncerte­ket Budapesten kívül egye­dül csak Békés megyében tartanak. A zenei nevelés Ifjú Ze­nebarát formájának jelentő­ségét hamar fölismerték a pedagógusok és sokat segíte­nek a helyi szervezésben. Egy-egy hangversenyt úgy fognak föl, mintha tanítási óra lenne, s valójában az is, a szórakozás és élvezet mel­lett. Előkészítik rá a gye- rékeket; az utána követke­ző énekórán pedig megbe­szélik az élményt, s lemez­ről egy-egy részletét lejátsz- szák a hallottaknak. De nemcsak a zenei ízlést csi­szolják ezek a koncertek, hanem a gyerekek viselke­dését is. Megtanulnak és megszoknak egy számukra addig ismeretlen magatar­tást: a hangversenylátogató­ét, amihez az élmény várá- sa, a készülődés is hozzá­tartozik, majd az esemény tudatos élvezete. Erre még felszabadulás után is soká­ig csak elenyésző számú és inkább fővárosi tanulóknak volt módjuk, azoknak, aki­ket a szüleik már korán magukkal vittek hangver­senyre, operába. A hatás több irányban mutatkozik. Például hangversenyek előtt a könyvtárakban so­kan keresik a zeneszerző életrajzát. S hogy igazán megszerették a zenét, talán az mutatja legjobban, hogy számoséin felnőttbérletessé válnak ott, ahol erre mód van. Vagy ha helyben ez nem lehetséges, akkor a szomszéd városba mennek el 20—30-as csoportokban a felnőttek koncertjére. Ebben az évadban még 3 hangverseny van hátra, közte februárban Szokolay Sándor szerzői estje, ame­lyen ő maga is fellép, vala­mint Gyarmati Vera hege­dű-, és Bubik Hédi hárfa­művész. V. M. — Hanem miért sajnáltál? — Hát amiért, azért sem túlságosan. Ebben a korban az ember már maga felelős a cselekedeteiért. Csak ... csinos vagy, tudod, és ... — És? — Egyszerűen azt gondo­lom, hogy ott a nagy hársfa árnyékában majd megállunk pipit megpihenni... Kati oldalról ránézett. Vállat vont. — Álljunk. Egy (kislány jött velük szemben kerékpáron. Kitér­tek, hogy ne kelljen lefor­dulnia a keskeny ösvényről, ami kerékpárúinak is a leg­alkalmasabb volt. Mikor elment közöttük, hosszasan csengetett; ez ta­lán azt jelentette: köszönöm. Talán semmit. Odaértek a nagy hársfá­hoz. Nagy erős törzse volt, hatalmas koronája, széles árnyéka. Kati szó nélkül megállt alatta és szembefor­dult Lacival.' Laci erre letette a kanná­kat és ösztönösen körülpil­lantott. Csend volt, ebéd utáni mély csend, és sen­ki... sehol senki, csak a ke­rékpáros kislány csengője szólt még mindig valahon­nan messziről. Az izmos barna karok a meztelen válla köré fonód­tak, Kati felnézett a vidá­man — vagy talán diadal­masan? — csillogó szemek­be és odanyújtotta a száját. A forróság szétáradt egész testében ... Ügy érezte, ezt A múltba pillantva érez­zük igazán az élet folyama­tosságát. Történeti műveket, tanulmányokat olvasva is, de még inkább és sokkal eleve­nebb erővel, ha régi doku­mentumokat : okmányokat, jegyzőkönyveket, kéziratokat látunk. Mint most Gyulán, a Békés megyei Levéltárban. A volt megyeháza, a jelen­legi városi tanács épületének oldalszárnyában — a már régen kinőtt helyen — dr. Szabó Ferenc igazgató ka­lauzolásával nézem a meny- nyezetig fölpolcolt raktára­kat, majd a szobájában levő a csókot várja reggel óta ... napok óta... évek óta. Kör­mével belekapaszkodott a fiú hátába, és amikor Laci lélegzetet akart vermi, és ki akart pillantani a világba, hpgy nem jön-e mégis erre valaki,, utánakapott, és nem engedte el a szájával a szá­jét. • * * Anyu mosogatás közben megkérdezte Tibort: — Miért nem mentél Ka­tival vízért, Tiborka? Tiborka erre feltápászko- dott és szó nélkül elindult. Mikor a nagy hársfához kö­zeledett, természetesen meg­látta a két karmát a füvön, de embert egyelőre nem lá­tott. Megállt, óvatosan ki­áltott: — Kati, hol vagy? Laci akkor megint felkap­ta a fejét, de Kati mind a két kezével utánanyúlt és visszahúzta. A körmét a nyakába mélyasztette. Egész testével hozzásúnult a fél­meztelen fiúhoz; nem en­gedte el. Tiborban motoszkált egy olyan kellemetlen gondolat, hogy vajon Laci hol van? De határozottan emlékezett, hogy benn úszkál a Duná­ban. Azon nem mert gondol­kodni, hogy mi van a hárs­fa törzse mögött. De elszán­tan elindult, kezét ököbe szorította. Laci már hallotta is a kö­zeledő, kissé csoszogó lépte­ket. Újra megpróbált kibonta­kozni, de Kati még mindig nem engedte, erre a vállát fogta meg, hogy szeliden el­tolja a lányt. De közben Tibor, akármi­lyen lassan. ment, mégis odaért. Látta;'hogy Kati még mindig ellenkezik, amikor Laci szelíden, de határozot­tan elszakítja magától. Látta Kati kapaszkodó körmét, amint árkot mar Laci vállá­ba. (Folytatjuk) beépített szekrényeket. S utána a mutatóba elővett régi darabokat, s arról be­szélgetünk, mennyi kárt oko­zott a levéltári anyagban is megyénknek a török hódolt­ság. — A török előtti időkben már szép számmal gyűlt össze különféle okmány Gyu­lán és a megyében, de ezek egy része még az országból is kikerült. A vár és a me­gye 1566-os elfoglalása előtt Brandenburgi György, aki szinte az egész megyét bir­tokolta, a saját és a várme­gye irataival együtt Ans­bachba menekült. Ezekből az okmányokból ugyan több mint ezer darab az 1870-es években iratcsere révén visz- szakerült, de már nem hoz­zánk, hanem Budapestre, az Országos Levéltárba. Sok okmányt pedig az elmene­kült nemesség vitt magával Fülek várába, s jórészük az ostromkor ott pusztult vagy kallódott el. A tulajdonképpeni levél­tári munkát csak 1732-től le­het számítani, mert akkortól van állandó helye — megye­háza még nem lévén — az óvár egyik szobájában, a közgyűlési terem mellett. Itt őrizték a nemesi vármegye közigazgatási és törvénykezé­si iratait, az adóbeszedési összeírást és a nemesek nyilvántartását is itt vezet­ték. De a gyulai vár már 1695 elején felszabadult és ettől az időtől 1732-ig majd negyven év telt el. Közben mi történt? — A teljesen kifosztott, tönkrement megye újjászer­vezése. Jellemző az akkori állapotokra, hogy 1700 körül az egész megye lakossága nem éri el a háromezret. A bécsi kamara próbálta ugyan benépesíteni, de közben a Rákóczi szabadságharc alatt újabb ostrom érte a várat a kurucok részéről, ami na­gyobb területre kihatott. Vé­gül az 1715. július 23-án Bé­késen tartott közgyűléssel alakult meg újra a megye. Ennek a jegyzőkönyve az el­ső ebben a kódex-szerűen bekötött könyvben, majd folytatódik tovább — ter­mészetesen kézzel írva — 838 oldalon át egészen 1723- ig. S mivel akkor még nem volt külön helye az iratok­nak, mindent az alispán őr­zött otthon. Aprólékos dolgok — vagy csak ma tűnik annak — is belekerültek a jegyzőköny­vekbe. Az egyik 49. oldalán például egy 1716-ból való adókivetés. Ezek a jegyző­könyvek különben 1715-től Az első közgyűlési jegyző­könyvek borítólapja Fotó: Gál Edit 86 kötetben — a háborús évek kivételével — 1950-ig megvannak és a megye tör­ténetének legalapvetőbb ada­tait tartalmazzák majd két­százötven éven keresztül. Időben azonban a legrégibb papírja a levéltárnak Fráter György 1541-ből származó levele. — A másik ez a szép szí­nes festéssel díszített bőr nemesítő levél. Gyulafehér­váron adta ki I. Rákóczi György erdélyi fejedelem Nagyiday Zöld Mihály részé­re. Hozzánk az 1830-as években kihalt Zöld család hagyatékából került. Most, ha nem is ilyen idős, de an­nál érdekesebb iratot muta­tok. Az egyik boszorkányper anyagát. Több esetről tu­dunk az 1716 és 22 közötti időből — ekkor zajlottak ezek az ügyek mindenütt az országban —, de csak tizen­egynek a jegyzőkönyvét őrizzük. Ez a dobozi Sánta Mihályné ügye. Az elsárgult papírokból a sors, babona, butaság szele csap ki, és a könyörtelensé­gé, ahogy az ítélet előtti bí­rói szavazást nézzük. Há­romféle ítéletvariáció volt és a helyzet így alakult: Meg- égetés, 5 (strigulázva); Nem bűnös, —; Ha még többet vall : megégetés, ha nem vall többet: a vármegyéből csapattassék ki: 6. Tehát er­re a megoldásra szavaztak többen, s hogy végül is meg­égették, az arra utal, hogy kínvallatással bírták beisme­résre. És a bírák között egy sem akadt, aki hitt volna az ártatlanságában. — Ez nem meglepő, mert akkoriban a köznép, de a bírák nagy része is, tényleg hitt a boszorkányságban. Az­tán meg az ítéletek fegyel­mezési célt is szolgáltak ab­ban a zavaros korban, ami­kor az emberek nehezen szoktak bele, hogy újból van állampolgári kötöttség. Egyébkérit az 1710-es évekre még az a jellemző, hogy hi­ányzott — alig volt — írás­tudó nemes ember a megyé­ben. Biharból kellett hozni, hogy a közigazgatási élet meginduljon. Az embertelenség után jólesik látni, forgatni a hu­manitásból minden kornak példát mutató Tessedik Sá­muel kéziratát. Az itt őrzött 5 darab egyike ez, a szarvasi nevezetességek, azaz Szarvas mezőváros gazdasági króni­kája. A német nyelven 1805- ben írt könyvet magyarra dr. Nádor Jenő szarvasi gimná­ziumi igazgató fordította le 1938-ban. * Okmányok, iratok, köny­vek. Rövid két óra alatt csak pár darabba volt idő bete­kinteni, a levéltár 3100 fo­lyóméter anyagából. Három kilométer... Ugyan hány ügybuzgó, hivatástudó levél­táros munkáját dicséri? De ez már egy újabb té­ma. Vass Márta ötödikesek az első, a ható­A boszorkányper ítélet előtti bírói szavazása Mai tévéajánlatunk: Naplemente Nemesítő levél I. Rákóczi György fejedelem idejéből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents