Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

O 1978. január 17., kedd ' Bergmann-, Pollack-, Verseny, ami inkább játék volt Polanski- és Hitchcock- filmeket vettünk Magyar filmátvételi kül­döttség a közelmúltban Lon­donban megtekintett több mint 40, és egyes ' korábban látott produkciók közül át­vett 14 olyan filmet, amelyek a legnagyobb külföldi — fő­leg amerikai — filmgyártó cégek utóbbi években ké­szült legsikeresebb produk­cióinak számítanák. Közülük egyeseket a filmvilág olyan alkotóinak nevei fémjelez­nek, mint Ingmar Bergmann, Roman Polanski, Sydny Pollack, Alfred Hitchcock, főszereplőik sorában pedig Faye Dunaway, Jane Fonda, Jack Lemon, Paul New- mann, Jack Nicholson, Va­nessa Redgrave és Maximi­lian Scheel művészeket lát­hatja viszont a hazai közön­ség. A megvett filmek között helyet -kapott a tavalyi bar­celonai filmszemle legna­gyobb művészi szenzációja, Bergmann legújabb filmje, a „Kígyótojás”. Ez a film a fasizmus születését megelőző időszak vésztjósló jeleit idé­zi fel meggyőző hitelesség­gel. John Sturges, Mc Q felü­gyelő című alkotása jellegze­tes bűnügyi film, melyben kábítószerügybe bonyolódott korrupt rendőrtisztek és egy miattuk félreállított, de szí­vós kitartással szimatoló fel­ügyelő játsszák a főszerepet. Tony Richardson, „A hosz- szútávfutó magányossága” és ■több más, hazánkban is nagy sikerrel játszott angol film rendezője Ned Elly című al­kotásában a híres ausztrál útonálló és nemzeti hős tör­ténetét dolgozta fel. A nemzetközi filmvilág sci-fi alkotásai közül is ki­emelkedik Saul Bass Négyes fázis című nagy sikerű fesz­tiváldíjas alkotása, amely a földi biológiai egyensúly megbomlásának vízióján, a hangyák inváziójának fan­tasztikus történetén alapul. Fred Zinnemann amerikai rendező Júlia című filmje a náci Németországban játszó­dik és egy illegális antifa­siszta csoport munkáját ele­veníti fel. Főszereplői Jane Fonda, Vanessa Redgrave és Maximilian Schell. A lengyel származású amerikai film­rendező Roman Polanski Chinatown című alkotása a Los Angeles-i kínai negyed életével és egy 1937-es gyil­kosság történetével ismerteti meg a nézőket. Főszerepeit Jack Nioholsson és Faye Du­naway alakítja. Billy Wilder amerikai ren­dező filmje, a „Címoldal” — melynek főszerepét Jack Lemmon és Walter Matthau játssza — a vígjátéki ele­mekkel tűzdelt dráma sajá­tos változataként egy, Nixon elnöksége idején kirobbant politikai botrány hátterét tárja fel. Filmforgalmazási szakem­bereink remélik, hogy a megvásárolt filmek szinkro­nizálása olyan ütemben ha­lad majd, hogy egyet-kettőt már ez év végén bemutat­hatnak filmszínházaink. Kézi mun ka-pályázat A Lányok, Asszonyok cí­mű magyar nyelvű szovjet lap kézimunka-pályázatot hirdetett „Az otthon művé­sze” címmel. A pályázatra beküldhető minden olyan varrás, hímzés és egyéb ké­zimunka, amely a magyar vagy más népek, nemzetisé­gek hagyományait, népmű­vészeti díszítő elemeit tartal­mazza. A pályázók egy mű­vet küldhetnek be. Határidő: 1978. március 20. Cím: Lap­kiadó Vállalat Vetélkedő Csoportja (1073 Budapest, Lenin krt. 9—11). A pálya­művekhez csatolni kell a Lá­nyok, Asszonyok 1978. ja­nuári, februári és márciusi számának pályázati szelvé­nyét. A pályázók legszebb művei Budapesten országos kiállításon kerülnek bemuta­tásra. A gyulai Erkel Ferenc Mű­velődési Központ tágas eme­leti auláját ügyesen rendez­ték be a 12 úttörőőrs pálya- választási vetélkedőjére. A folyosókon a verseny első fordulójának munkái: a Gyu­lai Húskombinátot és a hús­ipari szakmát bemutató szép kivitelű albumok várták az érkezőket. például a húsfeldolgozó mű­helyek neveit egy oonyolult szótagegyvelegből, vagy a csillagrejtvényben elbújtatott vágóállatok neveit. Az eredmények, amelyek azonnal felkerültek egy nagy táblára, mutatták: szoros verseny várható. Határo­zottan, gyorsan dolgozott a 12 tagú zsűri is Angyalosi élén. Előkészületi munkájuk­ról néhány szót váltottunk felkészítő tanárukkal, Hor­váth Andrásnéval: — Gye­rekeink nagyon élvezik a pá­lyaválasztási vetélkedőt. Tegnap, a döntő előtt még egy utolsó élményszerző lá­togatáson vettünk részt a mezőhegyesi vágóhídon. A biztonság kedvéért hoztunk Nem lehetett meghatottság nélkül hallgatni a „Mester­ségünk címere” országos rá­diós pályaválasztási vetélke­dő január 13-i, megyei dön­tőjére érkezett 200 hatodikos úttörő vidáman felcsendülő énekét, amit a verseny előtti idegesség levezetésére a „já­tékmester”, Vajek Róbert szerkesztő-riporter kezdemé­nyezett és énekelt együtt a gyerekekkel. A dalos kezdés után gyor­san peregtek az események. A pajtások megismerkedtek a 12 tagú zsűrivel, majd egy­más után következtek a fel­adatok, amelyek a húsfeldol­gozó szakma és a Gyulai ' Húskombinát munkájának ismeretéből „vizsgáztatta” a kis versenyzőket. A fogas kérdések még a felnőtt hall­gatókat is töprengésre kész­tették. Nem úgy a jól felké­szült csapatokat, akik fejü­ket szorosan összedugva, pil­lanatok alatt kiválasztották Endre, az Országos Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet csoportvezetőjének irányítá­sával. Az oroszlánrész azon­ban a döntésben a Gyulai Húskombinát szakemberei-, nek jutott. Az első szóródás a csapatok között az állatok • családfáit elrejtő intarziás játék után kezdődött, akkor­ra ugyanis beérkeztek a raj­zot és fogalmazást készítő csapattagok eredményei is. Verseny közben Apró Tibor, a Békés megyei PTI munka­társa a húsfeldolgozó szak­ma kérdéseiből összeállított 13 + 1-es totót osztatott szét a szurkoló pajtások között. Biztos, hogy nem péntek és 13-a miatt sikerült telitalála­tot elérni Plentri Zoltán út­törőnek és sok-sok 13-as ta­lálatot a többi pajtásnak. Tu­dásukért megérdemelték a köny v j utalmakat. A verseny szünetében a mezőhegyesi általános iskola Delfin őrse ált a táblázat egy „pótcsapatot” is. hiszen sok jó „specialistánk” neve­lődött a hosszú felkészülési idő alatt. Szünet után a csípős januá­ri széltől kipinilt; arcú gye­rekek óriási zsivajjal foglal­ták el helyüket. . Ezután már ; csak. az első hat helyezett csapat vetélkedett, s a tét a területi döntőn való részvétel volt, ahol a verseny első há­rom helyezett csapata, Csongrád és Somogy megye úttörőivel vetélkedik majd. Izgalmas pillanatok voltak. Néhány gyors feladat után jött az utolsó, a „fűszerbör­ze”. Sok-sok üveg egy tál­cán, félig fűszerekkel. A fel­adat: megállapítani nevüket, s ráírni, melyiket alkalmaz­zák a húsiparban. A lányok most végre kezükbe vehették az irányítást Megkezdődött a szokásos visszaszámlálás — Vajek Róbert remek ötlete , —, és szinte villámszerűén, ! felszabadultan csattant fel a ! verseny végét jelző — Zéró! ! kiáltás. [ De péntek volt és tizenhá- I rom... Holtverseny az első ! helyen ! Űjabb kérdések. És ! a békéscsabai Mazsola őrsből «Kovács Ági, a gyulai Parti- [zán őrsből Kurta Zsolt néma [csend közepette a mikrofon [előtt szóbeli feladatmegoldás- I sál döntött. Zsolt imponáló ! fölénnyel, elakadás nélkül sorolta a Gyulai Húskombi­nát különböző műhelyeinek ; feladatait. A rendezésben I ügyesen segédkező másod-, [ harmadéves húsfeldolgozó ! szakmunkástanulók elisme- « rést, sőt némi csodálatot ki- « fejező arcáról leolvashattuk « az eredményt. Továbbjutot­tak: a gyulai 3-as számú Ál- [ talános Iskola Partizán őrse, [a békéscsabai Padrach Lajos ! Általános Iskola Mazsola őr­lse és a mezőhegyesi Delfin « őrs. [ A vetélkedő végén a Gyu- [ lai Húskombinát minden, a í versenyben részt vevő csapat ! számára — nem feledkezve ! meg a felkészítő pedagógu- ; sok áldozatos munkájáról [ sem — gazdag jutalmat adott [ át. [ A verseny szervezésében ! és lebonyolításában részt ve- » vő megyei PTI munkatársai, ; a Gyulai Húskombinát szak- • emberei munkájukért jelest [ érdemelnek. A játékvezető, [ Vajek Róbert is mesterség- ! beli tudása legjavát adta, s ! jó házigazdának bizonyult a ! gyulai Erkel Művelődési [. Központ is. ! B. Sajti Emese Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS 36. Gitta közben, mint egy jó kislány, anyja lábához tele­pedett. Neki is elmotyorogta — persze megint a Mariék nya­kába varrva az ötletet, hogy a fiataloknak öröklakás... S hogy természetesen neki kell összeszedni, amennyit csak tud. — Ha nem lesz együtt az egész, amikorra kell, tudnál- e kölcsönözni vagy tíz-húsz­ezret, mama? — Hacsak el nem adok valami régi holmit, lányom. De hát ami csak van, az úgy­is minden rátok marad. Vagyis majd legvégül is a lányotokra... — Ne beszélj ilyeneket, nagymama, hol van az még! Most csak arról van szó, ha esetleg promt megszo­rulunk ... — Hát ha megszorultok... — Amit hamarabb idead — gondolta Gitta —, arra nem lesz örökösödési adó... Nem azért, mintha a saját anyja halálára számítgat- na... de hát lassan ezzel is számolni kell majd, ezzel az örökösödési adóval. — Meglátom, mama, nem alszik-e el végül ez az egész öröklakásügy... csak biztos szeretnék benne lenni, hogy ha mégis kiforszírozzált, ak­kor mi is készen legyünk. Csak akkor jelentkezem, persze, ha muszáj... Nagymama megadóan bó­logatott. — Jelentkezz, lányom! Most már Gitta kímélet­lenül visszarnent Barnához. Elhatározta, hogy nem en­gedi kifarolni semmiféle mellébeszélésekkel. — Biztos, ami biztos, a mamának is megmondtam, hogy esetleg szükség lesz a segítségére... — Miért lenne, drágám? ötven-hatvanezret igazán magunk is tudunk adni... akkor még Guszti is ... meg ezek a Ferencék is... — Két dolgot szeretnék, hogy megjegyezz. Illetvé, hogy vedd figyelembe. Nem akarom, hogy valami kis lyukba költözzenek ... To­vábbi útjuk szempontjából ez egyáltalán nem mindegy. Fogadniok kell esetleg Tibor főnökeit, satöbbi... lássák, hogy nem "■akárkivel van dolguk... ez egy! A másik: viszont nem kell mindent magunknak vállalnunk. Guszti adhat ugyanannyit, mint mi. Ezt egyébként nem is vitatja... A mamának is felesleges a szalmazsákba gyűjtenie a pénzét... — De Gittám, hiszen nincs is szalmazsákja! — Képletesen mondom... a pénz általában csak rom­lik. — Én nem is tudom, van-e pénze egyáltalán a nagymamának; de gondo­lom, ha van, biztosan a ta­karékban ... — Ott is romlik... de pénze nem sok lehet... in­kább eladnivalója... Hát adja el! A holmik is, ha állnak, csak tönkremennek. — De hát milyen holmik? Talán néhány családi ék­szer ... — Használhatatlan ezüst evőeszközök..,, amivel ma már úgysem lehet teríteni... Még régi órák is lehetnek ... Nagyapa valaha órás­mester volt Óbudán, az ántivilágban... Bizony nem elképzelhetetlen, hogy nagy­mama kegyelettel megőrzött néhány öreg órát. — Neki magának sincs arról fogalma, hogy melyik­nek mi az értéke ... majd én elvállalom, hogy utánajárok, értékesítek néhány dara­bot ... Laci megint hozzájuk ért a borkínálással. De alig vet­ték észre. Lajos bácsi meg­ismételte az előbbi, szelle­mesnek szánt megjegyzését: — Tisztára! Mintha ti vol­nátok a jegyespár! Ti nem mentek el az épület mögé csókolózni? — Neked persze fogalmad sincs arról, hogy nekünk most milyen gondokat kell megbeszélnünk... — Na de ebédnél, kislá­nyom! — emelte fel intőén a villáját nagymama, akinek szintén nagyon ízlett a La­jos főztje, de úgy látszik, az étkezés örömein kívül arra is volt ideje, hogy a körülöt­te történteket figyelemmel kísérje. — Igaza van Lajosnak, a jó étel csak úgy élvezhető, ha az ember hogy is ... — Arra koncentrál... — segítette ki Klári. — Ez olyan, mint a sze­relem — szólt bele Ferenc, a vőlegény apja —1 közben nem szabad másra figyelni! — De nem nyughattok máma tőlünk... ! — Gitta úgy csinált, mintha csak ját- szaná az ingerültet, mert le­leplezték immár másod­jára, hogy a férjé­vel valamilyen intim kettősben felejtkezett, s mint aki valójában ezt nem szé- gyelli; egyáltalán nem szé- gyelli, inkább fitogtatja. De közben valóban ingerelte, hogy ami miatt ezt a mai szertartást egyáltalán kita­lálta, ami a feladata, annak a végrehajtásában akadályozzák. De a Barna kisszerű aggályoskodása is ingerelte. Hiába, tudta ő, hogy csak Katival lehet megbeszélni az egész dolgot, s hogy Barna itt nem har­costárs, még csak nem is szövetséges, hanem egyike azoknak, akikkel taktikázni kell. Átölelte Barna vállát — aki szinte zavarba jött a szo­katlan, nyilvános házastársi bizalmasság-fitogtatástól —, és kacér-pajkosan odavetet­te: — Ügy látszik, mi vagyunk itt az egyetlen pár, Bar­na, akikben még nem hűlt ki a szerelem. Vagy leg­alábbis, akik nem szégyel­lik ... (Folytatjuk) KÉP­ERNYŐ M ikor jó a műsor? Ha valamin, akkor ezen igazán lehet vitatkozni, s közben dühösen csépelni a Televíziót, vagy megértő megadással halkan fölsóhaj­tani : hiába, nagyüzem... S mint ilyet, szüntelen el kell látni anyaggal, mert ellen­tétben a gazdasági vállalko­zásokkal, itt nem létezhet állásidő. De mitől függ az ítélet a tetszik vagy nem tetszik? Főképp a néző íz­lésétől, amin meg igazán nem lehet vitatkozni, csak szép lassan formálni, de az eredendő érdeklődési kü­lönbségek akkor is megma­radnak. A több millió em­ber sohasem fog egyet kí­vánni. Hogy mi a jó, az elsősor­ban nem is ettől a kívána­lomtól függ. Szeretheti va­laki a komoly drámát, de attól még elismerheti, ha valami egyéb a maga műfa­jában jó vagy kiváló, pél­dául egy vidám, szellemes vígjáték. Vagy bármi más. Mert hacsak nem végtelenül elfogult, a teljesítményt tisz­teli. De mégsem lenne jó a műsor, ha csupán kiválót sugároznának is, ám egyol­dalú összeállításban. Ha csak a drámakedvelők, vagy akik a könnyű műfajt 'szeretik, találnának élvezetet benne, vagy csak a riportért lelke- sedők. S ebből már kézen­fekvő, hogy mikor mond­hatjuk jónak a napi műsort. Akkor, ha a legkülönbözőbb korú, ízlésű és érdeklődésű néző is megtalálja benne a kedvére valót. És nem is akármilyen színvonalon. Ez a kettő együtt egészen szi­gorú követelmény, amit nem lehet napról napra teljesíte­ni, csak törekedni rá. Szombaton viszont sike­rült. Jól kezdődött már a délelőtt. Torna után a Fer- nandel-film, majd az előtte napi vetélkedő, a Játék a betűkkel, végül Salvatore Adamo, Dalida és Cliff Ri­chard énekes, zenés műsora. Ez utóbbi és a film is is­métlés volt, mert azokra is tekintettel kell lenni, akik az esti sugárzás idején nem láthatták. A délutánt egy rövid olasz film nyitotta meg, aztán a leendő és gya­korló kismamáknak szóló — Az első 365 nap a gyermek életében című — filmsorozat második része jött, amit a délután főműsora követett, az Ivan Iljics halála. A Tolsztoj kisregényéből ké­szült tévéjáték, Básti Lajos­sal a főszerepben. Sok új és régi nézőnek nyújtott nagy élményt az ember legfonto­sabb dolgát — a jó és ér­telmes életet — a halál előtti vívódásban kereső és megtaláló ember tragédiája. Utána is színes, változatos órák: Parabola; a ,kis és na­gyobb kamaszoknak az okos Fabul a ; a mindig érdekes közgazdasági műsor, a Koc­kázat inflációval foglalkozó része. S már csak az Egy­millió fontos hangjegy, a mese, torna, híradó és Gusz­táv volt hátra, és Egy, ket­tő, három, elérkezett áz es­te, hogy a százévesen is if­jú Molnár Ferenc fogadhas­sa a nagyközönséget. Már­kus László brillírozása, után, úgy tíz óra tájt, talán még többen ülték a képernyő előtt, mint valaha, s várták a nagy pillanatot A labda­rúgó VB-sorsolást, egyenes közvetítésben Buenos Aires- ből. Izgalom, drukk. Aztán a sors szeszélye folytán az egyik legnehezebb csoport­ba kerülés : Argentína, Olasz­ország és Franciaország mellé. És az sem vigasz, hogy így járt Ausztria is. De erről már nem a Televí­zió tehetett. A vasárnapi műsorról vi­szont igen, pedig abban egy híján minden új volt, még a Hölgy autóban, szemüveg­gel és puskával is. Bár sem­milyen se lett volna. Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents