Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

1978. január 17., kedd o flmatörfilm-szemle Gyulán Kiss Örs János, a filmszemle szervezője a vetítőgépek mö­gött Fotó: Béla Ottó Nyolcadik alkalommal ke­rült sor az alföldi amatőr- filmszemle megrendezésére Gyulán. Hazánkban régi ha­gyományai vannak az ama­tőrfilmezésnek, és ami külön örvendetes, egyre nő azok­nak a száma, akik 8-as vagy 16-os kamerával járják az országot és örökítik meg a múló pillanatokat, néprajzi, népművészeti hagyományo­kat, társadialomépítő mun­kánk egy-egy nevezetes pil­lanatát. Ennek is köszönhe­tő, hogy az idei filmszemlé­re rekordmennyiségű film­mel nevezték. Csaknem 40 hosszabb-rövidebb filmet ve­títettek le a több mint öt órán át tartó verseny alatt. Ott voltak az indulók között megyénk amatőrfilmesei is. A zsűri, melynek tagjai: Zágon Bertalan, a Népműve­lési Intézet főelőadója, Pé- terffy András rendező, Papp István, a Megyei Művelődési Ház igazgatója, Ambrus Zol­tán, a megyei tanács csoport- vezetője és Dékány László amatőrfilmes volt, úgy nyi­latkozott, hogy a mostani filmszemle színvonala csak közepes volt. Somogyi Már­ton Kell a jó példa című filmjét a zsűri első díjjal és 1500 forinttal jutalmazta. Két második díjat — ezer-ezer forintot adtak ki, ezeket Köller István „Mozaik”, va­lamint Kiss Károly animá­ciós filmje, a „Kálit” kapta. A zsűri megemelte a pénz­jutalmak összegét, ezért há­rom harmadik díjat oszrtot­Tanácsi dolgozók találkozója A Békés megyei Tanács és a szeghalmi Nagyközségi Ta­nács szakszervezeti bizottsá­ga között jó kapcsolat ala­kult ki. Minden évben két­szer találkoznak. Megbeszé­lik a szakszervezeti munka soron következő feladatait. Elemzik a gazdasági, kultu­rális és sporttevékenységet. Legutóbb január 12-én tar­tottak összejövetelt Békés­csabán, a megyei tanács székházéban. Ezt követően a KISZ-tábor tornatermében sportvetélkedőre került sor. A kispályás labdarúgó-mér­kőzés után a női tollaslabda­csapatok bemutatót tartot­tak. tak ki. Mucsi György „Egy­szerűen”, Szabó Gerzson „Co- rini Margit”, valamint „Pen- dely- és gatyaráncolás” és Orosházán, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tavaly a vízműtelep több kútját felújította, illetve há­rom kutat fúrt. A telep je­lenlegi kapacitása naponta 3000 köbméter víz, ami az idén, az első negyedévben napi 400 köbméterrel növek­szik. A vízmű idei bővítési programja szerint ugyanis a Földvári út mentén új kút- csoport létesül; a Ceglédi Kútfúró Vállalattal kötött szerződés szerint 1978 első negyedévében megkezdik a fúrási munkákat. A tervek szerint még az idén szüksé­ges kiépíteni a víz- és elekt­romos vezetékeket is, ezek tervezésére viszont csak ak­Major Gyula—Párasa János „Ha kell, fejfát is csinálok” című filmje kapott 800—800 forint jutalmat. kor kerülhet sor, ha már is­merik az új kutak kapacitá­sát. A városhoz tartozó szente- tomya—rákóczitelepi vízmű elkészült. A létesítményt ta­valy decemberben adták át. Jelenleg tart a próbaüzem, ellenőrzik a gépház működé­sét, és most végzik el a ko­rábban kiépített vízhálózat nyomáspróbáját is. Az új te­lep magas nyomása miatt szükséges a Mátyás király és a Szabadság utcában felújí­tani a vízvezetéket, mert ad­dig nem kezdődhet meg a rendes üzemelés. Az új víz­müvet várhatóan ebben a hónapban helyezik véglege­sen üzembe. Diploma­kiegószftós népművelőknek A tanítóképző intézetekben végzett népművelő-könyvtá­rosok, a közművelődési in­tézményekben, a könyvtá­rakban dolgozók részére díj­mentes felkészítő tanfolya­mot szerveznek Békéscsabán, hogy főiskolai végzettségre egészíthessék ki diplomáju­kat. A komplex államvizsga marxizmus—leninizmus téte­leit dolgozzák fel a tanfo­lyamon a hallgatók, az MSZMP Békés megyei Okta­tási Igazgatósága tanárainak segítségével. A Megyei Könyvtár és a Megyei Művelődési Központ által szervezett tanfolyamra január 18-ig lehet még je­lentkezni. A résztvevők há­rom alkalommal tanulnak együtt, január 25-én, febru­ár 22-én és március 22-én reggel 9 órától délután 4 óráig. A népművelés téma­köréből a főiskola készíti majd fel a hallgatókat. Vadásznak és vadásztatnak PUSKA VÉGEN 300 ÖZ — FÁCÁNOK KÜLFÖLDRE A Bélmegyeri Tenyészvad- gazdaságban 32 ezer hektá­ron foglalkoznak vadászat­tal. Tavaly áprilisban 2000 fácánt keltettek, illetve ne­veltek fel, ez lett a törzsál­lomány alapja. Így ebben az évben 12 ezer lőtt fácánt ér­tékesítenek. Nyúlból 3500 él­ve és 6—700 lőve kerül majd a vadhúst kedvelők konyhá­jába. A gazdaságban tavaly mintegy 300 őzet is puska­végre kerítettek, főleg NSZK-ból érkezett és fran­cia vadászok. Az elmúlt év jelentős eredményének számít, hogy 30 százalékkal több fácánt szállították külföldre, mint a korábbi években. Ez hazánk­nak igen sok valutát hozott, mintegy 2,7 millió forint ér­tékben kapták meg a külön­féle országok valutáit. A tenyészvadgazdaságban 28-an dolgoznak, köztük hi­vatásos vadászok, fácánte­nyésztők. Talán a leggondo­sabb munkát a fácánkelte- tők végzik, a négy, egyszerre 5000 tojást magába fogadó keltetőgépnél. Vízmíífejlesztés Orosházán Napi 400 köbméterrel több víz Vonatpótló autóbuszok A MÁV Szegedi Igazgató­sága értesíti az utazóközön­séget, hogy pályafenntartási munkálatok miatt 1978. ja­nuár 19-én, csütörtökön Gyu­la és Sarkad vasútállomások között egyes személyszállító vonatok közlekedését szüne­teltetik, és az utasokat a két állomás között vonatpótló autóbuszokkal szállítják. Az utazásból kizárt vonatok a következők: a Békéscsabáról 8.40 órakor, 11.05 órakor és 14.45 órakor, valamint Köte- gyánból 9.43 órakor, 12.22 órakor és 13.38 órakor in­duló vonatok. A változásokról bővebb felvilágosítást a vasútállo­másokon adnak. Színészek a konzervgyárban, munkások a színházban A közelmúltban tervezett szocialista együttműködési szerződést a Békéscsabai Konzervgyár és a Békés me­gyei Jókai Színház. Rend­szeresen találkoznak munká­sok és művészek a színház­ban és a konzervgyárban. A gyárban tanuló felnőt­tek részére élő irodalom- és történelemórákat szervez a színház, de felkészítik a köz- művelődési vetélkedő ver­senyzőit is. A fiatal művé­szek fellépnék majd a gyár ifjúsági klubjában és mód­szertani segítséget adnak az irodalmi színpad felkészülé­séhez. Hétfőtől: Influenzajelentö-szolgálat Október 4-től működik Békés megyében az influenza- figyelő-szolgálat. Az orvosok a KÖJAL-nak hetente je­lentették a légúti megbetegedéseket, illetve a kijelölt isko­lákból és óvodákból a hiányzások számát. Január 16-tól a figyelőszolgálat helyett az Egészségügyi Minisztérium uta­sítására megyénkben is beindították az influenzajelentő­szolgálatot, amely abból áll, hogy minden gyógyító orvos köteles hetente egyszer jelentést tenni a körzetében történt megbetegedésekről. Mindeddig sem influenzaszerű, sem inf­luenzás megbetegedést nem tapasztaltak a megyében. Farkas Éva, az Iparművészeti Főiskola textiltanszékének végzős hallgatója diplomamunkának melegítőket tervezett. A Váci Kötöttárugyár ösztöndíjasa öt férfi és öt női mo­dellt készített. A diplomamunka bemutatására meghívják az OTSH szakembereit. Ha a ruha megnyeri tetszésüket, a moszkvai olimpián ezt viselik majd a magyar sportolók (MTI-fotó, Hadas János felvétele — KS) Ki legyen a „pénzügyminiszter?” Ö mai magyar életmód alakulását alapvetően meghatározza élet­színvonal-politikánk, azon­ban a társadalmi juttatások, s más közös javak mértékén kívül a lakosság, a család, az egyén életformáját döntő­en befolyásolja a személyes pénzjövedelem mikénti fel- használása is. A történelem folyamán a mindenkori társadalmi ■ vi­szonyoknak megfelelően a háztartásokban különböző gazdálkodási szokások jöt­tek létre. Például a polgári életfonna általános vonása volt — városon és falun is —, hogy a pénzzel, a férj, a családfő rendelkezett. Ha­vonta vagy naponta odaadta a szükséges kosztpénzt a „házi tűzhely őrének”, s a családtagok is megkapták a rájuk jutó részt. A múltból átöröklött gazdálkodási ma­gatartásminta a ma család- típusára már kevésbé jel­lemző. A szocializmusban a társadalmi átalakulás új életformát teremtett: a tu­dati változások mellett a technikai fejlődés, a civili- zálódás — komfortos kör­nyezet, kulturális igények kielégítése — magasabb fo­kú szükségletekkel jelentke­zik. Ez lemérhető a családok életmódján, vásárlási szoká­sain, közös döntésein. A közelmúltban — a Köz- gazdasági és Jogi Könyvki­adó gondozásában — meg­jelent Hoffmann Istvánná „A magyar háztartások gaz­dálkodási modellje” című könyve, melyben a szerző ezt írja: „A szocialista fej­lődéssel a családon belüli szerepek is megváltoztak, aminek fő oka a nők töme­ges munkába állása. Ez a körülmény megváltoztatta a nők státuszát a családban, ami azzal jár, hogy már nem képesek a korábbi, ha­gyományos szerepkör mara­déktalan betöltésére, ambí­cióik gyakran konfliktusok forrásává válhatnak. A munkához és a tanuláshoz való jog a férfi és a nő kap­csolatában újszerű, csak a szocialista társadalomban megjelenő normatívák elfo­gadásával jár együtt. Az egyik változás a családon belüli munkamegosztásban és a gazdálkodásért viselt közös felelősségben nyilvá­nul meg.” Vagyis: a családi jövedelem előteremtésében lényeges részt vállal a nő, tehát a családi költségvetés készítésében, a közös pénz beosztásában is egyenrangú szerepet tölt be. Az a kér­dés, hogy ki legyen a család „pénzügyminisztere”, ma már elviekben nem döntő, de meghatározó, mivel a gazdálkodás tervszerűsége a közös kassza kezelési mód­ján, a család jövedelmének beosztási formáján is múlik. A közös jövedelem felosztá­sára egyre inkább jellemző a családi demokratizmus, a több kereső jövedelmének együttes kezelése, melyben — vitathatatlan — általában az anyák, a feleségek vállal­ják a nagyobb felelősséget. Az említett tanulmány — mely több mint 1650 magyar család megkérdezésével, éve­kig tartó kutatómunkával készült — a háztartási pénz­gazdálkodás magatartási té­nyezőit is feltárta. A „taka­rékos gazdálkodás” jelzője illeti meg a magyar csalá­dokat, mivel nagyobb há­nyaduk a befolyt összeg egy részét megtakarítja, hogy milyen formában, az a ha­vi jövedelmektől is függ. A háztartások 14,2 százaléka havonta meghatározott ösz- szeget tesz félre, kevesebbet — évente mintegy 10 ezer forintot — takarítanak meg azok, akik hó végén az „amennyi megmarad” össze­get rakják takarékba. Leg­nagyobb az ingadozás az al­kalomszerű, váratlan jöve­delmekből adódó megtakarí­tásoknál. Ez utóbbi inkább a községi háztartásokban ta­pasztalható. (A gazdálkodás eltérő sikereiben az életmód a környezet is közrejátszik. Ezért van az, hogy minden rétegben — értelmiségi, al­kalmazott, munkás, paraszt — találhatók azonos jövede­lemiből eltérően, vagy hason­lóan gazdálkodó háztartások.) Általánosan észlelhető a háztartások kiadási szerkeze­tén a takarékossági hajlam, ami magyarázható a még há­ború előtti alacsony életszín­vonal, létbizonytalanság és az ötvenes évek rossz áruellá­tásával együtt járó túlzott fel­halmozás tudati rögződésével is. Elterjedt vélemény a ma­gyar családokról, hogy jól gazdálkodnak: nem költenek feleslegesen, nincs adósságuk, vagyis addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Ki­adásaik sorrendjében az első helyen áll az élelmiszer. A szellemi foglalkozásúak jö­vedelmük 36 százalékát, a munkások 42 százalékát, a parasztok 47 százalékát köl­tik erre a célra. A fő kiadási kötelezettség másik csoport­ja a lakás (lakbér, törlesz­tés), világítás, gáz, villany, fűtés, közlekedés stb., egy­szóval a rezsi. Majd a gépko­csiköltségek, s egyéb tartós fogyasztási cikkek részletfize. tései következnek. A fogyasz­tási iparcikkek — ezen belül a ruházkodás — rétegenként alig tér el egymástól: 32—36 százalék a jövedelmekből erre jutó rész. Javuló életkörülményeink, a létbiztonság az elmúlt évek­ben növelték a családok vá­sárlási kedvét, de sokan van­nak, akik — ha módjukban áll — inkább készpénzért szerzik be a- részletre is kap­ható cikkeket. Pedig a család tervszerű gazdálkodása nem zárja ki, sőt lehetővé teszi — nagyobb beruházásokban is — a részletre való vásárlást. Ebből több haszon szárma­zik: gyorsabban felszerelhető a háztartás, a nagyobb be­ruházások rangsorolhatók, stabilizálódik a jövedelembe­osztás rendszere, takarékos­ságra nevel, s állandósít egy bizonyos részlet-összeget. Ma már a televíziók 50—60 szá­zalékát, a mosó- és hűtőgé­pek 30—35 százalékát, a bú­tor 40 százalékát részletre szerzik be a családok. A rész­letvásárlás az új házasok és a nagycsaládosok körében terjedt el leginkább. ársadalmunkban a leg­kisebb gazdálkodási egység : a család. A KSH legutóbbi felmérése sze­rint hazánkban 2 millió 984 ezer család van; e közössé­gekben élők száma pedig csaknem eléri a 9 milliót. Te­hát a szocialista társadalom egészének mozgásában deter­mináló szerepe van a csalá­dok életmódjának, annál is inkább mivel a szocializmus­ban az egyén és a társadalom érdekazonossága meghatáro­zó. Hogy milyen is valójában szocialista életmódunk, mi­lyenek fogyasztási szoká­saink, gazdálkodási magatar­tásunk? — A válasz tudomá­nyos „megfogalmazásával” marxista közgazdászok, filo­zófusok, szociológusok foglal­koznak, kutatási ismereteik elengedhetetlenül szüksége­sek a jövőbeni életszínvonal­politikánk irányának megha­tározásához. L. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents