Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

O 1978. január 14., szombat Országjárás-vezetők tanfolyama a TIT-ben Január 13-án délután ke­rült sor a TIT Békés megyei szervezetében az országjárás­vezetők továbbképzésére, amelyen Szemenkár Mátyás- né, az IBUSZ Békés megyei igazgatója összegezte az 1977-es országjárási év he­lyi tapasztalatait, s az ehhez kapcsolódó technikai felada­tokat. Az előadás előtt fel­kerestük Szemenkár Mátyás- nét, hogy az IBUSZ ország­járási programjaiban meg­valósítható közművelődési feladatokról, valamint az el­múlt év országjárási ta­pasztalatairól beszélgessünk. — Országjáró programja­inkhoz gyakran vesszük igénybe a Békés megyei TIT- szervezet országjárás-vezető­it. Éppen ezért igényesek va­gyunk az erre vállalkozók­kal szemben, akiknek ko­moly vizsgát kell tenniük — különösen, mióta a technikai kísérő szerepét is átvették — országismeretből és sok egyéb kapcsolódó tárgyból. Részt veszünk továbbképzé­sükben, felkészítésükben is, és igyekszünk az egyes utak alkalmával szerzett tapasz­talataikról visszajelzést kér­ni, mert csak így lehet gyü­mölcsöző együttműködésünk. A péntek délutáni találko­zón is az országjárás-vezetők munkáját és a velük szem­ben támasztott növekvő kö­vetelményeket fogalmaztuk meg. Hogyan tudunk közműve­lődési feladatunknak eleget tenni? Valójában minden or­szágjárási programunk is­meretadó, kulturális jellegű. Hazánk tájaival, történelmi múltjával, kiemelkedő jelen­tőségű gazdasági létesítmé­nyeivel ismerkedhetnek meg a túrák résztvevői a néhány napos országjárási progra­mokon. Mindig igyekszünk az adott év jelentősebb év­fordulóit, eseményeit figye­lembe venni a túrák szerve­zésében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelő- szövetkezetek és vállalatok szocialista brigádjai szívesen veszik igénybe például a két­napos budapesti túrákat, ahol a városnézés mellett elláto­gatnak a Szovjet Tudomány Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotása őrök emléket állít Endrőd főterén az endrődi csendőrsortűz ál­dozatainak Fotó: Gál Edit és Kultúra Házába, a Parla­mentbe és jeles színházi elő­adásokra. Egynapos utakat szerveztünk a gyulai várjá- tékokra, a szegedi szabadté­ri játékokra és a debreceni virágkarneválra is, amelyek már hagyományos kulturális jellegű programjaink közé számítanak. Ha lesz érdek­lődés a Savaria-napok ese­ményeire is, valamint a bé« késcsabai Jókai Színház előadásaira is szervezünk tú- rautakat. Az iskolák diákjai számá­ra egyre inkább az iskolai tantervi nevelési feladatok szem előtt tartásával próbá­lunk országjáró utakat ter­vezni a szünetek időtarta­mára. Bár az is igaz, eddig kevés oktatási intézmény élt ezekkel a lehetőségekkel. Ki kell emelnem a szakszerve­zetekkel kialakított jó kap­csolatunkat, átgondolt, jó szervező munkájuk révén néhol — különösen egy-két termelőszövetkezetben — egészen kiváló eredményeket értek el az országjárásban. Hogy a jó ellátás, kényel­mes utazás mellett valóban értékes, jól hasznosítható is­meretekre tegyenek szert az országjárásainkon részt vevő vendégeink, az a TIT ország­járás-vezetők munkájának minőségén is múlik. Ezért tartjuk jelentősnek tovább­képzésüket, munkájuk rend­szeres értékelését, ugyanak­kor számunkra is jól haszno- síthatónak az általuk tett észrevételeket. B. S. E. A Ho Si Minh-i állami könyvtár Könyvek és folyóiratok egyedülálló gyűjteményét őrzik a Ho SÍ Minh-i állami könyvtárban. Itt található a vietnami—spanyol—latin szó­tár egyetlen példánya, ame­lyet 1661-ben katolikus misz- szionárius állított össze. Kü­lönlegességnek számít a kö­zépkori vietnami ábécével írt 50 könyv is. Fejek és plakettek A sorozat egyik legszebb darabja Gyulán, a Törökzugban la­kik Kiss László SZTK-ellen- őr. Esténként, ha kitekintek az ablakomon — szemben lakunk egymással — látom, hogy a konyhában agyag­tömbökkel birkózik. Nemré­giben az óvodában voltunk gyermekeinkért, majd rákér­deztem, hogy mit készít, hi­szen az ablakból olyan ti­tokzatosnak tűnik az egész esemény. Szíves szóval meginvitált a lakására. A lakásba belépve furcsa dolgokat tapasztal a látoga­tó. Az előszobában, a szo­bában, az asztalon, szekrény tetején fejek, a falakon pla­kettek. Mindezeket Kiss László készítette. Ha haza­megy a hivatalból agyagtöm­böt gyúr, farag, amíg ki nem alakul végleges formája, a megálmodott szobor. Már ál­talános iskolás korában is szeretett rajzolni, festegetni. Amikor a gimnáziumba ke­rült, a fafaragásnak hódolt. Az eltelt idő alatt megfor­mázta felesége, kislánya és barátai szobrát. Mint tényle­ges katona, a honvédségi KISZ-szervezet pályázatára szobrot küldött, amivel a vi­etnamiak heroikus küzdel­mének állított emléket. Mun­káját oklevéllel jutalmazták. Házi kiállítása volt a mun­kahelyén, s két évvel ezelőtt a KISZ felhívására a gyulai Várban megrendezett Alkotó Ifjúság munkái között két W%MWMHMWW%%%%W%W%WMWWWtWWMWWWWWWWWWWW%W%%%W%WWW>tW>WW>WW>WWWWWWWW«W««<««Wt«*MmWWMWWWWW» 34. . Laci a bort osztogatva szerényen megjegyezte: — Különben is a tizenhá­rom szerencsét is hozhat. A tudomány mai állása szerint ez most már egészen máskép­pen van. Te nem így tudod, Tibor? — Kérlek, ami a legújabb kémiai kutatásokat illeti... — igyekezett Tibor szellemes lenni — kétségkívül... — Szóval akkor csak >runk nyugodtan az ifjú rra! — emelte poharát La­jos bácsi. — Mi mindenesetre sok boldogságot kívánunk ne­kik! A többi már az ő dol­guk. Először is a fiataloknak kellett egymással koccinta- niok; szemérmes, szűzies csó­kot is váltottak. Majd Lajos bácsi koccintott velük, le is guggolt, hogy megcsókolhassa mindkettőt; szemmel láthatóan meg volt illetődve, s hogy ezt vala­mennyire leplezze, talpig fel­hajtotta a poharát, és pajkos mosolyra fordítva még gyön­géden hozzáfűzte: — Adjon isten türelmet, hogy még baj nélkül húzzá­tok ki esküvőig azt a kis időt! Ezt nem nagyon értették, de mégis leginkább amolyan öreges huncutkodásnak fog­ták fel, s mindenki igyekezett Katihoz és Tiborhoz férkőzni, hogy koccinthassanak velük, megölelgessék őket, s végre, a szertartást ezzel letudva, nekiláthassanak a közben már kirakott, s csiklandó il­latú birkapaprikásnak. Ami különben felséges volt. Ezt a legkonokabb városi birkaelleneseknek is el kellett ismerniök. Ferenc, apai minőségben is, ezt szükségesnek vélte, elra­gadtatással nyilatkozott: — Lajoskám, az újonnan szerzett rokonságból egyelőre te látszol a leghasznosabb­nak! Gitta — felhasználva a leg­közelebbi alkalmat, amikor is Tibor a borfogyasztás hatá­sára kimászott a helyéről, hogy elvonuljon az épület mögötti bokrosba — közelebb húzódott Katihoz, hogy Gusz­tihoz szólhasson. — Szóval azt akarom mon­dani. .. — Várj egy kicsit, Anyu! — szólt Kati és kitornászta magát közülök. Elment Tibor után. — Tudod, a Tibor szülei azt szeretnék, ha összedob­nánk valahogy az öröklakást a fiataloknak. Még nem mondtam nekik semmi konk­rétet; Barnával még nem is beszéltem. Először azt sze­retném megtudni, hogy mi a te véleményed; mégis te vagy az apja... Guszti, akinek apai minő­ségében mindig ünnepélyessé vált az arca (érdekes, gon­dolta erről Gitta, akár a Barnáé), most is anélkül, hogy abbahagyta volna a ba- rátja-készítette fejedelmi bir­ka fogyasztását, felöltötte ezt az ünnepélyes apai — sőt: atyai — arcát, és evés köz­ben megköszörülte a torkát. Gitta rászólt. — Gondolkozz nyugodtan, én várok türelmesen... ! — Nincs min gondolkozni — jelentette ki Guszti a tőle megszokott apai korrektség­gel — tudod, hogy nem áll otthon élire rakva a pénzem, de amennyit te fogsz adni, annyit majd én is előterem­tek ég alól, föld alól. — Ezt vártam tőled, Gusz­tikéin. .. — rebegte Gitta meghatottan — de engedd meg, egy ilyen öröklakásra befizetni... lehet vagy két­százezer. .. annak ha csak a felét is kell vállalnunk... és ha mondjuk rád jutna a fe­lének a fele... — Ha kölcsönöket kell felvennem, ha akármennyi adósságot kell Is csinálnom... Mennyit ihatott ez a Gusz­ti, ha már ilyen hős? Gitta a szemben ülő Klárira ve­tett egy óvatos pillantást; nyilván már nagyon eszi a fene... Nagyon nem szereti, ha ő Gusztival akár csak két szót is vált. Akár Bar­na. Ezeket kellene egyszer egymással összeházasítani. Megkérdezte: — És Klári? Mit szól eh­hez Klári? — Semmit, nem szólhat. De ő nem is olyan... ö meg­érti... Ebben Gitta némileg ké­telkedett. De a dolgnak ezt a vonatkozását ő aztán iga­zán nem akarta túlságosan bolygatni. Óvatosan kezdett a helyé­re visszahúzódni. • * « De hol vannak ezek a gye­rekek? A gyerekek a ház mögött, éppen a sarkon botlottak egymásba, mielőtt Tibor ki­lépett volna oda, ahol már megláthatják. Kati minden tétovázás nélkül, mint a párduc vetette magát vőle­génye karjába, s már át is karolta a nyakát, és már harapta is a száját Tibor nem volt felkészül­ve türelmetlen menyasszo­nya támadására, s megtán- torodott, majdnem el is esett. Különben is, őbenne igazán nem volt ekkora tü­relmetlenség. Mégis megadóan vonta keblére szeretett menyasszo­nyát. (Folytatjuk) alkotással szerepelt. Nemré­giben ünnepelte a Gyulai Vasipari Szövetkezet fennál­lásának 25. évfordulóját, tiszteletére egy bronzplaket­tet készített. Az Ady-centenárium alkal­mára öttagú emléksorozatot készített. Ady a kedvenc köl­tője, talán azért is, mert an­nak idején az érettségin té­tele volt. Kiss László számára a szobrászat hasznos, nemes időtöltés. Kedvenc hobbiját továbbra is „űzi”, s remélhe­tőleg még több sikerrel. Ormosi Péter r Medveczky Adám karnagy sikere Gyulán Az Országos Filharmónia gyulai 3. bérleti hangverse­nyén az Erkel Művelődési Központ színháztermében Medveczky Ádám, az Állami Operaház karnagya vezé­nyelte a Debreceni MÁV szimfonikus zenekart. Már az első karmesterversenyen rendkívül népszerű lett a markáns arcélű, lobogó hajú karnagy, akinek remek kéz­technikája megragadta mind a zsűrit, mind pedig a kép­ernyő közönségét. Most a gyulai hangversenyen is Medveczky sajátos és beszé­des vezénylési technikája tűnt fel a közönségnek mind a három műsorszám alatt, melyek közül Visky János: Enigmáját és Mendelsohn: III. A-moll (Skót) szimfóniá­ját partitúra nélkül, nagy si­kerrel dirigálta. Aki csak a bal kezét figyelte, már ér­zékelhette a muzsika ritmu­sát és hullámzását, míg a két kézzel a zene erejét, le­ütéseit fejezte ki. A minden műsorszám után felcsattanó lelkes taps első­sorban Medveczky Ádámnak szólt és csak másodsorban az ezúttal nagyon fegyelmezet­ten és nívósán muzsikáló zenekarnak. Emlékezetes, szép hangverseny volt. dr. M. Gy. Tévéajánlatunk: 20.05 EGY, KETTŐ, HÁROM Molnár Ferenc, a drama­turgiai fordulatok értő mes­tere, virtuóza, egy nagyhatal­mú vezérgizgató nem ke­vésbé virtuóz egy órájáról számol be Egy, kettő, há­rom című színművében. (Norrison, a vezér: Márkuis László.) A történet pedig igen egyszerű. Norrisonéknál vendégeskedik -az amerikai milliomoslány, Lydia, akinek szülei — a milliomosék, akiktől Norrison is függ — egy óra múlva érkeznék. Ly­dia bejelentése villámcsa­pásként hat: titokban hozzá­ment feleségül egy sofőrhöz. Norrisonnak nincs más vá­lasztása: egy óra alatt kell partiképes fiatalembert fa­ragnia Fusz Antalból. Mi, emberek Minden kort izgatott, érde­kelt a maga állapota: milyen benne az élet, milyenek ben­ne az emberek? Látják-e le­hetőségeiket, s élnek-e vele? Felismerik-e mi van körü­löttük, felfogják-e merre mu­tat a fejlődés? A pillanaton kívül törődnek-e jövővel ? Mennyire élnek maguknak, s mennyit használnak, munkál­kodnak a közjó érdekében? S míg peregnek a percek és telnek az évek, mindezt ho­gyan teszik? Mi vezérli és szabja meg tetteiket; egymás­hoz és a nagy egészhez való viszonyukat? Milyen erkölcsi elvek? A ma embere sem kevésbé kíváncsi. Lehetősége meg sokkal több, mint a régiek­nek volt. Számtalan új tudo­mányág és technikai appará­tus segíti az ismeretszerzést, az információk összegyűjté­sét, amit aztán tömegméret­ben lehet hasznosítani. A rá­dió az egyik, talán a legna­gyobb fórum. Soha ennyien nem hallgatták, mint napja­inkban, s hatásának tudatá­ban, a tudatformálást napi feldadatának tekinti. S hogy ezt nem iskolás, szájbarágó módon teszi, Petress István műsorai is bizonyítják. A régebbiek és a most hétfőn kezdődött legújabb is, a Nap­jaink erkölcse. Egyetlen fél­órában mi mindent lehet nyújtani: felvázolni a témát, nyolc-tíz ember véleményét kikutatni róla, s szakértők — filozófusok — magyarázatát beleszőni. Találkozott-e er­kölcsös, vagy erkölcstelen emberrel? Van-e mintaképe? Létezik-e teljesen erkölcste­len személy? Megbecsüiik-e az erkölcsi tartást? Létézik-e látszaterkölcs? Élhetünk-e erkölcs nélkül? — peregtek a kérdések, majd végül: szük­ség van-e egy pontos, min­denkit eligazító erkölcsi kó­dexre? Ám hirtelen kiderült, hogy milyen nehéz csupán meg­határozni is az erkölcs fo­galmát, s hányszor összeke­veredik a joggal és a szokás­sal. Aztán: hogy valóban tár­sadalmanként változó, más és más az uralkodó osztály ér­deke szerint. Nálunk most a szocializmusé van kialakuló­ban, s fő követelménye: az emberhez méltó élet. Ez a tö­mör meghatározás azonban rengeteg mindent foglal ma­gába, s valóban jó lenne, — amint azt igen sokan óhajt­ják, — ha a szabályai össze­gyűjtve, kódexbe kerülnének. De ha nincs is papírra fek­tetve, azért létezik, a gya­korlat már kialakította a kö­vetendő elveket. Érzi azt jól mindenki, amikor a másik megsérti ezeket, bár az még nem biztos, hogy azt is ész­re veszi, ha ő nem viselkedik úgy, ahogy kellene. De mi­ért is kívánnak konkrét sza­bályokat az emberek? Mert az élet döntések láncolata: állandóan olyan helyzetek adódnak, amiket megoldani csak választással lehet. Ám, ha volnának is készen „tör­vények”, a cselekedet he­lyességéért akkor is meg kel­lene küzdeni. Az eligazodást pedig a szocialista erkölcs lé­nyege — a jóra, az igazra, az igazságosságra való törekvés — így is segíti. A műsorban Kósa Erzsé­bet, dr. Farkas Endre és dr. Földesi Tamás működött közre; egyszerű, közérthető szavakkal magyarázva filozó­fiai gondolatokat. A 12 hóna­pon át tartó adássorozat be­köszöntője elvont dolgokat tudott úgy tárgyalni, hogy a figyelem nem csökkent, ha­nem egyre nőtt. És biztos.so­kan várják a következő té­mákat: Ki az önző és az ön­zetlen?, Mit fizetnek érte?, Rongyrázás, — és az Erde- mes-e igazat mondani címűt többek között. Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents