Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. december 11., vasárnap JgUdUMTd ^«fNNNNWfMNMNMMNfNIMNIMNNIMMWNMM I/qaÖ+MOuU AtrnK Erőszak Kalandfilmet játszanak a moziban. Egészen tisztes­séges detektívtörténetet. Két különféle világot ismer­hetünk még benne, a bűnözőkéi és a rendőrökét. Min­denki végzi a maga dolgát: a gyilkos öl, a rendőr ül­dözi őt. Mintha egymásba fonódó fogaskerekek hajta­nák, halad a történet, s hogy a közönség legvadabb ösztönei se maradjanak parlagon, időnként premier plánban mutatnak egy-egy gyilkolást. Freccsen az agyvelő, folyik a vér, s ha netán valaki kíváncsi az ismert színész hulla-maszkjára, láthatja azt is, zöldü­lő foltokkal, valósághűen. 16 éven felülieknek ajánl­ják a filmet. A moziból kitóduló suhancok a síkos utcán felbuktatnak egy kisfiút. Vér nem folyik, csak sós könnyek keverednek a piszkos sárral, s a durván röhögő „vitézek" úgy érzik, most valami nagy dolgot cselekedtek. Talán nem tartozik a szokásos történet­hez, mégis leírom a folytatást: amikor a fővezér a megérdemeltnél is nagyobb pofont kap egy tagbasza­kadt járókelőtől, pillanatok alatt elillan a társaság. Az előbb még oly nagyhangú legényke szédelegve ván­szorog a közeli kúthoz, és ekkor az általa elbukta­tott kisfiú segít összeszedegetni a zsebéből szétszóródott kacatokat. Szomorú kép. Mondom, ez még egy tisztességes film volt, össze se lehet hasonlítani azokkal a „műalkotásokkal”, ame­lyekben szünet nélkül törik a csont, ömlik a vér, s a formátlanná vert fejeknél csak az elnyomorított lel­kek riasztóbbak. Mert — hála filmforgatásunknak — ilyenekkel is gyakran találkozunk. Tudom, a hozzánk eljutott filmek csak a pajkos kisfiúk csínytevéseit mutatják azokhoz a szörnyűségekhez képest, ame­lyekkel a nyugati világ nézőit szórakoztatják. De ne felejtsük el, azok a művek egy önmagát túlélt társa­dalom termékei. Olyan városok életét tükrözik, ahol este nem biztonságos az utcára kimenni, ahol a bű­nözés és az erőszak a hétköznapok természetes jelen­sége lett. S ha a valóságban előfordulhat, hogy az utcai járókelőt a gengszterek felnégyelik, a filmek készítőinek legalább nyolcfelé vágott tetemeket kell bemutatni. Persze, nem szabad túlságosan komolyan venni a mozivásznon látottakat. De ha a film nevelő értékéről beszélünk, miért nem gondolunk többet a rossz fil­mek lélekromboló hatására is. A közelmúltban olvas­tam egy bírósági tudósítást, amely szerint egy italozó fiatalember minden ok nélkül belekötött egyik cim­borájába, leütötte és halálra rugdosta őt.. Vajon, ha megvizsgálnánk az ilyen alakok példaképeit, nem va­lamely mozihős durvasága lenne a háttérben? Feltehetően hamarabb volt a banditizmus a nyugati valóságban, s a filmesek csak később vették kamera­végre. De hogy ma kölcsönösen ihletet merítenek egymásból, az bizonyos. Nálunk viszont jó a közrend és a közbiztonság, miért kell tehát az ördögöt a vá­szonra vetíteni? Reggelente arra ébredek, hogy serdülő fiam fekvő­támaszokat csinál és expanderrel erősít. Szeretnék erős, egészséges embert faragni belőle, de magam is tartom a barátságot a súlyzókkal, hogyha gyerekem rosszra használja erejét, idejében fülöncsíphessem öt. Hiszen a lelkek mérgezői sem henyélnek. Andódy Tibor Növények a szobában Télen sok probléma merül fel a szobanövényekkel kap­csolatban. Sok kérdésre ma még nem kap választ a szak­könyvekből a növénykedve­lő. A száraz lakásokban poro­sodik a növény levele. Ilyenkor nem tudja élet­funkcióit ellátni. A növény leveleit összehasonlítva az emberi testtel, csak akkor működőképes, ha a felesle­ges vizet a testéből a szellő­zőnyílásokon át el tudja tá­volítani, a növekedéshez szükséges széndioxidot fel­venni, ha a felületet tisztán- tartjuk. A por az apró nyílá­sokat elfedi. Növényeink levélzetét idő­közönként nedves, puha ru­hával, a levél csúcsa felé tá­volodva gyengén töröljük végig. (A bal kezünket he­lyezzük a levél alá, nehogy megsérüljön.) Lehetséges a fürdetés is. Ilyenkor a cserepet körül­vesszük fóliával úgy, hogy a talaját is befedjük. Ezután a fürdőkádban a zuhanyozó enyhe vízsugarával lemossuk a port. A több éve ugyanazon cse­répben levő növények talaja összetömörödik. Ilyenkor a talaj levegőjáratai eltömőd- nek és a gyökerek nem tud­nak levegőzni. A cserép talajának felüle­tét hegyes pálcikával lazítsuk fel. Ügyeljünk arra, hogy a gyökereket ne sértsük meg. A jobb levegőzés érdekében az agyagcserepeket mossuk meg, távolítsuk el a rátele­pedett algát. Fontos a téli öntözés mér­tékének a méghatározása. Ál­talában legjobb az esti és a reggeli órákban öntözni. He­lyes, ha esővízzel vagy for­ralt vízzel öntözünk. Különö­sen ott kell vigyázni, ahol a víz sok mész- és magnézium­sót tartalmaz. Ezek az ún. kemény vizek. Forralással csökkenthetjük sótartalmu­kat. Lehetőleg állott vízzel öntözzünk. Nehéz az öntözés gyakori­ságának a meghatározása. Ha megfogjuk a cserép talaját és nedvesnek érezzük, akkor nem, ha száraz a teteje, ak­kor öntözünk. Dr. Fodor Béla Kert - háztáji A kiskert tennivalói decemberben Decemberben á kerti mun­kák zömét a „téliesítés” jel­lemzi. Ilyenkor növényvéde­lem csak a fűtött termesztő­berendezéseknél szükséges. A kert munkái tehát most más irányúak. Ne feledkezzünk meg a kerti vízcsapok takarásáról, illetve víztelenítéséről. Amennyiben hobbiházzal rendelkezünk, akkor ott is okvetlen végezzük el ezt a munkát. Tavasszal nagyon sok kellemetlen következmé­nyét észlelnék a mostani ha­nyagságnak. A kerti szerszá­mokat gondosan tisztítsuk meg és ha valami hibát ész­lelnénk rajtuk — amennyi­ben módunkban áll — ak­kor javítsuk meg, még a téli tárolás előtt. Tavasszal sok­kal könnyebb lesz a munka­kezdés, ha gondosan tárolt és tökéletes kerti szerszámokkal kezdünk majd dolgozni. A permetezéshez használt edé­nyeket és eszközöket is gon­dosan mossuk ki, még mi­előtt eltennénk télre. Amennyiben maradék nö­vényvédő szerrel rendelke­zünk, akkor azokat jól zár­ható, száraz helyre tegyük. A megkezdett csomagokat is jól zárjuk le, és gondoskodjunk arról, hogy a szer neve jól olvasható legyen. Ellenőriz­zük a szerek lejárati határ­idejét. Amennyiben a követ­kező évben már az eltartha­tósági, illetve felhasználható­sági ideje elmúlik, akkor sokkal egyszerűbb, ha most semmisítjük meg. Teljesen felesleges akkor a tél folya­mán tárolnunk. Amennyiben saját termésű borral rendelkezünk, akkor a bor természetes apadása miatt szükséges utántöltöge- tésről sem szabad megfeled­kezni. Sok helyen szokásban van a gyümölcsfák törzsének a téli időszakra való bemesze- lése. Ez valóban nagy elő­nyére van a fáknak, mert ezáltal jobban kiegyenlítő­dik a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különb­ség. (A fehér szín ugyanis visszaveri a napsugarakat, s így a fák törzse nem meleg­szik fel túlzottan!) A magvetésre legalkalma­sabb időpont a december vé­ge—január eleje. A szaporí­tóládákba, az elkészített ma­gokból 6-7 grammot számít­sunk ládánként, fgy bizto­san számíthatunk 500-600 életképes kis növénykére. Amikor a sziklevelek elkez­denek majd zöldellni, akkor kell azonnal elkezdeni atűz- delést. Ne feledkezzünk meg szobanövényeink ápolásáról sem. Sok növény a tél folya­mán bekerül a lépcsőházba. Ez azonban csak az igényte­lenebb növények számára je­lent megoldást. Nem megfe­lelő sem a fény, sem a hő­mérséklet. Nem a legjobb megoldás, de mindenesetre a lehetőségekhez képest a fel­sőbb emeletek az ideálisab- bak. Azonban csak akkor, ha itt nincs állandóan nyitva tartott ablak. Melegigényes növények nevelésére és táro­lására a lépcsőház még ak­kor sem megfelelő, ha a mi­nimum 16 fok Celsius bizto­sítva van. A gyakori ajtónyi- togatással járó huzat ugyan­is erősen károsítja a nö­vényt. Ha a karácsonyra vá­sárolt fenyőt az ünnepek el­múltával szabad földbe akar­juk ültetni; akkor csakis földlabdával együtt árusított gyökeres fenyőt vegyünk. Te­gyük a fát a méretének meg­felelő nagyságú . ládába és jól öntözzük meg. Rövid ide­ig hagyjuk feldíszítve; illet­ve túlfűtött lakásban. Az ünnepek után pedig minél előbb ültessük ki. Kalocsay Klári Tudomány - technika Bátor emberek búvárruhában A betegzsilip életet menthet (MTI — Külföldi Képszolgálat) Az emberek búvárfelszere­lést — víz alá merülésre al­kalmas önálló készüléket — már a XV—XVI. században szerkesztettek. Leonardó da Vinci hagyatékában is talál­tak ilyen speciális alkalma­tosság rajzát, leírását. Egy másik, 1680-as búvárkészü­lék ablakkal ellátott fémsi­sakból, az egész testet fedő ruhából és az övhöz kötött dugattyús fémhengerből állt. Hogy miként sikerültek a merülések ezzel a készülé­kekkel, arról nem szól a kró­nika. A modern búvárfelszere­léshez — egyebek mellett — levegővel tölthető vastag mű­anyag ruha, fejvédő rézsisak üvegablakkal, ehhez kapcsolt légvezeték és telefonkábel tartozik. A búvárruhában megváltozik a test súlya, tér­fogata. így merülésnél a bú­vár könnyebb lesz az általa kiszorított víznél. A víz fe­lületén lebeg, s a merüléshez kiegészítő súlyokra is szük­sége van. Ezért ólomsúlyokat és ólomtalpú cipőket hord. Az oxigénlégzős búvárruhá­nál palackból állandóan oxi­gént szolgáltatnak, a kilég- zett levegő pedig cirkulációs mozgással halad a széndi­oxidot elnyelő vegyi rétegen keresztül. A búvárbetegség akkor lép fel, ha a víz mélyéről fel­jövő búvár nem tartja be a túlnyomás nagyságától füg­gő emelkedési időt és sebes­séget. Nyomás alatt a test­folyadékokba (vér, nyirok stb.) került és ott oldott gá­zok nem távozhatnák el a tüdőn át, hanem buborék alakjában kiválnak és sú­lyos — nemegyszer életve­szélyes — embóliát vagy he­ves ízületi fájdalmakat okoz­nak. A búvárbetegséggel fel­színre érkező személyt azon­nal hordágyra teszik és be­tolják a képen látható beteg­zsilipbe, ott újból nyomás alá kerül, s ezt azután na­gyon lassan, óvatosan csök­kentik a külső légköri nyo­másra. Barátságos arcot kérek! (MTI — Külföldi Képszolgálat) Ha valaki nem tud festeni, annak a „camera obscurá”- hoz kell csak folyamodnia — tanácsolta már a XV. szá­zadban egy természettudós. A camera obscura teljesen zárt, belül feketére festett doboz, amelynek egyik olda­lán parányi lyuk helyezkedik el, a hátsó falán pedig e lyuklencse által alkotott, for­dított állású kép Iáható. A képen csak meg kell húzni ceruzával a körvonalakat, s a színezés már némi kézügyes­séggel is elvégezhető. Nos, a lyukas oldalú dobozt a XVI. század folyamán különböző gyújtótávolságú üveglencsék­kel, majd fényrekesszel lát­ták el, később pedig a doboz hátsó falára fényérzékeny felületi lemezt helyeztek el. A daguerrotypia-készítés már hasonlatos volt a ma is alkalmazott fotóvegyészeti el­járáshoz. A fényérzékeny fe­lület rézlemezre felvitt ezüst- jodid, az előhívó — redukáló — higanygőz volt. A rögzítést többszöri mosással és kony­hasóoldatban történő öblítés­sel érték el. A kész képet le- heletfinoman bearanyozták. Egy Talbot nevű angol felta­láló már papírnegatívra dol­gozott. Kísérletei során elő­hívóként galluszsavat, rögzí­tőként nátriumtioszulfátot használt, ö hozta létre a ne­gatív-pozitív eljárást, s te­remtette meg a lehetőségét a fényképészeti sokszorosítás­nak, a másolásnak. A képen látható favázas fényképezőgép Bécsben ké­szült, valamikor a múlt szá­zadban; ma egy varsói mú­zeumban őrzik. Még ma is lehet vele jó felvételeket ké­szíteni. Pedig nincs különö­sebb zárszerkezete, a lencséje sem a legkiválóbbak közül való, a harmonikás előfal mozgatásával való élesség- állítás is eléggé kezdetleges. A maga idejében azonban mindez korszerűnek számí­tott és fontos hivatást töltöt­tek be az ilyen és hasonló fotografáló masinák: élethű képeket készítettek szürke sorsú polgári ősökről, vagy hajdan élt híres-neves em­berekről az utókor számára.

Next

/
Thumbnails
Contents