Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
1977. december 9., péntek Jubileumra készül a gyulai gimnázium A közelmúltban Lapunk hasábjain megjelent egy írás az iskola fennállásának 75 éves jubileumi ünnepségére készülődő gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskoláról. Azóta az iskola volt diákjai közül töb- ben érdeklődtek szerkesztőségünkben a nemrég elkészült jubileumi évkönyvről, s a jövő évi ünnepség terveiről. Felkerestük Janecs- kó Jánost, a gimnázium igazgatóját, tájékoztassa olvasóinkat az iskolájukban folyó előkészületekről. — Most készült el a gimnázium fennállásának 75 évére emlékező jubileumi évkönyvünk, amelyben az iskola múltját és jelenét mutatjuk be. Az évkönyv csak gimnáziumunkban vásárolható. Az ünnepség terve is megszületett. 1978. április 29-én délelőtt 9 órakor ünnepi megemlékezéssel kezdjük programunkat, amelyet egy két részből álló műsor követ majd. Először irodalmi összeállítást hallhatnak vendégeink, majd a régi diákélet eseményeit szeretnénk megeleveníteni. Ehhez viszont szükségünk lenne a volt diákok segítségére is, akik csínytevéseiket, hajdani „aranymondásaikat” csokorba szedve eljuttatnák hozzánk emlékező írásaikat Természetesen a már régóta itt tanító kollégák is sok mindent megőriztek emlékezetükben, s itt-ott az iskola dokumentációját is felhasználhatjuk készülő műsorunkhoz. Délben nyitnánk meg gimnáziumunkban az iskolatörténeti kiállítást. Az anyagot szorgalmasan gyűjtjük, de biztosak vagyunk 'benne, soksok fényképet, ballagási meghívót, régi ellenőrzőt, bizonyítványt, tankönyvet, versenydolgozatot vagy sport- és egyéb kitüntetést őriznek otthon az ország minden tájára szétszóródott volt „Erkelesek”. A gyűjtést december végén, esetleg január elején szeretnék lezárni, hiszen a feldolgozáshoz is idő kell. A program további részében még egy kiállítás szerepel a gyulai Dürer Nyomdában, ahol az öregdiák ipiar- és képzőművészek mutatkoznak be munkájukkal. Este ünnepi hangversennyel zárulna a hivatalos program. Ugyanakkor nagyon szeretnénk, ha azok az 'osztályok, amelyek 1978-ra tervezték érettségi találkozójukat, ezen a napon tartanák meg ösz- szej övetelüket. A gimnázium ifjúságát is igyekeztük mozgósítani. Pályázatot hirdettünk számukra a jubileumi embléma megtervezésére, de hirdettünk irodalmi pályázatot is, amelyre riporttal, verssel vagy novellával nevezhetnek be tanulóink. A tervek megvalósulása most már nemcsak rajtunk és diákjainkon múlik, hanem a volt iskolára szívesen emlékező „öregdiákokon” is. B. S. E. Gólyabál a békéscsabai szakmunkásképzó'ben Hagyományos immár a szakmunkástanulók körében, (hogy évről évre megrendezzék a gólyabált. A békéscsabai 611. sz. Szakmunkásképző Intézet szülői munkaközössége és KISZ- szervezete igen jól sikerült rendezvénye bizonyára sokáig emlékezetes marad a fiatalok körében. A bevételt, mind az SZiMK, mind a KlSZ-szer- vezet a tanulók nyári üdültetésére, kulturált szórakozásuk elősegítésére és tanulmányi kirándulások támogatására kívánják fordítani. HF Ezúttal a "kultúrműsor mellett első ízben rendeztek divatbemutatót a Fékon békéscsabai gyáregységének termékeiből, melynek az adott külön értéket, hogy a szép kivitelű ruhákat a tanulók készítették mestereik irányításával és saját maguk is mutatták be a résztvevők nagy elismerése közepette. Nem 'kisebb sikere volt a tombolasorsolásnak, melyen a BÉKÖT és a Fékon tanulói által készített közhasználatú textilipari termékeket' sorsoltak ki a szerencsés nyertesek örömére. A divatbemutató Fotó: Budiczki István 4. Nem, még ez sem az érdeklődés megjelenése volt Tibor tekintetében, vagy pláne az agyában. Nem is azért kérdezte, mért valóban meg akarta érteni. De hát ha ketten együtt ülnek, az egyik mond valamit, a másiknak előbb-utóbb mégiscsak meg kell kísérelnie valamit felfogni az elhangzott szavakból, hogy viselkedése ne tűnjön durva udvariatlanságnak. — Ó hát hiszen hogyan is érthednéd, kiskutyám, amikor még nem is jutottam odáig; hiszen még én magam sem nagyon értem. Még csak az elképedésemet mesélem, hogy milyenek, hogy ilyenek a kedves szüleim, s hogy erőltetnem kell az agyamat, ha ki akarom találni, mit is akarnak. — Értem — bólogatott Tibor, mintegy nyilvánvalóvá téve, ami hiszen Kati előtt egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy fogalma sincs semmiről, még arról sem, hogy éppen miről is nincs fogalma. De hát ezt most Kati nem akarta élezni. — Eljegyzést szeretnének. Azelőtt, tudod, ez beletartozott az illembe ... Türelmes udvarlás (most kézcsókra nyújtotta ujjacskáit, s olyan képet vágott, mint aki szívesen, de szemérmes tartózkodással fogadja az udvarlást), gyűrűs eljegyzés, és utána még türelmesebb vőlegénykedés-menyasszony- kodás; a készülődés, tervez- getés örömteli, szűzies, ábrándos időszaka. Vásárlások, rendezgetések... a jövendő házasélet gondos, aprólékos megalapozása. — Értem — mondta megMolnár Zoltán: ELJEGYZÉS int Tibor. Holott természetesen, a dolog némileg mégis körvonalazódván, fogalmi címkét kapván (eljegyzés!) a rejtett s felfedni egyelőre nem is óhajtott lényeget még kevésbé értette. — Tudom én, hogy megérted, drágaságom! Te tudó- sabb, bölcsebb, jóságosabb, az öregek romantikus mara-. diságnyavalyái iránt sokkal elnézőbb vagy, mint én. Te bele tudod helyezni a jelenségeket történelmi összefüggéseikbe. Kedvesen meg is paskolta az arcát. Tibornak jólesett az elismerés. Vagyis a képességeit és erényeit illető vélemény. Felfogta ugyan, felfogta ő, hogy Kati csak játssza ezt vele, s valójában egy kissé idétlennek tartja. De ő egyáltalán nem neheztelt ezért; inkább még egy kicsit ő maga is rájátszott e némely vonatkozásában önmaga által is ismert idétlenségére. ■ Ügy ítélte, hogy nem lesz ez rossz a házasságban. Legyen csak Kati a felnőtt és magabiztos ... Nagyon hálásan fogadta hát a kissé körmönfont elismeréseket. Hálacsókkal. Vagy finomabban: hálapuszival a homlokára. A formulát — amellyel elEgy hónap Angliában fogadhatták és másokkal is elfogadtathatták az eljegyzést— voltaképpen tehát megtalálták. A szülők — a menyasszony szülei — nosztalgikus, bár szemérmesen rejtegetett ragaszkodása bizonyos hagyományokhoz. Ennyit Tibor is előre jelezhet a saját szüleinek. A részletekről egyelőre nem sürgős beszélni. A részletek. Hát ami azt illeti, a részletekről természetesen Tibornak nem lehetett fogalma. Legalábbis egyelőre. Mert hiszen a részletek valójában nem is részletek voltak, hanem éppenséggel a lényeg. De a lényeg leglénye- gét egészen pontosan csak Anyu tudhatta. Vagy talán még ő sem. Kati tudta, vagy legalábbis gyanította, hogy Anyu mostanában nemigen hívta fel Apát. Régebben igen; régebben bizonyára sűrűbben. Emlékeztette a kerekebb születésnapokra. Tíz, tizenkettő, tizenöt éves lesz a lányunk. Nyilván ilyenkor nem érhette be valami szokványos születésnapi ajándékkal. Vagy kivették a manduláját. Egyszer kificamodott a bokája; vagy legalábbis kibicsaklott és naTizennégy éves. Első gimnazista. A békéscsabai 1-es iskolában harmadik osztálytól angol tagozatos volt. öt éve levelez egy vele egykorú kisfiúval, Coventryből. A brit család többször meghívta már vendégségbe, s most nyáron — igaz, hogy nehezen — a szülők elengedték. Előkészületek sok izgalommal, de aztán július 9-én, a Ferihegyen repülőgépre szállt és pár órával később Londonban volt, ahol pajtása, Michael Thompson és hozzátartozói várták. — A levelekből és képekről már ismertük egymást. Tudtam, hogy Bili bácsi autószerelő és Joan néni takarítónő egy kórházban. Négy gyerekük közül a három lány férjhez ment . és így unokák is vannak. De mégis más volt az, amikor mindnyájukat személyesen megismertem az otthonukban. Coventry. Klári már sóikat hallott róla: iparváros, 300 ezer lakosa van. A második világháború elején — 1940. november 14-én — borzasztó erejű bombatámadás érte. 70 ezer lakóház pusztult el és a középkori katedrálís. — Gyönyörűen újjáépítették! A lerombolt házak helyén modem városközpont emelkedik, nagy üzletekkel, ahová a messze környékről is bejárnak vásárolni. Az emeletes parkolóhelyeken 3000 gépkocsi fér el egyszerre. Michaelék persze nem ezen tájon laknák, hanem a munkásnegyedben, az autógyár egyik épülete mögött, egy kétszintes régi épületben. De mivel ez sarki ház, három oldalról is kert övezi, ami nagy szó. A város arról is híres, hogy itt készült az első angol kerékpár 1865- ben, és 80 évvel ezelőtt az első autó. Mikor megérkezett, pajtása még egy hétig iskolába járt. A mi általános iskolánkhoz hasonlóan oktatási intézmény 9. osztályát végezte. Jövőre, a 10. után még nem tudja, mi lesz a helyzet. Dolgozni akar és közben tanulni, Thompsonék pedig azt szeretnék, ha középiskolába járna nappali tagozaton. Így látják biztosabbnak fiuk föl- emelkedését. gyón meghúzódott. Vagy J amikor megjött az első havi; vérzése. „Kati nagylány lett. ; Viszonylag korán, már ugye ; biológiai értelemben.” Egy apának az ilyen lényegesebb dolgokról természetesen értesülnie kell. S ha már ! régen elváltak is, és ki-ki él- ! te a maga (U, boldog családi életét, Anyu, mintha ezzel valami távoli, rejtett célja ; lett volna, mindig igazán lelkiismeretesen beszámolt. Talán öntudatlanul is erre az eljegyzésre, vagyis Kati valamikori házasságára készült. Bár az utóbbi években mintha nem akadt volna be- I számolnivalója. Vagy talán azért nem ; akadt, mert Kati részben át- j vette ezt a beszámoló szere- ; pet; saját közvetlen kapcsolatot létesített az apjával, nem túl gyakori, de érzelmekkel mélyen átszőtt kapcsolatot. Érettségi után például. Ak- \ kor ők ketten megünnepelték. ; hogy... szóval, hogy ez a fejezet lezárult Kati életében. Lajos bácsinál ünnepeltek; akkor, aki Anyunak csak unokatestvére volt — régebben szorosabban tartották az ! ilyen rokonságot —, Apának viszont barátja. Az ő révén jött létre valamikor ez a si- ! kertelen házasság. De vala- \ hogy egyik sem haragudott meg rá, úgy látszik. Mert .amikor elváltak, Anyu azután is megtartotta Lajos bácsit unokatestvérnek, Apa meg barátnak. Ilyen furcsa dolgok vannak az életben. Kati kiszámította, hogy Anyu, ha gondolkozik egy ki- ! csit, akkor nem Apával és ; nem is Apuval beszél legelőször, hanem Lajos bácsival. (Folytatjuk) Michael szüleivel a blackpooli tengerparton — Nagyon szép a város környéke is, eleinte odamentünk kirándulni. Aztán a tengerpartra vittek, több helyre. Blackpoolban, az Ir- tenger mellett négy napot töltöttünk. Voltunk hajókiránduláson is. Aztán London. Amit csak egy nap alatt meg lehet nézni, azt mind megmutatták. A királyi palotát, a Parlamentet, a Westminster-apátságot. A Downing Street 10 előtt — ahol a miniszterelnök lakik — is jártunk, és fénykép is készült rólunk a kapuban. És voltunk Stratfordban, Shakespeare szülővárosában! A sok élmény, mi mindent látott, aprólékosan nem kerülhet szóba, hol lenne arra idő? Inkább a család életéről érdeklődöm. De előbb még elmondja, hogy először nagyon nehéz volt számára a folyamatos beszédet követni, pedig igyekeztek lassan, tagolva ejteni a szavakat. Csak Michael tért gyorsan vissza a hadarásra. Két hét után már jobban boldogult, az utolsó héten különösen. — Bili bácsi mindig éjszakai műszakos az autógyárban, Joan néni meg reggel 5 órától délután 3-ig van a kórházban. A lányaik: fodrász, bolti eladó és gyári- munkás. A fodrásznő most nem dolgozik, három pici gyermekével otthon van. Nekem úgy mondják, hogy munkanélküli segélyt kap. Nagyon nagy az összetartás, a ragaszkodás a! családban, szinte mindennap hazajöttek a lányok, gyerekeikkel együtt a szülőkhöz. Az étkezési szokások eltérnek a mieinktől. A legkiadó- sabb a reggeli, amint azt az angol könyvekből ismerjük. Az egy hónap alatt a Thompson házaspár egyszer se volt moziban vagy színházban, csak a televíziót nézték. Igaz, azt színesben. Ök, gyerekek kétszer voltak moziban. Meglepte, hogy a mozi három teremből állt, és mást-mást vetítettek mindegyikben. De egy teremben sem csak egy film ment, hanem többféle egymás után, folyamatosan. Egy jeggyel mind a három műsort megnézhették. — Mi is televízióztunk esténként, nemcsak a felnőttek. Napközben meg segítettünk a házi munkában, hogy kevesebb, dolga legyen a néninek, ha hazajön. Hamar beleszoktam a család életébe, és amikor letelt az idő — bár örültem, hogy már itthon leszek —, mégis nehéz volt az elválás. Klári, szülei meghívását vitte magával, s Michael jövő nyáron Valentinyiék vendége lesz. Most majd ő fog ismerkedni Magyarországgal, megyénkkel, Békéscsabával. Vajon mi tetszik neki legjobban? Kláritól ugyanezt megkérdeztem, egy szóval felelt: — London. Vass Márta A diákotthonok nevelő munkájáról tájékozódott az ÁlB Az általános iskolai diákotthonokat száz százalékban, a szakmunkástanuló otthonokat mintegy 90 százalékban, a középiskolás intézményeket több mint 70 százalékban fizikai dolgozók gyermekei lakják. E három intézménytípus nevelő munkájának eredményeivel és gondjaival a közelmúltban foglalkozott az Állami Ifjúsági Bizottság. Megállapították: az általános iskolai diákotthonok legfőbb hivatása, hogy biztosítsa a szakrendszerű oktatás teljessé tételét a szórványtelepüléseken élő gyermekek számára. Ma még csupán ’ 12 százalékuk él a diákotthonok adta lehetőségekkel. A tanyai kisiskolák folyamatos megszüntetésével a diákotthonokban lakók 40 százaléka már az alsó tagozatos gyerekek közül kerül ki. A középiskolások 22 százaléka, a szakmunkástanulóknak pedig csaknem egyötöde nevelődik diákotthonban. A három intézménytípusban több mint három és fél ezer nevelő tevékenykedik. Valamennyien kedvezően fogadták a kötelező foglalkozási idő 36 órára csökkentését, s az új rendtartásokat, továbbá az idei bérrendezést. A szakmunkás diákotthonokban a kulturális fejlesztés, sok esetben a gyerekek művelődési hátrányának leküzdése, általános műveltségük gyarapítása a legfontosabb feladat. Fokozott törődést, támogatást kívánnak — hiszen sokan kisegítő iskolából érkeznek, mások általános iskolai tanulmányaikat nem fejezték be és esti iskolába járnak. Az ország középfokú intézményei bekapcsolódnak a kollégiumi versenybe. Évente 15—20 kollégium nyeri el a KISZ KB kollégiumi zászlaját és díszoklevelét. A KISZ Központi Bizottságával egyetértésben az Oktatási Minisztérium a jövőben a kollégiumi versenyt kiterjeszti valamennyi középfokú diákotthonra. Elterjedt a felzárkózó foglalkozások gyakorlata az alsóbb, a tehetségkutatás a felsőbb évfolyamokon. Több megyében a fizikai dolgozók diákotthonba felvett gyermekeit egyhetes nyári előkészítő tanfolyamira hívják be, hogy megbarátkoz- tassák" őket a bentlakásos élettel, megismerjék őket s tájékozódjanak felkészültségükről. A nevelőotthonok eredményes munkáját dicséri: az általános iskolások szinte mindegyike továbbtanul.
