Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
1977. december 7., szerda Az idén ünnepelte alapításának 400. jubileumát az Egyetemi Nyomda. A tankönyveken kívül tudományos, műszaki kiadványok és mintegy 50-féle folyóirat készül az üzem géptermeiben. Képünk a monószedő teremben készült (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS) Mintalakótelep és kerti bútorok Ittvöre növekszik az export Öntöde az Alföld peremén Gyakran járok Békéscsabán a hatodik kerületben, s ilyenkor sokszor keresztül megyek a Telep utcán. Száraz nyári napokon a lebegő por csípi a szememet, mostanában viszont a sártengert kell kerülgetni. Az utca közepén van egy kék-fehér épület, mellette a vaskerítésen tábla. Mindig csodálkozva olvasom a kiírást: öntöde. Békéscsabán, az Alföld végén öntöde? A megyeszékhelyen elsősorban a mintalakótelep kislakásainak építése hárul a Békéscsabai Építőipari Szövetkezetre. Igaz, tevékenységükhöz tartozik még különféle nyílászárók gyártása is. E két ágazat — az építőipari és asztalos — idei termelési terve 50 millió forint. Az év végéhez közeledve már készül az egész évi tevékenység számlája. Mit is tartalmaznak ezek az összegezések? Az építőipari ágazat 12 lakás alapozását és 12 lakás szerkezetépítését befejezte, nyolc lakást átadott, a tervezettnél néggyel kevesebbet. A lemaradt lakások alapozásánál a kedvezőtlen talajviszonyok nehezítették a munkát, s ez közel kéthónapos kéteést jelentett. Ügy tervezték, hogy e lakásokat is befejezik, ám a hirtelen jött hideg miatt a külső kőporozást nem tudták elkészíteni, így e munkák helyett más feladatokhoz láttak, ami már a jövő évi tevékenységet segíti. Az asztalosipari ágazat 16 típusú nyílászáró szerkezetet készít, elsősorban egyedi és olyan termékeket, amiket a a múzeumban A Magyar Mezőgazdasági Múzeum az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt közreműködésével „A magyar húsipar” címmel kiállítást rendez. A pénteken, december 9-én megnyíló kiállítás a húsipar történetét két fejezetben mutatja be. önálló fejezet ismerteti a húsfeldolgozás hazai fejlődését a feudalizmus és a kapitalizmus korában, bemutatva azokat a veszteségeket, amelyek az iparágat érték a háborúval, hiszen elpusztult a hazai állatállomány nagy része, tönkrementek a közvágóhi- dak, s egyáltalán a húsellátás megoldhatatlannak látszott. A kiállítás második fejezete ad áttekintést az utóbbi 30 évben bekövetkezett jelentős változásokról, amelyek nyomán hazánk népgazdasága úrrá lett az előbbi nehézségeken. Ugyancsak két fejezetben ismerteti a kiállítás a húsipari szakoktatás fejlődését a felszabadulás., előtti hentes- és mészárosképzéstől egészen a jelenkori üzemnagyvállalatok nem gyártanak. Francia exportra hétvégi házakba mintegy 5,5 millió forint értékű kerti bútort gyártottak és szállítottak. Ezekben a napokban már számolgatnak a szövetkezet vezetői. Az éves célkitűzéseket időarányosan teljesítették, s néhány százalékos túlteljesítésre is számítanak. S ami a jövő esztendőt illeti: már készek a tervek. Ezek szerint 53 millió forint tervezési érték elérését tűzték célul, átadnak 12 lakást, további 24 alapozását, illetve szerkezetépítését befejezik, s amint az időjárás engedi, megkezdik erről az évről elmaradt négy lakás kőporozását is. Az asztalosipari részleg továbbra is gyártja majd a nyílászárókat, francia exportra az ideinek a kétszeresét, vagyis 11 millió forint értékű fenyő kerti bútort készít. A szövetkezet szeptemberben átvette az orosházi ÁFÉSZ gádorosi asztalos részlegét, itt elsősorban kis szériákat és egyedi darabokat készítenek a jövő évtől. mérnöki képzésig. önálló egységben kaphatnak képet a kiállítás látogatói az élelmiszeripari kutatásról, amely szervezetten csak a felszabadulás után indult meg, többek között az 1959- ben létrehozott Országos Húsipari Kutatóintézettel. Az iparág a húsprogram- ban előirányzott feladatok megvalósítását alapvetően a vágóállat — vágósertés, vágómarha, vágójuh — minőségi feldolgozásával teljesíti. Ehhez azonban a megfelelő technológia mellett szükség van a húsipar, illetve a termelők jó partneri kapcsolatára. A kiállítás erről is áttekintést ad. Végül az érdeklődők megtalálhatják itt a távlati fejlesztésre vonatkozó elképzeléseket, a most épülő új húsüzemek leírását, valamint mindazokat az előhűtött, fagyasztott, félkész- és késztermékeket, amelyeket az országban gyártanak hazai fogyasztásra, illetve exportra, húsipari terméket ugyanis 26 országba szállítunk rendszeresen. Több hagyma, rendszerben R legnagyobb termesztő: a kaszaperi Lenin Tsz Békés megye kilenc jelentős vöröshagymia-ter- mesztő szövetkezete, amely elhatározta, hogy a jövő évben már rendszerszerűen termesztik ezt a fontos étkezési és fűszernövényt, tavaly már a megye vöröshagymatermő területének 60 százalékát mondhatta magáénak. Az elmúlt évi 418 hektárról a 9 Dél-Békés megyei közös gazdaság több mint 81 ezer mázsa hagymát takarított be. Az idén 180 hektárral növelve a termő- területet, az Össztermés mennyisége meghaladta a 87,5 ezer mázsát. Különösen szép eredményt ért el a békéssámsoni Előre Tsz, a hektáronkénti 213 mázsás termésátlaggal. A legnagyobb termesztőnek ugyanakkor — 200 hektárral — a kaszapert Lenin Tsz számít. Nagy jelentőségű határozat került nyilvánosságra nemrég: a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz csatolják a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárat. A nagymúltú MMG 3300 dolgozójával és évi 2,2 milliárd forintos termelési értékével a MEZŐGÉP Tröszt legnagyobb gyárai közé tartozott, érthető, hogy szakmai körökben nagy visszhangot váltott ki ez az intézkedés. Az köztudott, hogy a győri Rába Gyár az amerikai Steiger-licenc birtokában már sorozatban gyártja a jól bevált Rába-Steiger 240 lóerős nagy traktorokat, és megkezdődött a 180 lóerős, saját fejlesztésű változat előKikerülöm a befagyott víztócsákat. A bejáratnál eligazítanak: az épület egyetlen emeletén találom az üzemvezetőt. Rozoga falép- osőn kerülök a felsőbb szintre. Jobbra mély (nyílás tátong: födémcsere. Balra egy barna ajtó mögött találkozom Molnár Zoltánnal, az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat öntödei részlegének vezetőjével. Kézenfekvő a kérdés: — Hogyan* létesült éppen az Alföldön vasöntöde? — A felszabadulás óta egymás után épülnek az erőművek az országban. Ezek folyamatos működéséhez fontos a rendben tartásuk és javításuk. Így jött a gondolat, hogy az akikor még munkaerőfölösleggel rendelkező Békés megyében létrehoznak egy öntőcsoportot, amely a karbantartáshoz, felújításhoz nélkülözhetetlen öntvényeket gyártja. Szakemberünk volt már akkor is. A felszabadulást követő évtizedben sok megyei ember került a váci szakiskolába, ahol kitanulták az öntő és formázó szakmát. Aztán pár év múlva különböző oknál fogva sokan hazaköltöztek. Így kaptuk a munkaerőfölöslegből az öntő-formázó szakmunkásokat. Nem nagy a gyári dolgozók létszáma, de többségük törzsgárdatag. Sokan vannak, akik 1953 óta — megalakulásunktól — itt dolgoznak. Hideg Arák Nincs akadálya annak a kívánságomnak, hogy szeretnék körülnézni. Szívesen kísér végig a gyáron Nánási Imre, a műszaki csoportvezetője. Miközben felvettem a kabátomat, azon tűnődöm, minek kell kabát egy öntödében, ahol meleg van. Leállítása is. Elkészült az igazi óriásnak számító 500 lóerős Rába—500 prototípusa is, és így — a Szovjetunióban gyártott K—700-asokkal együtt — már biztosított a magyar mezőgazdaság nagy teljesítményű erőgépekkel való ellátása. Csakhogy önmagában a hatalmas teljesítményű erőgép semmit sem ér, ha nincs hozzá megfelelő munkaeszköz. Miután hazai fejlesztéssel több év alatt sem sikerült megoldani ezt a problémát, a Rába döntő lépésre határozta el magát: az erőgép mellé megvették a hozzá kapcsolható munkaeszközök licenceit is. A képünkön is látható érve azonban fázósan húzom össze magam. — Csak délután kettőtől van öntés, két-három órán keresztül — tájékoztat kísérőm —, a többi idő a karbantartással és az előkészülettel megy el. Rideg, szürke falú épületben állunk. A cipő fekete agyagos-grafitos porrétegbe süpped. Előttem pár lépésre két hatalmas torony. Itt készül a nyers fémből a lágyan folyó, vörös vas. Egyedül a mennyezet barátságos. — 1953 előtt ez malom volt, ide rendezkedtünk be — mondja Nánási Imre. — A födémet nemrég cseréltük ki, mert beázott és már- már életveszélyessé vált. Igyekszünk jobb körülményeket teremteni dolgozóinknak. Nemrég fejeződött be az öltözők újjáépítése. Most már van fekete-fehér öltözőnk. A feketébe megy be munka után a dolgozó, s le- fürödve néhány lépcsőfokon eljut a fehér öltözőbe, ahol egy másik szekrényben tarthatja az utcai ruháját. Így nem kell azonos helyre raknia a munkaruhát és a tiszta ruhát. A fehér öltözőt a mintaraktárunkból alakítottuk ki, mert nincs lehetőségünk terjeszkedni. A gyárat körben lakóépületek zárják. FormázAk a földön Csaknem tízen dolgoznak a helyiségben. Rendezetten sorakoznak a formázok a földön. Hasonlítanak a kisgyermekek homokformázó lapátjaihoz. Ebbe azonban forró vas kerül. Mindenkinek megvan a saját formája, amibe a délutáni csapoláskor a vasat öntik. Most föléhajolva kibélelik agyaggal. Tóth Bálint aknafedő lapokat készít. — Tizenöt IH—10-490 tárcsás borona eredetileg amerikai gyártmány, a nálunk is jól ismert IHC Vállalat terméke. A gyártási eljárás megvétele után a Rába szombathelyi gyárában azonnal hozzákezdtek a munkához, és már elkészült belőle 100 darab, sőt az első megrendelő, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát igényeit már hamarosan ki is elégítik a gyártók. Gondoskodnak az alkatrészellátásról is, minden 25. borona alkatrésznek készül. Érdekesség, hogy ezt is készre szerelik, ellenőrizve, hogy valamennyi alkatrésze megvan-e és működőképes-e az új eszköz. Ezután szétszedik és alkatrészenként csomagolják. éve vagyok öntő, kilenc éve ebben a gyárban dolgozom. Én is Vácon tanultam a szakmát, megnősültem és így visszajöttem a városba. Szeretem a szakmámat, pedig nehéz fizikai munika ez. Soklat kell hajolgatni és cipelni a nehéz öntvényeket. A derekam is fáj már időnként. Még csak 32 éves vagyok, de ma már több akaraterő ikell ahhoz, hogy ugyanannyit tudjak teljesíteni, mint kezdő koromban. Igaz, minőségben jobbat készítek, mint tíz évvel ezelőtt, mégsem érzem magam annyira megbecsülve anyagilag, mint az a csepeli öntő, aki nemrégiben nyilatkozott a televízióban. Ráadásul mennyivel nehezebb körülmények között dolgozunk. Kicsi a helyünk, nem megfelelő az épület. Az öltöző most már rendben van, de a mosakodás még mindig körülményes. Nagyon elavult a fürdőnk. Kinőtték a malmot — Egy éve még |az utcára engedtük a szennyvizet — veszi át a szót az üzem vezetője. — Ma már csatornázva van a gyár környéke. Ez elég nagy összegbe került. A fürdőt is most hozzuk rendbe, saját erőből. Az ebédlőben olajtüzelésű kazánnal fűtünk ham|arosan. Nem vagyunk önálló vállalat, elsősorban a budapesti anyavállalatunktól függ, hogy milyen gyorsan tudjuk barátságosabbá tenni környezetünket. Az igazsághoz tartozik, hogy a volt malmot kinőtte az öntöde, az állagán javítani, fejleszteni jgen nehéz és költséges. A jelenlegi 50x60 méteres terület nagyon kevés. Lehetőségük meglenne ahhoz, hogy a város szélére költözzenek, ahol nagy területen építhetnének és dolgozhatnának. A tervek is készen vannak, de ehhez sok pénz kell. Viszont szükség van az öntödére, mert megrendelést bőven kapnak, s ami fontosabb: összeforrott, jó szakmunkás-kollektíva dolgozik itt! A boronán kívül a hatvasú IH—Rába ekéből is elkészült már 50 darab a szombathelyi gyárban és ezek közül is Bábolnára szállítják az első darabokat. Nagyságára jellemző, hogy csak egyetlen darab fér el belőle egy nyergesvontató 10 méter hosszú platójára. A mezőgazdasági nagyüzemek természetesen várják az új nagy teljesítményű eszközöket. A szombathelyi Rába gyáregység azonban kicsiny, nem győzi a munkát, ezért volt szükség arra, hogy a mezőgazdasági gépgyártásban nagy hagyományokkal rendelkező mosonmagyaróvári gyárat a Rábához csatolják. Lónyai László Csaknem 10 méter széles a Rába—IH—10-490 tárcsás borona Fotó: Pintér Tamás „fl magyar húsipar” Jávor Péter Mezőgazdasági munkaeszközök — világszínvonalon
