Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

1977. december 1., csütörtök A „Mesterségünk címere” országos rádiósvetélkedő megyei előkészületei A Magyar Rádió, az Or­szágos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet és a Magyar Üttörők Szövetsége immár több éve megrendezi az ál­talános iskolák felső tagoza­tosai számára a „Mestersé­günk címere” rádiós pálya- választási vetélkedőt. Az 1977/78-as és az azt kö­vető tanévben a vetélkedő résztvevőinek a húsfeldolgo­zó-szakmával kell megismer­kedniük. Az országos vetél­kedő megyei eseményeiről, a felkészítés módjáról, s az el­ső válogató eredményeiről Apró Tibortól, a Békés me­gyei Pályaválasztási Intézet munkatársától kértünk tájé­koztatót. — Az 1975-ös, első rész­vételünkkor szerzett tapasz­talatainkkal az idén már könnyebb dolgunk volt. Szí­vesen kapcsolódtunk be is­mét a munkába, mert a gép­lakatosszakmát bemutató 1975-ös vetélkedő — amelyre az Orosházi Üveggyárban ké­szültek fel a versenyzők — jelentős haszonnal zárult. A gyárnak azóta nincs után­pótlás-problémája ebben a szakmában. Az idei vetélkedőre, lévén a húsipari szakma megisme­rése a cél, a megyei tanács munkaügyi osztálya ajánlása alapján a Gyulai Húskombi­nátot kértük fel a bázisüzem szerepére. A vetélkedőre — amit most a hatodikos ta­nulóknak hirdettek meg — megyénkből "21 úttörőőrs ad­ta be jelentkezését, ami meg­közelítően 230 gyermek rész­vételét jelentette. Az iskolák pedagógusai — az intézetünk által előre megadott forgatókönyv alap­ján — lelkiismeretesen ké­szítették fel tanulóikat a verseny első fordulójára, amikor is a húsipari szak­mát és a Gyulai Húskombi­nátot bemutató albumot kel­lett készíteni. A húskombi­nát szakemberei felkészülten X. Földrengés sújtotta helytől földrengés sújtotta helyig ér­kezik az utazó. Kazahsztán fővárosát, a mai Alma-Atát, az egykor Vernij (hűséges) elnevezésű cári erődítményt és a köréje sűrűsödött vá­rost 1910-ben tüntette el a földrengés. Néhány faház és egy fából épült katedrális — a gyengék — megmaradtak, állnak a mai Alma-Atában is. Mint a többi földmozgások veszélyeztette szovjet köz­társaságban, Kazahsztánban is elkészítették a földrengés­térképet. A térkép összeál­lításához meghatározták azoknak a tektonikus repe­déseknek a helyét, amelyek általában összefüggnek a földrengés epicentrumával. A földrengéstérképnek rend­kívül nagy a gyakorlati je­lentősége. Ha az esetleges földmozgások erejét előre felbecsülik, a veszélyes te­rületekre csak olyan épülete­ket terveznek, amelyek ki­bírják a földrengést. Nemré­giben kezdték el a földren­géstérkép összeállítását Al- ma-Atáról és a környező te­lepülésekről. Ezek a térké­pek egész kis területeken is jelzik a várható földmozgá­sokat, s e helyeken a fővá­rosban csak tereket, parko­kat és sportpályákat építe­nek. A hegyekből nézve a vá­ros elmerül a fák tengeré­ben. Fura úgy írni, hogy a „hegyekből nézve”, hisz Al­ma-Ata is 700—900 méter magasban épült fel a Zai- lijszkij Alatau hegy tövében. A hegy egyik még maga­sabb völgyében, 1691 méter­rel a tenger szintje fölött épült a világhírű műjégpá­lya,- a. Medeo. A Medeo építésének törté­nete még az 1948-as helsinki gyorskorcsolyázó világbaj­nokságig nyúlik vissza. Konsztantyin Kudrjavcev várták a versenyzőket. Az érkezők először egy kiállítá­son megismerkedhettek a húsiparban használatos mun­kaeszközökkel, munkatár­gyakkal és védőfelszerelések­kel, majd egy háromórás műhelylátogatás keretében előadást hallhattak a tiszta­ság, a higiénia jelentőségéről a húsiparban, és figyelmesen végigjárhatták a különböző műhelyeket, egészen a sza- lonnázótól a csomagolóig. A beküldött húsz albumot 13 tagú zsűri értékelte. A gyerekek munkái rendkívüli tárgyi tudásról, ötletgazdag­ságról, jó közösségi munká­ról tanúskodtak. A versenyt egyhangú döntés alapján a Békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola „Mazsola” őrse nyerte. Alig maradt el mögötte a Mezőhegyesi Ált. Iskola „Delfin” és a 3. he­lyezett Dévaványai 1. sz. Ál­talános Iskola „Búvárkodó” őrse. Az albumok értékelése alapján az első 12 őrs indul­hat majd a január 13-án, Gyulán megrendezésre kerü­lő megyei döntőn, amelyet Vajek Róbert szerkesztő-ri­porter vezet. Az Erkel Mű­velődési Központban kiállí­táson mutatják be az albu­mokat. A megyei döntő első és második hélyezettjei jut­nak a területi döntőbe, ahol Csongrád, Somogy és Békés megyei versenyzői mérik össze tudásukat Erre majd csak a következő tanév ele­jén kerül sor, s ezt már köz­vetíti a rádió is. Azért azokról sem feled­kezünk meg, akik nem ju­tottak el a megyei döntőig. Számukra „vigaszvetélkedőt” rendezünk, amelyen értékes jutalmakat nyerhetnek a résztvevők. Természetesen az igazi nyertesek azok a gyerekek lesznek, akik a vetélkedő so­rán szerzett alapos tudásu­kat mint húsipari szakmun­kástanulók kamatoztathatják majd. B. S. E. Megyei üzemtörténeti kiállítás A Hazafias Népfront, a KISZ Békés megyei bizott-. sága, az SZMT agitációs és propagandaosztálya, a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya és a Munkácsy Mi­hály Múzeum 1976. novem­berében üzemtörténeti emlé­kek gyűjtésére és üzemtörté­neti kiállítások rendezésére pályázatot hirdetett. A pá­lyázatra 27 üzem, vállalat 57 brigádja küldte be je­lentkezését. Egyéves gyűjtő­munkájuk eredményeit a szocialista brigádok előbb saját üzemükben mutatták be. A Munkácsy Mihály Múze­um 1977. december 4-én dél­előtt 11 órakor nyíló megyei üzemtörténeti kiállítására a legjobb gyűjtések és kiállí­tások anyagát válogatták ösz- sze. A rendező szervek a központi kiállítással nem­csak a brigádok eredményes gyűjtőmunkáját kívánják bemutatni, hanem ötletet is szeretnének adni más brigá­doknak üzemük emlékeinek gyűjtéséhez. A kiállításon, amelyet Várai Mihályné, az MSZMP megyei bizottságá­nak vezetője nyit meg, mint­egy tíz üzem, vállalat 17 szocialista brigádja üzemtör­téneti anyagát mutatják be. Zeleí Miklós: MEGSZÓLALNAK KÖVEK ÉS EMBEREK Szovjet útinapló szovjet gyorskorcsolyázó aranyérmet szerzett az öt­száz méteres távon. Csapat­társainak kevébé jól sikerült a szereplés, a skandináv or­szágok sportolói maguk mö­gött hagyták őket. A skandi- návokat többek között az is nagy előnyhöz juttatta, hogy magashegyi pályán készül­hettek a versenyre. Kudrjav­cev arra gondolt, hogy vala­mi hasonlót, kellene építeni a Szovjetunióban is. Néhány évvel később eljutott Alma- Atába, s a város közelében, a Zailijszkij Alatau hegyei­től körülvett csodálatos szép­ségű Medeo völgyére buk­kant. A Medeo völgye el­képzeléseinek megfelelő te­rep volt. Hamarosan elké­szült a műjégpálya, s ott edzhettek a szovjet korcso­lyázók. Grandiózus siker és óriási meglepetés volt, amikor 1953-ban Oleg Goncsarenko Helsinkiben a skandinávokat lekörözve, elhozta az össze­tett verseny aranyérmét. És ettől kezdve a Medeóból ér­kező szovjet gyorskorcsolyá­zók egyre-másra döntik a világrekordokat. A Medeón készült fel többek között Tatjána ^Averina, Galina Sztyepanszkaja, Jevgenyij Kulikov, Valerij Muratov, Jurij Kondakov, akik a leg­utóbbi innsbrucki téli olim­pián nyolc érmet szereztek. Négy aranyat, két ezüstöt és két bronzot. Pedig az ötvenes, sőt még Csehov-idézés a hatvanas években is a Medeo völgyében, a műjég­pálya mellett néhány ideig­lenes öltözőn kívül nem volt semmi más. A sporttelepet 1970-ben kezdték építeni, s két év múlva, december 28- án adták át. Tervezőit és építőit azóta Állami-díjjal tüntették ki. Most van uszo­dája, szállodája, rádió- és tv- közvetítőfülkéi. Tíz világre­kordból átlagosan hat szüle­tik a Medeo jegén. Sok kül­földi versenyző is itt készül fel a versenyeire. Vasárnap jártam a Mede- on, amikor — mint a többi ünnepnapon is — többnyire „a civileké a pálya”. Alma- Atából és a környékbeli te­lepülésekről ezerszámra ér­keznek ide a fiatalok. A Medeo jegén és Alma-Ata utcáin láttam eddig a leg­szebb nőket. A köztársaság lakosainak nemzeti összeté­tele nagyon különböző. Oro­szok, kazahok, ukránok, ta­tárok, üzbége'k, ujgurok, ko­reaiak és németek élnek együtt. Mondjuk szembekor­csolyázik egy magas szőke lány, százszázalékosan mon­gol vonású szeme sötétkék, arcbőre a szőke hajrengeteg alatt sárgásbarna. A kazahok e területen a tizenötödik században alakí­tották meg első kunságaikat. Ennek előtte a mai Kazah­sztán déli területein a hato­dik-nyolcadik században ala­kult ki a nyugat-türk kán- ság, s ennek helyét néhány évszázad múlva egy másik A Jókai Színház klubjá­ban a Csehov-est szereplői teával fogadják a vendége­ket. Szamovár, korabeli ru­hák, gőzölgő tea. Az első impressziók kedvezőek — Szerb Antal idéződik fel bennem; Csehov az impresz- szionista színház nagy egyé­nisége, a beszűkített cselek-, vések, a „fölösleges embe­rek” világa — a lámpák ki­alszanak, négy színész idézi Anton Pavlovicsot. A műsor szerkezete vilá­gos, egyszerű. Kardos László tanulmányának részletei, Csehov levelei, Sztanyisz- lavszkij műhely jegyzetei mintegy foglalatai négy re­mekműnek (Anyuta, Színház után, A dohányzás ártalmas- ságairól és a Hattyúdal). Ez a szerkesztés és a rendezés nem akar meghökkenteni, elkápráztatni, csak megis­mertetni mindannyiunkat egy emberrel — törékenysé­gével, érzékenységével, tra­gikumában is emberi sors­vállalásával, fölvillantva az írói erőt, a tehetséget. Nagy András László munkája az együttesre támaszkodik, az erővonalak összeterelését, együtthatását szorgalmazva — szép sikerrel. A klubszín­ház nem éppen ideális kö­rülmények ellenére is szín­házzá nemesedett a közre­működők jóvoltából. Ats Gyula az összekötő szövegek pontos, értő tol­mácsolása közben szinte egyik pillanatról a másikra lényegült Nyuhinná, az öreg­kor küszöbén toporgó, vá­gyaiban, ifjúkori álmaiban meggyalázott, megcsúfolt pol­gárrá, kiszolgáltatott, kiszi­polyozott férjjé, aki a do­hányzás ártalmasságai he­lyett az emberséget tipró ár­talmakról beszél szánalma­san, esengőn, elesetten. Zsolnai Júlia okos értel­mezése, tiszta szövegmondá­sa az est kellemes színfoltja. A már-már szenvtelen intel- lektualizmus az Anyuta c. novella előadásában indo­feudális állam, a Karahani- dák birodalma foglalta el. E birodalmat váltották fel az­után a kazahoknak a dzsun- gárokkal állandó harcban ál­ló, szétforgácsolt erejű kán- ságai. A tizennyolc-tizenki­lencedik század során a mai Kazahsztán fokozatosan ol­vadt bele a cári birodalom­ba. 1916-ban nemzeti felke­lés tört ki, amit a cár kato­nái vérbe fojtottak. Két év­vel később győzött a szocia­lista forradalom, s 1920-ban autonóm köztársasággá ala­kult. A köztársaság értelmisé­geinek nagy része érthetően első vagy második generáci­ós. Barátom, Muhtar Ma- gauin író, néprajzkutató és az alma-atai pedagógiai fő­iskola irodalmi intézetének docense elmondta, mikor könyvtárszobájában beszél­getve az idegen nyelvekre terelődött a szó, hogy az ő kamasz korában neki az orosz számított idegen nyelv­nek. A hegyek között levő picinyke faluközösségből — Aulból — bekétülve a városi iskolába, hamar felismerte, hogy későbbi munkájához mennyire szükséges lesz az orosz nyelv tökéletes elsa­játítása. A néprajzot válasz­totta hivatásául. A fontos néprajzi folyóiratok oroszul jelennek meg, s a köatársa- ságok néprajztudósai is orosz nyelven adják ki fontos mű­veiket. Tudományos munká­it jó ideje már ő is oroszul ÍTja, íróként és főiskolai ok­tatóként pedig kazahul szól. A gyerekeinek sokkal könnyebb. Amit ő verejték­kel tanult meg, azt a gyere­kek a játszótéren, óvodában, iskolában játszva tanulták meg. Mindegyik úgy beszél oroszul, ahogy a hasonló ko­rú orosz gyerekek. A legna­gyobb pedig az angol tago­zatos általános iskolai osz­tályban már szépen tudogat angolul is. Cserényi Béla a Hattyúdalban koltan kelt erős hatásokat, a Színház után kamaszhősnő­jét viszont már nem tudja igazán emberközelbe hozni. (Talán a mese helyett hasz­nosabb lett volna az érzelmi közelítés.) Cserényi Béla az est első felében csak jelenléttel szol­gál. Szórakozottan, alig ügyelve a gondolati kötések­re. Aztán megjelenik a Haty- tyúdal színészeként, fenséges komédiázással — és megvi­Fotó: Martin Gábor lágosodik előző téblábolása: erre készült. Egész este (ta­lán egész életében?) erre várt. Hogy összegezhessen, vallhasson a színészi pályá­ról, életről, halálról, ját­szott és el nem játszott sze­repekről. Tunyogi István a kevésbé hálás feladatokban is fe­szültséget adott — a Haty- tyúdalban pedig méltó part­nere volt Cserényi Bélának. Varsa Zoltán Szerelmek a télben Békés megye kulturális életének egyik színes egyé­nisége Udvaros Béla, a Jó­kai Színház rendezője, aki nem elégszik meg azzal, hogy munkahelyén teljesíti a rá­bízott feladatokat, hanem a színház falain kívül is hir­deti a vers, a muzsika szép­ségét, az igaz szó hatalmát. A középiskolás diákoknak tartott emlékezetes dráma­történeti előadásaitól a szak­munkástanulók részére szer­vezett verses délutánokon át az esti iskolák felnőtt hall­gatóinak szóló rendkívüli irodalomórákig gyakran ta­lálkozunk vele a különböző kulturális eseményeken. Amikor Békéscsabán meg­alakult a vasutas klub­könyvtár, Udvaros Béla ha­mar felismerte az új közmű­velődési centrum adta le­hetőségeket, s immár máso­dik éve szervez rendszeresen zenés irodalmi esteket a vasutasok modern kultúrter­mében. Hétfő este a „Szerel­mek az őszben” című műsor­nak rangos közreműködőd voltak: Váradi Zoltán kar­nagy, Karikó Teréz Liszt­díjas és Réti Csaba Liszt-dí­jas, a szegedi Nemzeti Szín­ház művészei, valamint Fo­dor Zsóka, a Békés megyei Jókai Színház művésze. Az utcán latyakos hóban jártak azemberek, ám a vas­utasok könyvtárában meg­hitt hangulat fogadta a kö­zönséget. Nemcsak a pódiu­mon levő három szál ősziró­zsa emlékeztetett az 'utolsó üzenetét küldő évszak bá­gyadó színeire, hanem az őszt dicsérő költemények és zenei részletek is a vidám szüretről, az egyre rövidülő nappalok szépségeiről szól­tak. Vivaldi zenéjétől Ko­dály Zoltán muzsikájáig, Arany János költeményétől Váci Mihály verséig bejár­hattuk a csodálatos évszak ezernyi hangulatát. A klub­könyvtár közönsége már já­ratos az efféle utazásokban, hiszen a korábbi találkozá­sok eredményeként számuk­ra a költészet és a zene min­dennapi lelki szükségletté vált. Sokan közülük nem­csak a művészetek passzív befogadói, hanem az iroda­lom szorgos munkásai lettek. Az önmaguk gyönyörűségére való irodalmi tevékenység példája, hogy az esten elő­ször lépett közönség elé a klubköynvtár nemrég ala­kult irodalmi színpada. Mai tévéajánlatunk (Folytatjuk) 20.55: HÍRES SZÜRKÉK A Kisfilmek a nagyvilág- öl szokásos összeállításában cerül sor a bécsi spanyol lo- . asiskola díszbemutatójának közvetítésére — felvételről i —, amelyet a négyszáz éves ; jubileum alkalmából ren- ; deztetk meg. 1572-ben alapí­tották Bécsben a spanyol lo- | vasiskolát, a híres lipicai ! szürkékből. Az iskolalovaglásban méneket használnak, s velük kiaknázzák mindazokat a lehetőségeket, amelyekre a ló és az ember együttesen képes. Az angol produkció­ban készült film arra az ünnepélyes szertartásra ve­zet el, amelyet a négyszáz éves jubileum alkalmából a csodálatosan kivilágított schönbrunni kastély parkjá­ban rendeztek meg. /

Next

/
Thumbnails
Contents