Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-06 / 286. szám
o 1977. december 6., kedd ■urrjTEKd „Cifra szűröm szögre van akasztva...” T udományos „daloskönyv mindenkinek >» Tulipándíszes, kétkötetes művet jelentetett meg az őszi könyvpiacra a Zeneműkiadó. Magyar népdaltípusok cimmel a fiatalon elhunyt Járdányi Pál zeneszerző és népzenekutató tudományos rendszerbe foglalta az ismert és kevésbé ismert magyar népdalokat. A könyvet a tudós vagy az egyszerű hallgató, a nóták kedvelője egyaránt megérti, s így öröme telhet a böngészésben. Járdányi Kodály Zoltánnak volt a tanítványa, egyben a budapesti tudományegyetem néprajz-szakos hallgatója. Zeneakadémiai tanár és az Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársa, valamint a Magyar Népzene Tára egyik szerkesztője lett. Az eredeti munka 1961-ben látott napvilágot, de már régóta hiányzik a könyvesboltokból. Járdányi Pál öt munkatársával dolgozott a kötetek létrehozásán: Pál Máté, Osvai Imre, Rácz Ilona, Sárosi Bálint és Vig Rudolf a közreműködők. Kodály Zoltán előszót írt a Magyar Népdalciklusok című kötetekhez. Értékelte, hogy az éneklésre való anyag legjavát válogatták ki a tudományos munkatársak. Sok hibás dal is került forgalomba az utóbbi évtizedek nekibuzdult népdalkutatásában. Romlik, kopik a népdal természetes életében is. Falun is akad rossz énekes, félig vagy rosszul tud valamit, a felületes, nem eléggé szakavatott gyűjtő lépr’e megy, lerögzíti, esetleg nyomtatásba kerül és így terjed. „Azt közöljük, amit minden magyarnak ismernie kell — ír- ta a mester. — A nemzet kezd lassanként tudatára ébredni, milyen kincset bír a néphagyományban. Biztató jelek mutatkoznak már, de népünk zenéje még sokkal nagyobb hatással lehetne — és lesz — az egész magyar szellemi életre, mint volt eddig.” Most, hogy harmadszor indult a Röpülj páva sorozat a televízióban, a magyar népdal kedvelői szívesen ismerkednek meg a magyar népdalciklusokkal. Járdányi bevezetőjében azt fejti ki, hogy a népzenékről alkotott kép szinte magától tisztul, lesz teljesebb és hitelesebb: „A nagyszámok törvényei iga- zabbak, megbízhatóbbak. Sok dallamnak már száznál is több változatát ismerjük különféle helyekről. A legtipikusabb alak a legszebb is. A nemzedékről nemzedékre szálló népdalt százezrek, milliók alakítják, csiszolják, tökéletesítik.” A két kötet az általánosságban elterjedt népdalokon kívül dél-alföldi, palóc, észak-dunántúli, székely, mezőségi, észak-keleti, déldunántúli, kelet-alföldi és más vidékek változatos énekelni valóját közli. Íme, egy dal az alföldi, illetve mezőségi gyűjtésből: „Cifra szűröm szögre van akasztva, / Gyere, rózsám, akaszd a nyakamba! / Ügy is tudod, ott annak a helye, / Még az éjjel betakarlak vele. / Ráncos csizmám szögre van akasztva, / Gyere, rózsám, húzd fel a lábamra! / Így is úgy is ott annak a helye, / Még az éjjel csárdást járok benne.” És ugyanaz a dallam más szövegváltozattal: „Letörött a bécsi torony gombja, / Ihatnék a Garibaldi lova. / Eriggy, kislány, húzzál neki vizet, / Garibaldi a csatába siet! / Garibaldi csárdás kis- kalapja, / Nemzetiszín szalag lobog rajta, / Nemzetiszín szalag lobog rajta, / Kossuth Lajos neve ragyog rajta.” A csaknem ötszáz oldalas két kötet függelékében azok a dalok szerepelnek, amelyek félig még népdalok, de félig már népies műdalok. A könyv arra tanít, hogy terjeszteni nem kell őket. Sok ilyen példát sorol fel, így köztük van a Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, vagy Százados úr sejehaj, százados úr ha felül a lovára. A szép kiállítású daloskönyv valamennyi dalának közreadják a kottáját. Az olvasó figyelmét felhívják benne: ha vidéki tanító, tanár vagy kórusvezető használja, akkor minden dalt terjesszen, tanítson, ne csak falujának, vidékének dallamait. Kristóf Károly Sarkadon, a 32-es számú Vegyes Kultúrcikk Boltban mintegy 280 ezer forint értékű könyv várja az ide betérőket. Naponta 150—200 vásárló keresi fel a könyvrészleget, elsősorban szépirodalmi és ifjúsági könyvek után érdeklődve. Mint megtudtuk, a könyvek iránti kereslet az elmúlt évihez képest sokat nőtt, hiszen a bolt a tavalyi évi forgalmat már 24 százalékkal teljesítette túl ezen a részlegen Fotó: Gál Edit Nevezés az Osc díjra Az öt legjobb filmalkotásnak ítélt Oscar-díjakra — az amerikai Academy Award díjaira — a legjobb alkotásokat jövő év február 21-én jelölik ki. Hazánk egy játék-, egy dokumentum- és egy animációs filmet — Sándor Pál „Hefkulesfürdői emlék”, Huszárik Zoltán „A Piacere és Jankovics Marcellnak a cannes-i fesztiválon már nagydíjat nyert „Küzdők” című alkotását — nevezte be. Az Oscar-díjak ünnepélyes eredményhirdetésére 1978. április 3-án kerül sor. Asszonyok — ambícióval A békéscsabai Szőrmeipari Vállalat nagyszénási telepéről november 8- és 9-én tizenegyen jöttek a megye- székhelyre, szakmunkásvizsgát tenni. A tizenkettedik épp a Szovjetunióban volt az ünnepségeken. Eddig mindnyájan betanított munkások voltak, akárcsak a többi száz dolgozó az üzemben. Most úttörők, a falu első szűcs szakmunkásai. A volt háziasszonyok, mezőgazdasági dolgozók, akik nyolc éve, az alakuláskor a többséget képviselték. Mert csak kevesen ismerték még a munkáséletet, csak azok, akik az orosházi ruhagyárban már dolgoztak. — Tizenheten kezdtük el a tanulást. Általános iskolai végzettség és hároméves szakmai gyakorlat volt a feltétele a szakmunkástanfo- lyamnak. Az első negyedévi vizsga megrostálta a társaságot, akkor öten kiesték. Mi, a többiek maradtunk — kezdi a beszélgetést Váczi Ferencné. — Nemcsak megmaradtak, hanem olyan sikeresen vizsgáztak, ami ritkaság. A 635- ös Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesétől külön dicséretet kaptak, ami a vizsgajegyzőkönyvbe is belekerült — árulja el nem kis büszkeséggel a szép eredményt Fegyesi Árpádné üzemmérnóK, a tanfolyam egyik előadója. — Pedig szigorú mércével mértek, és a sok tanulniva- lóhoz aránylag rövid az egy év — folytatja a szót Mó- rocz Tiborné művezető. — Vizsgáztak ugyanakkor más szakmák is, és bizony akadtak jócskán, akik nem feleltek meg. — A szakmai rész sem volt könnyű — mondja Jónás Ferencné —, szakrajz, technológia, anyag- és áru- ismeret, géptan. Ehhez jött még a fizika, matematika, meg a történelem és társadalmi ismeretek. És egyikünk sem most járt iskolába. Felejt az ember. Talán nem is volt nap a 12 hónap 'blatt, amikor nem volt könyv a kezünkben... — Hát persze, hiszen közben még versenyeztünk is — vág bele Hudák Györgyné. — Előbb a közművelődési vetélkedőn vettünk részt. A mi brigádunk ugyan — az Április 4. — nem ment tovább, de Molnáméék, a Tye- reskova brigád, eljutott a középdöntőbe. Aztán nemrég volt a Ki tud többet a wwmwwmímwwwwmwvwwwwwww 1. Az eljegyzés Anyu ötlete volt. Csak úgy kipattant a fejéből, mint egy isteni szikra. Mosogatás közben; mindjárt az elején. — Kijössz valahára, kislányom? — szólt be Katinak, aki többszöri és mind erélyesebb felszólítás nélkül soha be nem tette volna a lábát a konyhába. Anyu nem tudta hova rakni az elmosott edényt, mert a szárító még azzal volt tele, amit tegnap mosogattak. Kati nagy ímmel-ámmal kezdte kiszedegetni; t essék- lássék törült egye-egyet a lecsurgott, megszáradt tá- nyérokon-csuprokon, és a maga szeszélyes módján mindent behelyezett egymás után a kredencbe. — Mindig mindent máshová raksz! — mondta sok- századszor Anyu — azért nem lehet soha semmit megtalálni ... S ekkor, csak mintegy a mondat második felét, ugyanezen a konyhai hangján hozzáfűzte: — ... eljegyzés. Szép nagy eljegyzést fogunk tartani. Kati majdnem elejtette a tányért. — Micssodááát? Ö viszont ezt azon a nyújtott, idegesítően vékony hangján kérdezte, mellyel általában minősítette és egyben vissza is utasította a szülői megnyilatkozásokat. Ósdi, korszerűtlen, felesleges hülyeség... — ilyesmit szokott ezzel a hanggal!, külön szavak nélkül kifejezni. Anyu egy fedőt belecsa- pottt a mosogatóvízbe. — Ne hisztizz, drága gyermekem, ne hisztizz! Meg se várod, mit mond az ember, már hisztizel is ... A „hiszti” meglehetősen tág fogalom volt; szűkebb, tágabb és rugalmasan változó értelemben használták. — Én hisztizek? — kérdezte 'sértődötten Kati. — Csak nem értettem, mit mondasz. Nem értettem. — Eljegyzés, azt mondtam. Most már érted? — Eljegyzés, igen. Most meg azon, a tárgyilagos, okoskodó hangján szólalt meg, amitől szintén gutaütést lehetett kapni. De Anyu most már felkészült. — Csak azért sem üt meg a guta, kislányom. Eljegyzés, igen, azt mondtam. A te eljegyzésedről beszélek. — Már meg a guta... Ne haragudj, Anyu, nehéz veled néha... Szóval eljegyzés. Csak egy egész pici kis megjegyzést engedj! Ha ugyanis Imég nem említettem volna elég félre nem érthető módon, akkor most újra megfogalmazom: Drága anyukám, mi Tiborral, tudod, már régen túl vagyunk ezen. Mondhatnám úgy is, eljegyeztük magunkat, vagyis egymást. A fennálló szokások értelmében azonban házasságot is akarunk kötni, vagyis elmenni a tanácshoz, hogy beírjanak minket egy nagy könyvbe. Ettől aztán majd minden megváltozik. — Meg, kislányom. Csak a fejedben a kótyag, az nem változik. Nem vetted még észre, hogy az emberek nemcsak abba a bizonyos könyvbe íratják be magukat, hanem össze is költöznek?! Egy lakásba. Amibe előbb ágyat is vesznek, meg asztalt, meg tévét, meg mosógépet ... Mindehhez azonban pénz kell. Pénz. Amiből neked, tudtommal, még nincs egészen annyi, ameny- nyi elegendő lenne erre a célra. Tibornak van?... Hát ezért találtam ki ezt az eljegyzést, mert én vagyok a te szerencsétlen szülőanyád, akinek mindenre gondolnia kell... — Például arra, hogy legyen mire elkölteni azt a sok pénzünket? Nyolcfogá- sos lakoma, torták, italok... És mosogatás! Te jó isten... és takarítás! A részegek után. Köszönöm. Ez már tudatos hergelés volt, azzal a voltaképpen nem is titkolt céllal, hogy Anyu minél hamarabb térjen már rá a lényegre, amit ugyan Kati finom ösztönével homályosan már sejtett is, de annál inkább hallani akart, világosan, kerek perec. Anyu szokatlanul nyugodt maradt. Visszaengedett egy tálat a mosogatóvízbe, és imég a kezét is megtörülte, hogy szabadon gesztikulálhasson. — Az eljegyzés természetesen nem hiábavaló, öncélú, gyarló mulatozás lesz. Megfelelő helyzetet és hangulatot kell teremteni, hogy az összes érdekeltek érzelmileg felfokozott, fűtött állapotba kerüljenek; akkor majd kitör ’belőlük természetes nagylelkűségük, és készek lesznek egymással versengve a legeslegtöbbet felajánlani a rokonszenves ifjú pár számára. Fészekrakási gondjaikon segítendő ... Elsősorban persze arra a lelketlen, fukar apádra gondolok, akinek mindig fontosabb volt a két kis örökölt hülye köly- ke, mint a saját véréből való egyszülött leánya. Az sem hatotta meg, hogy nyilvánvalóan az ő undok természetét örökölted ... Lajos bácsi is ibeszállhat valamivel.. . De még Apura is ráfér egy utolsó érzelmi lökés; mutassa meg, hogy jobb apát találtál benne, mint amilyet veszítettél abban a másikban ... Kati nem osztotta Anyu előítéleteit a két atya természetét illetően. (Folytatjuk) Szovjetunióról? öt brigád versenyzett a telepen, s a mienk lett a győztes, mi képviseltük a szakmát a községi versenyen a kultúrházban. És ott is elsők lettünk. Molnárné épp most nincs bent, beteg. Így nyugodtan dicsérhetik, ezt a háta mögött is lehet. Boldogan idézik az izgalmas vizsgákat, amikor idegen helyen, idegen tanárok előtt kellett produkálni. És Molnárné menynyit tudott... mondta és mondta minden tárgyból, alig bírt megállni, amikor megköszönték. Remek feje van, szorgalmas, és ad rá, hogyha belefog valamibe: elöl járjon. Vácziné mondja mindezt leglelkesebben, egészen addig, míg Hegyesiné meg nem állítja. — Te is éppen olyan vagy. Ti ketten voltatok a legjobbak, akik kitüntetéssel végeztetek. Igazán nem is értem Rozika, miért nem tanulsz tovább, középiskolában? Huszonöt év, az nem idő és annak idején jelesen végezted az általánost... Egy kis csönd szakad az élénk beszélgetésre, aztán halkan, szinte magának mondja Vácziné: — Mindig szerettem tanulni... de a szüleim nem engedtek tovább. Minek az, nekik is elég, amit az elemiben tanultak, csak ezt halottam. Aztán korán férjhez mentem, és jött a gyerek. Ö lett a mindenem. Most már hatéves, közben építettünk is, de azóta rájöttem, ezek mellett is járhattam volna iskolába. Hiszen velünk is három kismama tanult, és kettő le is tette a szakmunkás- vizsgát, az egyiknek épp akkor vólt háromhetes a kisbabája. — Elhallgat, majd így szól: Gondoljátok, hogy nem vágyók még öreg? Fölcsattan a kacagás és a biztatás is: meg kell azt próbálni. Sikerülni fog. Aztán a legfrissebb dolgokat újságolják. Látták az Edith Piaf- darabot és volt egy remek Ady-est. Mindkettő a kultúrházban. — Először a filmet láttam moziban, az is nagyon tetszett, de most ez a színházi előadás...! Alig bírtunk föl- állni a végén és otthagyni. Most értettem meg sok mindent, hogy a dalok szövegét magyarul hallottam. S Gyur- kovics Zsuzsa! Igazi Piaf volt — foglalja össze az élményt Hudákné. — Én is egyetértők veled — folytatja Jónásné. — De a Kárpáttá Tibor előadóestjét sokáig nem lehet elfelejteni. Ahogy Adyt mondta, az igazán szép volt. * * * Még egy darabig folytatják az értékelést. Szeretnek színházba járni, sok bérletük van, a legutóbbi vetélkedőn nyert pénzt is erre fordították. De a kultúrház egyéb rendezvényein is ott vannak. Hol az egyik, hol a másik brigád. Könyv, színit áz, mozi, előadások — ma már mindennapos események, az életükhöz tartozó, megszokott dolgok. Vass Márta KÉPERNYŐ Kuckó és társai A „Kuckó” nem valami állatnév, nem is egy házikó neve, hanem egy televíziós gyermekműsoré. Szombaton sugározták a már nem is tudom hányadikat, végig élvezetes, figyelemlekötő és tanulságos riportokat foglalva csokorba. összeszámláltam, hogy az elmúlt héten mit kaptak a gyerekek a televíziótól, és a számolgatás, latolgatás után az elismerés eredménye jött ki, ahogy mondani szoktuk. Nem arról van szó, hogy most csak azt keressük, ami dicsérhető, de arról igen, hogy a televízió egyre jobban csinálja a rétegek számára szánt műsorokat. Látszik, hogy a szerkesztés, és azt megelőzően a tervezés már ilyen koncepcióval lát munkához. Nem szűkölködnek általános iskolás korú gyermekeink, ha a nekik szánt műsorok számát és adásidejét vizsgáljuk. Az elmúlt héten például kedden délelőtt megismételték a vasárnapi pingpongsulit, és az „Idesüss!” címmel sugárzott ajándékműsort, nyilván arra számítva, hogy még egyszer alkalmat adjanak a készülék bekapcsolására azoknak, akik nem látták, és nincs iskolai elfoglaltságuk délelőtt. Szerdán és pénteken az iskolatelevízió tehette változatosabbá a tanítási órákat, ugyancsak szerdán délután pedig pályaválasztási tanácsadást láthattak, amit — tapasztalataink szerint — még mindig nem látják annyian, ahányan érdeklődnek utána, egyrészt, mert éppen úton lehetnek hazafelé, vagy mert a korai tévébekapcsolás nem minden családban megszokott. Csütörtökön csak Bénin és Frédin nevethettek, bár a két mókás kőkorszaki szakit követő „Kisfilmek a nagyvilágból” sem számít kifejezetten felnőtt műsornak. És végül szombaton a „Kuckó”, ez az aranyos, bo- hókás, komoly és az életkori sajátosságokat figyelmesen betartó műsor, a hét gyermekprogramjainak fénypontja. Kár, hogy a házigazda, Kalocsay Miklós barátságos, mosolygós ugyan, de valahogy hiányzik belőle az igazi leereszkedés a gyermekek világába, a gyermeki hangulatokhoz, észjáráshoz. Kissé keresett, ahogyan szerepét betölti, és feltételezhető, hogy ezt a gyermeknézők még jobban érzik, ha nem is tudják megmagyarázni, hogy miért nem tetszik nekik annyira a műsorvezető bácsi, mint — mondjuk — a „Zsebtévé”-ben Levente Péter, aki nemcsak együtt han- cúrozik a gyereknéppel, hanem együtt is lélegzik, él, nevet, örül, szomorkodik alkalmi pajtásaival. Ettől még persze a műsor hatásos lehet, változatos és figyelmet lekötő. Az is! Különösen az volt ez a szombati. Már az első film, amelyben a kóbor kutyák új gazdit kerestek, bizonyára megdobbantotta a négylábú barátokat kedvelő gyermekszíveket, és csak fokozta a hatást a film jó néhány, igazán hangulatosan fotografált jelenete. Az már csak igazán alkalomhoz illő, és tanulságos részlet volt, hogy megtanították a „Kuckó” nézőit: hogyan lehet kukoricából, csuhéjból, erdei termésekből karácsonyfadíszeket készíteni, hasonlóan remek ötlet a pattogatottku- korica-füzér is, csak tű, cérna, türelem és — pattogatott kukorica kell hozzá. Láttunk még riportfilmet a TIT díszhalkiállításáról (ez szintén tippet adott a karácsonyhoz) és arról, hogy miért jó már az oviban is sokat tornázni? összegezve: ügyes, okos és változatos mostanában a televízió gyermekműsor-repertoárja. Csak így tovább! Sass Ervin
