Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

1977. december 4., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK fl Békésmegyei Népszavára emlékezünk 1919. március 23-tól április 26-ig jelent meg Békéscsa­bán a Békés vármegyei Szocialista Párt Hivatalos Köz­lönye, a Békésmegyei Népszava. Szerkesztősége először a Ferenc József tér 11. sz. alatt volt, ezt a helyet emlék­tábla jelöli a megyei pártbizottság falán. Később a Ba­ross utca 11-be költöztek, és ott dolgozott a szerkesztőség az utolsó példány kiadásáig. A Békésmegyei Népszava első példánya, mely 1919. március 23-án került utcára, még a Békés megyei Szoci­áldemokrata Párt hivatalos közlönyeként ad hírt a pro­letárdiktatúra kikiáltásáról, harmadik oldalán pedig közli a megalakult Forradalmi Kormány teljes névsorát. Kedden, március 25-én a fejléc alatt már a követke­zőket olvashatjuk: „A Békés­vármegyei Szocziálista Párt Hivatalos Közlönye.” Első ol­dalán háromhasábos szalag­cím : „Békésmegye dolgozó népéhez!”. A cikk felhívás a munkások, katonák és pa­rasztok tanácsának megala­kítására. Második oldalán nagy tudósítást közöl a me­gyei pártszervezetek kong­zürzavar / És e fönséges zi­vatarban / Nem áll magá­ban a magyar, / Keleten már hajnal vörösük / És bátorít­va ránk nevet... / Vörösnek látják nemsokára / Egész vi­lágon az eget, / Proletár­katonák!” Ebben a vasárna­pi számban jelenik meg az első cikk, mely üzemek szo­cializálásáról szól. ,,Kommu- nizálták a Corvina és Tevan- nyomdákat". A tudósító így ír: „Az üzemek kommunizá- lásánál elsősorban is a nyomdavállalatokra került a sor, ezek közül is azokra, amelyek lapokat és könyve­ket állítanak elő. A betű ma hatalom, mindennél erősebb jegyver és az újságok és könyvek kiadása az állam kezében kell, hogy legyen, BÉKÉSMEGYEI NÉPSZAVA a SéKéSVaRMEGVEI SZCCZlAl lST* p*rt H V«T*LOS KÖ2XÖHYE «tete® te testete»» te* ti!*« >s* Jtetetete».* te»tete *» » «testei %»» te** »Kmm >» tew e triói fám 25. »*#*** j «»«14 évi 25 Békésmegye dolgozó népéhez! Alakítsuk meg mindenütt m munkátok, katonák és párasatok tanácsát. **> * *«*8’* ív* * * •< ff teo;ÍS* i.<t >< Ül*u s* >•!»* » ■ ««a*:* *** • «w« é **. ****** í »«te«»', *. ix.,}#* te* teteteSteW*. JfSÍ»**«* ** nates** Mit, : m o . te ,aas.te »p < «-a * ^ , «te*»"«» SOJít» *&>)*<'; P-Í- »«.> M ojam* ,Sr > »*»<*«**«*». <«• tv V .*.«*<** * 0*dM «te*» ftetette’- ' M*» -****<'« *tJ**«**»»iMM< *% te i •‘ te* «*'**«* «1 . *»«■«& tnnf a* »< «I tv.*;'.»"». fvnmtc* n tlUMKi* »te-*.»,«** **» ««*8r te *a *<«SKíl ,»;:!» S*í*»*te>*l i ».«<**«*> t um »m -f ***** «» r** *»<»•** *«*'> te«*»«« «»*«» «< «*«­resszusáról, melyen megala­kult az ideiglenes megyei di­rektórium. Idézünk a tudósí­tásból : „Nagyjelentőségű és mindvégig tartalmas a nagy idők komolyságához illő kongresszust tartották a me­gyei pártszervezetek Csabán, a városháza nagytermében. A szinte váratlanul előrob­bant új szabad szellem ural­kodott a jelenvoltakon: a diadalmas proletár-diktatúra szelleme. Az előadó-szóno­kok ajkáról hatalmas, meg­győző erejű beszédek hang­zottak el, amelyekből meg­győződhettek a jelenvolt elvtársak arról, hogy az új politikai alakulás csak javá­ra válik Magyarországnak, főként pedig a dolgozó, ed­dig szolgasorban tartott pro- letárságnak. Meggyőződhet­tek arról, hogy a most fel- hajrvalodó új korszakban csak a munkásnak — még­pedig úgy a szellemi, mint a testi munkának! — lesz csak értéke, ellenben eltűnnek a társadalmi, vagyoni, születé­si, vallási stb. előjogok, megszűnik mindennemű hie­rarchia, a sovinizmus, — amelyek csak ellenségeivé tették a népeket a népek­nek, az embereket az embe­reknek.” Ugyancsak a máso­dik oldal alján közölt „Fel- hívás”-ban Andrássy Gyula városparancsnok felszólítja a munkásokat, jelentkezzenek a forradalmi hadseregbe. „Elvtársak! Biztosítani kell a szocialista forrevlalmat. A ti feladatotok a forradalom biztosítása. Jelentkezzetek tömegesen, mutassátok meg, hogy derék, bátor harcosai vagytok a forradalomnak!" Március 30-án, vasárnap az •első oldalon, a vezércikk he­lyén jelenik meg a kerületi sajtóosztály vezetőjének, Gu­lyás Józsefnek Riadó! című költeménye. „Most itt terem­tő förgeteg zúg, / Világépítő mert csak igy lehet kiküszö­bölni azt, hogy a nép a sok selejtes és minden irodalmi értéket nélkülöző reklám­könyvek helyett nevelő és irodalmi értékű könyveket kapjon és a sok magánérde­ket képviselő újság helyett a nép igazi újságját olvassa A negyedik oldalon jelenik meg az a rövid közlemény, mely tudatja az olvasókkal, hogy „április elsejétől kezd­ve pártunk lapja az eddig hetenként kétszer megjelenő Békésmegyei Népszava napi­lap lesz. Minden nap a kora­reggeli órákban fog megje­lenni, hogy friss híreivel, bá­tor hangjával, eleven tartal­mával, nevelő és kultúrát terjesztő cikkeivel belekiált­sa az emberek szívébe és leikébe: eljött az oly régen várt szabad jövendő, a meg­váltás kora. . Elvtársak! Ol­vassátok és terjesszétek min­denütt a mi lapunkat: a Bé­késmegyei Népszavát!” A napilap első számának „Irodalom és művészet” ro­vatában arról tudósít, hogy irodalmi estet tartott az Aurora-kör, melyen Petőfi­ről és költészetéről hangzot­tak el előadások. Április 2- án vastag betűs sorok a lap oldalainak felső szegélyén: „Elvtársak! Be a Vörös Had­seregbe!” Négy nap múl­va, április 6-án a csabai vá­rosi tanács megválasztásának előkészületeiről ad hírt a lap, április 9-én pedig „5000 ember a városháza előtt” címmel népgyűlésről tudósít „Hatalmas népgyűlést tartott pártunk vasárnap délután a városháza előtti térségen. Mintegy 4—5 ezer ember gyűlt össze, hogy meghall­gassa a tanácsköztársaság al­kotmányáról és berendezésé­ről szóló beszédeket.” Ahogy halad előre az idő, úgy sokasodnak a lap hasáb­jain a katonai helyzettel kapcsolatos közlemények. Az antantcsapatok hadmozdula­tait élénk figyelemmel kísé­rik a békéscsabai szerkesztő­ségben, több esetben távoli telefonbeszélgetéseket bonyo­lítanak le, hogy tájékoztat­hassák a lakosságot a hely­zetről. Április 15-én a vezércikk is a forradalom hadseregé­nek feladataival foglalkozik. „Fegyelem nélkül a forrada­lom nem egyéb anarchiánál. Minden forradalomnak, amely nemcsak győzni, (le élni és véglegesen berendez­kedni akar, legelső gondja az egységes, szilárd, harcra kész, vasfegyelmű hadsereg. Kato­nák! Nem hódító vérengzés­re, nem testvérnépek legyil- kolására, nem a nagy vagyon védelmére kérjük ifjúságtok erejét, lelhetek tiszta rajon­gását; és tisztelünk bennete­ket a legnagyobb bizalom­mal, amikor a Vörös Hadse­regbe befogadunk. Ti vagy­tok a világ sarából aranyvi­lágot gyúró szent forradal­mi eszme ereje, hatalma!" Két nap múlva, április 17- én, kilenc nappal a bukás előtt a lap kiküldött tudósí­tójának helyszíni riportját közlik Kaposvárról, a somo­gyi termelőszövetkezetek éle­téről, ahol 387 ezer kataszt- rális holdon harmincezer proletár látott hozzá, hogy megvesse a közös gazdálko­dás alapjait. Hat nap múl­va, április 23-án Münnich Ferenc, a VI. hadosztály pa­rancsnokának békéscsabai látogatásáról adnak hírt. A tudósító a békéscsabai mun­kástanács üléséről hozza Münnich Ferenc szavait: „A legközelebbi 48 óra alatt Csaba sorsa is eldől...” Április 24: vezércikk az el­ső oldalon. A címe „Az esz­me”. Emelkedett hangú, megrázó írás. „Az eszme nem halhat meg soha. Ha le is tiporják, ha el is hallgattat­ják a zsarnokok, annál erő­sebben és nagyszerűbben fog feltörni, mert ami népmilliók lelke mélyén el van ültetve, azt onnan semmiféle hatalom sem tudja kiirtani örökre.” A második oldalon — felte­hetően lapzárta előtt — a vészhír: „Gyula és Csaba megszállás előtt”. A jelentés francia csapatok közeledé­séről számol be. Másnap nyugalomra intő sorok látnak napvilágot. „Most, mint Csabának ez idő szerint még egyetlen megjelenő lapja, az egész vá­ros közönségéhez szólunk, tehát úgy a proletár testvé­reinkhez, mint a polgárság­hoz. Rakjuk félre a politikai nézeteltérést, legyünk egysé­gesek az esetleg megszálló csapatokkal szemben!” Április 26-án jelenik meg a békéscsabai utcán az utol­só Békés megyei Népszava. Andrássy Gyula várospa­rancsnok felhívással igyek­szik mozgósítani a fegyveres munkásságot a város védel­mére, melynek órái akkorra már megszámláltattak... Har­madik oldalán budapesti te­lefonjelentés ad hírt a meg­szállás közvetlen lehetőségé­ről: „A románok április 24- én északi szárnyukon foly­tatták támadásukat, a déli szárnyon előnyomulásukat kisebb csatározások között folytatták. Eddig északon Vá- sárosnaményt és Nyirbaktát, délen pedig Gyula környé­két érték el...” Amikor a lap utolsó szá­ma megjelent, a Veszely- hídtól néhány száz lépésnyi­re megölték a gyulai direktó­rium, a tanácshatalom veze­tőit: Dundler Károlyt, Be- leznai Istvánt és Grünfeld Jakabot. A Békésmegyei Népszava nehéz napokban állt helyt, és vállalkozott az emberek tájékoztatására, mozgósított a munkáshatalom védelmére. Nem rajta múlt, hogy ezt csak egy hónapig tehette. Sass Ervin Népzenei hagyományok ápolása Fiizesgyarmaton Több mint két év telt él azóta, hogy Füzesgyarmaton felelevenítették a farsangi citerabált. Időközben a hét­tagú citeraegyüfctes a sanka- di megyei versenyen kiváló minősítést kapott. Ugyan­csak jól szerepelt a gyarma­ti művelődési ház pávaköre is. Sári Ferenc tanár nagy gondot fordít a zenészek és az énekesek elméleti, gya­korlati képzésére, ami egy­ben jelentősen fejleszti a két együttes tagjainak esz­tétikai érzését. A szakkörök különösen a helyi, eredeti népdalok, népszokások be­mutatásával már eddig is sokat tettek a hagyományok ápolásáért, valamint a nép­zenei kultúránk megszeret­tetéséért A füzes gyarmati énekesek és zenészek gyakran szere­pelnék társadalmi rendezvé­nyeken és jelenleg szorgal­masan készülnek az orszá­gos minősítő versenyre. Egy jugoszláviai turné is szere­pel programjukban. Borbíró Lajos A békési művelődési ház kapubejárata Közművelődési mozgalom egy évszázaddal ezelőtt A kiegyezés utáni idők­ben, amikor kezdett fel­ocsúdni a nemzet, a szaba­dabb légkörben egy-egy me­gye — ki előbb, ki később — hozzáfogott a művelődést elősegítő, fellendítő társasá­gok alakításához. Felsőbb tá­mogatást ezekhez a munká­latokhoz Trefort Ágost val­lás- és közoktatási miniszter körirata nyújtott. Ez a nagy jelentőségű dokumentum ar- . ra serkentett, hogy a megye „szíveskedjék buzdítás és esetleges anyagi segélyezés által is oda hatni, hogy te­rületén tudományos és mű­vészeti czélú egyletek és mú­zeumok alakíttassanak, a ne­tán létezőket pedig részesít­se a rendelkezésre álló er­kölcsi és anyagi támogatás minden nemében.” Ez a körirat Békés me­gyét a mozgolódás állapotá­ban találta, ugyanis 1873-ban már megalakult a régészeti bizottság, mely a megye első múzeumának létrehozásán fáradozott, s célja most már az országos törekvésekkel egyezett. Az intézmény ala­pítását a vármegye 1874. február 9-én tartott közgyű­lése el is fogadta, s enge­délyt adott a Haán Antal- féle „régiséggyűjtemény” megszerzésére. Ezt a — gyu­lai megyei múzeum magját képező — felvásárlást ön­kéntes adományok követték, s még abban az évben a közönség meg is tekinthette a megyeház udvarán levő „fonóházban” kiállított tár­gyakat. A szervezés azonban nem állt meg a múzeumnál, a múltat más módon is vizs­gálni óhajtották század végi elődeink, s hivatásuknak tar­tották a történelmi emlékek összegyűjtését; a táj, a vá­rosok, a falvak múltjának minél alaposabb és mélyebb megismerését. Ezért bővítet­ték a régészetet, mindjárt az elején a művelődés történe­lemmel is. Máig szóló szép szavakkal így érvelt az át­fogóbb szervezet mellett a szarvasi Zsilinszky Mihály: „Nekünk oly közmívelődési egvesületet kellene létrehoz­nunk, melynek tagjául lenni Békés megye minden rangú és rendű polgára dicsőségnek tarthassa, s mely hivatva volna az értelmi haladást nemcsak felkölteni, hanem állandóan táplálni a nép minden rétegeiben...” A ki­bővített társaság gondolatát többen támogatják. A vita két újság, a Békés megyei Közlöny és a Békés hasáb­jain folyik. Még az esztendő, folyamán három előadás hangzik el az egyesület égisze alatt, mely­ből kiemelkedik a Zsilinszky Mihályé, A Justh-családnak Gyomára vonatkozó régi ok­BEKtNVÁKMBÖH UWI^ZtTl MITELiESTflflTENELlI TARSDL1T KYKÓXYVK . T.\i.-f.'I.AT mányairól címmel, melyhez az anyagot Justh György, volt túróczi főispán /magán- levéltárából nyerte. Az ere­deti okmányokból 25 dara­bot — a társulatnak bemu­tatandó — magával hozott, köztük a legrégebbit, egy fcsigmond király korabeli 1421-ben kelt adományleve­let, melyben többek közt Gyoma is szerepel. De a töb­biből is jól tanulmányozni le­hetett a több évszázaddal ez­előtti Békés megyei birtokvi­szonyokat. „A XV.—XVII. századi békési viszonyokról csakis azon gyér okmányok­ból tudunk valamit, melye­ket az elmenekült, s jobbá­ra felföldön lakó családok őriztek meg számunkra” — jegyzi meg a tanulmány szerzője. „Az egylet célja: Felkutat­ni, és egybegyűjteni mind­azt, ami a tudomány, iroda­lom és művészet, az ipar és kereskedelem, a gazdászat és földművelés, a politika és közélet terén, mint megyei nevezetesség tűnt fel; meg­szerezni e megyebeli kitűnő férfiak arcképét, életrajzait és műveit; egybegyűjteni az állat és növényország külön­böző fajainak e megyében található ritkább példányait; a végpusztulástól megóvni a megyében található történel­mi emlékű romokat; felku­tatni a megyében elszórtan létező- vagy a megyére vo­natkozó mindennemű régisé­geket, történelmi emlékeket, okmányokat, nyomtatványo­kat, nemesi címereket, köz­ségek pecsétjeit; és termé­szetben vagy legalább fény­képezve megőrizni, a koron­ként változó megyei népvi­seletet.” Vass Márta A csónakos fejfa története Határainkon túl is ismert temető található Szatmár- csekén. A kis községben ős­idők óta az úgynevezett csó­nakos fejfákkal jelölik meg a sírokat. Ezeken hol ko­moly, hol tréfás rigmusok olvashatók, az élők üzenetei, gondolatai az elhunytakról. A ligetes helyen fekvő teme­tő idegenforgalmi érdekesség is, hiszen hazánkban az egyetlen olyan temetkezési hely, ahol a sírjelölő fejfák a népművészet remekei. S a szokás ma is általány Szatmárcsekén. A csónakos fejfa történe­tét tisztázták már a (szakem­berek, s kiválóan tudták hasznosítani azokat a visz- szaemlékezéseket és szájha­gyományokat, amelyeket az idős falubeliek mondtak el. Hajdan ezen a vidéken, a Tisza és a Túr környékén nagy vizes területek voltak, s az óv nagy részében csak csónakkal lehetett közleked­ni. Így szállították a halot­tat is a temetőbe, s a csó­nak után kötötték a fejfát. Hogy az könnyebben úsz­hasson, az alakját' csónaké­hoz hasonlóra faragták, min­den esetben tölgyfából. A népgondolkodás szerint az elhunyt lelkének át kell kelnie a nagy vízen, ami megfelel a Styxnek, s ott a osónakos pénzt is kér az utolsó útért. A fejfák, melyek között jó néhány több száz esztendős is található, az idők folya­mán megrongálódtak. Sok­nak elkorhadt a földben le­vő része, az írás olvashatat­lanná fakult. Most kezdték meg a temető restaurálását. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség, a helyi termelő- szövetkezet ácsai együttes munkával több mint 500 csó­nakos fejfát hoznak rendbe. A kiemelt oszlopokat újra átitatják víz ellen védő kát­rányos anyaggal, a korhadt részeket kicserélik, azokat, melyek már nem javíthatók, de különleges értéket kép­viselnek, újrafaragják. A megújuló szatmárcsekei temető a jövő esztendőtől az eddiginél is megkapóbb lát­ványt nyújt, és bizonyára vonzza majd a néprajzi ku­tatókat is. Felállítják a helyrehozott fej­fát a szatmárcsekei temető­ben (Elek Emil felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents