Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
1977. december 3., szombat {2H2SHIE3 Csaknem kétezres tagság ügyesen és fáradhatatlanul látja el feladatát. És ami a legfontosabb — eredményesen. Közismert, hogy a SZOT- beutalók száma kevés, különösen a családos beutalóké: összesen 4 ilyet kaptunk az egész területre. És 58 családot tudtunk üdültetni! Ez szűkén számolva is kétszáz személlyel többet jelent. Akik 10 napos turnusokban Balatonföldváron, Harkányban, Pécsett, Sopronban és a Szelidi-tónál együtt tölthet- ték a pihenés idejét. És már a nyáron tárgyalt a csehszlovák partnerekkel a jövő évi csereüdültetésről. A szakszervezet egyéb — ugyancsak fontos — feladatairól beszélgetünk tovább. A munkakörülmények még mindig nem egyformák az egyes intézmények közti szintkülönbségből adódóan. Általánosan így értelmezhetők : az óvodák szépek, jól fölszereltek, de nagyon zsúfoltak; az általános iskolák jó része elfogadható; a középiskolák megfelelőek; a kollégiumok között nagy különbségek vannak. Nyilván az új létesítmények korszerűbbek, jobban fölszereltek és a régiek nehezen, vagy nem tudnak lépést tartani velük. És honnan is lenne mindhez elegendő pénz? Így aztán sokszor a vezetők ügyességén és jó kapcsolatán múlik, milyen külső segítséget tud szerezni. Melyik vállalat,. szocialista brigád szegődik patronálónak. — Az életkörülmények döntő meghatározója a lakás. Nagy kérdés ez, főleg a fiataloknál. Ebben az évben fölmértük ezt a területet és a teljes igényt egyeztettük a városi tanács művelődésügyi osztályával és a lakáshivatallal. Pillanatnyilag csak garzonlakásra 36 nagyon jogos igényünk van bent, de ezt is rangsorolnunk kell alapos megfontolással, hiszen csak egy része kerülhet kielégítésre. A központi vezetőségről kérdezem. Mint e felső szerv tagja, széles területet lát be, ismeri más megyék munkáját, törekvését, sikerét; közelről látja és érzi a szak- szervezeti központ erőfeszítéseit, vitáit az oktatásügy és annak dolgozóiért és sok mindent tud hasznosítani a városi bizottságban. — Bármennyit dolgoznánk is azonban mi tizenöten, az édeskevés az alapszervezetek vezetősége és a bizalmiak nélkül. Hiszen a munka nagy része ott zajlik le náluk. És a mi tisztségviselőink szeretik a mozgalmi munkát, s ez azt jelenti, hogy csinálják is. Vass Márta VIT 78 Kuba Pályázat ifjúsági kluboknak A korábbi évek „Kiváló” pályázatához hasonlóan az idén is versengést hirdet a Megyei Klubtanács a megyei szervek támogatásával. A pályázatot a KISZ IX. kongresszusán megjelölt ifjúsági, politikai feladatok megvalósítására, a XI. VIT jegyében hirdetik (meg. A pályázat célkitűzése a klubok szocialista közösségi jellegének erősítése, a rendszeres, öntevékeny klubélet kibontakoztatása, a művelődés, a szórakozás és sporttevékenység egységének kialakítása. A feladatok politikai, sport, közéleti, művelődési teendőket jelölnek meg a klubélet színesítésére. Az ifjúsági klubok kapcsolódjanak a KISZ politikai képzéséhez, a vitakörökhöz, vegyenek részt a klubtagok a VIT-vetélkedőn és pályázatokon, beszélgessenek VIT- küldöttekkel, külföldi diákokkal. Járjanak a klubok gyalogtúrákra, amelyeket helytörténeti hagyományokkal kapcsolnak össze, rendszeresen sportoljanak. Találkozzanak fórumokon helyi vezetőkkel, vegyenek részt társadalmi munkában, csatlakozzanak az 1978. április 22-i országos VIT-mű- szakhoz, cseréljék ki tapasztalataikat testvérklubokkal. Az öntevékeny művészeti tevékenység klubos formái mellett, közös színház-, mozi-, múzeumlátogatásokat szervezzenek. A pályázat benevezési határideje 1978. január 1. A Megyei Klubtanács a folyamatos, színvonalas klubmunka i értékelése után 1978. június 30-ig hirdetik ki a legjobban dolgozó klubok nevét és értékes díjakkal jutalmazza őket. A Békési Klubélet újonnan megjelenő számában részletesen olvasható lesz a pályázat műiden feltétele és követelménye és az elérhető díjak is. Könyvet a gyerekeknek! Pedagógusok Szakszervezetének Városi Bizottsága. Ez a neve a Békéscsaba és környéke 45 intézményi szervezetet összefogó és irányító testületnek. A városi titkár, Bori Györgyné 20 év óta a VII. számú iskola igazgatóhelyettese. Tapasztalt pedagógus, és tapasztalt mozgalmi ember. Már a pálya elején szakszervezeti titkár Debrecenben, később Békéscsabán a párt agitá- ciós és propagandamunkájában tevékenykedik. 1971-ben a szakszervezeti választások alkalmával mint kongresszusi küldött, központi vezetőségi taggá lesz. E megbízatása mellett négy évvel ezelőtt a városi bizottság titkárává választották. közművelődési kérdés November végén néhány napig egymásnak adták a kilincset a színház előcsarnokának egy részén az emberek. Vásárlók és eladók. A forgalom reggeltől estig nagy volt. Sőt túl nagy. Alig lehetett hozzáférni a könyvekhez, a szegedi Antikvárium két asztalán. Egymást akadályoztuk, zavartuk a szűk helyen. S valahogy elillant az egésznek a szokott varázsa. A téli öltözet alatt megizzadva, gyorsan igyekeztünk vásárolni. Szabadulni. Kiérni a friss levegőre. Mióta megszüntették —mert nem volt kifizetődő — a békéscsabai boltot, azóta kétszer egy évben így megy ez. Nagyon hiányzik a városból az antivárium! A könyv- szerető emberek azóta sem tudják elfeledni, s nosztalgiával gondolnak arra az időre, amikor — akár naponta is —, ha arra jártak, bementek, nézelődtek, válogattak és ritkán jöttek ki üres kézzel. És örömmel, mert egy-egy becses darabbal gyarapították könyvtárukat. Nem volt tülekedés, rohanás — az igaz —, hanem kellemes környezetben: nyugalom. Olyan pont, ami a könyvekhez illik. S a régi és új kötetek szinte éltek ebben a miliőben, kínálták magukat csöndben, szépen, kultúráltan. Ügy, ahogy az, az ilyesmihez illik. Meg a köz- művelődési programhoz. És itt álljunk meg egy percre vitatkozni. Vajon a nyereség, az minden? Soha ennél többet ne fizessen rá semmire ez az ország, mintamit erre a boltra áldozott. De nem is volt az veszteség, ha jól meggondoljuk, mert másutt sokszorosan bejött, megtérült. Ám, mint említettem, ezen a nyereségszemléleten lehet vitatkozni. De azon semmi esetre sem, hogy egy megyében, egyetlen ilyen üzlet — a kultúra kérdése. Azé a kultúráé, amelyet annyit és oly előszeretettel emlegetünk. Az már viszont másik kérdés — de szorosan ide tartozó —. hogy egy megye- székhely, kultúrközpont is. És mint ilyen, mindent el kell követnie, hogy ne szűnjenek meg a műveltség szerves részét képező intézmények. Ezt a kifejezést nem véletlenül használom: az antikvárium nem közönséges bolt, hanem valóban intézmény. A szellemet tápláló. Az is volt mindig a régi könyvek böngészdéje, ahova járni, ahol otthonosan mozogni : egyfajta kulturális szokás és magatartás, aminek egyre jobban terjednie kell. nem pedig elkopni. S amiről egy fejlődő megye- székhely nem mondhat le. V. M. A pedagógusok fizetésrendezése lezajlott. Az október 3-i bérfizetéskor már a felemelt összegeket kapták meg. Az előkészítésben minden alapszervi titkár részt vett a saját intézményében, ő pedig az egész város ügyeit segítette. Örömmel mondja, hogy egyetlen panasz sem merült fel. De már itt van a következő feladat, az új iskolai dokumentumokkal kapcsolatos szakszervezeti tennivalók. És az ilyen nagy munkák mellett sem lehet az állandóakról elfeledkezni. — A városi bizottság 15 tagú testület, melyben az elnök, titkár és gazdasági felelősön kívül mindenkinek megvan a maga részterülete. Ebből az egyik sok munkát igénylő a társadalombiztosítási felelősé. Ezt Pluhár Erzsébet, a szlovák iskola nevelője látja el, két aktíva segítségével. A 281 nyugdíjasunk ügyeinek az intézése egymagában rengeteg tennivalót jelent. S ott van még a beteglátogatás, a segélyezés és a szociális otthonban levők időnkénti fölkeresése. Ezzel a területtel vetekszik nagyságában az üdültetés, aminek — mondhatom — megszállottja Molnár Márton, a VIII-as iskola pedagógusa. Nemcsak szív- vel-lélekkel, de végtelen IVHMHtHHmUWmMHUVVtmWUWWUUUMMimUtVUUUWMUUMHmU A KIS CSELLISTA Ez is — Akkor még ezres volt a taglétszámunk, de nem sokáig, mert pár hónap múlva megtörtént a területi átrendezés. Azóta hozzánk tartozik szervezetileg Köröstar - csa, Mezőberény, Kétsop- rony, Csárdaszállás, Telek- gerendás, Gerla. Óvodák, általános és középiskolák, szakmunkásképző intézetek, kollégiumok, napközis konyhák. A kisebb-nagyobb létszámú intézmények szak- szervezeti tagsága, összesen 1840-en. Negyvenöt alapszervezet. Nevelők és technikai személyzet. Sajátos gondokkal, problémákkal. ZŰZMARÁS TÉLI ESTE Fotó: Gál Edit Hajdani karácsonyokat felidézve a szeretet fája alatt sorakozó ajándékokból különös módon sohasem a csillogó játékokra emlékszem. A favágó jut eszembe, amint az erdőben találkozik a jóságos tündérrel, vagy a szegény ember kisebbik fia, aki hamuban sült pogácsával a tarisznyájában indult szerencsét próbálni, majd annyi viszontagság után, levágva a sárkány mind a hét fejét, végre elnyerte a királykisasszony kezét, s egyúttal a fele királyságot. Életem első éveit tündérek, boszorkányok, erdei manók, oly egyértelműen emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurák, gonosz és kedves mesealakok kísérték. Át-, meg átfonták gyermekkoromat a mesék, s szinte észrevétlenül juttattak a serdülő, majd a felnőtt kor komolyabb olvasmányaihoz. Könyvekről van szó, ezért nem tudom mellőzni szubjektív élményeimet. Bizonyára sok ifjú szülő emlékszik hasonló nosztalgiával gyermekkora olvasmányélményeire, sőt vannak, akik el is raktározták könyveiket majdani utódaik számára. Ahogy fejlődik játékiparunk, egyre gyakrabban esünk áldozatul a csillogó játékoknak, s megfeledkezünk a könyvekről. A felnőttek is elámulnak a kirakatokban díszelgő kisautók, villanyvonatok, síró babák, társasjátékok, az eredetinél is szebb macik, kutyusok láttán, amelyek — valljuk be — nem is a legolcsóbbak. Gyenmekcentrikussá- gunk azonban aligha engedi, hogy ne vásároljuk meg a kedvencünk által megkívánt játékot, amely egy-két nap múlva már meguntan hever valamelyik sarokban. Közeledik a karácsonyi ajándékozás ideje. A játékok tiszavirág-életű örömei mellett ne feledkezzünk még a tartós élményt nyújtó könyvekről, hiszen a mesék, gyerekversek hatása óriási. Elősegítik a gyermeki személyiség fejlődését, a fantázia kialakulását, a jó és rossz fogalmának megismerését, megkülönböztetését, s a tárgyi ismeretek bővítésén kívül (hozzászoktatnak — talán egy életre szólóan — az irodalmi élményhez. Gubucz Katalin Tiszta szívvel Ahányszor csak hallgatom, annyiszor mondom el barátaimnak, hogy szeretem Barcs Sándor rádiójegyzeteit, melyeket „Tiszta szívvel” gyűjtőcím alatt mond el időközönként. Szeretem, mert magas fokú társadalmi érzékenységgel mindig olyan témát választ, amelyre mindenki kíváncsi, amely sokakat izgat. A hétköznapok sűrűjének témái ezek, oda kell figyelni rájuk, és — ha kimondja a hallgató, ha nem — véleményt kell alkotnia róluk. Most, legutóbb is így történt. Először úgy tűnt, távolról közelíti meg a lényeget, hiszen az úgynevezett polihisztorokról beszélt, akik mindenről tudnak valamit, akik valóságos komputeraggyal rendelkeznek, és bármiről legyen szó, kigyúl bennük egy kis lámpa, körbevilágítja az elraktározott ismeretanyagot, és máris készek hozzászólni az éppen adott kérdéshez, témához. Persze, mint említettem volt, a polihisztorok ideje lejárt, emberi agy már képtelen annyi ismeretet, adatot elraktározni, amit a világ manapság produkál; nem járt le azonban az idejük az általános tájékozódásra kész, önmaguk helyét tudatosan kereső, a világ dolgait, és összefüggéseit kutató emberek kora, sőt, mostan érkezett el igazán. Terem-e, születik-e ez az újféle polihisztor, úgy is mondhatnánk, hogy korunk eszményi embertípusa, vagy kialakul? A kérdést érezhetjük szónokinak, mégsem az — érdemes ennyire leegyszerűsíteni, mert világosabb és egyértelműbb a válasz: az adottság születik, lesz, de kibontakoztatása az emberen, a társadalmon múlik. Mondják és akik mondják, azoknak igazuk is van, hogy korunk műveltségeszményének megteremtését már az iskolában kell elkezdeni. Ahogyan Barcs Sándor írja: „zsenge lelkekben kell fel- lobbantani az igényt” a művelődésre, a többet tudás örömére. Vitathatatlan, hogy „a tanító, a tanár tartja kezében az igazán művelt társadalom jövőjét”, hogy ezzel még egy jelentős, ■ alapvető megállapítást idézzek a rádiójegyzetből, mely után hosszasan töprengtem azon: miért kell újabban annyiszor ismételni, mi több, bizonygatni a tanítók, tanárok felelősségét ? Azt az óriási terhet, mely a jövő társadalma, az ezredforduló és az azutáni társadalom milyensége rak a nevelő, oktató emberre? Mert sokszor kell szólni erről, mert úgy látszik, a régi nagy tanárok, profesz- szorok példája a fiatalabb pedagógus nemzedékben már nem hódít, megelőzi azt a gyors kényelem-megteremtés, az autó és egyéb hasonlók sürgetővé emelt gondja. Sietek hozzátenni, hogy szép számú a kivétel. A tiszteletre méltó, igazi tanító egyéniség, akikben kétségbevonhatatlan erő a hivatás; akik megszállottan élik a missziót vállalók nem köny- nyű életét; akiknek élete mégis teljesebb a legfényesebbre kimunkált pedagóguskarriernél, csupán azért, mert sokkal többet adnak, mint kapnak mástól, a társadalomtól. Persze, valahol ez sem igaz, mert lehet-e nagyobb öröm annál, ha a tanítványokban kiütközik a még többet tudás vágya, az emberarcúra formálódó életvitel akarása, a művészetek gyönyörűségének kívánsága, a világ eseményeinek logikus, igaz megismerése? A „Tiszta szívvel” rádiójegyzetben erről volt szó. Barcs Sándor csevegésének kell hogy visszhangja támadjon! Ebben a visszhangban egy szerény hang szeretne lenni ez a néhány sor. Sass Ervin