Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

© EHBZESs} 1977. december 25., vasárnap Forgatás előtti pillanatok Fotó: Gál Edit UdiilfiterSlet létesül Békéscsabán Már érlelődik az a régeb­bi elgondolás, hogy Békés­csabán, az I-es számú Tégla­gyár vízzel telt agyagbányái­ból egybefüggő tavat képez­nek ki, amely alkalmas lesz vízisportra, horgászásra, a környéke pedig kirándulás­ra. A megvalósítás azért vált időszerűvé, mert az I-es szá­mú téglagyárat fokozatosan felszámolják és nem lesz akadálya annak, hogy a me­zőgazdasági művelésre alkal­matlanná vált mintegy 200 hektáron, (amelynek 50 szá-; zaléka vízfelület), üdülőterü­letet hozzanak létre. A munka megkezdéséig még jó néhány tennivaló van hátra. Először is a területet a városi tanácsnak saját ke­zelésbe kell átvennie. Tanul­mánytervet kell készíteni a terület felhasználására vo­natkozóan. Fontos még a megközelítési lehetőségek (utak, gépkocsi-parkírozó he­lyek stb.) kialakítása. Elképzelés szerint az üdü­lőterületen természetes (nem túl kulturált) környezetet lé­tesítenek. Rendezik a tere­pet, erdőt telepítenek. Fo­lyamatosan strand is épül, ahol — külön medencékben — felhasználják majd az er- zsébethelyi termálkút gyógy­vizét. A nagyszerű terv megvaló­sítása várhatóan már jövőre elkezdődik, mégpedig a te­reprendezéssel, ősszel pedig folytatódik az erdőtelepítés­sel, fásítással. A munkála­tokhoz azonban a városi ta­nácsnak csak meghatározott összeg áll rendelkezésére. De társadalmi segítséggel lerövi­díthető a megvalósulás ide­je, s elkészül Békéscsabá­nak ez a mindenki számára elérhető üdülőterülete. P. B. SZÜLŐFÖLDÜNK A leghűségesebb város Egyetlen várost illet meg hazánkban ez a cíiri: Sop­ront. Irigyelni tőle méltatlan és igaztalan lenne. Megszol­gálta, megszenvedte a inúlt századain át, de ma is eh­hez méltóan él. Hű volt min­dig a hazához, hű volt ön­magához. S mindig tudta, érezte a sorrend fontosságát is. A település múltja a ho­mályba vész. A mai város helyén a római időkben ál­lott Scarbantia csak kiemel­kedő időszak a sok évszáza­dos emberi ittlét folyamatá­ban. A népek nagy vándor­lása Scarbantia helyén csak romokat hagyott. A honfog­laló magyarok is csak ezt találták, s a közöttük élő néhány bolgár családot. A város mai nevét az első vár­ispán, Suprun után kapta, íj jászok vigyázták itt a Fer­tő és a Hanság mocsárvilá­gának rejtett útjait a hivat- lan nyugatiak elől. A Lővé- rek ma is az ő nevüket őrzi. Sopront ma is legtöbben németnek tudják. Pontatlan ez a vélemény, mert soha­sem a nyelv, hanem egy kö­zösséghez tartozás a megha­tározó . mindenkor. A honfoglaláskor, az Ár­pád-korban még híre-hamva sem volt itt a német nyelvű lakosságnak. S amikor már voltak, akkor sem a nyelvük milyensége döntötte el hova­tartozásukat. Kun László királyunk idején Ottokár cseh seregei átmenetileg megszállták a várost és a lakosság hűségé­nek kényszerű biztosítására gyermekeket vittek maguk­kal túszként Prágába. Sop­ron mégis kaput nyitott IV. László hadai előtt, jóllehet ezért Ottokár parancsára száz és száz gyermekfej hul­lott le. Aki szülő, annak nem kell mondani e hűség ember- feletti voltát. Ekkor kapott Sopron — elismerésül — vá­rosi rangot, s ekkor nyerte el a hűség városa magasz­tos, könnyáztatta címét. Az idén volt ennek 700 éves év­fordulója. Trianon fekete napjaiban — előrelépve most százado­kat az időben — a győztes antanthatalmak Burgenland- dal együtt Sopron városát is Ausztriának ítélték. A bevo­nulni akaró osztrák erőket Sopron ifjúsága fegyverrel fogadta. Döntsön hát a nép­szavazás — született meg a győztesnek véleménye. Bizto­sak voltak abban, hogy az akkor már többségében né­metül beszélő soproniak ál­lásfoglalása egyértelmű lesz. Ebben nem csalódtak, csak az eredményben. A lakosság 72 százaléka szavazott a ma­gyar hazához tartozás mel­lett. Alig számolták össze a szavazatokat, alighogy nyil­vánvalóvá lett a végered­mény: megkondult az evan­gélikus templom több tonnás örömteli, mély búgású ha­rangja, s csatlakozott hozzá azonnal a város minden tor­nyának csengő-bongó hűség­szimfóniája. Párizsból inter- urbán érdeklődtek a döntés­ről. A francia megbízott csak a telefonkagylót tette az ablakba a válasz helyett. 1921-ben így értesült egész Európa Sopron hűségéről. Ekkortól nevezik ezt a vá­rost a leghűségesebbnek. Húsz évvel később újra igazolta, hogy e címnek nem jogtalan bitorlója. Az akko­Sőt, ha sikerül, még egy másik filmstábot is összeho­zunk 1978-ban. A kezdés va­lóban nehéz volt. Alapel­vünkhöz tartozott, hogy ki­véve néhány tévézésben jártas szakembert, munka­társainkat az idevalósiak, az alföldiek közül választjuk ki. Letelepedésükhöz a lakást Szeged város és a Magyar Televízió biztosította. Mint tudja, mi most ideiglenesen vagyunk itt a sportcsarnok edzőterméből átalakított he­lyiségben. Az új stúdió fel­Itt is elmaradhatatlan a smink ri népszámlálási összeíró­íven az anyanyelven kívül a nemzetiségi hovatartozandó- ságról is »nyilatkoznia kellett mindenkinek. Ekkor már a nyugati határunkon a felfelé íveiének tűnő nagy Német Birodalom volt a szomszéd. Személyes anyagi érdekeket is szolgált volna, ha valaki „volksdeusch”-nak — népi németnek — vallja magát. Ismét 72 százalék mondta magát magyar nemzetiségű­nek, bár zömének anyanyel­ve német volt. Hűség a hazához lényegé­ben egyet jelent az önma­gunkhoz való hűséggel. Ben­ne van ebben a múlt válla­lása, a nagy közösség jelené­hez való ragaszkodás és a közös jövőnk formálásából való résztvállalás. Aki csak néhány- nápot is eltölt Sopronban és figyelő szemmel, lényeget halló, fül- . lel jár lakói között, azt meg kell hassa a várósszeretet páratlanul izzó magas hőfo- . ka. Nem a múlt gazdag em­lékeire való büszkeség, a • szépen restaurált belváros, fél évezredes épületei bízto- . sította idegenforgalom táp- : Iái ja csak ézt, hanem az. ön­magunkhoz- való- hűség, a jelent alakító, a jövőt formá­ló önként vállalt tettek.; Múl­tat őrzői holnapot’ tudatosan építő tevékenység ez. Nem voltak ■ hajlandók egykoron vallási szűldátókö- rűségből templomaikból eltávolítani semmi olyat,- amely művészi érték. Az- evangélikus templom oltára is példázza. ezt A -Kolostor utca, a Fegyvertár útca; ne­ve századok óta Változatlan, pedig már régen nincs ott kolostor, sem. fegyvertár.’ Az új lakótelepek viszóiit . új életünk, forradalmi közel­múltunk utcaneveit- ’ viselik. A múlt tárgyi és szellemi emlékei, ha azok politikai, művészeti, népi teremtő, al­kotó értékeket képviselnek, nem ellenségei a szocialista társadalmat építő törekvése­inknek. Hiszen a jövőt nem lehet a jelen nélkül megva­lósítani, a jelen pedig a teg­nap nélkül nem születhetett volna meg. Ha túlzástól nem is mentes, de lényegében igaz, hogy a soproniaknak városuk egy a szívükkel, és szívük együtt lüktet szocia­lista Magyarországunkkal. Enyedi G. Sándor Krónika a Krónikáról Látogatás a Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiójában építéséhez mind a három megye hozzájárul majd. Re­méljük, a következő ötéves tervben ez is megvalósul. — Hogyan áll össze a Dél­alföldi Krónika? — A műsoralkotók — a politikai és művészeti adá­sok szerkesztősége — a kró­nikával egy aktuális politi­kai-kulturális magazint kí­vánt létrehozni. Természete­sen, igyekszünk változtatni, újabb és újabb ötletekkel frissíteni az alapelgondolást. Hogy hogyan készül? Forga­tócsoportunk először a hely­színen filmet készít, majd vágás után — forgatási na­pot megelőzően levetítjük a stúdióban, s a blokk szer­kesztője dönti el a témák feldolgozásni módját. Kom­mentárokat fűzünk az egyes filmekhez, olykor pedig egy- egy illetékest szólaltatunk meg a filmen látható jelen­séggel kapcsolatban. Ezeket aztán mint ma is — az adásmenetet előre rögzítve — filmre vesszük. Szinte egyszerre pillan­tunk a képernyőre. A próba- felvétel végéhez közeledik. Király Zoltán búcsúzik a tévénézőktől: — „Krónikánk ezzel véget ért. Köszönjük figyelmüket. Viszontlátásra egy hónap múlva.” B. Sajti Emese Kedvesen fogadnak ben­nünket. Eleinte mégis na­gyon szerencsétlenül érzem magam, és szégyellem, hogy nyugodtan üldögélek az egyik irodahelyiségben, míg körülöttem mindenki siet. Valaki, csak úgy mentében felkapva a poharat, hosszút kortyol feketéjéből, majd néhány asztallal odébb le­teszi. — Te! Ez így nem lesz jó! — kiáltanak a folyosó vé­géből. — Idefigyelsz, vagy nem? — szól be egy vékony fia­talember az ajtón, de a kér­dezett már rég elszáguldott. — Gyerekek! Ki tud adni egy nyakkendőt? — kukkant be a szobába Király Zoltán. A hallgatásra csak legyint és másutt próbálkozik. — Most akkor mondd meg, tulajdonképpen hol kattintgatja gépét. Nem za­varják munkájában a nyi­tott kétágú létrák, kamerák és a kábelrengeteg sem. Közben előkerül beszélge­tőpartnerem, Fehér Kálmán vezető műsorszerkesztő is, aki — miközben kérdéseim­re válaszol —, félszemmel az éppen most induló próba- felvételt figyeli a monito­ron. •— Jó estét kívánok, ked­ves nézőink! A Dél-alföldi Krónika 10., mai adásában három városba, Békéscsabá­ra, Csongrádra és Bajára kalauzoljuk Önöket — in­dítja a műsort, most már is­merős, kedves mosolyával a műsorvezető, Király Zoltán. Nehezen tudom rászánni magam a kérdezősködésre, én is a monitort figyelem. Végül nekiveselkedem. tozó három megye — Csong- rád, Békés, Bács-Kiskun — életének bemutatása, mégis jövőre már tévéjáték készí­tésére is vállalkozhatunk. Ebben a három megye szí­nészeinek közreműködésére számítunk. Jóval távolabbi terv a regionális adás meg­valósítása a szentesi adón keresztül. Emellett azonban továbbra is készítünk műso­rokat az országos adásba is. Még egy újdonság. A buda­pesti szinkronstúdiók na­gyon telítettek, így szó van arról, hogy nálunk is foly­nak majd szinkronizálási munkák. Egy pillanat — szakítja félbe tájékoztatását Fehér Kálmán, majd néhány percig feszülten figyel a monitorra. — Jó, rendben. Folytathatjuk. Miről i^ be­szélgettünk? — fordul felém elnézést kérőén. — A tervekről. Vajon ez a mostani gárda elegendő­nek bizonyul-e a fejlesztési tervek megvalósításához. Túljutottak-e már a kezdeti nehézségeken? — Jelenleg 54-en dolgo­zunk belső munkatársak. Van egy elektronikus köz­vetítőkocsink komplett sze­mélyzettel, egy filmforgató stábunk, sajnos, csak egy operatőrünk és képvágónk. Az utóbbiról jut eszembe: A vágásokat még Pesten csi­náljuk, de jövőre ígértek nekünk is egy vágóasztalt. Fény rendben! — ellenőrzés a közvetítőkocsiban született az az ember? — hangzik egy panaszos kér­dés. — Nézd meg a lexikont! — Jó, de az mást ír! — S a felelgetőst előadó páros már a folyosón győzködi to­vább egymást. Elindulok egy kicsit né­zelődni. A Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiójában fotós kolléganőm már rég — A kezdetekre is utalva tájékoztassa olvasóinkat a stúdió jövő évi terveiről! — Épen karácsonykor lesz 13 hónapos mindkét vidéki stúdió, a pécsi és a szegedi. Egy napon, 1976. november 24-én kezdtük működésün­ket, havi egyszeri félórás műsorral. Most kétszer, de januártól már havonta há­romszor félórás műsoridő­vel jelentkezünk. Bár stúdi­ónk fő célja a hozzánk tar-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents