Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1977. DECEMBER 25., VASÁRNAP Ara: 1,50 forint XXXII. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM AZ ÜNNEP Üzemi munkásfórum az Orosházi Állami Gazdaságban Felhivás a szocialista brigádokhoz Karácsony I 977 Fotó: Veress Erzsi wtwwwwtMWoiwtwowwmwwowwwwMHnwiwwmitimmw Javult Szarvas kommunális ellátottsága Tovább korszerüsftik a közvilágítást V ándorútnak mondták az életet, amíg az em­ber alig-alig mozdult el hazulról, s csöndben csörge­deztek élte napjai. Most meg még, aki messzire sose megy, az is rohan, a napok sebes sodrával iramlik el az éle­tünk, mégse mondaná senki vándorútnak. Régiesnek vél­nénk. Pedig az ünnepre kí­vánkoznék a szó: Vándor, állj meg, s pihenj meg. Nézz magadba kissé. Futtodban sokat mulaszthatsz, megle­het, mindent. Mit ér vele az ember, ha folyton rohan va­lami után, s eközben elhul- lajtja önmagát? Ünnep előtt meg amúgy is fölgyorsul az iram. Besze­rezni mindent, sütni-főzni, s kiváltképpen megvenni az ajándékokat, ajándékot min­denkinek. Adni kell, mert ez a szokás, ez a hagyomány. Kapni is szokás, természete­sen, ahogy illik. Hol van már a gyermekkor szűzi várako­zása, a meglepetés kettős öröme! S az, hogy az ünnep­re elcsöndesül minden, s a fő: együtt a család. Ez az ünnep csakugyan a megpihenés napja, a befelé fordulásé, ez a család ünne­pe, a gyermek ünnepe. Gyer­meknek lenni — van-e szebb emlék, van-e szebb jövő? Nyújtottuk kezünket mind­annyian gyermeki bizalom­mal egymás felé, lestük csil­lag ragyogását szerető sze­mekben, követtük vezetését szerető szóra. Nem tudtuk, hogy a világban veszedelem is leselkedhet ránk, hogy az élet küzdelem, s rohanás közben oly sok minden ki­hull belőlünk, oly sok mirv- denki elhull mellőlünk, mi­re vándorutunk véget ér. Nemcsak az ünnep közép­pontjában áll a gyermek, s nem is csak a családéban. A társadalom, a nemzet igazi kincse, mert a jövője, a gyermek. Az utóbbi években a szocialista magyar társa­dalom mind több jelét adta ennek, mind több megbecsü­lésben részesitette az anyá­kat, s a gyermek érdekében történt az is, hogy mind töb­bet tesz az ország a neve­lőkért, az iskoláért. Van ün­nep, amikor a történelmet, a szabadságot, a jogot, a mun­ka eredményeit illő számba venni; ezen az ünnepen azt tegyük mérlegre, amit va­lamennyien — emberek, csa­ládok, a nemzet — a gyer­mekért teszünk. A jövendő­ért. Az ünnep előestéjén el­csendesültek az utcák, a tá­jak, hazatértek a vándorok, hogy otthon, családi körben üljék meg az ünnepet. Elol­tották a lámpát, meggyújtot­ták a gyertyát, s a pislogó fényben fölragyogott a szere­tet. A szeretet? Vagy csupán az ajándé­kokra esik rá a fény, s a fény sugarával a kíváncsi te­kintet? Mit kapok? — kérdi a gyermek, mert nyitott az élete, mert kész befogadni mindent, tudást, tapasztalást, szeretetet. Mit kapok? — kérdi a felnőtt is, de rend­szerint azért, hogy nyitott zsákjába gyűjthessen min­dent, amit csak kicsikarhat az élettől, a világtól, mások­tól. Az ünnep most annak is próbája, hogy felnőtt létünk­re él-e bennünk a gyermek, hogy az ajándékozásban mi a fontosabb számunkra, a kapni-e, vagy a nyitottnak lenni, hogy az ajándék ér-e többet nekünk, vagy az örömszerzés, a szeretet. Mennyi mindent fölsorol Tarzuszi Pál, amikor levelet ír a korintusziaknak, mennyi mindent, ami szeretet nél­kül értéktelen! Lehet az em­ber mindentudó, csodatévő, szép szavú, áldozatkész, sőt önfeláldozó, de szeretet nél­kül mindez semmit sem ér. Rohanó életében törekvő igyekezettel az ember meg­szerezhet mindent magának, csak épp szeretetet nem vá­sárolhat, nem lophat, nem is rabolhat. Szeretetet csak kapni lehet, ajándékba kap­ni. Igazi ajándékként: öröm­szerző ajándékként. A szeretet pedig együtt jár a békességgel. Ez az ünnep a béke ünnepe is, hiszen csak a békesség az, ami gya­rapíthatja a családot, csak békességben cseperedhetnek föl a gyermekek felnőtté, csak békében élhetnek a felnőttek egymásért. A nem­zet, s az emberiség legjobb­jai ma épp azért küzdenek, hogy háború, éhínség, nyo­mor ne pusztítsa az. embert, se felnőttet, se gyermeket, hogy a javak igazságos el­osztásával jusson étel min­denki asztalára, hogy szel­lem ragyogjon minden ház ablakán, s szeretet kapcsol­jon egymáshoz embert és embert, az egész emberiséget. Karácsonyfák csillogó gyertyafénye alatt nem azt kell számba venni, mi min­dent kaptunk, azt inkább, hogy mit adunk, mit adha­tunk egymásnak, miénknek, az emberiségnek. Lemérhető most, miféle kapcsolat köt össze bennünket. Lehet az ajándék formális, ha a kap­csolat is az, csupán külső­ségre adó emberek között. Örömöt szerezni csak annak tud igazán az ember, akit jól ismer, akit válóban sze­ret. Ismerni kell azt, akit megajándékozunk, hogy ta­láló legyen az ajándék, hogy fölcsillanó szemmel fogadja, aki kapja. A kapott ajándék értékét nem az árcédula ha­tározza meg, amelyet letép­tek róla, hanem az egymás ismerete, az ebben rejlő sze­retet. H a csak érzés a szere­tet, nem is az iga­zán. A szeretet: cse­lekvés. Élet. A szeretet a legkülönösebb dolog a vilá­gon: minél többet ad ma­gából, annál jobban gyara­podik, minél tékozlóbb, an­nál gazdagabb lesz ő maga. Vándorok, álljunk meg fut- tunkban egy pillanatra, egy bensőséges ünnepre, hogy latra tegyük: tudunk-e gyer­mekek lenni, igaz szeretetben élni. Hiszen ez a dolgunk a világban, küzdeni erőnk szeA rint a legnemesbekért. Egymásért. Zay László A napokban az üzemi de­mokrácia továbbfejlesztését jelentő munkásfórumon ér­tékelték és véleményezték az Orosházi Állami Gazdaság 1977. évi tevékenységét és az 1978. évi tervelképzeléseket. A VSZT és a szakszervezeti bizalmiak együttes ülése, a meghívott vezetők, párt- és társadalmi tisztségviselők ré­szére dr. Násztor Sándor, a gazdaság igazgatója írásos és szóbeli előterjesztését ismer­tette. A tanácskozás öröm­mel nyugtázta az elért ered­ményeket és őszinte bírálat­tal szólt a hiányosságokról, sok javaslatot tett az 1978. évi tervvel kapcsolatosan. A vitában 14-en szólaltak fel. Részt vett a tanácskozáson és felszólalt dr. Gonda Jó­zsef, az MSZMP orosházi vá­rosi bizottságának első titká­Kimagasló termésered­ményt és jövedelmet ért ed az orosházi Béke Termelő- szövetkezet cukorrépa-ter­melésben. Az előző évi 170 hektárral szemben az idén 265 hektáron termelt cukor­répát, melyből csaknem 13 ezer tonnát adott le és így 488 mázsás átlagot ért el. Az átlagtermés igen kedvező beltartalmi értékkel is páro­sult, mely a jövedelmezősé­get tovább fokozta. A gazda­ság hektáronként 40 ezer 970 forintot, összesen közel 11 milliós bruttó árbevételt ért el az említett területén. Tekintettel arra, hogy a termelési árfeltételek, felké­szültség, begyakorlott szak- apparátus áll rendelkezésük­re, a gazdaság vezetői úgy döntöttek, hogy 1978-tól kez­ra, aki elismeréssel szólt a gazdaság kollektívájának munkájáról és felhívta a fi­gyelmet a növekvő követel­ményekre. A gazdaság 1977-ben 28,5 százalékkal növelte termelé­sét 1975-höz viszonyítva és a vállalati eredménytervet közel kétszeresére teljesítet­te. Ez egyben lehetőséget nyújt a dolgozók bér- és jö­vedelmi szintjének jelentős növeléséhez. A munkásfórum befejezéseként állást foglalt az 1978. évi feladatokat ille­tően és felhívta a szocialista brigádokat, hogy dolgozzák ki vállalásaikat az új ver­senymozgalommal kapcsolat­ban, melyre a KMP megala­kulása tiszteletére, a megyei pártaktíván az Orosházi Üveggyár nevében történt kezdeményezés. dődően 600—630 hektárra emelik fel cukorrépa-terüle­tüket. A Mezőhegyesi Cukor­gyár vezetőivel ez ügyben tárgyalva közösen alakítanak ki egy 3 ezer vagonos répa­tároló teret, mechanizált ra­kodással, kövezett útú rak­terűiéitől 1979-re. Addig is a cukorgyár a többlettermés könnyebb átvételéért a gaz­daság központjában állít fel átmeneti átvevőállomást. Kö­zös együttműködés eredmé­nyeként megvalósuló centra­lizált átvételi hely biztosítja a szomszédos Orosházi Álla­mi Gazdaság szintén nagy területű cukorrépa-termésé­nek átvételét, tárolását. Az orosházi Béke Tsz ve­zetősége ezzel jelentős mér­tékben segíti megyén belül a cukorrépatermelési prog­ram megvalósítását. A részleges középfokú központ besorolást kapta az országos településhálózati tervben Szarvas, s ez meg­határozza a város kommuná­lis ellátottságának szintjét. E besorolás alapján készült el 1972-ben a településfej­lesztési terv, és a város ál­talános fejlesztési terve, amelyben szerepelnek az el­látás fejlesztésének közeli és távlati tervei. Javult többek között a vá­ros közműves vízellátása, bővült szennyvízcsatorna-há­lózata, korszerűsödött a személyszállítás. A vízveze­ték-hálózat hossza 1971 ja­nuárjában 26,3 kilométer volt Szarvason. A IV ötéves tervben 20 kilométer veze­ték építése szerepelt, s ez­zel szemben 29,7 kilométer készült el. Ezzel a közmű­ves vízellátás szintje már meghaladja a részleges kö­zépfokú központra előírt szintet is. Az idén készült el az ezerköbméteres vízto­rony, így az egyenletes víz- nyomás is biztosított. A szennyvízcsatorna-háló­zat építése 1966 őszén kez­dődött. Jelenleg épül a Köz­társaság utcában, és sor ke­rül a dr. Melioh János és a Bethlen Gábor utcában is szennyvícsa torna-építésre. Tovább kell bővíteni a tisz­títókapacitást is. A kiviteli terv elkészült és a munka 1978-ban várhatóan megkez­dődik. Fontos kommunális szolgáltatás a házi szemét gyűjtése, szállítása és ártal­matlanná tétele. Az utóbbi években sokat fejlődött a kommunális üzem köztiszta­sági részlege, zárt rendszerű szemétszállító autókat vásá­roltak. A következő lépés: áttérni a gépi útseprésre. A kommunális ellátottság­hoz tartozik a közvilágítás is. A városban a villanyhá­lózat teljesen kiépített, a közvilágítás viszont még nem mindenütt éri el a kí­vánt szintet. Valamennyi fi út fúrható Az országban valamennyi főközlekedési út járható. A köd és a pára ellenére sem volt eddig síkosság — kivéve a Borsod megyei 26. számú főközlekedési út egyes sza­kaszait. Az alsóbbrendű utak azonban Heves, Borsod, Haj­dú és Szabolcs megyében még latyakosak, síkosak. Az útviszonyok javításán 156 munkagép dolgozik az ország területén. Az ÉVIG Villamos Kismotor Gyárában a munkába állított nagy teljesítményű gépek és be­rendezések a termelékenység növelése mellett lehetővé tették a nemzetközi szabványok­nak megfelelő asszinkronmotorok gyártását. Az idén mintegy 500 millió forint értékben gyártanak villanymotorokat, ebből csaknem 2,5 millió dollár értékben szállítanak a tőkés országokba. Képünkön: Sáránszki Pál nagy teljesítményű fúrógéppel dolgozik (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Növelik a cukorrépa vetésterületéi

Next

/
Thumbnails
Contents