Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
1977. december 24., szombat o igmw&w---------------------------------------Négy pék—negyvenezer cipé Amikor Novodonszki András felkelt, hogy munkába induljon, az óra még nem ütötte a hajnali kettőt A város mélyen szunnyadt. Mint mindig, most is kerékpárral ment a pékségbe. Halásztelekre. A nagy hidegben nem találkozott senkivel, a városon kívül magára maradt a nagy sötétséggel. Halásztelek Szarvastól négy kilométer. TanyaközAz első sütés pont. Egyetlen, határain túlnövő nevezetessége, hogy kenyeret készítenek és szállítanak a közeli községek boltjaiba. Ennek feltétele azonban, hogy legyen néhány ember, aki vállalja a korán kelést. Vannak ilyenek Szarvason. A Táncsics Termelőszövetkezet tagjai között is. A pékség amióta csak létezik, a szövetkezet tulajdona. Novodonszki András, mint minden hétköznap reggelén, most is találkozott Frankó Pállal, Dauda Jánossal és Brecska Györggyel. Most az ünnepek előtt egy órával hamarabb keltek. Több kenyér kell, több a munka is, az ember pedig csak négy. A korai ébresztő azonban önmagában nem érdem, hiszen tiszteletet az elvégzett munka parancsol, az pedig nem kevés. Ez idő tájt napjában negyven mázsa kenyeret sütnek. A liszt szitálásában és a dagasztásban még csak segítenek a gépek, de azután a szaggatás és a formázás kézzel történik, egy nap alatt 1300, egy év alatt negyvenezer kenyeret szaggatni, formázni fárasztó, verejté- kes munka. Próbára teszi a pékmestereket. De próbára ám, mert nincs egy perc megállás sem... A nyolc óra az szakadatlan rohanás. Mire a nyers tészta a kis kosarakba kerül megformázva, addigra éppen kész a kemencékben az első sütés. Azzal várni tehát nem lehet, gyorsan ki kell szedni, még mielőtt fekete nem lesz a cipó. A két dupla kemencében ez éppen négy embernek ad munkát. De alighogy kint van a szép barna sült kenyér, máris fel kell tölteni a kiürült kemencéket. Azután újra kezdődhet a szaggatás, formázás. ötször töltik meg ezen a napon a két páros kemencét, majd elkészítik a következő napra a kovászt és a négy péknek már csak a pihenésre van kedve, meg a korai lefekvésre. Televíziót esténként csak elvétve néznek. Ami nem is csoda, hiszen ők akkor kelnek, amikor még mások az igazak álmát alusszák. Azután hogyan lehet az, hogy ezt a munkát mégis megszerették? Ezt megmagyarázni nem is olyan köny- nyű, mint sokan gondolnák, ök erre nem is kaphatók. Elég az, hogy ezt a szakmát, mostani munkahelyüket elhagyni nem akarják. Csak az utánpótlással ne legyen baj! Igaz is, rövidesen ketten nyugdíjba mennek. Az utódokat kiszemelték már, az egyik éppen katona, a másik Nagykőrösön tanulja a mesterséget. A katona majd Dauda János helyére pályázhat, aki jövőre megy nyugdíjba. Frankó Pálnak erre még két évet kell várnia. Addigra kész pékmester lesz a nagykőrösi diák: Brecska György fia. Attól kezdve együtt dolgozhat majd az apa a fiával, ha minden a mostani tervek szerint alakul. Márpedig a jövő mást is hozhat. Nem tudni, hogy a Táncsics Termelőszövetkezet meddig üzemelteti a sütödét. Előfordulhat, hogy egyszer csak bezárják a pékséget. Ettől egyelőre nem kell tartani, mert az üzem nyereséges és a jó kenyérből többet is el lehetne adni. Ezt bizonyítja az is, hogy a nagy horgászások idején Szegedről a Körös partjára kirándulók sem szalasztják el az alkalmat: sokszor öt —'hat kenyérrel indulnak vissza a nagyvárosba. A kenyeret egyébként Szarvas, Békésszentandrás, Csaba- csüd nyolc üzletébe szállítja a termelőszövetkezet. Az ünnepek előtt szót ejtettünk néhány hétköznapi dologról is. Megtudtuk, hogy a kenyérsütők sem keresnek többet, mint más szakmák munkásai. Ráadásul eddig műszakpótlékot sem kaptak. Igaz, a szövetkezet vezetősége korábban megígérte, januártól már fizetik a pótlékot. Azután két éve még heten dolgoztak a pékségben, most meg csak négyen. Így hát a visszamaradok munkája is több. A kisütött kenyér pedig alig kevesebb, mint amennyi ezelőtt volt. Amikor a négy pék befejezi a munkáját, az ebédelés ideje is közel már. Fáradtan indulnak haza. Több ezer embernek megsütötték a napi kenyeret. A Városi szennyvíziszapok elhelyezése című országos tervpályázatot az OVH, a MÉM, az ÉVM, a Fővárosi Tanács V. B. és a Magyar Agrártudományi Egyesület 1976. november 11-én hirdette ki. A felhívásban 3 változat szerepelt: az első Budapest, a második Miskolc, a harmadik Komló vonatkozásában. Ember legyen a talpán, aki ilyen feladatra mer vállalkozni. Különösen, ha vidéki és talán nincs annyira benne a műszaki élet áramlatában. Am Botyánszki György vízépítő mérnök és Tomka Lajos gépészmérnök, a Békés megyei Tanács Tervező Vállalatának műterem- vezetője, valamint dr. Dombóvári János agrokémikus, a Szarvasi ÖKI tudományos munkatársa, dr. Magó István vízépítő mérnökkel, a VIZITERV főtechnológusával elhatározta, hogy részt vesz a pályázaton. Közülük — mint látható — hárman Békés megyében dolgoznak. Csak dr. Magó István Budapesten, de neki is van kapcsolata a megyével, ugyanis szeghalmi származású. ö volt a kezdeményező. Javasolta, vállalják közösen a munkát. Mivel pedig előbb is szakmai kapcsolatban álltak és ismerték egymás képességeit, hamar elhatározásra jutottak. ♦ Ilyen összeállításban minden remény meg volt arra, hogy nem lesz kárbaveszett a fáradozásuk. Az 1-es számú változatra, a Budapest északi telepe szennyvíziszapjának az elhelyezésére vonatkozó témakör kidolgozását tűzték célul.. A kiindulási alap az volt, hogy a telepen naponta 240 vagon szennyvíziszap rakódik le, amit jelenleg iszapLényegesen megnövekedtek a HAFE békéscsabai gyárának feladatai az idén. A tavalyi, jóval 300 millió alatti árbevételi tervvel szemben az idei program 383 milliós termelést irányzott elő, s ezt csak részben, mintegy 330 millióra sikerült teljesíteni. Miért? Az első ok még az 1976-os esztendőben keresendő: akkor is elmaradtak ugyanis a tervtől, így a feladatok egy részét az idén, januártól márciusig kellett elvégezni. A másik, ennél nyomosabb ok azzal függ össze, amiről a közelmúltban, lapunk november 9-i számában Koponyakoncentráció címmel részletesen írtunk. Rendre késnek azok a tervdokumentációk, amelyek alapján a gyár dolgozik; mert a budapesti tervezőirodák csak a legritkább esetben tudják őket idejében megküldeni. Lemaradásuk harmadik oka az anyagellátás nehézségeiben keresendő: számos, importból származó anyag nem jött meg, vagy késett, sőt, a nagy hírű magyar villamosipari termékekből — kapcsolók, relék és egyéb műszerek — sem sikerült mindent határidőre beszerezni.- A gyár vezetői ugyanakkor' készséggel elismerik: a házuk táján sem volt minden rendben az idén. Pontatlan- munka, némi lazaság és fegyelmezetlenség is gátolta a tervszerű munkát. Mentségükre szól viszont, hogy ennek jelentős része egyenesen következett a fentiekből; a termelés ütemtelenné válása, a kapkodás nemcsak rajtuk múlott. Nem árt emlékeztetnünk ezzel kapcsolatban arra is, hogy csupán a harmadik negyedévben nem kevesebb, szikkasztó ágyakban tárolnak. Elképzelhető, hogy milyen óriási tömeg halmozódik fel belőle. A tárolásnak ez a módja nem folytatható. A szennyvíziszapot vissza kell juttatni a mezőgazdaságnak. De hogyan? A csoport olyan megoldást választott, hogy három — erre a célra szolgáló, zárt tartályú — uszály naponta szállítsa a szennyvíziszapot a Dunán délre, Tas környékére. Onnan (teljesen zárt rendszerben) csővezetéken, szivattyúk segítségével továbbítsák a mintegy 30 kilométerre levő gyenge minőségű homoktalajra. Ilyen módon 18 ezer hektáron lehetne a homokot öntözni és termőképesebbé tenni. Számításuk szerint a Budapest északi telepről eljuttatott szennyvíziszap értéke évente 50 millió forint, ämi több, mint az uszályon való szállítási és a csővezeték- rendszer üzemeltetési költsége. Ha pedig a műtrágya ára emelkedik, a szennyvíz- iszap felhasználása gazdaságilag még előnyösebb lesz. ♦ Mindezt persze műszaki rajzokkal illusztrálni és rengeteg számítással bizonyítani kellett a csoport tagjainak. Egyebek közt dr. Dombóvári Jánosnak a kémiai összetétel alapján azt is meg kellett határoznia, hogy egy- egy hektárra mennyi szennyvíziszap juttatható. Vagy például Tomka Lajos az egész csővezetékrendszert a helyszínre alkalmazva dolgozta ki. Közben — bár valameny- nyien elismert szakemberek — könyveket, folyóiratokat kellett tanulmányozniuk, hogy egy-egy részletkérdés megoldásánál is a legújabb módszert alkalmazzák. Hogy mennyi időt fordítottak a pályamű kidolgozására, azt a két beszélgetőmint 44 millió forint értékű festőberendezés maradt a szállítás nehézségei miatt a gyár kapuin belül, és a jelzett 330 millió is növekedhetne, ha a hónap végéig még több, már elkészült festőberendezés hagyhatná el az országhatárt. Van azonban a gyár idei munkájának néhány pozitívuma is, ezeket se hallgassuk el. A vállalati eszközökkel való jó gazdálkodásból, a kedvező termékösszetételből Két éve, 1976 elején fogtak hozzá a MOM battonyai gyáregységének építéséhez, és példás gyorsasággal készültek el az épületek. így már az idei év elején megindulhatott a termelés — igaz, még önálló profil nélkül. Késztermékeket nem bocsát ki a gyáregység, meglevő termelőkapacitását alkatrész- gyártásra használják fel, melyeket a MOM több gyáregysége használ fel. A jövő évben döntően megváltozik a battonyai gyáregység helyzete. Az alkatrész- gyártás mellett megkezdődik a szerelés is és a késztermékkibocsátás. A MOM Kalibergyár termékei közül átadja a battonyai üzemnek a gépjár- mű-légfék rendszerhez tartozó pedálszelepgyártást, ezen túlmenően pedig az amerikai CHRONAR céggel folyamatban levő tárgyalások alapján megkezdődik a folyadékkristályos kvarcóra- modulok szerelése. A feladatok növekedése természetesen a létszám partnerem közül sem Botyánszki György, sem Tomka Lajos nem tudta megmondani. De 1976. november 11-től 1977. szeptember 30-ig ez a munka kötöttele szabad idejük nagy részét. A beadási határidő előtt 3 héten át pedig szinte se éjjelük, se nappaluk nem volt Igaz, közben nemcsak a pályamű készült el, sok-sok maradandó szakmai és általános műveltségi ismerettel gyarapították a tudásukat, amit a munkájukban a jövőben is alkalmazni tudnak majd a köz javára Mert többek között előbb- utóbb meg kell oldani Békéscsaba és más városok szennyvíziszapjának az elhelyezését is. ♦ November közepén értesítést kaptak mind a négyen: díjkiosztás december 1-én, a Várban, a Kommunális Beruházási Vállalat központjában. Meghívták őket is. Csak ott tudták meg, hogy pályaművükkel a rendkívül erős mezőnyben a 3. díjat érdemelték ki, ami 75 ezer forintot jelentett. Csak a Vízgazdálkodási Kutató Intézet és a MÉLYÉPTERV egy-egy mérnökcsoportja előzte meg őket. Két pályaművet a zsűri megvételre ajánlott. Meg kell még jegyezni, hogy Botyánszki György és Tomka Lajos, a Békés megyei Tanács Tervező Vállalat két mérnökével együtt már részt vett egy országos pályázaton, amelynek a szarvasi termálvíz hasznosig tása volt a tárgya. Akikor Is 3. díjasok lettek és 40 ezer forintot kaptak. Érdemes lenne a tudásukat, tehetségüket, szorgalmukat szűkebb hazájuk, Békés megye javára is jobban kihasználni. adódóan nyereségük csak kismértékben lesz kevesebb a tervezettnél. A tervfelada- tofchoz előirányzott összegeket felhasználták, és bár ez az árbevételben — mint láttuk — nem jelentkezik, sok ezer óra munkát fordítottak olyan alkatrészekre, termékekre, amelyeket más HA- FE-gyáregységekben kitűnően hasznosítani tudnak. Mindez a vállalati eredményt növeli. emelkedésével is jár, ehhez pedig nagyobb terület kell. A fejlesztés keretében a jelenlegi üzemcsarnokkal azonos szerkezetű és alapterületű új csarnok épül, s a növekvő létszám igényeinek kielégítésére bővülnek a szociális épületek is. Az üzemcsarnok megépítésével a termelőterület 1200 négyzetméterrel, a szociális és egyéb terület 670 négyezetméterrel nő. A termelés felfutásával egy időben a jövő év végére mintegy 200 főre bővül a dolgozói létszám, és ez 1980- ig évenként további 100—100- zal nő. Egy új termék is belép 1979-ben. Megkezdődik az olajfék gyártása, melyet jelenleg a MOM komlói gyáregysége készít. A fejlesztések eredményeként 1980-ra a MOM battonyai gyáregysége évente 140—150 millió forint értékű terméket állít majd elő, melyek jelentős része tőkés exportra kerül. Kepenyes János Dauda János (balról) 45 év«, Brecska György Z4 éve dolgozik a szakmában Fotó: Veress Erzsi Pásztor Béla HAFE-tervjelentés — háttérrel Tovább fejlesztik a MOM battonyai gyáregységét
