Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

1977. december 22., csütörtök Mert szép és jó — Mi kell hozzá? — kér­dem a jó nagy boszorkány- konyhán sürgölődő gyereke­ket, míg nézem a szakkör ta­valy és idén készült mun­káit. — Vászon, víz, só, ecet, festék, ecset, viasz — feleli Bencsik Marika, a textilfestő szakkör titkára, a békéscsa­bai ifjúsági ház munkater­mében. — A vászon lehet fehér, vagy más színű; ki­sebb vagy nagyobb, attól függően, hogy mit akarunk. Tálcakendőt, térítőt, faliké­pet, esetleg falvédőt. — És egy nagy gáztűzhely, rezsó, vödör, lavór, meg több féle méretű fazék — folytat­ja a felsorolást Miskolczi Ági. A tűz már ég rajta három edényben is melegszik a víz, és nagy a sürgés-forgás. Hu- gyecz Magdi, Molnár Ági, Milecz Magdi és Uhrin La­ci készítik elő a batikolás­hoz szükséges dolgokat. Var­ga Orvos Valéria tanárnő szinte észrevétlenül dirigál. Ruhafestékeket válogatnak, bontogatnak, papír és ceruza az asztalon. összeszokott gárda, évek óta minden hét­főn délután idejárnak a Padrach Lajos Általános Is­kolából. 6—7. és 8. osztályo­sok, tizenketten vannak ösz- szesen. Most három félkész képet raknak az egyik üres asztal­ra, s kezdődik a viaszozás. Három tálkában háromféle színt kevernek, s főzik be a forrásban levő vízbe, majd félreteszik hűlni. Közben az egyik papíron új minták születnek, virágok fonódnak össze bonyolultan. A mási­kon női és gyermekalak for­málódik. Ez az első állo­más. Erről a rajzról másol­ják át a vászonra az ábrá­kat. — De már a papíron el­dől, és meg is jelöljük a szí­nezést. Ezt jó előre tudni kell, mert a színeknek sor­rendje van. Először levia­szoljuk azt, ami fehéren ma­rad, s utána festjük a legvi­lágosabbat, és aztán fokról- fokra haladunk a sötétek fe­lé. Végül a legsötétebb fes­téket használjuk — adja a felvilágosítást a hatodikos Molnár Ági. — Tessék csak idejönni — szól Uhrin Pali —, erre a té­rítőre most tesszük föl az utolsó színt. A szakszerű kifejezést ezt jelenti: barna festékbe mártják többször a kézimun­kát, majd kiteszik száradni. Közben két kislány készülő­dik a vasaláshoz. Az egyik asztalra négybe hajtott pok­rócot tesznek, rá vastagon újságpapírt, bekapcsolják a vasalót, és amikor tüzes, a teljes kész textíliát rásimít­ják, 5 egyszeres újságpapír­ral letakarják. És elkezdődik a viasz leolvasztása. A zsí­ros papírokat sűrűn kell vál­togatni, egészen addig, míg egyetlen folt sem marad rajta. Ékkor kész a mű. — Nézzétek! — kiált föl a két kislány és magasba emel­kedik a falikép. A terem másik végéből a többiek föl­néznek, elismerően bólogat­nak. — Szép! — És folytat­ják a munkát. Marikához fordulok. — Te mióta csinálod? — Négy éve... — Díjat is nyert — szól közbe a tanárnő. — Itthon és Zánkán is, ahova már minden szakköri tag elju­tott. — Miért vannak a lányok sokkal többen, jobban érte­nek hozzá? — kérdezem Uhrin Lacit. — Talán többnek van rajztehetsége. Mert ez a legfontosabb. Meg a színek összeválogatása. — Jó kompozíciós készség és színérzék, finom ízlés és precíz munka a titka az egésznek — foglalja össze a lényeget a tanárnő. — És fontos még a kitartás, mert egy-egy darab sokáig ké­szül. De ők szívesen, kedv­vel csinálják. Ebben az év­ben is csak akkor hiányoz­tak, amikor én beteg vol­tam. És milyen örömmel ta­nítottak másokat is a gyer­meknapon, amikor ide. a ház elé kipakoltunk. Óriási sikerük volt, még felnőttek is érdeklődtek. — Szeretjük csinálni — mondja az egyik, mintegy magának. — Miért? — Mert érdekes... — Nem unalmas... — Sokat tanulunk belőle... — Mert szép és jó. Vass Márta Készül a nagy mű... Alföldi amatőrfilm­pál/ázat Gyulán Pályázatot hirdetett a gyulai amatőrfilm stúdió „VIII. alföldi amatőrfilm szemle” elnevezéssel. Bács, Békés és Csongrád megyei amatőrfilmesek egyéni és kö­zös alkotásait várják Gyulá­ra, az Erkel Művelődési Központba. A szemle célja a részt vevő alkotók további munkájának segítése a vetí­tett filmek részletes szakmai elemzésével. A filmszemle nevezési határideje 1978. ja­nuár 7., de eddig az idő­pontig a versenyre szánt fil­meket is el kell küldeni. A szemlére 1978. január 14— 15-én kerül sor Gyulán. A Pannónia Filmstúdió rajzfilm műtermében az idén száz rajzfilmet készítenek. A munkálatokban 25 rendező és sok rajzoló vesz részt. Jelenleg a 13 részes Mézga-család mun­kálatai folynak és folytatják a Gusztáv-sorozatot is (MTI Fotó — Balaton József felvétele — KS) Karácsonyvárás Pusztaottlakán Amikor Pusztaottlakán jártunk, a Lakatos Péter Ál­talános Iskola tanulói már a napokat számlálták. Alig né­hányszor kell még korán kelni, s itt a szünidő. S mennyi izgalmat, örömet je­lent ez az időszak! Nem kell hóban, sárban begyalogolni a tanyáról. Otthon, a meleg ágyban várhatják ki, amíg anya betüzel a kiskonyhába. És a karácsony... Ó, hogy várják már! Az elrejtett ajándék szinte süt, amint na­ponta ellenőrzik: nem talált-e rá valaki, érintetlen-e a cso­magolás? Jó lenne belekós­tolni a csokiba, de nem le­het, azt a testvér kapja. És mit szól majd mami, ha ki­bontja szépen a becsomagolt kendőt? Biztos sír örömében, mint tavaly ... A hatodikos Pilán Anna már sokat segít otthon a ka­15. De Tibor édesanyja ko­rántsem volt nyugodt. Talán beszélni kellene a nászasz- szonyával is, a 'kis romanti­kussal, hogyan képzelik, s főleg, hogy mivél kellene nekik résztvenniük a költsé­gekben? Hogy nem elég ne­kik az esküvő... még egy eljegyzés-gondot-rumlit is a nyakukba vegyenek... Ez se­hogyan sem ment a fejébe. De főképp attól félt, hogy nem tisztáznak mindent elő­re, s akkor majd váratlanul olyan költségbe verik bele őket, amilyenekre nem szá­mítanak és nincsenek is fel­készülve. — Megmondhatnád a jö­vendő anyósodnak, fiam, hogy szeretnék vele beszél­ni. — Igen, édesanya, termé­szetesen. Ezt sokkal könnyebb szív­vel vállalta, mint az édes­anyának átadott iménti el­jegyzés-jelzést. Mert azt egy pillanatig sem gondolta, hogy valóban magával a jö­vendőbeli anyósával fog be­szélni. Csak Katival, ömajd aztán mindent elintéz. * * * Kati tertmészetesen azon­nal továbbította is az üze­netet. — Anyu, a Tibor mamája szeretne veled beszélni... azt hiszem, az eljegyzés ügyé­ben. — Neked szólt? — Tibornak. — Vajon mit kar tőlem? Mondta, hogy az eljegyzés miatt, vagy csak gondolod? — Azt hiszed, olyan pon­tosan meg lehet érteni, amit Tibor mond? Gondolom. Azért gondolom, mert ezt akkor üzente, amikor Tibor előadta neki az eljegyzést a csónakházban. Talán megle­pődött, bizarmak találja az ötletet, mit tudom én... Molnár Zoltán: ELJEGYZÉS — Szóval Tibor egyenesen mint eljegyzési szertartást mondta el a csónakházat? — Miért, nem úgy gon­doltad? Azt hiszed, hogy Tiborral úgy fokozatosan le­het a dolgot előkészíttetni? ö nem egy többlépcsős ra­kéta... örülök, ha egyszer el­indul, és éppen oda érkezik, ahova küldtem. — Akkor sem beszélek a drága mamájával. Mit tu­dom én, mit akar előre ki­puhatolni. Vagy pláne kez­deményezni. Majd ott talál­kozunk és kész. . — Ezt üzened ? — Ne hülyéskedj kislá­nyom! Tudod, hogy mit üze­nek. Vasárnapig annyira el vagyok foglalya, meg beteg vagyok, meg meghaltam, sa­többi... majd ott találko­zunk. Addig hagyjon békén. Vagy csak nem azt akarja tán, hogy csónakházba pe­dig nem jönnek...? — Mit tudom én, mit akar! Mondom, hogy Tibor­ral üzent. Gitta-Anyu nyelvén már erre is ott volt a válasz, hogy jó kis vöt szerzett ne­ki az egyetlen kislánya. Olyan többlépcsős rakéta... vagy hogy is... szóval akit népi lehet tudni, hogy mit mond. De észbe kapott, ezt inkább nem emlegette. Olyan, amilyet szerzett ma­gának, csak már legyenek túl a ...formaságokon. — Na jó, valahogy ma­gyarázd meg neki, hogy elő­zetes felderítés nincs; majd eljönnek az eljegyzésre és mindent megtudnak, amit kell! — Igen, Anyukám, majd én mindent megmagyarázok. Még azt is meg kellene kérdezni Katitól, gondolta Gitta, hogy hát az apjával beszélt-e már, vagy sem, s ha nem akkor mikor beszél, de nem akarta, hogy az a benyomása támadjon: min­dent neki kell intéznie. Elég baja van a mulya vőlegé­nyével. Ebben a dologban talán majd inkább Lajossal ellen­őrizteti valahogy, megkap- ta-e Guszti a meghívást, meg hogy miképpen hat rá az egész dolog. Még őrá, de a feleségére! — Jól van, Katikám, tu­dom, hogy bízhatom benned. Különben sem sok van már az egészből hátra. * • * Kati tudta, hogy elég sok van még hátra. S legelőször is az apja. De borsódzott at­tól, hogy felhívja. Majd me­gint Klááári veszi fel a kagylót. Guusztiii, a kislá­nyod. Kitalálta, hogy inkább Lajos bácsival beszél meg találkozót a gyár előtt, s majd vele együtt csap le az apjára. Úgy emlékezett, ő szokott későbben kijönni. Felhívta Lajos bácsit; el­mondta, mit akar. De Lajos bácsi nem sze­rette a váratlan helyzeteket; szólt Gusztinak, hogy ran­devúja van a lányával, együtt várják meg a kapu­nál. Guszti erre hazaszólt, hogy később megy, és igye­kezett, hogy ne kelljen rá sokáig várni. Próbáltak egy presszóba beülni, Kati javaslatára még egy kocsmával is megpró­bálkoztak, de mindenütt annyi ember volt, hogy sem­miképpen sem tudtak egy nyugodt helyet szerezni, ahol elbeszélgethetnek. Hiá­ba, így csúcsforgalomban... Lajos bácsi végül azt java­solta, hogy menjenek fel hozzá. Ez tulajdonképpen nagyon romantikus volt; • Kati úgy tartotta számon Lajos, bácsi öreglegényla'kását, ahova ro­kon vagy barát nem, leg­feljebb valami titokzatos, senki által meg nem pil­lantható nő jár fel. Vagy nők. És most ők hárman. Lajos bácsi már az ajtó' is másképpen nyitotta k: mint a közönséges emberei A rendes záron kívül vo egy második Wertheim zái egészen felül, a szem ma gasságában, s egy apró kulcs nyitotta, amit nem a kulcs­tartó karikáján, hanem kü­lön a pénztárcájában tar­tott. Amíg Lajos bácsi kiment kávét főzni, Kati kutató szemmel tekintett körül a kis szobában; minden olyan patyolattiszta és pormentes volt. mintha egy mániákus vénkisasszony örökké törül- getett volna. (Folytatjuk) rácsonyi sütés-főzésben. A fa díszítésében • is szívesen részt vesz. Csillog-villog majd a gyertya fényében a sok karácsonyfadísz ... Pilán Ilonkáéknál már két- három nappal karácsony előtt díszbe öltözik a szoba. A sü­temények is elkészültek, csak az ajándékok nem kerültek még a fa alá. Milyen világos lesz a gyertyák, csillagszórók fény éhen ... Nagy öröm ez, hiszen Ilonkáéknál még nincs villany: messze a tanyán él­nek. Az iskolai könyvárus­nál regényt vett a nővéré­nek. Anya előrajzolt anya­got kapott, mert szeret hí­mezni, apának kevés maradt a megtakarított pénzből, de egy zoknira még futotta. Roxin Stella már nyolca­dikba jár, igazi nagylány, ö a régi karácsonyokra emlé­kezik. Amikor kisebb volt, az édesanyja egy kedves ro­mán dalra tanította, ami a karácsonyi apóról szól. Szép, tiszta hangja betölti a szűk termet, amint énekel. Aztán elmeséli, hogy kisebb korá­ban összefogott néhány gye­rekkel, s mentek boldog ka­rácsonyt kívánni a rokonok­hoz, szomszédokhoz. Soha nem tértek haza üres kézzel, szaloncukorral, dióval, mo­gyoróval ajándékozták meg őket. Most már inkább a pénz a divat, meg nem is igen járnak már el, nem szo­kás. Lászki Évi édesanyja kó­kuszos szeletet, meggyes pis­kótát készít. Ezt kérte a csa­lád. Estefelé nagymama is beköszön majd. Üldögélnek, beszélgetnek és persze átad­ják egymásnak az ajándéko­kat. Éva már régen félreteszi a zsebpénzét, így neki is van mit a fa alá tenni. Anya bonbont, apa Fecskét kap. Duna Jani már tudja mit fog kapni, hiszen otthon es­ténként anyu az ő sapkájá­val, sáljával bíbelődik, azt köti karácsonyra. Siet, hogy kész legyen! Jani nagyon há­lás ezért, ő is kitesz magáért: az unokabátyja felesége egy­szer felfigyelt rá, milyen szépen rajzol. Megtanította tányérra festeni. Azóta Jani félrehúzódik otthon és festi, lakkozza az általa elképzelt szebbnél-szebb virágokat. Mekkora öröm lesz, ha meg­mutatja amit csinált... Vigyikán Aranka még csak kék nyakkendőt hord a nya­kában, alig várja, hogy szom­bat délután segíthessen a fát feldíszíteni. Hát még ha az ünnepi kalácsra és a töltött­káposztára gondol, amit ilyenkor anya főz! Még a nyál is összegyűlik a szájá­ban. Szerényen kigombolja köpenyét, s mutatja a puló­vert, amit már előre megka­pott. * * * Mire ez a kis írás megje­lenik, még közelebb ér az ott- lakai gyerekekhez a kará­csonyeste, amire olyan bol­dogan készültek. Nagy Agnes Gazdag könyvválaszték Gazdag a választék a ka­rácsonyfa alá tehető gyer­mek- és ifjúsági könyvekből. A Móra Ifjúsági Kiadó több újdonsággal jelentkezett a léli könyvvásáron. Az 1—3 éves gyermekeknek szóló versantológia 159 verset tar- t almaz. La Fontaine-nek, a XVII. század nagy francia mesélő- jének egy-egy meséjét — prózai vagy verses feldolgo­zásban antológiákból már ilvashatták a magyar gyere­kek. Most legszebb 20 ál- ítmeséjét. a Tücsök és a angya címmel önálló kő­iben adta közre a kiadó. \ tanulságos történeteket Jean Eff el színes illusztrá­ciói teszik szemléletessé. A téli könyvvásárra jelent meg Lev Tolsztoj, a klasszi­kus író állatmeséinek új ki­adása is, ÁDrily Lajos for­dításában. Balogh Péter il­lusztrálásában. A betűkkel játszik Dallos Jenő Tréfás abc című köte­te. amely játékos fantáziá­val fedezi fel az elefánt agyarában az a-t, a kakas csőrében a k-t, a lópata nyomában az ny-et, az űr­hajós rakétájában az ü-t. A karjalai népi képzelet­világról, gondolkodásmódjá­ról ad hű képet A kék rén­szarvas című mesekönyv. A gyerekeknek szóló történe­tekben finn mesealakok kel­nek életre. A kisiskolás korosztály is- meretterwsztő antológiájá­nak, a Kisdobosok év­könyve 1978-nak olvasmá­nyai ebben az évben is szo­rosan kapcsolódnak az út­törőszövetség programjához. A könyvtárak céljával, a kézikönyvek és katalógusok használatának módjával is­merteti meg a Keresd a könyvtárban! című könyv szerzője a jövő olvasóját, a könyvvel most barátkozó kisgyermeket. Szintén ta­nulságos a Vulkánok tövé­ben, vulkánok tetején című művelődéstörténeti tudniva­lókkal átszőtt kötet. A Fi­úk—lányok 1978-as évköny­ve a KISZ-korosztálynak, azoknak a tizenéveseknek szól, akik segítő eligazítást és tájékozódást várnak a kor mindenkit foglalkoztató kérdéseire.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents