Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

1977. december 18., vasárnap o Délibáb-nézőben Gyulán Többszörösen kiváló és aranykoszorús klub a gyulai Délibáb. Honnan ered ez a különös, költői név? Osztro- luczky Istvánt, a 613-as Szakmunkásképző Intézet kulturális életével foglalko­zó tanárát, a klub vezetőjét kérdeztük: — 1972-ben, amikor meg­alakult a klubunk, egymást érték az ötletek: legyen Pe­tőfi Klub, Fiatalok Klubja és sok más egyebet találtak ki a fiatalok. Végül úgy döntöttünk, ne válasszunk szokványos nevet. A 14—18 éves fiatalok gyakran látják rózsaszínűbbnek vagy söté- tebbnek a világot a valósá­gosnál, vállaljuk hát a Déli­báb nevet. Így már minden­kinek tetszett. Jó kis közös­ség ez a miénk, de mindig csak akkor, ha a klubveze­tőség is jó, ha elfogadják őket a többiek vezetőnek, önállóak a programtervezés­ben, kedden és csütörtökön van a klubfoglalkozás, de ha máskor is jönni akarnak, bármikor tehetik, tévét néz­nek, vetélkedőkre vagy mű­sorokra szintén itt készül­nek. A közelmúlt legna­gyobb élménye az Ady-em- léktúra volt, amikor mind­nyájan ellátogattunk Ér­mindszentre és Csúcsára. Ady, a költő valahogyan másként él azóta a fiatalok­ban. Körülnézünk a faborítású, szép bútorokkal otthonosan berendezett pinceklubban, a falakon Székely Aladár nagyméretű Ady-fotói.' Há­rom hete látják a délibábo­sok ezt a kiállítást, ma már senki sincs közöttük, aki nem ismerné a költő életét és jelentősebb verseit. Leg­közelebb pedig a KISZÖV amatőr művészei állítják ki náluk az alkotásaikat. Az egyik sarokban pianí­nó, lemezjátszó, magnó, rá­dió, a másik oldalzugban szabadpolcos minikönyvtár lexikonokkal, kézi könyvek­kel, az újságtartón legalább 20-féle kiadvány, bárki ke­zelheti, olvashatja, forgat­hatja, akit csak érdekel. Ér­demes mindenre vigyázni, régen tudják már ezt a klu- bos szakmunkástanulók, ha elrontanak valamit, magu­kat károsítják. Fekete Pista harmadéves autószerelő-tanuló, Szabó Gabi női szabó lesz két év múlva, nekik természetes, hogy ilyen szép klubban várják őket a változatos programok: — Szeretünk idejárni — mondták. — Nem lógunk itt-ott a városban, ha szabad időnk van. Amikor új ember jön közénk, örülünk neki. Ide, a könyvek mellé szeretünk behúzódni. Aki pedig szomjas, a klubban hűsítőt is ihat minden meny- nyiségben. Itt egymás közt vagyunk, közvetlenül és őszintén! Ezek a fiatalok későbbi munkahelyükre is magukkal viszik az együtt-tanulás, a szórakozás örömét. A Gyulai Szabó Ktsz, a faipar, vagy a kötőipar KlSZ-szervezeté- nek néhány vezetőségi tag­ja, aktív munkása is „Déli­bábos” volt néhány éve. A klubvezető boldog, ha jó hí­rüket hallja. Bede Zsóka — Milyen lemezt válasszak, lassú vagy gyors számot hallgassunk? Kézről kézre jár az Autó- Motor, az Ország-Világ és a sportújság, de a többi kiad­vány sem porosodik a pol­cokon. Amikor gólt kapunk, ne tessék fotózni! Fotó: Gál Edit Tanulni — mindenáron? A statisztikai adatok sze­rint évről évre emelkedik a felsőfokú tanintézményekbe jelentkezők száma. Néhány egyetemet, főiskolát szinte megostromolnak a tanulni vágyók. Vajon minden eset­ben a tudásvágy, a hivatás- tudat fűti az iskolák kapuit döngető fiatalokat? * * * Mária érettségi után kór­házban kezdett dolgozni, az­zal a szilárd elhatározással, hogy majd orvos lesz. A második sikertelen felvételi után elhatározta: ápolónő marad. Munkáját kedvvel és jól végzi, s már csak nevet egykori tervein. * ♦ * Érettségihez közeledő, s továbbtanulni vágyó isme­rőseim döntésük különböző indokait sorolják fel. — Szeretnék diák lenni még egy ideig. A szüleim is azt mondták, éljek gondta­lanul, amíg ők el tudnak tartani. — Bizonyos értelmiségi pályákon ayagilag jobban lehet érvényesülni... — Tágul az ember látó­köre, nőnek a lehetőségei... — Jobban megbecsülik azit, aki dr-t visel a neve előtt! * * * A tudás hatalom. De mennyivel kisebb hatalom a szakmunkás tudása, mint a diplomásé? Nem a tanulás ellen foglalok állást, hiszen az embernek élete folyamán szüntelenül bővítenie kell is­mereteit, így tökéletesedik munkájában, emberi mivol­tában. Tanulás azonban nem csak felsőfokú tanin­tézményekben képzelhető el. Mi történne, ha tudósok, ta­nárok, orvosok népesítenék be az országot, és nem vol­na, aki kenyeret süssön? Be- reményi Géza írja: „Tanul­ni kell, mert így marad­hat ember csak az ember!” — de mindenáron felsőfo­kon?! * r. k Lucától karácsonyig 13 cédula, 13 gombóc — Amikor en nagylány voltam, 26 évvel ezelőtt, az volt a szokás, hogy Luca- napkor, december 13-án csi­náltunk 13 cédulát. Tizen­kettőre fiúneveket írtunk, a tizenharmadik üres maradt. Aztán mindennap egyet a tűzbe dobtunk. Karácsony böjtjére maradt az utolsó. Ügy mondtuk, akinek a ne­ve azon van, az lesz majd az urunk. Ha meg az üres cé­dula maradt, az bizony vén- lányságot jelentett! Hogy ne­kem az jött-e ki akihez hoz­zámentem? Bizony, arra már nem is emlékszem, de az biz­tos, hogy üres cédula egyszer sem maradt! Ilon néni Arad mellé, Tor­nyára való. Vendégségbe lá­togatott Békés megyébe. Lu- ca-nap, azaz december 13-a előtt elsőként éppen őt szó­lítottuk meg a forgalmas ut­cán; meséljen az egyik régi Luca-napi szokásról, a „férj-jóslásról”. * * * S vajon az ügyben ma­napság érdekeltek, a mai lá­nyok előkészítik-e Luca-nap- kor a tizenhárom cédulát? A kérdésen a három tizenéves diáklány — mindhárman ke­reskedő tanulók — jót ne­vetnek. — Ugyan! — rázza a fejét S. Olga. — De úgy hallottam, kollégista lányok ki szokták K. K. show Tíz éve állt először a mik­rofon elé. Ki ne emlékezne viharos sikerű táncdalfeszti- váli dalára: „Elringattad a szívemet minden jóval...” Azóta egyfolytában népszerű. Pontosabban egyre népsze­rűbb. Hatodik nagylemeze készül. Egyformán sikeres előadója a lírai hangvételű daloknak és a lendületes rock-nótáknak. próbálni, persze csak a hecc kedvéért. Az a rendje, hogy 13 cédulát kell megírni fiú­nevekkel, azután naponta mindig egyet eldobni. És szokták ugyanezt gombóccal is csinálni; minden gombóc­ba belegyúrnak egy papírt, s amelyik a főzéskor legelőbb a víz tetejére jön, az a fiú lesz a férj. Különben, ami a férjhezmenést illeti, az em­berlánya a tanulással többre megy, mintha mindenáron férjet próbálna szerezni. Sz. Éva élénken helyesel. — Manapság a lányok ál­talában jobban meggondol­ják a családalapítást. Én is szeretnék előbb tanulni, szó­rakozni, világot látni, és majd 23—24 évesen férjhez menni. Persze nem mindenáron, akárkihez! Ne értsen félre, úgy értem ezt a „nem akár­kit”, hogy csak ahhoz, akivel szeretjük, megértjük, megbe­csüljük egymást. — Arra gondolt-e, hogy esetleg egyáltalán nem megy férjhez? — Nem, dehogy! Szörnyű lehet egyedül maradni. Kell a család, a gyerekek! — Mielőtt teljesen komoly­ra fordulna a szó, megszólal Ä. Ilona: — Tényleg lányok! Ki kel­lene próbálni azt a 13 cédu- lás játékot! Belép a békéscsabai fijúsá- gi és úttörőház színpadára, és egyszerre megváltozik a levegő. Feszültséggel telik, meg. Vibrálással. És amikor énekelni kezd, nem lehet nem odafigyelni. Végtelen termé­szetességgel énekli végig a két koncertet, nyoma sem letszik rajta, hogy előző este késő éjjel a Magyar Rádió stúdiójában próbált. A minap azt nyilatkozta valahol: „Vi­lágéletemben mindent bele­adtam az éneklésbe. Soha nem kíméltem magam. Sze­retem, ha van egy-két sláge­rem.” Tiszteletre méltó ez a szerénység. Mert sok slágere van, és minden bizonnyal még sok lesz. Kislány virágot visz a színpadhoz, siet elé, letérdel, hogy megpuszilhas­sa. Nagyon szereti a gyere­keket. Nagy tapsot kap, akárcsak valamennyi száma után. Kovács Kati könnyűzenei életünk egyénisége. (f.) Sztrogoff, Ogarov és Feofár, a szóke tatár... Mi szükséges ahhoz, hogy 35 gyerek (?!) egy jól sike­rült klubdélutánt rendezzen? Íme a „recept”: Hozd el otthonról anyukád használatban és használaton kívül levő szoknyáit, kendő­it, fülbevalóját, bontsd ki a molyzsákot, és szedd elő be­lőle a régen használt beke­cset vagy kabátbélést — eze­ket jól kavard össze, és úgy oszd el, hogy jusson belőle mind a 10 fiúnak, akik „ki­főzték” a klubdélutánt és pa­ródiát írtak a Sztrogoff Mi- hályból. Valahogy így kezdődött az előadás: „Egy futár rossz hírt ho­zott. Megszöktették Ogarovot... És támad Feofár, A szőke tatár... Sztrogoff álnéven elindul Irkutszkba, fölszáll az express vonatra és beül egy kupéba ... Recsegve nyílik az ajtó és egy hattyú nyakú égi tünemény nyit be... (Kőváry Laci) égi szemek aranyszőke haj, Sztrogoff sóhajt: haj... haj” A pincehelyiségben dől a kacaj. A lányok hálás közön­ségnek bizonyulnak. Ondrik Istvánná, a békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium IV/c osztályfőnöke joggal büszke osztályára: — Jó a közösségi szellem az osztályban. Pa­nasz se hallik magatartásuk­ra. Nem csavarognak, sőt a cigarettázás sem módi az osztályban. Okos, értelmes és szellemes klubdélutáno­kat rendeznek. A fiúk sokszor fél hatkor bejönnek az iskolába. Rúg­ják a labdát, vagy kosaraz­nak! Ez is egyik módja az „Edzett Ifjúságért” mozga­lomnak. És inkább itt talál­juk őket! Az iskola falai kö­zött semmi rosszat nem kö­vethetnek el. És ők azok, akik ezen nem is törték még a fe­jüket!” Béla Vali Gurul a szólabda Nemrégiben új tudósítóval gazdagodott a Magyar Rádió ötödik sebesség című "ifjúsá­gi rovata havonta elhangzó melléklete, a Szólabda. Ugyanis az első adásban Gyula is hangot kapott, pon­tosabban szólva Jalecz La­jos, a helyi GELKA műsze­része, akit Rékai Gábor bí­zott meg a gyulai tudósítás­sal. Jalecz Lajos: Gyuláról je­lentkezem ! Fotó: Béla Ottó A legutóbbi jelentkezéskor Jalecz Lajos három témát ajánlott fel a műsorban. Beszélgetést egy lánnyal, akinek 26 éves kora ellené­re még nem nőtt ki a böl­csességfoga. Kis Örs beszá­molóját, a legutóbb Auszt­riában megrendezett Forma —1 világbajnoki futamról. Harmadik témája; Gyulán nyílt meg a közelmúltban egy teljesen önkiszolgáló bolt. Hogy a három közül me­lyik témát fogadják el, vagy elfogadják-e egyáltalán, ha­marosan kiderül. Itt szeret­nénk felhívni a fiatalok fi­gyelmét arra, hogy aki va­lamilyen érdekes hobbiról, különleges és érdeklődésre számot tartható eseményről tud, jelentkezzen Jalecz Lalinál. Nyolcszáz székesfehérvári középiskolás, szakmunkásta­nuló és főiskolai hallgató szórakozott az elmúlt hétvé­gén azon a nagyszabású ren­dezvénysorozaton, amelyet a KISZ városi bizottsága ren­dezett, s amelynek a „diák­koktél” nevet adták. Az ér­dekes, újszerű ifjúsági ren­dezvényen a Fejér megyei népi együttes zenekara és táncosai táncházba invitálták a diákokat. A Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola diákjai a Dorottyát mutatták be. a dunaújvárosi Kerékkötő együttes megzenésített ver­seket és mai dalokat adott elő, a szabó szakmunkásta­nulók saját modelljeiket vo­nultatták fel, a fodrásztanu­lók női és férfifrizurákat ké­szítettek, a játéktermekben társasjáték várta a vállal­kozó kedvűeket. Közben a mezőgazdasági szakmunkás- képző tanulói tejet, tejter­mékeket kínáltak. Egyszóval igazi koktélhangulata, pezs­gése volt ennek a székes- fehérvári diákkoktélnak. Csak megfelelően képzett muzsikusok kaphatnak ha­zánkban könnyűzenei műkö­dési engedélyt. De vajon hol történik a könnyűzenei kép­zés? Erről folytatott beszél­getést az újságíró Csepei Ti­borral, aki egy két éve mű­ködő zeneoktatói munkakö­zösség vezetője, s aki gitár-, basszusgitár- és dobtanítással foglalkozik. Csepei Tibor többek között a következő­ket mondta: ..Könnyűzenei tanárképzés a mai napig nincs Magyarországon. Ügy vélem, ez nem sokáig marad­hat így. Klasszikus tanárok nyergeitek át, „leminősítve” magukat könnyűzenére, vagy pedig zenészek oktatnak...” Az általa vezetett zeneok­tató munkaközösségben töb­bek között intenzív elméleti képzést kapnak a tanulók. A munkaközösség csak bizo­nyítványt ad, s ez nem je­lent hivatalos végzettséget. De a növendékek többsége sikeresen vizsgázik az ORI- nál, vagy az OSZK-nál, az­az működési engedélyt kap. (Ollóztuk a Fejér megyei Hírlapból és a Magyar If­júságból.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents