Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
1977. december 17., szombat o k"l3U«JK7im-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) jának, általános műveltségének fejlődése, szakmai-politikai ismereteik rendszeres gyarapítása, a jóléti, szociális és kulturális igényeik kielégítése is megvalósul. A törvényjavaslat általános követelményként Írja elő, hogy az állami vállalatok mindegyike olyan belső irányítási és elszámolási, érdekeltségi rendszert alakítson ki, amely biztosítja a gazdálkodás hatékonyságának folyamatos növelését, valamint a vállalati dolgozók anyagi és erkölcsi érdekeltségének fejlesztését. Gyakorlati tapasztalatok alapján jutottunk azonban arra a felismerésre hogy helyes, ha az említett általános előírás mellett a törvény külön szabályozza az egyes vállalatok kötelékébe tartozó, de területileg elkülönülő szervezeti egységek helyzetét. Ezek a gyárak, gyáregységek stb.— tisztelet a kivételnek — ma sok tekintetben az anyavállalat mostoha gyermekeinek tekintik magukat, vagy a „központok” annak tartják őket. Sokszor joggal érzik úgy, hogy nem részesülnek az őket megillető jogokban, anyagi és erkölcsi megbecsülésben. Általános a vélemény — és ez a társadalmi vitákon is kifejezésre jutott —, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Ezt a törvényjavaslat figyelembe veszi. Előírja, hogy a vállalat — szervezeti és működési szabályzatában és kollektív szerződésében — állapítson meg e szervezeti egységek számára külön elszámolási és ösztönzési rendszert. Másik fontos kérdés a trösztökre, illetve azok vállalataira vonatkozik. Ismeretes, hogy a trösztök — mint több vállalat szoros gazdasági együttműködését és fejlesztését szolgáló szervezetek — létjogosultságát a szocializmusban is elismerjük. Ha a tröszt és a hozzá tartozó vállalat is jogi személynek számít, hogyan lehet biztosítani tröszti méretekben a központi irányítást és ugyanakkor a megfelelő vállalati önállóságot? Nehéz kérdés! Csak úgy érhető el, hogy mindkét irányban korlátozásokat írunk elő. Szabályozzák a közüzemi vállalatokat A törvényjavaslat külön vállalati típusként szabályozza a közüzemi vállalatokat. A közüzemi vállalatok kategóriájába főleg az energiaszolgáltatást (villany, gáz), a vízellátást, a fürdő- és köztisztasági szolgáltatást, a helyi közlekedést, a távfűtést, valamint az egészségügyi és a kulturális szolgáltatást ellátó vállalatokat soroljuk. A lakosságnak ezekkel van a legtöbb gond- ja-baja. Ezek a vállalatok léptek fel korábban — jellegük tisztázatlansága folytán — hatósági szerepben és módszerekkel. Ez a „jogkörük” a Polgári Törvény- könyv megalkotásával megszűnt, illetőleg a hatósági tevékenységben csak közreműködnek. Szeretném azonban nyomatékosán kiemelni, hogy e vállalatok tevékenységére nem az elmondott negatívumok jellemzők, hanem az, hogy egyre magasabb színvonalon látják el nem könnyű szolgáltatási feladataikat. Hogy a jövőben még jobban kötődjenek a lakosság ellátásához, részükre — a törvényjavaslat értelmében — szolgáltatási kötelezettséget lehet előírni. A törvényjavaslat megerősíti azt az eddig is érvényben levő szabályt, 'hogy. a vállalat felelős vezetője az igazgató, aki meghatározott keretek között önállóan és egyéni felelősséggel látja el megbízatását. Ezen az elven nem változtat az sem, hogy fontos követelmény: az igazgató támaszkodjék fokozottabban a vállalat többi vezetőire, az egész kollektívára, és szorosan működjék együtt a társadalmi szervezetekkel. Az új szabályozás kimondja azt is, hogy a számára biztosított jogokat és előírt kötelességeket az igazgató az állam megbízásából gyakorolja, illetve teljesíti. Állami vállalataink igazgatóinak túlnyomó többsége eddig is eredményesen látta el fontos megbízatását. Minthogy szocialista rendszerünk rájuk bízta a gazdasági egységek felelős vezetését, társadalmunk joggal tekint úgy a vállalatok igazgatóira és közvetlen munkatársaikra, mint népgazdaságuk vezetésének elsőrendű tisztségviselőire. A törvényjavaslat külön szabályozza a vállalati dolgozók részvételét a vállalat irányításában. A szocialista demokrácia, a közügyekben való cselekvő részvétel alkotmányos elveit fogalmazza meg a törvényjavaslat, amikor az üzemi demokráciáról rendelkezik. Nálunk, mint a többi szocialista országban is, a munkás, a vállalati dolgozó nem pusztán munkavállaló. Tulajdonosi jogai is vannak. Rz üzemi demokrácia szerepe A dolgozók a vállalatirányításában közvetlenül és képviselők útján vesznek részt. Hogy mely kérdések azok, amelyekben közvetlenül és melyek azok, amelyekben a képviselőik útján — azt) jogszabályok és vállalati szabályzatok határozzák meg. A lényeg: hogy az igazgató és a gazdasági vezetők ne csak a feladatok végrehajtásában támaszkodjanak a kollektívára. Vonják be őket a vállalatot, illetve a vállalat dolgozóit szélesebb körben érintő döntések előkészítésébe, kimunkálásába is. Fontos annak meghatározása is, hogy a kollektívának miben van döntési és miben véleményezési jogköre. Ez utóbbival kapcsolatban lényeges rendelkezése a törvénynek, hogy a vállalat dolgozói nemcsak a tervet véleményezik, hanem annak végrehajtását is értékelik, és a végzett munka kapcsán véleményt mondanak az igazgató munkájáról is. A törvényjavaslat szerint az ágjazati miniszterek feladata az, hogy a helyes gazdaságpolitikai döntések megalapozásához szükséges ágazati javaslatokat dolgozzák (ki, s az így kialakított központi gazdasági döntések végrehajtása érdekében segítsék elő, hogy az ágazatukhoz tartozó vállalatok tevékenységében a népgazdasági követelmények érvényesüljenek. A törvényjavaslat az eddigi szabályozásnak megfelelően tartalmazza, hogy a vállalatot — meghatározott tevékenységre — az alapító szerv akkor utasíthatja közvetlenül, ha azt honvédelmi feladat megoldása vagy államközi kötelezettségük teljesítése kívánja meg és a feladatok elvégzését gazdasági eszközökkel nem vagy nem kellő hatékonysággal lehetne megoldani. A gazdasági élet bonyolult folyamataira való tekintettel azonban — gyakorlati tapasztalatokból kiindulva — a törvény felhatalmazza a kormányt, hogy az utasítás más eseteit is megállapíthassa. Ilyenek lehetnek például a lakosság ellátásával, a termelési szerkezet változásával, az export növelésével összefüggő, az egész népgazdaságot vagy annak I fontos területét érintő kérdések. Arról a kormány gondoskodik, hogy illetéktelen operatív beavatkozásokkal ne zavarják a vállalati gazdálkodás stabilitását és rendes menetét. A törvény rendelkezik arról is, hogy ha a közvetlen utasítás végrehajtása nyomán az adott vállalat esetleg anyagi hátrányt szenvedne, azt — az összes körülmények mérlegelésével — a vállalat kérelmére egyenlítsék ki. Á törvényjavaslat nagy jelentőséget tulajdonít az ágazati irányításnak. A felügyeleti és az ágazati irányítás általában egybeesik. Nem engedhető meg, hogy a felügyeleti és az ágazati vezetés külön pályán fusson, hanem mindkét tevékenységnek ugyanarra a célra kell irányulnia. Ezt segíti elő a törvényjavaslat, amikor meghatározza az ágazati irányítás és ellenőrzés legfontosabb formáit, eljárási módjait, s egyben előírja az irányítás összehangolásának követelményeit. lelentüs a funkcionális szervek feladata A vállalatok állami irányításában jelentős szerepe van az úgynevezett funkcionális irányító szerveknek — például az Országos Tervhivatalnak, a Pénzügyminisztériumnak, a Munkaügyi Minisztériumnak — is. E minisztériumok és főhatóságok népgazdasági irányító tevékenysége külön törvényekben, részletesen szabályozott: az országgyűlés néhány évvel ezelőtt alkotott törvényt a népgazdaság tervezésének rendjéről. Van Munka Törvénykönyvünk, vannak az árszabályozásra és a termékforgalmazásra érvényes rendelkezéseink. Készül az államháztartást és a pénzügyeket szabályozó új törvény, amely előreláthatólag 1978-ban kerül az országgyűlés elé. A Minisztertanács az állami vállalatokról beterjesztett törvényjavaslattal párhuzamosan dolgozik ellenőrzési rendszerünk továbbfejlesztését, az ellenőrzési munka színvonalának emelését szolgáló jogszabályok előkészítésén. Ezek közvetlenül érintik az állami vállalatokat is. A jelen törvényjavaslat nem tartalmaz részletes rendelkezéseket az ellenőrzésről. Ugyanezt mondhatom el a vállalatok különféle társulásairól is. A módosított PTK erre is tartalmaz korszerű rendelkezéseket. A részletes szabályozás a közeljövőben elkészülő a társulásokról szóló jogszabály feladata lesz. Itt említem meg, hogy a Minisztertanács felhatalmazást kér a törvényjavaslatban arra, hogy a jövőben, a sajátos feladatok ellátására — a törvény elveivel és céljaival összhangban — másfajta vállalati típust is létrehozhasson, illetőleg a vállalatok tevékenységének összehangolására a trösztöktől eltérő irányítási formát is meghatározhasson. Ezen a kért felhatalmazáson alapul a kormánynak az a terve, hogy például az Állami Gazdaságok Központja az eddigi szervezeti formában működik majd tovább. A minisztertanácsi rendelet tervezete azt is tartalmazza, hogy a vállalatok felügyeleti szervei 1978. június 30-ig az alapító határozatokat, a trösztök és vállalatok pedig szeptember 1- ig a szervezeti és működési szabályzataikat hozzák összhangba a törvény rendelkezéseivel. Kérem a Tisztelt Ország- gyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. * * * Vida Miklós (Budapest, 21. vk.), a törvényjavaslat bizottsági előadója beszámolt arról: a bizottságok együttes ülésén úgy döntöttek, hogy 11 módosítást terjesztenek elő. Ezért javasolja az ipari, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a be— A vállalati önállóságra és a társadalom érdekeivel összhangban álló kezdeményezésre építő irányítási rendszer — hangsúlyozta Keserű Jánosné — az elmúlt 10 évben nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy vállalataink ma rugalmasabban gazdálkodnak. Gyorsabban követik az igényeket, vezetik be az új technikát, technológiát és termelékenyebben dolgoznak. Jóval több a gazdálkodáshoz értő, a gazdasági folyamatokat ismerő, várható változásait kutató és felismerő, gondolkodó, a termelés, az értékesítés javításán alkotó módon dolgozó szakemberünk, munkáskollektívánk. Ezt tartom a mennyiségekben — méterben, tonnában és párban, vagy nyereségben — mérhető jelen eredményeinknél is fontosabbnak. Ez a döntő a jövő bonyolultabb feladatainak végrehajtásában. Ugyanakkor az elmúlt években az új gazdaságirányítási rendszer tapasztalata megerősítette, hogy az önállóság nem jelentheti a gazdálkodó egységek magára-hagyatottságát. Növekedik a vállalati önállóság A beterjesztett törvényjavaslat megerősíti, a törvény erejével növeli a vállalati önállóságot és fokozottabban épít a társadalom érdekeivel harmonizáló vállalati rugalmasságra és kezdeményezésekre. Különösen fontosnak tartjuk, hogy termelő vállalataink aktívabban közreműködjenek a nyersanyagimport kedvezőbb forrásainak és időpontjának megválasztásában, termékeik hazai és határainkon túli értékesítésében. Kezdeményezzék a gazdaságtalan gyártmányok exportjának megszüntetését, a kedvezőbben termelhető áruiknak pedig szerezzenek új vevőket. Az exportszerkezet átalakításán túlmenően mérlegelni kell: mit nem érdemes gyártani belföldre se, és hogyan lehet az importtal felszabaduló gépeket és élőmunkát magasabb minőségű, igényesebb, jobban értékesíthető termékek előállítására átváltani. Keserű Jánosné utalt a munkaerőhiányt enyhítő mind modernebb és drágább gépekre, technológiákra, leszögezve : Mégis termékeinknek ma még csupán kisebb hányada készül korszerűbb módszerekkel, vagy jut el a vevőkhöz. Ezért sürgető a már bevált eljárások szélesebb körű átvétele, másrészt újabbak felkutatása. Az ilyen kezdeményezések, természetesen nem kockázatmentesek. A tévedések, a megkövetelhető gondosság mellett sem kizárhatók. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a törvény elismeri a kockázat- vállalás tényét és ezzel növeli a vállalkozások biztonságát. A jövőben is növekvő jelentősége lesz annak, hogy a vállalatok fejlesszék dolgozóik tulajdonosi tudatát, szocialista gondolkodásmódját és életformáját, gyarapítsák szakmai és politikai ismereteit. Elégítsék ki a munkásközösségek jóléti, szociális és kulturális igényeit. nyújtott törvényjavaslat megvitatását, s a módosító javaslatok figyelembevételével annak elfogadását. A napirend vitájában Födi hászlóné Csongrád, Sipos József Nógrád, Horányiné (Képtávírónkon érkezett) A könnyűipari vállalatoknál — ahol többségben nők dolgoznak — a közérzet javításában nagy jelentősége van a munkahelyi és a szociális körülmények fejlesztésének. Felismerve ennek az összefüggésnek a társadalom- politikai jelentőségét, a könnyűipari vállalatok 5 éves beruházási terveikben mintegy 3—3,5 milliárd forintot szánnak a munkahelyi környezet és a szociális létesítmények bővítésére, felújítására. Szükséges az állami irányítás Gazdasági feladataink hatékonyabb teljesítése a vállalati önállóság, a 'kezdeményezés és a kockázatvállalás erősítésén kívül nem nélkülözheti az állami irányítást, annak folyamatos korszerűsítését, hatékonyságának javítását. Eddigi tapasztalataink birtokában az ágazati és felügyeleti irányítás néhány kérdéséről szeretnék szólni. A kiindulópontnak az ágazati irányítást tekintem, mert az szélesebb körű, átfogóbb, kiterjed a felügyeletünkhöz nem tartozó 65 állami, főként tanácsi vállalatra, 400 kisipari szövetkezetre, 85 ezer kisiparosra. Az ágazati irányítás akkor tölti be feladatát, ha a gazdaság- politikai célkitűzéseinknek megfelelően — a felügyeleti hovatartozástól függetlenül — biztosítja az ágazatban működő gazdasági egységek fejlődését. Munkamódszereink közül fontosnak tartjuk a gazdasági, társadalmi folyamatok összefüggéseit feltáró elemzést éppúgy, mint a kezdeményező, operatív szervező munkát. A könnyűiparban különösen nagy a jelentősége a területi szervekkel, a tanácsúkkal kialakított szoros kapcsolatoknak. Közreműködésük nélkül nehéz lenne áttekinteni és ellenőrizni az ágazathoz tartozó csaknem 600 gazdálkodó egység mintegy 3600 telephelyének munkáját. Jó néhány termék előállításában fontos a tanácsi vállalatok és szövetkezetek munkája, hiszen a 'bútoripar termelésének csaknem a felét, a cipő- és a konfekcióipar termékeinek mintegy egyharmadát adják. Ezért támogatjuk a törvényjavaslat azon rendelkezéseit, amelyek vállalatok alapításánál, átszervezésénél, megszüntetésénél vagy a helyi foglalkoztatottságot, ellátást érintő egyéb intézkedéseknél a területileg illetékes tanács véleményének kikérését is előírják. Fehér Zsuzsa Somogy, Nagy Márta Heves, Jazbinsek Vilmos Baranya megyei képviselő szólalt fel. A következő felszólaló Keserű Jánosné könnyűipari miniszter volt. Ágazati felelősségünkből adódóan ellenőrzéseinket az illetékes tanácsi szervek, az OKISZ, a KIOSZ közreműködésével, az ágazatba sorolt valamennyi vállalatra, szövetkezetre, magánkisiparosra kiterjesztjük. Igyekszünk megítélni, hogyan felelnek meg a gazdaságpolitikai céljainknak, gyakorlatban miként valósítják meg az ágazati feladatokat. A vizsgálatok ezekben a hónapokban azt jelzik, hogy vállalataink, szövetkezeteink többsége növeli a termelés ütemét, javítja termékszerkezetét. Fontos az ágazati felelősség Ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesítése azt is megköveteli, hogy erősítsük a minisztériumi munka demokratizmusát. Egy-egy fontosabb döntés előkészítésébe, végrehajtásának megszervezésébe, az ellenőrzésbe a vállalati, szövetkezeti, tanácsi szakemberek minél szélesebb körét vonjuk be. Az ágazati irányításban megfogalmazott feladatainkat megkülönböztetett figyelemmel juttatjuk érvényre a felügyeletünk alatt álló vállalatok körében. Első helyen említem a vállalati vezetés személyi feltételeinek megteremtésével összefüggő feladatainkat. A hatáskörbe tartozó vezetőket tervszerűen — velük szemben egyre magasabb követelményeket támasztva — választjuk ki. Munkájukat tiszteljük, becsüljük, értékeljük, gondoskodunk továbbképzésükről, politikai, szakmai látókörük bővítéséről. Arra törekedtünk, hogy tehetséges, korszerű ismeretekkel rendelkező, politikai szilárdságot, vezetőkészséget bizonyító fiatalokat és nőket nagyobb mértékben vonjuk be a vezetésbe. Keserű Jánosné ezután szólt az illetékes párt- és szakszervezeti szervekkel közösen végzett vállalati ellenőrzésekről, kiemelve: — Fontosnak tartjuk az ellenőrzések nyílt légkörét és rendszeresen igényeljük, hogy a megállapításokat és a teendőket a vállalati fórumokon is megvitassák. A törvényjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom — fejezte be beszédét Keserű Jánosné. * * * A vitában ezután felszólalt Makkos Antalné Győr, Törő Sándor Borsod, Pályi Sándorné Veszprém, Fáik Miklós Bács, Sörés István Szabolcs megyei képviselő. Az állami vállalatokról szóló törvényjavaslat vitájában több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra: dr. Korom Mihály igazságügyminiszter válaszolt az elhangzott javaslatokra, észrevételekre. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatot, a bizottság által benyújtott módosító javaslatokkal együttesen, általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután interpellációk következtek. Ezzel az országgyűlés téli ülésszaka — amelynek pénteki napján az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta — befejezte munkáját. (MTI) Helyes gazdaságpolitikai düntések Keserű Jánosné felszólalása
