Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-16 / 295. szám
1917. december 16., péntek o Sárkészítéstől a gázkonténerig Egy régi latin mondás szerint a könyveknek meg van a maguk sorsa. De nemcsak a könyveknek, a vállalatoknak is. Némelyiké kacska- ringós, hanyatló, majd fel- emelkedő, attól függően, hogy mennyire tudják követni az idők szavát, hogyan tartanak lépést a fejlődéssel. A tekervényes sorsú vállalatok közé tartozik az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár is. Autójavítás, csempekályha, párhuzamsatu Az orosházi gyár története tulajdonképpen 1949. december 29-én kezdődött. Ezen a napon államosították a Nagy István- és a Di- máik-féle gépműhelyeket, majd januárban az Autójavító Nemzeti Vállalathoz csatolták őket. Ez az átszervezés azonban csak a kezdet volt, mert később any- nyi ilyenre 'került sor, hogy némelyik esztendőre több is jutott belőle. Nevezték őket Finommechanikai Vállalatnak, Mechanikai Javító Vállalatnak, Vas- és Kályhaipari Vállalatnak. Töltöttek akkumulátort, javítottak kerékpárt, irodagépet, órát és gumit. A vállalat közvetlen elődje ez utóbbi volt, mely 1955. január 1-én jött létre az orosházi Vasipari és Mechanikai Vállalat, valamint a Kályhaipari Vállalat egyesülésével. Ebben az évben 5 millió forint volt a vállalat termelési értéke. Csendes, vidéki kisüzem volt akkortájt a vállalat, de nem is kell ilyen régre visz- szatekinteni, elég ha megnézzük, hogy 1968-ban milyen munkakörök voltak a gyárban. Nem egészen 10 éve dolgozott sárkészítő, fugázó, kályhaberakó, 6Őt még favágó is. Az első változást az jelentette, hogy 1969. január 1-én az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt átvette a vállalatot. A cél az volt, hogy a dél-alföldi gáz- és olajmezőt az ezen a térségen elhelyezkedő orosházi gépgyár lássa el a szükséges termékekkel. A gyár új tevékenységi köre egyértelművé tette, hogy változtatni kell a termékszerkezeten. Nem volt kétséges, hogy a fő profilt képező satura és csempekályhára az olaj- és gázipar nem tart igényt. Csakhogy az átállás nem volt egyszerű. A hagyományos és jól ismert termékek helyett bonyolult, nagy megbízhatóságú szerkezeteket kellett előállítani. Erre először sem az emberek, sem a gépek nem voltak képesek, így 1955-ig csak lassan alakult ki a végleges profil. Fokozatosan egyre több gáz- és olajipari szerkezetet gyártottak és közben évről évre nőtt a gyár termelése. Az 1969-es 40 millió forintról az idei évre 125 millió forintra emelkedett a termelés. Különösen az utóbbi két évben gyorsult fel a fejlődés. Egyre-másra kezdték meg az új gyártmányok készítését, és hagyták abba a régiek gyártását. Eljutottak odáig, hogy 1978-ban egyetlen olyan termék sem lesz, melyet még 1975-ben is gyártottak volnia. Az átállás persze nem ment simán. Jól példázza ezt a gázreduktorok esete, melyek gyártásába — úgy tűnt az év elején — beletörik az orosháziak bicskája. Tolózár és nyomásszabályozó — Ezek a gázreduktorok a sokak által ismert háztartási PB-gázpalackok nyomásszabályozói, nélkülözhetetlen tartozéka. Az igazi nehézséget a gyártásnál nem a bonyolultság, hanem a hatalmas darabszám okozta. Mi eddig egyedi vagy kis sorozatban gyártottunk termékeket. Ha például egy tartály készítésénél elromlott a hegesztő, akkor addig csináltunk rajta mást, egyszóval a kiesés nem okozott gondot. De amikor gyakorlatilag félpercenként kell elkészülnie egy terméknek, akkor már nagyon számít minden óra kiesés. Ha valami oknál fogva egy hétre leáll a szerelés, akkor a lemaradást szinte lehetetlen behozni — mondja Fodor Attila, a gyár műszaki igazgatóhelyettese. Ilyen leállások pedig sűrűn előfordultak az év első felében. Elromlottak a fúrógépek, az esztergák, anyaghiány is nehezítette a munkát, így az évi 225 ezer darabos mennyiségből félévkor csak 60 ezer volt készen. Lehetetlennek látszott a terv készítése, de az összegyűlt tapasztalatok birtokában mégis megpróbálták. Átszervezték a gyártást, célgépeket szerkesztettek és még az irodai dolgozók is segítettek a gyártásban, a szerelésben. November végén a 200 ezredik nyomás- szabályozó hagyta el a szerelőszalagot, év végéig tehát meglesz a tervezett mennyiség. Ügy tűnik, most már végre kialakult az ÁKG végleges profilja. Speciális berendezéseket fognak készíteni a gáz- és ,az olajipar részére és ez majd lehetővé teszi a gondos, előretekintő fejlesztő és tervezőmunka'. Habgenerátor, SZEAK-program, hajtómű Kestály György termelési osztályvezető — akinek szervezési intézkedései nagyon sokat segítettek az idei terv teljesítésében — már kidolgozhatta a jövő évi gyártási programot. Eszerint a legfontosabb termékek jövőre — a már említett nyomás- szabályozók mellett — a tolózárhajtóművek, a habgenerátorok és az úgynevezett SZEAK-program tartozékai lesznek. Ez utóbbi kettőnél érdemes megállni egy pillanatra. A SZEAK-program az algyői olajmező kútjainak automatizált, számítógépes irányítását jelenti. Rendkívül bonyolult feladatokat kell megoldani. Magasak a biztonsági követelmények, egyszóval aki ebbe belevág, annak fel kell kötnie a fehérneműt. — Mi pont ezért vágunk bele — mondja Fodor Attila. — Ahhoz, hogy fejlődjünk, egyre újabb és újabb feladatok kellenek. Mi áthaladási jelzőket fogunk gyártani a rendszernek, és reméljük, hogy ez sok olyan tapasztalatot ad, melyet majd máshol is használhatunk. Ugyanez a helyzet a habgenerátorokkal is. Ezek biztonsági berendezéseik, melyek tűz esetén lépnek működésbe és oltóhabbal borítják be a gáz- és olajtartályokat, csővezetékeket. A jövő évi tervek mellett már kirajzolódnak a távlati gyártmányok körvonalai is. Megbízták az ÁKG-t, hogy dolgozza ki a PB*-gázkonténerek gyártási technológiáját. Ezekben egyszerre több köbméter gáz lesz szállítható és ez a mennyiség egy kisebb lakótelepet is képes hosszú időre ellátni. Jövő évben már működni kezd a prototípus és a tapasztalatok alapján folytatják a fejlesztést. Formálódnak a nagy élettartamú gömbcsapok és a gázpalackok automatikus sarokszelepeinek tervei is. A sárkészítéstől az olaj- és gázipar fontos gyáráig fejlődött az ÁKG. Lányai László Az Orosházi Üveggyár évről évre növeli exportját. A szocialista országokon kívül több tőkés ország is rendszeres, vásárlója. Az NSZK, osztrák és más nyugati vállalatok elsősorban nyomásálló üdítő italos palackokat rendelnek. Az idén üzembe állított belga gyártmányú S—10-es palackgyártó a utomata is főleg exportra termel (képünkön). A gyár tőkés- deviza-bevétele ebben az évben meghaladja a 4 millió 300 ezer dollárt. ✓ Fotó: Lónyai László Új kítolaj- és földgázlelőhely Kiskunhalas térségében hazai energiaellátásunk szempontjából jelentős szénhidrogén-, kőolaj- és földgázlelőhelyeket tártak fel. Kiskunhalas térségében 1978-ban kezdődik a kőolaj - és földgáztermelés. Ügyne- vezett kísérleti termelést már ezen az őszön végezték, 1978-ban pedig mintegy 20 000 tonna olaj felszínre hozását tervezik. Legújabb hazai szénhidrogén-lelőhelyünk kútjait folyamatosan nyitják meg, termelése a terv szerint 1980- ra éri el a legmagasabb szintet: 300 000—400 000 tonna lesz a kiskunhalasi olajmező éves termelése. A LAMPART Vegyipari Gépgyárban autoklávokat is gyártanak a vegyipar, a gyógyszeripar és az élelmiszeripar számára. Termékeiket négy világrész számos országába exportálják (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) A világ élvonalában Az utóbbi években mind energikusabban fejlődik Gyulán a Fa-, Fém-, Bútoripari Szövetkezet. Volt idő, amikor a felemelkedés útját járó kis közösség feje fölött meghúzták a lélekharangot. Igaz, ez régen volt. A politika azonban elhatárolta magát ettől az erőszakos lépéstől. Ez az ipari szövetkezet nem került át a bútoripari vállalathoz, a mai BUBIV őséhez. Maradt tehát önálló szövetkezet, a bútoripari vállalattól pedig időközben a Budapesti Bútoripari Vállalatnak csináltak üzemet. Az eltelt csaknem két évtized tanúsítja a korábbi lépés bölcsességét, már ami a szövetkezetre vonatkozik. A tagság körében nagy tehetségeket magáénak valló szövetkezet évről évre erősödött. Kárpitosmunkái világszerte híresek, keresettek, minőségükkel vonzzák a vevőket, a rendelőket, akik a szó legszorosabb értelmében versenyeznek a szövetkezet „kegyeiért”. Éppen a napokban említette Nagy Kálmán, a szövetkezet elnöke, hogy 1978- ra 600 millió forint értékű rendeléssel árasztották el őket. Űjabb olyan üzletemberek keresték fel őket, akik dollárt kínáltak termékeikért. Sajnos, a kapacitás hiánya miatt kénytelenek voltak visszamondani több százmillió forintot jelentő rendelést. A KGST- államokba irányuló export sem igazodhat az igényekhez, a belföldi szállításokról nem is beszélve. A szövetkezet árukibocsátó kapacitása 1978-ban 240 millió forint értékű szék, fotel, íróasztal, ülőgarnitúra és más termék. Amikor Gyulán az északi ipartelepen csak kijelölték a szövetkezet új telephelyét, merész vállalkozások sorába említették az utóbbi évek nagy rekonstrukcióját. Hatalmas műhelycsarnokok, anyag- és készáruraktárak nőttek ki a földből, de itt sem az anyagnak, sem a készárunak nincs ideje a felmelegedésre. Ügyes kezű emberek varázsolnak a holt anyagból olyan használati tárgyakat, melyekre Amerikában „oké”-t, a baráti államokban a „harasó”-t ■mondják. Mindig akad valamilyen új termék, mellyel megragadják a kereskedőt, ízlésben, a világ élvonalában járnak, diktálják a tempót a kárpitosmunkában! Legutóbb Budapesten a Hotel Intercontinentalban láthatták termékeik szép parádéját. A világ ekkor ismét rátekintett a gyulai szövetkezet bútoraira. Erre a rátekintés- re viszont a gyulaiak rácsodálkoztak. Nem véletlenül, hiszen amit tőlük kér a világ, annak csak töredékét képesek teljesíteni. Kevés a gyártókapacitás, szű- kek a műhelyek, az anyagraktárak, a társüzemekkel fenntartott kooperáció is szűkül. Ezért újabb és újabb jól betanított munkaerő kellene, hogy szépívű bútoraikból háromszor, négyszer annyi készülhessen, mint jelenleg. Az utóbbi években mind energikusabban fejlődik Gyulán a Fa-, Fém-, Bútoripari Szövetkezet. Ha a termékekhez mérjük, lám ez az energikus fejlődés milyen csekély, milyen szerény, mert gyártmányaikat széles e világon keresik, versenyeznek érte. Talán éppen ezért érdemes lenne rájuk jobban felfigyelni. Dupsi Károly Javult az állategészségügyi helyzet Tegnap, csütörtökön ülést tartott a megyei tanács Termelési és Ellátási Bizottsága. Először a megyei Állategészségügyi Állomás munkáját tárgyalták meg. Ez az állomás végzi az állategészségügyi munka többségét, mert a megyében dolgozó 183 állatorvosból 122 az Állategészségügyi Állomás alkalmazásában áll. Az állatorvosok fontos és felelősségteljes munkáját néha még hátráltatja, hogy hatáskörük nincs mindenütt megfelelően kidolgozva, de egy nemrég megjelent rendelet szerint erre rövidesen mindenütt sor kerül. Az állomás fontos feladata az állategészségügyi szabályok betartásának folyamatos ellenőrzése. Ma már a nagyüzemek is tudják ennek fontosságát, meg is tesznek mindent és ezért az elmúlt évben sehol sem kellett szabálysértési eljárást indítani. A járványvédelmi beruházások elvégzését állategészségügyi haszna mellett az is indokolja, hogy megvalósítására a nagyüzemi munkafeltételeket biztosítja, s ezáltal hozzájárulnak a munkaerő megtakarításához és minőségének javításához. Sajnos, a járványvédelmet komoly mértékben veszélyezteti az állati hullák és melléktermékek biztonságos megsemmisítésének megoldatlansága. A javuló állategészségügyi munka egyik következménye, hogy az elhullások és kényszervágások aránya az előző évekhez képest kedvezőbb képet mutat. Az arányokon az üzemek a tartási körülmények javításával a takarmányozási és gondozási színvonal emelésével tovább lehetne javítani, mert a kimutatások szerint az esetek mintegy felében tartási és takarmányozási hiányosságok voltak megállapíthatók. A termelési és ellátási bizottság a fenti napirenden kívül a vendéglátóipari tömegétkeztetés fejlesztésének helyzetével is fogalkozott tegnapi ülésén. Kevesebb termék — jobb minőség ötéves tervében 38 millió forintos termelést irányzott elő a Körösladányi Fa-, Vas- és Vegyi Kisipari Szövetkezet 1977-re. Az előirányzatot tavalyi eredményeik alapján módosították, úgy gondolván, hogy az idén elérhetik a 45 milliót is. Nos, ez a jelek szerint nem sikerült. A várható 96-97 százalékos tervteljesítés 43 milliós termelést jelent, ez is jelentősen több azonban az eredetileg tervezettnél. Már a szövetkezet nevéből is kitűnik, mennyi mindennel foglalkoznak. Tevékenységük három fő része korántsem egyformán hozott sikert az idén. Legtöbbet vasipari munkáik hoztak; vasvályúkat, üstházakat, öltözőszekrényeket és drótfonatot készítettek. Kevesebb eredménnyel járt a sokféle vegyipari termék előállítása. Egyik fontos cikkükből, a bőrcementből a vártnál kevesebbet kért a kereskedelem, késett a rágcsáló- és rovarirtó szereikhez használatos hatóanyag, gombfestékeikhez pedig doboz nem jött idejében. A jelzett lemaradás döntő oka az, hogy a vegyiáruk között sok az idényjellegű termék, amire inkább az év első felében lett volna kereslet. Faipari részlegüket hamarosan megszüntetik. Készítettek ugyan vasúti-büfé berendezéseket az Utasellátó Vállalatnak, úgy vélik azonban, hogy a profiltisztítás mindenképpen hasznos lesz és jövőre a még piacképesebb, még nyereségesebb vegyi cikkek gyártására törekednek elsősorban. Tervezik vasipari tevékenységük továbbfejlesztését is, ezekre az árukra ugyanis jövőre is bőven kaptak megrendelést.
