Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
0 1977. december 15., csütörtök Hangverseny Gyulán A Gyulai kamarazenekar hangversenyét hallhatják az érdeklődők december 19-én, hétfőn 19 órai kezdettel Gyulán, a művelődési központban. A műsort Herbály András vezényli, közreműködik Szabó Andrea zongorán és Szebenyi János (képünk) fuvolán. Szebenyi János 1948-ban végezte el kitűnő eredménynyel a Zeneművészeti Főiskola fuvolatanszakát, és Állami Művészi Oklevélben részesült. 1948 őszén részt vett a Genfben megrendezett nemzetközi zenei versenyen, ahol 32 induló között a 8. helyen végzett. 1949-ben VIT-díjat 'nyert. 1945-től 1957-ig a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának, 1957-től az Állami hangversenyzenekar első fuvolása. 1973-ban kapta meg a Liszt Ferenc-díj II. fokozatát. A hangversenyen Händel, Pergolesi, Corelli és Christian Bach művei hangzanak el. 360 bizományos Békés megyében tíz ÁFÉSZ-könyvesbolt készült fel a karácsonyi könyvvásárra. A tíz boltban az igényeknek megfelelően alakították ki a raktári készletet. Forgalmuk 60—65 százalékát 360 bizományos közreműködésével bonyolítják le, a bizományosok nagy része üzemekben és termelőszövetkezetekben foglalkozik könyvárusítással. A boltok évi összforgalma meghaladja a 18 millió forintot. Hanglemez-árusításra a tíz ' könyvesbolton kívül hat műszaki ÁFÉSZ-bolt vállalkozott, öt papírüzletben pedig a hagyományos árucikkeken kívül művészi reprodukciókat is árusítanak. 9. — ... hát ilyenek! Az ember már azt hiszi, hogy belevaló, klassz, formaságokra nem adó szülőanyja van ... és akkor egyszerre csak, nézz oda, mi nem jut eszébe... mint egy őslény, hogy azt mondja: eljegyzés... Tibor olyasmit sejtett, hogy konfliktus lehet — ha nem is nagyon éles konfliktus — anya és lánya között, azt kezdte fontolgatni, hogy helyes-e, h|a ő itt egyáltalán véleményt nyilvánít? — Hát nem megható? — Kati megszorongatta Tibor nyakát, és aztán elkezdte egy kicsit a fülét harapdál- ni. — De — bólogatott Tibor — megható. Kapott egy igazi csókot a szájába. — Mindenesetre te is meg- pedzhetnéd a szüleidnek... vajon ők mit szólnának hozzá? Mégis egy ilyen eljegyzés ... Nélkülük meg ... hát... vagyis ... — Természetesen! Majd szólok. Nem hiszem, hogy kifogásuk lenne. — Nekik is biztosan volt eljegyzésük ... annakidején. — Biztosan, persze. — Lehet, hogy még tetszene is nekik a dolog. — Hogyne, miért is ne tetszene? Kati tudott volna egy-két dolgot mondani, amik miatt nem biztos, hogy az eljegyEgy anyanyelven megjelentetett nemzetiségi segédkönyvről A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége kiadásában jelent meg a közelmúltban egy hasznos és hézagpótló szlovák nyelvű kia'dvány. összeállítója Mária Jakabová, aki értő kézzel válogatta ki azokat az énekes gyerekjátékokat, amelyek a hazai környezetben a legalkalmasabbak a szlovák nemzetiségű gyerekek vidám kollektív szórakozására és játékos anyanyelvű nevelésére. A My sme deti. Hry so spevom” című kiadvány alapjául a szlovák gyermek- játékok 1965-ben megjelentetett pedagógiai szempontú összeállítása szolgált (Kliment Ondrejka—A. Bilová: Hry so spevom pre matereké skoly). Itt szeretnénk megjegyezni, hogy Kliment Ondrejka a gyermekjátékok avatott szlovák kutatója, két kiadványát említjük még meg: 1973-ban jelent meg egy népszerű válogatása Elena Medvecká társszerzővel közösen szerkesztett My sme deti veselé címmel, s 1976-ban a Klenotnica slo- venskej ludovej kultury sorozat 10. köteteként a Szlovák Tudományos Akadémia kiadója adta ki a szlovák gyermekjátékok monografikus jellegű feldolgozását (Kliment Ondrejka: Tradic- né hry deti a mládeze na Slovensku). Mária Jakabová — mint a bevezetőjében írja — arra törekedett, hogy az általa kiválogatott gyermekjátékok szövege az adott gyerekkorosztálynál mindenekelőtt az anyanyelvi nevelést segítse. Ezt a szándékot örömmel kell üdvözölnünk, mert ezáltal nemcsak az Oktatásügyi Minisztérium azon utasítását támogatja a kiadvány, mely szerint a nemzetiségi nyelven tanító iskolák fő feladata az anyanyelven történő írásra, olvasásra és főként beszédre való gondos és megbízható oktatás, hanem a szlovák nemzetiségű gyerekek mindennapi életében is — melynek egyik részét éppen az önfeledt játék alkotja — szerepet kaphat ily módon az anyanyelv gyakorlása és elsajátítása. A válogatásba bekerült 20 gyermekjáték az anyanyelvi szókészlet gyakorlása céljából három nagyobb tematikai kört alkot. Az első a gyermek környezetével ösz- szefüggő különböző cselekvések, tevékenységek, a második az állatok, a harmadik a növények szókincsének gyarapítását. elsajátítását szolgálja. Mind a három az óvodás korú gyermekek legközvetlenebb környezetéhez, illetve érdeklődési köréhez kapcsolódik, továbbá összefügg a szókészlet bővítésének az irodalom oldaláról történő hatékony befo- lyásoltatásával, hiszen a legtöbb gyermekmese éppen e három témakörből meríti cselekményét, tartalmát. Az összeállító a gyerekjátékok dallamának, szövegének közreadásán túl minden egyes gyerekjátékhoz kapcsol egy tömör leírást a játék lebonyolításáról, valamint részletes útmutatót közöl a játékokat tanító óvónő és pedagógus számára. Természetesen nem kizárólag csupán az óvodás korúak számára készült ez a kiadvány, hanem egyúttal az anyanyelven játszani akaró különböző korú gyermekek számára is. A kötet élén találjuk az énekes gyermekjátékok jelentőségét méltató bevezetőt, mely fontos metodikai tanácsokat gyűjt össze. Ezeket a szlovák nemzetiségű pedagógusok jól tudják alkalmazni a gyakorlati nevelő tevékenységükben. Ugyancsak ide építi be a verses kiszámolókat. Közülük egynéhány korunk modern tárgyait, foglalkozásait is idézi. Ügyes alkalmazásukkal a gyermekeket könnyedéri lehet rávezetni az anyanyelvű játékok játszására. A szerző az előszóban megemlíti, hogy számos kritikai megjegyzés is elhangzott már a szlovák gyermekjátékok segédkönyveinek a hiánya miatt. A kiadvány tehát valóban jókor és időben jut el a nemzetiségi nevelők kezébe. Örömmel vettük volna persze, ha hazai gyűjtésű játékokat tartalmazó könyvet lehetett volna közrebocsátani. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége honismereti szekciója éppen az idén, Oroszlányban, majd Balassagyarmaton tartott országos konferenciáin határozta el, hogy megindítja a gyűjtőmozgalmat a hazai szlovákok gyermekjátékainak megmentése érdekében. Számos honismereti önkéntes gyűjtő bizonyára már meg is kezdte ezt a szép, rendkívül jelentős és fontos munkát. A jövőben — gondos válogatás és összeállítás nyomán — célszerű lenne a magyarországi szlovákok gyermekjátékaiból kiadni hasonló rendeltetésű segédkönyvet, különösen, ha a hazai szlovák gyermekjátékok gyűjtése megfelelő és gazdag anyagot tud majd közrebocsátani. dr. Krupa András zés ötlete okvetlenül tetszik majd Tibor szüleinek. De ezt már igazán jobbnak látta, ha ráhagyja. Különben is, lehet, hogy még Tibornak magának is el kell mondania néhányszor, hogy valóban bejusson a dolog abba a tudós pici agyába. * * * Lajos bácsi nem az az ember volt, aki ha. rászánta magát valamire, sokat tétovázott a következő lépésen. Egyszerűen felhívta Katit, jöjjön ki a csónakházba, nézzen körül, milyen előkészületeket látna szükségesnek. Kati persze semmit. A tűz köré ülők lábát éppen befogadó, köralakú árok, felette körül durva deszkaülőkkel, gyeptégla háttámlával. Itt még akár náluk nagyobb társaság is elférne a tűz-szalonnasütő-bogrács- tartó áldozati oltár körül. Két-három ócska nyugágy, melyben megpihenhetnek az idősebbek. A sűrű lomb a csónakház mögött, melyben rigó fütyül, vagy szél susog, a Duna habjainak alkonyati lágy csobogása. Az egész annyira egzotikus, hogy kitalálni sem lehetne különbet. — Ha már meg kell csinálni az öregek kedvéért, akkor már legalább itt, a természet kigyeptéglázott ölén tegyük. Jobbat nem lehet kitalálni. Lajos bácsi éppen csak észlelte, hogy anya a lányának, lány az anyjának, vagy az „öregnek” tulajdonította az óhajt, az eljegyzés kezdeményezését. Csak észlelte, nem tette szóvá. — Halat főzzek, vagy birkát? — Ennyit kérdezett. — Ó, olyan aranyos vagy, Lajos bácsi! Szerintem ez annyira csodálatos hely, hogy itt a zsíroskenyér is tökéletesen megfelel! Semmiből egy új, más világ 175 éve született Bolyai János Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első — olvashatjuk a haláláról szóló anyakönyvi bejegyzésben. Bolyai János, a sokoldalú matematikust és természettudóst, a zeneműkedvelő enciklopédikus elmét ma, a világon valaha élt matematikusok tíz legnagyobbja között tartja számon a nemzetközi tudósvilág, oly jeles személyiségek társaságában, mint Arkhimédész, Leibniz, Cantor, Hilbert, Gauss és mások. A Bolyai névhez sokszor kötődik Gaussé is, azé a Gaussé, aki Bolyai János édesapjának, Farkasnak egykori iskolatársa volt Göttingában, s akivel később is kapcsolatot tartott fenn. Bolyai Farkas, a kolozsvári és marosvásárhelyi tanár, a nagy tekintélyű matematikus és sokoldalú feltaláló elsőszülött fia volt János. Bolyai János 1802. december 15-én született Kolozsvárott, s már fiatal korában kitűnt a matematika iránti érdeklődésével és később tehetségével. Az egzakt tudományokra édesapja tanította, tanulmányait a bécsi katonai akadémián folytatta. 1823-ban végzett, s mint alhadnagyot Temesvárra osztották be. .Később Aradra került, majd Lem- bergbe és Olmützbe, de végül is 1833. júniusában saját kérésére nyugalmazták. Ezt követően a család do- máldi birtokán lakott, s életének további részét a matematikának és a tudománynak szentelte. Időskori, nem matematikai tárgyú művelnék, írásainak többsége kéziratban maradt. E világtól visszahúzódva élő tudós, 1860. január 27-én hunyt el, csendesen, kevesektől megsiratva, hiszen még anyakönyvében is ez áll: „kár, hogy talentuma használatlanul ásatott el”. Igen, ez volt a kortársak véleménye, akik közül tudatosan ásták el Bolyai nagy alkotását, geometriáját, melyet ő az 1920-as években alkotott meg. A matematikusok már évszázadokkal korábban foglalkoztak egy, az ókor óta fennálló problémakörrel, az ellentmondás nélküli geometriák megalkotásával. Egy ilyen geometriát a jelen sorok valamennyi olvasója ismer, ez az általános iskolai geometria- anyag alapját adó euklideszi geometria. E geometriai rendszer egyik fontos axiómája az úgynevezett párhu- . — Jó! Zsíroskenyér lesz. —hagyta rá Lajos bácsi. Kati ettől meg is ijedt egy kicsit; mert Lajos bácsi képes arra, hogy szaván fogja az embert. Na dehát ilyen alkalommal... Egy kis dör- gölődzéssel gyorsan kiengesztelte. Aztán megnézte a csónakot is — vagyis a hajót —, mely hatalmasan, cölöplábakra fektetve trónolt a főhelyen, a betonfalú, hosszú épületben, melyhez könnyedén csak odatámaszkodott a lécfalú fészer, amely alatt viszont az emberek lelhettek alkalomadtán menedéket. Itt halomba rakva a néhány nyugágy és kertiszék, meg egy kinyitható asztal, valamilyen utolsó lehetőségre számítva, ami sohasem következhetett be, mert a főzés-étkezés mindenkor az áldozati oltár körül történt. — Lajos bácsi, a nőket is mindig idehívtad? Nem a lakásodra? Hiszen az egész életedben, mint egy agglegény... Lajos bácsi bölcsen, hallgatagon, némán ránézett, megsimogatta a fejét. — Katikám, kislányom — sóhajtott —, a nőket... — Elmosolyodott. — Mit szeretnél hallani? A magányos férfi éppúgy szabad préda, mint a magányos nő. Ha nem vigyáz magára, juj... (Folytatjuk) zamossági axióma, melyet már korábban is megpróbáltak más, hasonlóra kicserélni a matematikusok úgy, hogy az így létrejött geometriai rendszer továbbra is ellentmondásmentes maradjon. E csere elsőként Bolyai Jánosnak sikerült, aki ezáltal egy új, tehát nem-eukli- deszi geometriát hozott létre az első ilyen geometriai rendszert. Később, bebizonyosodott hogy a földi távolságokon, mondhatni az emberi mértékeken belül mozogva az euklideszi geometria igen jól használható, de ha már kilépünk a világűrbe, a bolygóközi térbe, akkor ennek a térnek a szerkezetét sokkal hogy Gauss állítása nem fedi mindenben a valóságot, mert bár ő is foglalkozott egy ilyen geometria megalkotásával, de még nagyon messze tartott egy ilyen szép, elegáns rendszer megalkotásától. János tehát — édesapja közvetítésével — nem vehette át tőle az ötleteket. E két erdélyi tudós érdemeit korukban még megkérdőjelezték — gondoljunk csak Brassai Sámuelre, a nagy Eukleidész-hivőre — de haláluk után, lassan-las- san kezdték felfedezni mindkettőjüket. Gyűjtötték kézirataikat, tárgyi emlékeiket, s mind a romániai magyar, mind a hazai tudomány nagy érdeme az, hogy ma már kézirataik nagy része feltárt, emléküket pedig Marosvásárhelyt múzeum, s szobrok, emléktáblák, könyvek és tanulmányok százai őrzik. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára külön Bolyai-gyűjteményt létesített, a romániai magyar tudósok közül pedig Benkő Samu rendszerezte, s adta közre könyvalakban Bolyai János hagyatékát, vallomásait. Természetesen koránt sem lehetünk elégedettek A marosvásárhelyi Bolyai Múzeum épülete pontosabban írja le egy nem-euklideszi geometria. Az egyik ilyen jellegű rendszert használta fel Einstein is, híres relativitáselméletének megalkotásához. Bolyai János már 1823- ban egy levélben közölte édesapjával, hogy sikerüli egy ilyen nagy rendszert megalkotnia, s ezt illusztrálja a levélben található, s e cikk címét adó kijelentés is. E mű nyomtatásban először 1831-ben jelent meg, a következő évben pedig Bolyai Farkas Tentamen című művének függelékeként is napvilágot látott. E tanulmány címe: A tér abszolút igaz tudománya, de épp e függelék miatt maradt mellette egy ragadványnév is, az Appendix (ami függeléket jelent). Ez az írásmű lett minden idők leghíresebb matematikai dolgozata. Elolvasta persze Gauss is, s csak annyit válaszdlt: ha dicsérném „ez azt jelentené, hogy magamat dicsérem”. Vagyis azt állította, hogy ő maga is eljutott e rendszerhez, csupán nem volt ideje tanulmányát rendszerezni és publikálni. Az újabb kutatások viszont azt igazolják, mindezekkel, hiszen ideje volna végre a teljes kéziratos hagyatékot egy nagy kritikai monográfiában kiadni, hogy a nemzetközi tudósvilág is megismerje a nem csak matematikával foglalkozó Bolyai Jánost. Ismertek már matematikai és zene- elméleti gondolatai, de hiányos még az Üdvtanából kialakítható kép, melyet értékes adalékkal tehet teljesebbé az édesapa, Bolyai Farkas ilyen jellegű írásainak és leveleinek — köztük a teljes Gauss levelezésnek — a közreadása is. A semmiből egy új, más világ megalkotójára, a magyar tudomány kiemelkedő személyiségére emlékezzünk végül Benkő Samu egyik gondolatával: „Nemcsak az emberhez legméltóbb tettnek tartotta a tudományos igazság feltárását, hanem valóságalakító erőt tulajdonított a megismert igazságnak. Talán csak Baudelaire bízott így a vers hatalmában”. A sors iróniája, hogy erről az igazságkereső emberről egyetlen igaz, hiteles portré sem maradt fenn. if j. Gazda István Tévéajánlatunk 20.00: SEGÍTSETEK, SEGÍTSETEK! Szántó Erika és Nemere László tévéfilmje cigányok közé viszi a nézőt. Főszereplője a fiatal cigányházaspár, Rácz Kálmánná (a hazai mozi és tévéfilmekből is jól ismert olasz színésznő, Carla Romanelli játssza) és Rácz Kálmán (Madaras József). Szeretik egymást, értelmesek, hittel és bizakodással kezdik közös életüket. Ügy érzik, képesek arra, hogy kitörjenek az évszázados be- idegződöttségektől terhes cigánysorsból. A kivezető utat azonban a két ember más más módon képzeli el. S bár mindkettőjük elképzelésében van reális elem, egymás elképzeléseit nem tudják követni. Életüket nem tudják megváltoztatni. Ez a különbözőség végül is odavezet, hogy értelmes, szép emberi élet helyett sorsuk tragédiába torkollik.
