Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-14 / 293. szám

1977. december 11., szerda o Téli képzés A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat az idei évre 115 millió tojás felvásárlását tűzte ki célul. Különböző intézke­désekkel és a partnergazdaságok jó együttműködésével si­került elérni, hogy mintegy 3 millióval teljesítik túl év vé­géig a tervet. Az értékes táplálékból nemcsak a hazai fo­gyasztók vásárolhatnak, hanem nagyon jelentős mennyiséget szállítanak tőkés exportra is. Képünk az osztályozóban ké­szült, ahol ügyes kezű lányok, asszonyok végzik a válogatás nagy figyelmet igénylő munkáját Fotó: Lónyai László Háromszázhatvanmilliós rekonstrukció a baromfifeldolgozóban Huzamosabb előkészítő munka után elöntő szakaszá­hoz érkezett a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat békéscsabai gyárának re­konstrukciója: rendelkezésre áll a megvalósításhoz szük­séges csaknem 360 millió fo­rint. A többlépcsős rekonst­rukció konvertálható export árualapot növelő hitelből és saját forrásból valósul meg. Az 1982. végéig tartó prog­ram során elkészül’ egy mű­szaki anyagraktár, gépkocsi- javító-műhely, 400 szemé­lyes női, ugyanilyen férfi öl­töző-fürdő, 600 adagos kony­ha, illetve étterem, csomago­lóanyag-raktár, szennyvíz- tisztító berendezés, 3600 da- rab/óra pecsenyekacsa és 8000 darab/óra csirke kapaci­tású feldolgozóüzem, az eh­hez kapcsolódó szinkronfa­gyasztó. Ugyancsak a prog­ram keretében készül a köz­mű, és úthálózat, az ivóvíz­fővezeték, az új kazántelep, irodák, tmk-műhely. A gondos előkészítés ered­ményeként a felsorolt léte­sítmények kiviteli terveinek zöme már rendelkezésre áll, néhányat most készít a me­gyei tervező vállalat, illetve a baromfifeldolgozó. Ami a kivitelezői kapacitást illeti, a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat az egyeztető tárgyalásokon a jövő év vé­gére vállalta a gépkocsijaví­tó műhely, a műszakianyag­raktár átadását, a női-férfi fürdő és öltöző felépítését 1979-re, a konyha és az iro­daépületek kivitelezését 1980- ra ígérte. Vállalkozási szer­ződés megkötésére azonban mindeddig még nem került sor, bár a kiviteli tervek ez év márciusától a kivitelező birtokában vannak, a pénz­ügyi fedezet is rendelkezésre áll. A rekonstrukció terv sze­rinti végrehajtásának alap- feltétele a határidők szigorú tartása. A programot ugyanis évről évre növekvő termelé­si feladatok teljesítése mel­lett viszonylag szűk építési területen kell megvalósítani, ezért bármilyen határidő­eltolódás láncszerűen maga után vonná a többi munkák elhúzódását is. Komoly gon­dot okozna a piaci igények, elsősorban az exportfeladatok teljesítésében. A tervezet ugyanis elsősorban a kedvező piaci lehetőségekre épül, ezért is kapott a vállalat 250 millió forintot a konvertálha­tó export árualapot növelő hitelkeretből. A program má­sik fedezete a mezőgazdasági háttér. A mezőgazdasági üzemek felkészültek a ba­romfitenyésztés fejlesztésére, s a korábbi együttműködési megállapodás alapján évről évre nagyobb mennyiségű árut adnak át a feldolgozó- iparnak. A határidőeltolódás pedig e tekintélyes mennyi­ségű áru feldolgozását ve­szélyeztetné. Mindezek alap­ján — egyetértésben a me­gyei vezető szervekkel — a terv megvalósítását jelentő­sen segítené, ha a kivitelezők kiemelt feladatként kezelnék a békéscsabai gyár rekonst­rukcióját. S. F. Űj továbbképzési formákat vezetett be a téli időszakra a MÉM Mérnök- és Vezetőto­vábbképző Intézete. A mezőgazdasági üzemi ve­zetőutánpótlás biztosítására januárban három féléves ok­tatás kezdődik levelező tago­zaton. A kijelölt intézmény­ben elsőként az állami gaz­daságok szakembereit készí­tik fel a magasabb szintű ve­zető állások betöltésére: olyan szakemberek szerzik meg a képesítést, akik már eddig is vezető munkakörben dolgoztak és kellő gyakorla­ti ismerettel rendelkeznek. Ezt az oktatási formát ké­sőbb kiterjesztik a mező- gazdaság és az élelmiszeripar más területeire is. Az üzemi gyakorlatban gondot okoz, hogy nincs elég művezető, akik egy-egy rész­leg munkáját kellő szakmai ismeretek birtokában irányí­tanák. 1979-ben három szak­mában kezdik meg az okta­tást, az országban 12—15 he­lyen. Az első művezető-tan­folyam még a téli időszak­ban kezdődik; a gépüzemek szakembereit oktatják majd. A továbbképzésnél tekin­tettel vannak speciális szak­mai ismeretanyag elsajátítá­sára is. A kormányprogram­mal kapcsolatban magasabb genetikai értékű, tudomá­nyos igényű takarmányozást igénylő állatfajtákat és hib­rideket tartanak az üzemek­ben: miután a gyakorlati ta­pasztalatok a takarmányozás hiányosságaira hívták fel a figyelmet, a téli tanfolya­mokon különös gonddal vá­logatták össze a takarmány­termelés és gazdálkodás, va­lamint a takarmányozástan ismeretanyagát. A téli időszakban kidol­gozzák az 1978-as év egyéb új rendszerű továbbképzési formáit. Miután a tapaszta­latok arra figyelmeztettek, hogy szükség van az üzem­mérnökök továbbképzésére, jövőre megkezdődik a szak­üzemmérnöki oktatás, amely egy- vagy másfél éves idő­tartam alatt a mezőgazdaság egy-egy ágazatában korszerű ismeretanyaghoz juttatja például az állattenyésztőket, akik ily módon szakosodhat- nak egyes állatfajok tenyész­tésére. Az oktatás levelező tagozaton indul, majd a ta­pasztalatok alapján egész sor üzemmérnöki szakmára ter­jesztik ki a képzést. Komád szarvasmarha­tartás Évente 151 kilogramm húst adnak hektáronként a nomád szarvasmarhatartás­sal hasznosított homoki le­gelők Bács-Kiskunban. Izsá­kon és Kiskunhalason a Hereford és a magyar tar­ka keresztezésből származó utódok „termelik” a húst. Jelenleg a két gazdaság le­gelőin 5000 szarvasmarha telel fedél nélkül, amely látványnak is újdonság a vidéken. Mozgásuknak a villanypásztor szab határt, állandó felügyeletet pedig lovas gulyások tartanak. A szaporulat többsége most még az állomány, a törzste­nyészet kialakítását szolgál­ja, 1980-ban azonban már teljes lesz a hústermelés, amikor tehenenként 300— 480 kilogrammot értékesíte­nek évenként. Gyomtalanítási akció kezdődik jövőre A MÉM 1978-tól három évre szóló gyommentesítési programot hirdetett meg a mezőgazdasági és a mező- gazdaságon kívüli területek­re. A gyomirtással kapcso­latos munkálatokat a me­gyei Növényvédelmi és Ag­rárkémiai Állomás szakem­berei fogják elvégezni. A népfrontmozgalomtól azt várják, hogy a lakott terü­leteken található utcarészek, árok- és csatornapartok, va­lamint a szeméttelepek gyomtalanítását szervező, együttműködő munkával se­gítse elő. A kémiai és me­chanikai gyommentesítéshez szakmai ismertető készül, melyet megfelelő példány­számban majd az érdekeltek rendelkezésére bocsátanak. A HNF Békés megyei bi­zottsága arra kéri a testü­leteket és az aktívákat, hogy lehetőségükhöz képest tá­mogassák ezt a hasznos kez­deményezést. Értés és cselekvés A minap ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága és az idei év gazdasági mér­legét megvonva döntött az 1978-as esztendő tennivalói­ról. Most mégsem erről az időszerű állásfoglalásról, ha­nem a Központi Bizottság ezt megelőző, október 20-i tanácskozásán elfogadott do­kumentumról lesz szó. A hosszú távú külgazdasági po­litikának és a termelési szerkezet fejlesztésének más­fél hónapja jóváhagyott irányelvei ugyanis a fejlett szocialista társadalom fel­építésének korszakos idősza­kára szólnak, s egyben kul­csot adnak mai helyzetünk és aktuális tennivalóink megértéséhez is. Kiinduló példánk az idei esztendő. Lendületes ipari termelésnövekedés, kiugróan magas mezőgazdasági ered­mények. A nemzeti jövede­lem mintegy 8 százalékos növekedése az utóbbi esz­tendők rekordja. A leglénye­gesebb — az ötéves terv homlokterében álló — fel- adiat mégis megoldatlan ma­radt: a népgazdaság egyen­súlyi helyzete mind a ter­vezettnél, mind a tavalyi­nál kedvezőtlenebbül ala­kult. Nincs szerencsénk? Rosszul jött ki a lépés? Is­mernünk kell, hogy mi tör­ténik velünk, körülöttünk! A tőkés világpiaci csereará­nyok változásaira ismét ráfi­zettünk. Mert drágább lett például a kávé, amit vásá­rolunk és olcsóbb lett a ga­bona, a hengerelt áru, amit eladunk. (Jövőre szintén 2— 3 százalékos cserearányrom­lásra számíthatunk a tőkés külkereskedelemben. A szo­cialista külkereskedelemben 1975-től minden évben cse­rearányromlást szükséges terveznünk, mindaddig, amíg a KGST-árak fokoza­tosan el nem érik a tőkés világpiaci árszintet.) Ha ráfizetünk a külkeres­kedelemre, vonuljunk vdsz- sza a világpiacról. Ez az egyik kínálkozó megoldás. A teljes visszavonulás persze teljességgel lehetetlen. Je­lenleg például 10 millió tonna kőolajat használunk fel, s ebből 8 milliót impor­tálunk. És a bauxitot kivé­ve hasonlóképpen magas az importból származó külön­böző nyersanyagok aránya is. Nem mondhatunk le a speciális gépek és berende­zések behozataláról se. De mindezek ellenére szűkíteni lehetne a külkereskedelem hatókörét, visszafogni, fékez­ni dinamikus növekedését. Egyetlen lehetőség A másik kínálkozó reagá­lás, megoldás: kárpótoljuk magunkat a veszteségekért a tett színhelyén, a világpia­con. Eszerint kihasználjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek számunkra előnyö­sek és amennyire csak le­het visszaszorítjuk a kedve­zőtlen hatásokat. Az MSZMP XI. kongresszusa egyértel­műen emellett az alternatí­va mellett döntött, amikor a nemzetközi munkamegosz­tás elmélyítését, a benne rejlő tartalékok kiaknázását határozta el. A Központi Bi­zottság október 20-i ülése pedig körvonalazta a kül­gazdasági stratégia fő vona­lait, a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveit. Iparáganként, termékcsopor­tonként jelezte a fejlesztés í fő irányait. Elvetette a fej­lesztés mindenre kiterjedő, egyetemes igényét, s a sze­lektálás, a rangsorolás, a válogatás módszerét alkal­mazta, kérte és kéri számon. A kis és közepes országok csak úgy lehetnek verseny- képesek, ha hasonló sorozat- nagyságban gyártják termé­keiket, mint a gazdasági nagyhatalmak. A kis ország gazdasági potenciáljával összhangban minél kevesebb terméket gyárt, annál na­gyobb intenzitással vesz részt a nemzetközi munka- megosztásban. „A struktúra fejlesztésével érhető el, hogy a csere­arányromlásból származó veszteségeket mérsékeljük, illetve a keletkező hiányt megszüntessük és a társadal­mi termelés hatékonysága erőteljesen javuljon —mon­dotta Németh Károly a Köz­ponti Bizottság októberi ülé­sén —, ily módon lehet nö­velni ugyanis azoknak a ter­mékeknek és tevékenységek­nek a volumenét, és rész­arányát, amelyek a rendel­kezésre álló munkaerőt és a viszonylag szűkös beruhá­zási forrásokat gazdaságosan hasznosítják. Ennek révén érhetők el olyan export­árak, amelyekben nemcsak a megnövekedett alapanyag- és energiaköltségek térül­nek meg, hanem megfelelő mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges források bővítésé­hez is.” Fokozódó gazdasági érzékenység A termelési szerkezet kor­szerűsítése szűkíti a megle­vő, hazai gyártmányok vá­lasztékát, növeli a nemzet­közi munkamegosztás szere­pét, hatásfokát a magyar népgazdaságban. A nagyfokú specializálódás egyben fo­kozza az ország vi­lággazdasági érzékenységét, sebezhetőségét. Így erő­feszítéseink zsákutcába tor­kollhatnak, ha a versenyké­pesség nem párosul gazdasá­gi rugalmassággal, manőve­rező, alkalmazkodó készség­gel, ha az árhullámzások a konjunkturális ingadozások a világgazdasági megráz­kódtatások elől, nem tudunk hajlékonyán, nagyobb vesz­teségek nélkül kitérni. Ma már tapasztalatból tudjuk, hogy a mind szorosabb együttműködés a KGST-or- szágokkal mérsékelheti, de nem ellensúlyozhatja a tő­kés világpiac következtében káros hatásait. Behizonyoso- dott, hogy a fokozatosan képződött szocialista világ­piaci veszteségek ugyancsak versenyképességgel és rugal­massággal ellensúlyozhatok. Gazdaságunk versenyké­pessége és rugalmassága egyelőre még messze elma­rad a követelményektől, en­nek sajnálatos bizonyítéka: a termelés, az export szer­kezeti korszerűsítése vonta­tottan halad, elmarad a ter­vezettől. Döntően ezért ala­kult kedvezőtlenül a külke­reskedelem egyensúlya és ezért romlanak tovább a tő­kés cserearányok. Gazdasá­gunk idei dinamikus fejlő­dése, a termelékenység re­kordnak számító 7,5 száza­lékos emelkedése azért el­lentmondásos, mert egyaránt újratermelte a jót, a korsze­rűt és a túlhaladottat, az el­avultat is. Ne így, másként! Gazdasági helyzetünk ne­héz. Aki csak az 1977-es „re­kordokat” ismeri, illúziók­ban él, s várakozásai, igé­nyei indokolatlanul felfoko­zottak lehetnek. A feladata­ink elsősorban nem mennyi­ségileg kifejezhetőek, a mi­nőségi változás pedig mint a múlt és a jelen kritikája nehezen megfogalmazható tapasztalati alapon. Valami­kor azt mondhattuk: így, csak egy kicsit jobban. S beértük a szerény, de min­denre kiterjedő és rendsze­res fejlődéssel. Most viszont azt kell mondani: ne így, másként! S az átlagok mö­gött várjuk, kérjük a vál­lalatok, a személyek kiugró teljesítményét, vállalkozá­sát, kezdeményezését. Egyensúly, cserearány, szerkezet (vagy struktúra), szelektálás — e nem éppen közhasználatú fogalmak a vezetésre, az irányításra há­ruló tennivalókat jeleznek. Ezért érthető módon vissza­fogott a Központi Bizottság nagy jelentőségű határoza­tának propagandája is. A gazdasági reform bevezetése időszakában túlzásba vittük a szabályozók, a mechaniz­mus sulykolását, és okul­tunk belőle. Most inkább mintha a másik véglet, helyzetünk és feladataink szűk körű, diszkrét kezelé­sének veszélye kísértene. Érdemi változást napja­inkban sem érhetünk el a tömegek tudatos támogatása nélkül, helyzetünkről, újsze­rű feladatainkról közérthe­tően kell szólni. Hogy meg­értéssel találkozzék a pro­fil-, a termék és az eseten­ként elkerülhetetlen munka­helyváltozás. Olykor a je­lentéktelen átszervezést is égzengés kíséri, mert a vál­tozás néhány ember érdeke­it sérti. Mi lesz, ha száz vagy ezer embert csoportosí­tanak majd át? És eseten­ként nemcsak a munkahely, a munka változik meg, ha­nem új szakmát is kell ta­nulni. A nagyobb művelt­ség, a több szakma elsajátí­tása egyébként a gazdasági rugalmasság fontos feltétele. Megkímélni a szélsőségektől Akárhogyan közelítsünk tennivalóinkhoz, a dolgozók széles rétegeit kell cselek­vésre sarkallni, jobban be­avatni dolgainkba. Két szél­sőségtől minden esetre meg­kímélhetjük őket: az általá­nosságoktól és a szakmai részletektől. Az embereket nem az érdekli, hogyan ala­kul majd a különböző nép- gazdasági ágak, iparágak aránya, sorsa. Az izgatja őket, mi lesz a vállalatuk­kal, mi lesz ővelük? És ter­mészetesen kíváncsiak arra is, mit tehetnek a népgazda­ság, a vállalat, az üzem és saját sorsuk jobbrafordítá- sáért. A dolgozó kollektívákat a vezetők, a társadalmi tiszt­ségviselők tájékoztatják. De ki és hogyan igazítja el a tájékoztatókat ? Az ágazati minisztériumok, az irányító hatóságok felelősségteljes és bátor döntése többnyire el­kerülhetetlen. A Központi Bizottság októberi határoza­ta elvi alapot ad a (szüksé­ges kormányzati elhatározá­sokhoz, intézkedésekhez, a sorok és a rangsorok újra­kezdéséhez. A területi párt­szervek ugyancsak sokat te­hetnek azért, hogy az elvek konkrét tartalommal telítőd­jenek és szemléletformáló, mozgósító erővé, a cselekvés vezérfonalává váljanak, s a dolgozó kollektívák felis­merjék helyzetüket, létfon­tosságú tennivalóikat. Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents