Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

1977. november 13., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK A szarvasi építőmunkások sikerei és kudarcai Mozaik Füzesgyarmatról, 33 év történetéből A NOSZF 60. évfordulója adja azt az atmoszférát, hogy emlékezzünk... Vannak történelmi értékű „apró” események, melyek hosszabb idő múltán szintetizálódnak a folyamatban. Szeretnék felvillantani egy-egy ese­ményt a „múltból”, 1944— 1950-es időkből, Füzesgyar­mat felszabadulásának moz­zanatairól : Hogyan fordult meg a vi­lág körülöttünk? Harminc- három esztendeje annak, hogy a szovjet hadsereg hős katonái községünk földjére léptek! Űjkori történelmünk legnagyobb sorsfordulója volt a füzesgyarmati Ma­gyar Kommunista Párt meg­alakulása, 1944. december 26, karácsony másnapján. A Szovjetunió katonái, köztük egykori parancsnok és ko­misszár, bolsevik párttag, valamint B. Nagy Imre, Túri József, többen a szociál­demokrata párt egykori tag­jai alakították meg a helyi szervezetet. * * * Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés Előkészítő Bizottságának fölhívása Füzesgyarmatra is eljutott, a megbízólevelet Somogyi Benjamin pályaőr, MÁV-munkás hozta. A szak- szervezet és a pártok meg­egyezése alapján B. Nagy Imre MKP, Hegyesi János és Faraghó Sándor NNP-ta- gok lettek megbízva, hogy képviseljék a községet a debreceni ideiglenes nem­zetgyűlésben. * * * A felszabadulás után, idő­pontjában nem volt vezető­je a falunak, néhány hét múlva Faraghó Sándor igaz­gató-tanító, majd Belinszki József és Szánthó József vál­lalták a vezetést. A község első bírója a fölszabadulás után: Kiss Gerzson, majd Szabó József lett, törvény­bíró: Túri József. * * * A földosztó bizottság 25 taggal alakult meg, elnöke Mile József. Az első mezsgye­karót Bányai Lajos 1919-es vöröskatona verte le, minta földosztó bizottság tagja, a hatgyermekes Nagy Albert- nek. Kiosztottak 24 ezer 240 hold földet. * * * Fekete Imre, a munkás- körnek több éven át volt el­nöke, lett a Nemzeti Bizott­ság elnöke. Oly feladatokban kellett állást foglalniuk mint az éhező Budapest és ipar­vidékek élemezésének segí­tése. Budapestnek: öt vagon búzát, 20 darab szarvasmar­hát, 150 sertést küldtek, míg a honvédségnek három va­gon búzát és két vagon ten­gerit szálítottak. * * * 1948. május 27-én volt községünkben az iskola ál­lamosítása, ugyancsak 1948- ban építették a Mátyás utcai óvodát, Bállá Erzsébet a Népjóléti Minisztériumnál járt közbe, s így járhattak óvodába az egykori zsellérek gyermekei. * * * Az első szövetkezeti for­ma : Rizstermelő Társulat volt, majd 1949 szeptembe­rében megalakult a Vörös Csillag Termelőszövetkezet 12 taggal, első elnök: Hege­dűs Mátyás, később alakult a Győzelem, B. Nagy Imre vezetésével és az Aranyka­lász Termelőszövetkezet Csa­tó Zsigmond irányításával. • * * 1950-ben a tanács megala­kulásakor első elnök: Ka­rács Béla, Fülöp Béla, La­katos István volt. A megyei tanács első rendes tagja volt Pécsi Lajosné tsz-tag. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója ünnepségei során egyre tisztábban tárult elénk az a hatalmas változás, amely a világ minden tá­ján kibontakozik. Az emlé­keket nem lehet elhalványí­tani, de fényesíteni, izzítani lehet és szükséges. Borbiró Lajos Cikk és kép 1880­Budapesten, a Váczi utca 7-es számú házban volt az Ország-Világ című rajzos képeslap szerkesztősége az 1880-as években. Kétheten­ként jelent meg, egy-egy szám ára „könyvkereskedés útján megrendelve, avagy házhoz hordva” 40 krajcár. Nagy részt szentelt az iroda­lomnak, de semmivel sem kevesebbet olyan írásoknak, melyek az ország-világ ese­ményeiről tudósították olva­sóit. Nagy felületű rézkar­cai, rajzos illusztrációi (al­kalmanként a teljes, 30 x 36 centiméteres oldalfelületet is betöltő) kilencvenhét évvel ezelőtt is szemléletes tájé­koztatást nyújtottak. Az 1880-as évfolyamot át­lapozva több érdekes, e vi­déket bemutató cikket ol­bél vashattunk a közel évszáza­dos képeslapból. Ezek egyike az egy esztendővel előbb, 1879-ben felépített békés­csabai színházról, vigadóról közöl eddig ismeretlen, vagy nem teljesen ismert adato­kat, kiegészítve azokat egy egész oldalas „eredeti rajz és metszet” közzétételével, (képünk.) A cikk szerzője Békési Zsolt, többek között ezeket írja: „... A színház, melyet egy díszes táncteremmel és hoz­zátartozó kényelmes helyi­ségekkel együtt az úgyneve­zett közbirtokosság építte­tett a múlt esztendőben, mégpedig, mint a felírás hir­deti, „közmívelődésnek”. Ta­lán nem lesz érdektelen, ha e rajz bemutatása mellett elmondhatjuk azt is, hogy kikből áll ez a közbirtokos­ság. Nem másokból, mint B. Csaba azon polgáraiból, s illetőleg azok utódaiból, kik a regalejogot a földes ura­ságtól megváltották, s kik­nek ügyeit egy 200 tagból álló képviselőtestület úgy viszi, hogy a 30 ezer forintot meghaladó évi jövedelem utolsó krajcárig befolyik, mégpedig — a mi nevezetes — végrehajtó közegek al­kalmazása nélkül. Így vált lehetségessé, hogy a csabai közbirtokosság évi jövedel­meiből középületeket emelt a városnak díszére, s saját jövedelmeinek gyarapításá­ra. Így történt, hogy a Fiu- me-vendéglőn és egy emele­tes bérházon kívül mintegy 80 ezer forintnyi költséggel egy monumentális redutot épített, s ebben Tháliánakis állandó templomot állított. Csak néhány hazai lap vett tudomást arról,, hogy B. Csabán 1879. febr. 12-ikén állandó színház nyílt meg, melynek emlékére Tóth Kál­mán írt egy csinos költe­ményt. A derék város haza­fias szelleme sokkal szebb példákban bizonyította meg magát, semhogy buzdító vagy dicsérő szavunk fölesleges nem volna...” Közzétette: Sass Ervin Bemutató vadgazdaság A mezőgazdasági termelés korszerűsödésével, a nagy­üzemi gazdálkodás, a kemi- zálás, gépesítés térhódításá­val megváltozott a vadgaz­dálkodás természeti feltétel- rendszere is. Mindennapi ta­pasztalatok igazolják, hogy a korábbiakhoz képest csök­kent a nyúl-, a fürj-, a fo­golyállomány, az őzek szá­ma viszont gyarapodott. (1970-ben már 15 ezer őzet számoltak meg megyénkben.) A változásokhoz a vadászok­nak, a vadásztársaságoknak, a vadgazdálkodás irányítói­nak és végrehajtóinak is igazodniuk kell. Ehhez rend­szeres és állandó tovább­képzésre van szükség. Bár­miféle képzés pedig csak ak­kor vezethet eredményre, ha az elméleti oktatás során megtanultakat gyakorlatban is alkalmazhatják a képzés­ben részt vevők. Mindezen célok figyelem- bevételével született meg először a bemutató vadgaz­daság létrehozásának gondo­lata, majd maga a bemuta­tó gazdaság 12 ezer hektáron a kondorosi és nagyszénási vadásztársaságok határrésze­in Csabacsűdön. A MAVQSZ Békés megyei intéző bizottságának bemu­tató vadgazdasága, amely a Szarvasra vivő főút jobb ol­dalán, a 82-es kilométerkő­nél egy volt iskolaépületben rendezte be központját, ala­pul szolgálva egy kis vadá­szati múzeumnak. A bemutató vadgazdaság első évének, pontosabban első vadászati idényének, az 1975—76-osnak eredményeit a következő statisztika fog­lalja össze: együttesen mint­egy 462-en fordultak meg itt, illetve vettek részt va- \ dászaton. Köztük vadász- ] mesterek, akiket a vadásza- ; tok szervezésére készítettek ; föl; hivatásos vadászok, akik < az olaszhálós nyúlbefogást! sajátíthatták el és megtekin- ' tettek egy magáshálós fácán- ! befogást. Vadásztársaságok! elnökeinek, gazdaságvezetői- J nek értekezleteit is figye- J lembe véve a bemutató vad­gazdaság 1975—76-ban 38 al­kalommal állt a megye va­dászainak rendelkezésére. Ugyanezek a számok 1976 —77-ben a következőképpen alakulnak: a próbavadásza­ton 362-en vettek itt részt, külön gyakorlati oktatáson 38-an. Ezenkívül a vadász- társaságok tisztségviselőinek háromszor tartottak érte­kezletet, illetve oktatást, amelyeken összesen 160-an jelentek meg. Ez együttesen 100 vadásszal több, mintegy évvel korábban. Természe­tesen a bemutató vadgazda­ság által nyújtott lehetősé­gek még mindig nincsenek kihasználva. Ezért is kell a bemutató vadgazdaságban egy esetle­ges szakmunkásképző alap­jait látnunk, amit erősít az is, hogy a szarvasi főiskola közelsége ehhez az oktatás vonalán garanciát is teremt. A városban az öntudatos építőmunkások erős szerve­zetet alakítottak. A kőműve­sek, ácsok, cserepesek azzal is törődtek, hogy az ipari ta­nulók, ahogy akkor nevezték őket, az inasok, a szakma megtanulásával együtt is­merkedjenek meg a munká­sok összefogásának hasznos­ságával is. — Én 1910-ben szegődtem kőművesinasnak. Az akkori szakmunkások, akik beavat­tak a habarcskészítés, tégla­rakás, betonozás és a vakolás mesterségébe, egymástól el­térően viselkedtek — olvas­ható Abszolon Ferenc visz- szaemlékezésében. A kőmű­vesek közti különbségek oka­it csak később értettem meg. A szervezett munkások, a MÉMOSZ-tagok szívügyük­nek tartották az emberséget és vele együtt azt is, hogy az ifjúmunkás a szakmát jól megtanulja. — 1914. május elsején kap­tam meg a szakmunkás-bizo­nyítványt. Most már a MÉMOSZ-ba is beléphettem. Minden érdekelt. Kérdése­imre válaszolva, idősebb szaktársaim elmondották azt is, hogy miért szidják oly sokat Oroszországot és annak cárját. A monarchia urai ugyanis háborúra készülnek. A szavak beteljesültek. 1914. július 23-án kitört az első vi­lágháború. A háborús évek Szarvason is lassan teltek, de a nyo­mor annál gyorsabban növe­kedett. Az egészséges kőmű­veseket is mundérba bújtat­ták és rövid kiképzés után kizúdították őket a frontra. A lövészárkokban százezer­nyien vesztették életüket. Ám, akik életben maradtak, azok közül a legtöbbnek ki­tágult a látása. Ez a magya­rázata annak, hogy a szarvasiak közül is oly so­kan voltak azok között, akik fegyverrel a kézben siettek a gyűlölt monarchia meg­döntésére. A legelőrelátób- •bak egész munkát akartak végezni. Ezek közé tartozott Abszolon Ferenc is. A fiatal szarvasi kőműves immár gazdag tapasztalattal, meg­őrzött fegyverével, amikor az idő elérkezett, a proletár­hatalom mellé állt és az or­szág egyik legfontosabb pontján, a Keleti pályaudva­ron teljesített önkéntes vasútbiztosító vörösőr-szol- gálatot. — 1919. augusztus elseje után — visszatérve Szarvasra — szaktársaimmal kerestük a magyar munkások veresé­gének okait. Nem tudtunk világos magyarázatokat fo­galmazni. Az azonban vilá­gossá vált, hogy a külső im­perialista túlerőt az is segí­tette, hogy tapasztalatlanok és itt-ott szervezetlenek is voltunk. A feladat világosan kiraj­zolódott. Az építőknek, va­sasoknak és földmunkások­nak majdnem mindent elöl­ről kellett kezdeniük. Szám­ba vették a legális lehetősé­geket. Újjáalakították a Ma­gyar Szociáldemokrata Párt szarvasi alapszervezetét és a szakszervezetek helyi cso­portjait. — A MÉMOSZ szarvasi csoportjának tagjai 1922-ben elérkezettnek vélték az időt, hogy oróbára tegyék szerve­zettségük erejét. Elhatároz­tuk, hogy rövidebbre fogjuk Berton Vencel építési vállal­kozó féktelen kizsákmányoló tevékenységét. A 15 százalé­kos bérköveteléssel Trenka Pál, Gulyás Mihály, Hasinsz- ki Mihály, Mikecz János és Halicski Mihály is nemcsak egyetértettek, hanem társa­iknak jó agitátoraivá váltak. Berton Vencel pedig hallani sem akart követelésünk tel­jesítéséről. Leálltunk. A szervezettség, az egységes ki­állás gyorsan megtette a magáét. Három nap után Ber­ton Vencel beadta a derekát. Az építőmunkások sikeres sztrájkja is hozzájárult ah­hoz, hogy a húszas évek kö­zepe táján a munkásmozga­lom Szarvason ismét erősö­dött. Az MSZDP alapszerve­zetében csakúgy, mint a szakszervezeti csoportokban a tapasztalatokat kicserélték, megvitatták, értékelték, és igyekeztek a harc következő lépésére felkészülni. A gyakori és hosszan tartó munkanélküliség után 1927- ben a szarvasi Tessedik Sá­muel Gazdasági Tanintézet­ben építkezések kezdődtek. A kőművesek Abszolon Fe­renc szakszervezeti bizalmi kezdeményezésére — a ma­gas élelmiszerárakra hivat­kozva — 20 százalékos bér­emelési követelést juttattak el az építkezés vezetőihez. A vállalkozó nevében Ransch- burg László építésvezető el­utasító véleményt közölt. — Sztrájkkal válaszol­tunk. E munkabeszüntetési akcióban is kiváló szakszer­vezeti aktívák segédkeztek. A kőművesek, ácsok, szerelők megértették Krinák János, Balázs Pál és Kohut János szavait. Velem együtt mind­nyájan az egységes kiállásért küzdöttünk és azt alaposan igyekeztünk megszervezni. Két napja állt a munka, amikor az a hír terjedt el, hogy a szakszervezeti veze­tés eredendő követelését el­vetve, a munka felvételét ja­vasolja. Kiderült, hogy Bruncsák Pál főpallér, az építési vállalkozó megbízá­sából a dolgozókat megté­vesztve, áruló módon a sztrájkot leszerelte. A dolgo­zók felháborodása felfokozó­dott, de a sztrájkot akkor már nem tudták folytam. — A kudarcot látva, tehe­tetlenségemben elsírtam ma­gam. Ügy éreztem, el kell hagynom szülőhelyemet, Szarvast... — fejeződik be Abszolon Ferenc emlékezete. Az ismert szocialista har­cos társaival együtt 1927-ben Szarvason maradt. Az újabb kudarcból is igyekeztek ta­nulni és készültek a harc kő­vetkező szakaszára. Lónyai Sándor ********* Mai lakótelepi látkép Gyomáról Fotó: Demény Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents