Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
1977. november 12., szombat Pályaválasztási kiállítás Békéscsabán A Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházban november 15- én, délelőtt 10 órakor dr. Virágh László, a városi tanács művelődésügyi osztály- vezetője nyitja meg a pálya- választási kiállítást. A pálya- választási intézet munkatársai és a szakképzőiskolák képviselői a helyszínen tájékoztatják a tanulókat és szülőket a pályaválasztási, továbbtanulási lehetőségekről. A pályaválasztási döntés előtt álló fiatalok sikeres életpálya választásához igyekeznek^ filmek bemutatásával, iskola és üzemlátogatások szervezésével hozzájárulni. A megnyitó napján, este 6 órakor az érdeklődő szülők részére a kiállítás termében a pályaválasztási intézet és a megye tíz szakképző iskoláinak képviselői tartanak tájékoztatást a továbbtanulási lehetőségekről és a felvételi esélyekről. A kiállítás november 20-ig várja az érdeklődőket. Szeghalmi gimnazisták a Szovjetunióban Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda november 14-én különvonatot indít Kijev, Ogyessza útvonalra, Budapestről. Megyénkből egy csoport, a szeghalmi gimnázium harminc diákja jelentkezett a szépnek ígérkező útra. A fiatalok megismerkednek majd Kijev történelmi nevezetességeivel, majd Ogyesszában komszo- molista fiatalokkal találkoznak. November 20-án térnek haza az élményekben gazdag útról. Új ház az emberség tégláiból A moziüzemi vállalat életéből Nagy érdeklődés kísérte a Tabi Építő- és Vegyesipari Ktsz új találmányát a BNV-n. Olyan nagy teljesítményű hősugárzót fejlesztettek ki, amely nagy hatásfokkal alakítja át a gázolajat hővé, s óránként csupán 3 liter olajat fogyaszt. Az új készülék neve Axikalor lett. A Békés megyei Moziüzemi Vállalat a napokban vásárolt 3 darabot az új hősugárzóból. Ezeket a békéscsabai Brieád és Szabadság moziban fűtést kiegészítő berendezésként helyezik el, hogy nagy hidegben is megfelelő hőmérsékletet tudjanak biztosítani a nézőtéren. A harmadik fűtőkészülék a bucsai moziba kerül majd. A műszaki feltételek biztosítása mellett a vállalat munkájának fontos része a közönségszervezés. Az aranykoszorús „Jelenidő” Szocialista Brigád feladata a megfelelő közönség mozgósítása a különböző filmekhez. Munkájuk mellett a Nagy Október tiszteletére szovjet filmek vetítését vállalták üzemekben és iskolákban. A Varázssapka, a Prémium, a Várunk fiú és a Szerelmem Moszkva című filmeket 8 előadáson 663-an látták az ő segítségükkel. A brigád egyik tagja, Várhelyi Györgyné „Képek a Szovjetunió filmtörténetéből” címmel állított össze fotókiállítást, amelyet bemutattak már a konzervgyárban, a Barneválban, a Gyopár ifjúsági klubban, s elviszik majd á megye különböző iskoláiba, üzemeibe is. Nagy napra virradt november 5-én Gerlán Réda János hattagú családja. Meg is telt alaposan az új ház a nagy ünnepségre. Ott voltak a szülők, testvérek, hogy megosszák a négy éve rokkantsági nyugdíjba ment testvérük és családja nem mindennapos örömét. Ugyanis ezen a napon adták át a két éve épülő szép családi házat az építők, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola tanárai és diákjai. Nehéz volt szóra bírni az izgatottan várakozó Réda Jánost. „Volt nekem egy üres telkem a szoba-konyhás kis vályogházam mellett. De miből építsek! Nem volt nekünk pénzünk semmi. Egyszer, 75- ben erre járt Mizó Mihály, a szakközépiskola igazgatója. Kérdezgetett, hogy s mint élünk, de nem szólt ő akkor semmit. Aztán tudtam meg, milyen nagy öröm vár ránk...” Így kezdődött. Az iskola tanárai, diákjai egy emberként fogadták el a javaslatot, hogy építsenek házat a négygyermekes rokkant családapának és családjának. Az építkezést ÉH/4 akciónak — azaz építsünk házat egy négygyermekes csalidnak — nevezték el. Így emlékeztek az elmúlt két év néhány mozzanatára maguk az építők, a diákok. Szentesi András harmadikos: — Nem volt ebben semmi különös. örültünk, hogy végre igazán értelmes, hasznos munkát végezhettünk. Nemcsak gyakorlati órákon, hanem a KlSZ-álap- szervezetekkel is kijártunk, amint egy kis szabad időnk akadt. Ugyanakkor szakmailag mi is nyertünk az itt szerzett tapasztalatokkal. 1 T,“: CSILLAGOSOK, KATONÁK... 15. A Szimbirszk felszabadításáért és a Volga-híd elfoglalásáért vívott véres harcokban különösen kitűnt az internacionalista ezred, amelynek parancsnoka Ja- roslav Castek cseh forradalmár, helyettese pedig a magyar Varga Gyula András volt. Varga Gyula András 1890. március 24-én Budapesten született. Hadapródiskolát végzett, 1910-ben zászlósi rendfokozatot kapott. A 26. ezredben szolgált, amikor kitört a világháború. A szerb frontra került, ahol megsebesült. 1915 elején — felgyógyulása után — az orosz frontra vezényelték. Főhadnagyi rendfokozatot ért el, s a 26. ezred 3. zászlóalját vezényelte. Varga jó viszonyba került a legénységgel, s amikor besúgókat helyeztek a zászlóaljához, az emberei mellé állt. Végeztek a besúgókkal, s a büntetésükre kirendelt csapatok szorításából kitörve, átmentek az orosz csapatokhoz. Varga Gyula András később cári börtönbe került, s ott ismerkedett meg forradalmárokkal. 1917 augusztusában Penzában a szervezkedő szociáldemokratákhoz csatlakozott, októberben pedig már Julius Castekkel együtt irányította a szovjethatalomért küzdeni kész hadifoglyokat. Kuznyeckban és Szaratovban is harcolt. Több osztagból 1918 augusztusában alapították meg a nemzetközi ezredüket, amely aztán a „vashadosztály” kötelékében küzdött a fehérek ellen. A felszabadított Szimbirszk városparancsnokává Caste- ket nevezték ki. Az internacionalista ezred parancsnokságát Varga Gyula András vette át. 1918. augusztus 30-án Moszkvában Lenint egy gyári gyűlésen az eszerek mérgezett lövedékekkel megsebesítették. A Szimbirszkbe bevonuló vöröskatonák táviratot küldtek a betegágyában fekvő Leninnek: „Drága Vlagyimir Iljics! Az ön szülővárosának elfoglalása — válasz az ön egyik sebére, a másodikra a válasz Szamara lesz.” Lenin örült a vöröskatonák táviratának és így válaszolt : „Szimbirszknek, szülővárosomnak bevétele a legjobb gyógyír' sebeimre. A frisseség és az erő nagyszerű érzése tölt el. Köszöntőm a vöröskatonákat a győzelem alkalmából, és valamennyi dolgozó nevében köszönetét mondok áldozatkészségükért.” Varga Gyula András is megismerte ezt a választ. Mindig büszke volt rá, s a lenini elismerést minden kitüntetésénél többre tartotta. A fehéreknek sikerült visz- szafoglalniuk a Volga bal partját. 1918. szeptember 16- án pedig megpróbálkoztak a híd megszerzésével is. A hidat a fehérek elől menekülők tömege lepte el. Gaj, a „vashadosztály” parancsnoka Varga Gyula András ezredét vetette harcba. Varga mindjárt riadóztatta Serfőző József századát és a hídon ellentámadásba lendültek. Gaj így emlékezett vissza a híd védelmére: „A fehérek gyilkos tüzé- ben az ezred rettenthetetlen parancsnoka, Varga elvtárs maroknyi vitézzel nemcsak megtartotta az átkelőhelyet, hanem még több géppuskát is zsákmányolt a túlsó partról, a fehérektől.” Heves csata tombolt. A fehérek másnap páncélvonatot vetettek be Varga katonái ellen. Erős tüzet zúdította«: a nemzetköziek védelmi állásaira. Varga parancsára közel engedték magukhoz a fehér gyalogságot, majd hirtelen géppuskákkal lőtték őket. A fehérek meginogtak, s dühükben gyújtólövedékekkel lőtték Szimbirszket. Áttörni azonban nem voltak képesek. Támadásuk kudarcba fulladt. 1918. szeptember 25-én a „vashadosztály” két oldalról átkarolta a fehéreket. A fehér tiszti ezredek parancsnoka, Kappel tábornok menekülni kényszerült. Szeptember 28-án a Szovjet-Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa átadta a „vashadosztálynak” a Központi Bizottság kitüntető díszzászlóját. A szimbirszki harcokban Varga Gyula András légnyomást kapott. Ám harcolt tovább Szizrany, majd Szamara felszabadításáért! Nemzetközi egysége élén október 7-én vonult be Szamarába. Pihenőre azonban nem jutott idő. Csapajev dandárjának megsegítésére kellett sietniük. A „vashadosztály” a 24. szimbirszki lövészhadosztály elnevezést kapta kitüntetésként Lenin szülővárosának felszabadításáért. A tél folyamán — gyakran dermesztő fagyban, metsző szélben, kevés élelemmel, hiányos felszereléssel — a hadosztály rövid négy hónap alatt mintegy 800 kilométert haladt előre. Elszánt, hősies harcuk nyomán helyreállt az összeköttetés Oroszország és Turkesztán között. Ezekben a harcokban Varga Gyula András vezette a hadosztály támadó csoportját. A nemzetköziek élén Varga Gyula András tovább folytatta hadiútját. Orenburg, Orszk, Troick, majd a Bajmak környéki harcokban Bredanov és Fagyejev ezredesek fehérgárdista csapatait zúzták szét. Az 1. hadsereg parancsnoki posztját Tuhacsevszkijtől a „vashadosztály” parancsnoka, Gaj vette át. ö írta:a „felsorolt ragyogó győzelmek után Dutov tábornok hadserege végleg felbomlott. Megkezdődött az ellenséges alakulatok fokozott átállása oldalunkra. Valamennyi fent nevezett hadműveletben. Varga elvtárs mint a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg érdemes és bátor parancsnoka harcolt.” Varga Gyula András még sok más csatában, dicsőséges harcban vett részt, újabb és újabb sebeket kapott. Kerülte azonban a kórházakat, s amint mozdulni tudott, ismét megint csatasorba állt. Dandárparancsnok lett, majd szolgáit a Vörös Hadsereg vezérkarában. 1947-ben tért haza. Kormányunk altábornaggyá léptette elő. 1959-ben hunyt el. a kerepesi temető munkás- mozgalmi panteonjában helyezték örök nyugalomra. Bárdos Ildikó harmadikos: — Ha nem is voltunk olyan ügyesek, mint a fiúk, de azért mi is kitettünk magunkért. Adogattuk a téglát, maltert kevertünk, simítottuk a falakat. Az anyagvásárláshoz pedig örömmel ajánlottuk fel az őszi munkákért kapott összeget. Ambrus Margit és Koka- vecz Erzsébet is megragadott minden alkalmat, hogy kijöhessen az építkezésre. Büszke gazdaszemmel nézegették munkájuk eredményét. A házat Tuska Mihály, gyakorlati oktatást vezető tanár tervezte. — A fő szempont az volt, hogy a célnak megfelelően, minél kisebb anyagi ráfordítással, minél gyorsabban készüljön el az új ház. Most jó érzés a boldog családot, munkánk eredményét látni. A házban ragyogó rend, új bútorok és terített asztalok várták az ünnepségre érkezőket. A négy Réda kislány felváltva szaladt ki a ház elé, hogy ők adjanak hírt az érkezőkről. Délben pontosan kezdődött meg az ünnepélyes átadás. Mizó Mihály, a szakközépiskola igazgatója beszédében a házépítő akció legfőbb célját így fogalmazta meg: — „Meggyőződésünk, hogy az ifjúság nevelésében döntő szerepe van a közösségben végzett értelmes munkának. Napjainkban gyakran hangzik el olyan kijelentés, hogy a mai fiatalok erkölcsi felfogásával, munkavégzésével baj van. fme itt a példa, hogy nemes cél érdekében, a feladatra jól felkészítve hegyeket tudnak megmozgatni. Ez a munka tanulóink, a jövő szakemberei számára a szervezés, az összefogás, a közösségé formálódás iskolája volt. Feladatunk végrehajtásában nem maradt egyedül az iskola. Sok üzem, vállalat, magánszemély segítette munkánkat. Hadd említsem meg a sok közül a Május 1. Tsz-t, a békéscsabai Városi Tanácsot és költségvetési üzemét, a Békés megyei Közúti Igazgatóságot, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságot, a Békéscsabai Konzervgyárat — ahol Réda Já- nosné is dolgozik — és a magánszemélyek közül dr. ; Szántai János nyugalmazott ' vállalatigazgatót, aki az első hívó szóra csatasorba állt a terv megvalósításáért. A Réda család közös akarattal, összefogással épült háza nemcsak egy nehéz körülmények között élő család megsegítését példázza. Jóval többet annál. Példája az önzetlen, új típusú szocialista ember közösségi érzésének, az értelmes, nemes feladatok emberformáló erejének. B. Sajti Emese Különkiadás Statisztika nélkül is mindenki tudja, hogy évről évre egyre több házasságot bontanak föl. A válás a gyerekek életét még jobban feldúlja, mint a felnőttét. Egyik szülőjétől tartósan elszakad, ritkán láthatja. Ha azok meg tudnak egyezni. Ha nem gördítenek akadályt egymás elé. Ha mesterségesen nem táplálják a gyűlöletet egymás iránt az első perctől kezdve. Akadnak Slyan esetek is, amikor az egyik szülő már a válás előtt elhagyta a családot, hosszú évekig tájára sem ment a gyerekének, majd egyszerre felbukkan és mint szerető apa vagy anya jelentkezik. S ezzel kezdetét veszi az ugyancsak évekig tartó idegtépő huzavona, aminek áldozata a gyermek, aki az érte most már elszántan küzdő felet nem is ismeri. Mint a budapesti 11 éves Mariann, aki miatt különkiadásban jelentkezett szerdán délelőtt a Mit üzen a rádió. Amikor 1968-ban a szülei elváltak 1 éves volt, és nagyobb fiútestvérével együtt az apának ítélték. Az anya 1973-ig nem volt kíváncsi gyermekére, csak akkor kérte a láthatást, ami azóta is vita tárgya. A kislánynak az anyja teljesen idegen, fél tőle, nem akar hozzá menni. A gyámügyi hatóság mindent megpróbált, de semmit sem tud elérni, „nem tudja közelebb hozni az anyához”. A dolog odáig fajult, hogy most ez az ötödik osztályos gyerek írt a rádiónak: kéri, ne kényszerítsék arra, amit nem képes megtenni, hagyják nyugton az apjánál, akivel nagyon szeretik egymást. És ne fenyegessék azzal, hogy álla- 'mi gondozásba veszik, ha nem megy el a láthatásra. A dokumentumműsor Mariann megszólaltatásával kezdődött. Szavai szárazon koppantak, szinte öregesen. És kérdi, őt miért nem hallgatják meg? Róla van szó, hagyják, hogy ő döntsön. És legyen vége ennek a gyötrelemnek, neki is van lelke. Aztán a szülők és a hivatalos személyek következtek, s még világosabb lett a kép. Az apa és a lánya nyugodt légkörben, szeretetben éltek, a gyerek szépen nevelkedett. Négy év óta viszont csak zaklatásból áll ki az életük. S az anya már legutóbb azt is elérte, hogy a kerületi gyámügy kezdeményezte az állami gondozásba vételt. Az ügyintézők is nehéz helyzetben voltak, hiszen jóakaratuk vakvágányra vitte őket. Saját szavaik szerint is, icsak hozták a határozatokat, s már odáig jutottak, hogy maguk is azt hiszik, hogy nincs jó helye a gyereknek az apjánál. Pedig azt is elmondták közben, hogy az anya italozó életmódot folytat és bűncselekményt is követett el. Végül a felettes gyámügy képviselője nyilatkozott: semmiképp nem értenek egyet az állami gondozásba vétellel, látni kell, hogy a kislányban akkora ellenállás van az anyjával szemben, amit figyelembe kell venni, nehogy tragédia történjék. Nem csoda, hogy teljesen elidegenedett az anyjától, hiszen szeretetet, oltalmat nem kapott tőle. fgy ő sem tud adni. Akkor is megrázó lett volna a „tárggyá vált” gyermek sorsát hallani, ha fantázia szülte elbeszélésben szerepel. De ez maga az élet volt, melynek rendbe hozásához a rádió nyújtott segédkezet. És figyelmeztetett is egyben: nemcsak állandóan szaporodnak a láthatási ügyek, de egyre kiélezettebbek is. Vigyázzunk. Vass Márta Mizó Mihály, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola igazgatója ünnepélyesen átadja Réda Jánosnak és családjának az új házat Fotó: Gál* Edit
